Motorolajok jelölése és alkalmazása

A motorolajok és a kenéstechnika szerepe a belsőégésű motorok üzemeltetésében jelentős. A belsőégésű motorok fejlődésével, a motorolajokkal szembeni követelmények is növekedtek.A motorolajat alapolajból és különféle adalékokból keverik ki. Az alapolaj alkotja a motorolaj döntő, túlnyomó hányadát. Az alapolaj lehet ásványi, rész szintetikus vagy szintetikus eredetű. A különböző alapolajból készített motorolajokat nem célszerű keverni.

A motorolajok adalékai hatás szempontjából a következők: reológiai (folyás) tulajdonságot módosító, oxidációgátló, detergens-diszpergens (tisztító) hatást növelő, korróziógátló, kenési tulajdonságokat javító és kopásgátló hatást növelő, habzásgátló stb.

A megfelelő adalékkomponensek minőség és mennyiség szerinti összeválogatása minden esetben nagy szakértelmet, és hosszadalmas fejlesztőmunkát igényel.

A kész motorolajhoz utólagosan adalékokat nem célszerű keverni, mert ez ronthatja a gyári összehangolt adalékok hatását.

Az utólagos adalékolás megváltoztathatja a motorolaj több tulajdonságát, és rendszerint lerakódásokat okozhat, amelyek idővel meggyorsíthatják az alkatrészek kopását.

A motorolaj minőségét a folyási (reológiai) és a kenőképességi tulajdonságok együttes megléte határozza meg.

Ezért a motorolajok osztályozására két alapvető szempont terjedt el:

• a folyási (reológiai) tulajdonságokat írják elő, és definiálják egyre pontosabban az ún. viszkozitás osztályozás
• a kenőképesség, a kopás-, a lerakódás-, a korróziógátló, stb. hatások bonyolult összefüggé­seinek kifejezésére pedig az ún. teljesítményszint osztályozás szolgál

 

Az 1. táblázat tartalmazza a motorolajok viszkozitás osztályait a SAE J 300 (1999. évi) szabvány alapján.

Egyfokozatú (monograde vagy singlegrade) motorolajról beszélünk, ha az olaj egyetlen viszkozitási osztály előírásait teljesíti, pl. SAE 20 W, vagy SAE 40 jelű sor értékét.

Többfokozatú (multigrade) az olaj, ha a motorolaj két sor értékeit teljesíti pl. alacsony hőmérsékleten (hidegen) mért értéke a 10 W sorértékét, magas hőmérsékleten (melegen) mért értéke a 40 jelű sor értékét, ekkor a viszkozitás jelölése SAE 10 W-40.

Az SAE 40LSAE 50 jelzésű egyfokozatú (monograde) olajok szűk hőmérséklet határok között alkalmazhatók, ami Európában gyakorlatilag azt jelenti, hogy pl. télen SAE 40 és nyáron SAE 50 viszkozitású olajat kell használni.

A többfokozatú (multigrade) SAE 10W-40; vagy SAE 15W-50 jelzésű olajok alkalmazhatósági hőmérséklet intervalluma kiszélesedik, nem kell évszakonként olajat cserélni.

Az utóbbi időben az SAE 5W-40, sőt azSAE 0W-30 viszkozitási jelzésű olajok is forgalomban vannak, de ezek nem az alkalmazhatósági hőmérséklethatár kiszélesítése miatt kerültek kifejlesztésre és alkalmazásra, hanem a hajtóanyag felhasználás mérséklése céljából.

Ezekkel az ún. energiatakarékos (energy conserving) motorolajokkal a „hidegoldali” kisebb viszkozitás miatt hajtóanyagot takaríthat meg az üzemeltető elsősorban őszi, téli időszakban.

Az olaj szivattyúzhatósági határát (1. táblázatban) a CCS és MRV viszkozitási vizsgálatok jellemzik, amelyeket a jármű hidegindítási feltételeinél kell figyelembe venni.

Teljesítmény szint szerinti osztályozások fékpadi motorvizsgálati módszereken alapulnak, amelyeket egyéb vizsgálatok is kiegészítenek.

A leggyakrabban vizsgált paraméterek közé tartoznak a kopás értékek, a motortisztaság, a detergens-diszpergens tulajdonság, korróziós tulajdonság, hidegindító képesség.

 

A motorolajok teljesítmény szint szerinti osztályozására az API (American Petróleum Institute) rendszere terjedt el nemzetközileg.

Ebben a rendszerben megkülönböztetünk „S” és „C” osztályokat:

• az API „S” osztályba tartoznak az Otto-motorok kenőolajai
• az API „C” osztályba tartoznak a dízel-motorok kenőolajai

Amerikában a nyomó olajozású kétütemű dízelmotorok elterjedt alkalmazása miatt, ezekhez külön motorolajokat is készítenek.

Az API teljesítményszintek jelölésében a II vagy a 2 számok a kétütemre, míg a 4 szám a négyütemre utal.

A legnagyobb teljesítményszintű, dízelmotorhoz használható motorolaj teljes jelölése SAE 5W-40; API CJ-4.

