A növény egy szinte tökéletes transzformer

Borítókép

A növények szinte tökéletes átalakító-gépezetek. Ellentétben más élőlényekkel, képesek mind a 20 fehérjeképző aminosavat szintetizálni. Soklépcsős, energiaigényes folyamatról van szó, amihez csak napfényre, levegőre, talajra és vízre van szükségük – sajnos a legutóbbiból időnként kevés van.

Minden fehérje aminosavakból áll, és minden aminosav nitrogént is tartalmaz a levegőből felvehető szén (CO2) és a talajból felvehető hidrogén (H2O) mellett. Így az aminosavak mindegyikében van aminocsoport (-NH2) és karboxilcsoport (-COOH), valamint különböző hosszúságú szénlánc. Az aminosavak egymáshoz kapcsolódva fehérjéket alkotnak, ezek pedig „feltekeredve” kialakítják azt a térbeli szerkezetet, amivel betölthetik katalizátor, szintetizátor és szövetalkotó funkciójukat. Amikor egy növény nitrogénigényéről beszélünk, tulajdonképpen azt mondjuk el, hogy mennyi építő- és építkezőanyagra van szüksége ahhoz, hogy felnövekedjen és termést hozzon.

Gyarapodni csak nitrogénnel lehet

Négy fő szántóföldi kultúránk nagyon eltérő mennyiségben igényli a nitrogént, hiszen testméreteik, lombozatuk és termésmennyiségük eltérő. Magas termete ellenére a mélyre hatoló gyökérzetű napraforgó a legszerényebb növényünk, 3 tonna szemterméshez mintegy 100-120 kg nitrogénre van szüksége – a talajban lévő tápanyagkészlettel együtt. Közepesen igényes a búza és a repce: egy szép terméshez (6, illetve 3 tonna/ha) egyaránt 145-180 kg-ot vesznek fel ebből a tápelemből. Extrém falánk a nagytermetű és 10 tonnás maghozamra képes kukorica, amelyik 250-270 kg nitrogént épít be a különböző fehérjékbe.

Ne feledjük, hogy az enzimek is fehérjék, és amikor a növény intenzíven fejlődik, vagy magot érlel, ez is növeli a nitrogén iránti igényt. A repce és a napraforgó pedig nemcsak a testében, de a magjában is tetemes mennyiségű fehérjét hordoz.


Ne várjuk meg, amíg furulyázni kezd a kukorica, ez már súlyos aszálytünet!


Csillagbimbós állapotban egyébként is elvégeznénk egy gombaölős kezelést. Miért ne tápláljuk is?

Hogyan jut hozzá a növény?

Maga a nitrogén változó halmazállapotban lelehető fel a természetben. A nitrit, a nitrát vízoldékonyak, így a talajnedvességgel együtt mozognak, az ammóniumion is, de könnyen átalakul ammóniává és a légkörbe távozik. A karbamid alaphelyzetben szilárd, savakkal érintkezve alakul át ammóniává (és CO2 és H2O is keletkezik). Növények a nitrogént a gyökereiket kolonizáló mikorrhiza gombák és nitrifikáló baktériumok segítségével képesek hasznosítani. A nitrifikáló baktériumok nitritté, majd nitráttá alakítják a szerves kötésű nitrogént, amit a növények felvesznek. A sejtjeikben aztán az asszimilációs folyamat során visszaalakítják nitritté, majd ammóniumionná, és rögtön glutamint szintetizálnak belőle. Ez a fontos aminosav minden fehérje „atyja”: képes aminocsoportokat biztosítani a képződő fehérjék számára, vagyis minden építőfolyamat első kockája. Az építkezés azonban energiaigényes folyamat, sok ATP (adenozin-trifoszfát) molekula közreműködését követeli meg. (Többek között ez az oka annak, hogy csírázáskor és magképződéskor is sok foszfort igényel a növény.)

Amikor a talaj korlátoz

A talaj kémhatása, kötöttsége, levegőtlensége lényegesen befolyásolja a nitrifikáló baktériumok működését és a rendelkezésre álló nitrát mennyiségét a növény számára. Maga a nitrát is csak vizes közegben „mozdul meg”, vagyis eső nélkül nem hasznosul a kiadott nitrogénműtrágya. Márpedig, ha a kelleténél kevesebb nitrogén áll rendelkezésre, akkor növényeink elmaradnak a fejlődésben, és a stressztényezőkkel szemben is kiszolgáltatottabbak lesznek. Az is rossz, ha a talaj későn ázik meg, és a növények akkor kapják meg a nagyadagú nitrogént, amikor már csak a szövetek fellazulását és az érés elhúzódását eredményezi.


Zöldbimbós repce - igényli a nitrogént


Májusban még jelentős a búza nitrogénéhsége

Szerencsére a növény a levél bőrszövetén át is képes a nitrogént felvenni – persze nem annyit, mint gyökéren át. Ám éppen olyankor, amikor a talaj nem képes nitrogént szolgáltatni, minden gramm levélen át érkező nitrogén létfontosságú lehet – hiszen ezek jellemzően erősen stresszes helyzetek. És ilyenkor perdöntő lehet az érkező nitrogén formája is.

Gyors segítség, amikor igazán fontos

A levélre fújt nitrogén-lombtrágyától első sorban azt várjuk, hogy segítsen a növénynek egy kritikus életszakaszban. Ez könnyen előállhat a magképzés nagyon energiaigényes és jellemzően száraz klimatikus időszakában. De milyen nitrogénnel adjunk plusz lendületet? Az ammónium-nitrát forma savas kémhatású, perzselhet, ami nem szerencsés erős igénybevétel idején. A karbamid biztonságosan használható, de egy része átalakul illékony ammóniává – hacsak nem karbamid-formaldehid formában van jelen az oldatban. Tartósságát és a hasznosulás hatásfokát tekintve ez utóbbi nitrogénforma a kívánatos.

Ha kész aminosavakat is tartalmaz a lombtrágya, akkor a növény megspórolhatja a képzésükre fordított energiát is, és azonnal a szintézis következő fázisára kapcsolhat: elkészítheti a számára szükséges fehérjét, enzimet. Az ilyen lombtrágya biostimuláló hatású: gyors reagálást tesz lehetővé a növény számára a kritikus életszakaszban.

A lombon át kiadott tápanyag-utánpótlás másik előnye az, hogy azt is tudjuk, mikor hasznosul. A folyékony fejtrágya nitrogénje egy héten belül beépül a növénybe, vagyis a nitrogénfelvétel időpontja szabályozhatóvá válik. Ha kisebb adagokban is, de pontosan érkezik a segítség, és éppen akkor, amikor a legnagyobb szükség van rá.

Gönczi Krisztina