A korszerű motorolajok mind az „S” mind pedig a „C” osztályok követelményeinek is eleget tehetnek (megfelelnek Otto- és dízelmotorhoz is), ekkor mindkét API osztály jelét megadják (pl. API SL/CF-4).

ACEA (Association of European Automotive Manufactures) szerinti motorolaj osztályozási rendszer általánossá kezd válni Európában, és alkalmazása egyre inkább előtérbe kerül mezőgazdasági erőgépek esetében is.

Az ACEA motorolaj-osztályozási rendszerét, A/B: benzin- és dízelüzemű személygépjármű-, illetve kis áruszállító (transzporter) motorokhoz a 4. táblázat tartalmazza.

Az ACEA A/B kategóriát kiegészíti a katalizátorral való összeférhetőségre vonatkozó előírás is, amelyet az 5. táblázat ismertet.

Egy adott motorhoz alkalmazható motorolajra vonatkozó előírás például: SAE 0W-30; ACEA A3/B410; C210. Az utóbbi jelölésekben, az alsó indexben a 10-es jelölés azt jelenti, hogy 2010-ben specifikálták a vonatkozó teljesítményszintet, illetve a katalizátor összeférhetőséget.

A nehéz üzemű haszongépjármű, traktor dízelmotor olajára vonatkozó ACEA E jelű motorolaj teljesítményszint osztályozását a 6. táblázat tartalmazza.

 

Az ACEA E jelű motorolaj teljesítményszint jelölésében pl. SAE 10W-40; ACEA E708 -ban az alsó indexben a 08 azt jelenti, hogy a 2008. évi specifikáció szerinti az olaj teljesítmény szintje, minősége.

Ezt a motorolajat nem lehet az ACEA E704 jelű termékkel helyettesíteni, mert a régebbi termék (E704 ), nem egyenértékű az újjal (E708), ha még is megtesszük a dízelmotorra vonatkozó garanciát elveszítjük!

Meg kell említeni, hogy a nagy nemzetközi szervezetek mellett néhány motorgyártó vállalat saját motorolaj minősítő eljárást dolgozott ki, számára fontos olaj paraméterrel, és alkalmazza is ezeket termékeihez javasolt motorolaj kiválasztásához, pl. Európában a Mercedes Benz, a VW, a Volvo, a M.A.N. stb; Amerikában a GM, a Ford, a Mack, stb.

A motorolaj csere, motorolaj utántöltés

A motorolaj idővel elhasználódik, elszennyeződik ezért cserélni kell. A csere időpontjának kijelölésére a következő módszerek terjedtek el:

Általános előírás betartása:

pl. 16.000 km, 250 üzemóra vagy 6 havonként, amely előírást a gyártó utasítása alapján a gyártmány gépkönyvéből olvasható ki.

Hajtóanyag és kenőolaj fogyasztására alapozott eljárás:

pl. „Cummins” nomogram módszere, ezt az eljárást megadja a gyártó, vagy be van építve a jármű elektronikai rendszerébe.

Ez az olajcsere meghatározásánál figyelembe veszi a motor használat közbeni igénybevételét.

A kenőolaj elemzésén alapuló módszer, az olaj paramétereinek változásához, határértékeihez rendelt csere: az eljárást megadja a motorgyártó, vagy be van építve a jármű elektronikai rendszerébe.

Ez az eljárás a leggazdaságosabb, mert addig használható az olaj, amíg valamelyik paramétere azt megengedi.

 

Az olajcseréhez a gyári előírásoknak megfelelő viszkozitású és teljesítményszintű motorolajat kell használni.

Célszerű ugyanolyan olaj típussal, termékkel elvégezni a cserét, mint amilyent használtunk.

Az üzemeltető a motorgyártó előírásainak figyelembevételével választhat a motorolaj termékekből, csak a megfelelő viszkozitási besorolásra és az előírt teljesítményszintekre kell odafigyelni.

A motorgyártó által megadott teljesítmény kategóriáktól felfelé általában el lehet térni, ami esetleg jobb motortisztaságot és kopásvédelmet biztosít, de lefelé semmiképp.

A kétütemű Otto motorok az eltérő konstrukció és üzemelési mód mellett, kenéstehnikai szempontból is lényegesen különböznek a négyütemű motoroktól.

A kétütemű motorolaj adalékolása is más.

A kétütemű motorolajok nem alkalmaz hatók négyütemű Otto motorokhoz.

A motorkerékpárok kenőolajait külön specifikálják.

A motorban lévő kenőolaj mennyiségét a nívópálca segítségével traktor esetében műszakonként, közúti jármű esetében 2.000 km-enként ellenőrizni szükséges.

Abban az esetben, ha a műszerfalon motorolajszintet jelző lámpa (műszer) van, ezt kell rendszeresen figyelni.

Az alacsony motorolajszint esetében kenési problémák jelentkeznek, amely a motor meghibásodásához vezethet, ezért olajfogyasztás esetén az elfogyasztott mennyiséget pótolni kell.

Az utántöltést mindig csak a gyártó előírásainak megfelelő viszkozitási fokozatú és teljesítményszintű motorolajjal végezzük.

A megfelelő motorolaj tehát nem márkanév kérdése, a kenőolajnak a motorgyár előírásait kell teljesítenie.