2017. Decemberi különszám: Szőlő- és Gyümölcsültetvények

Kedves Olvasóink!

Minden nézőpont kérdése: a gyümölcskedvelőknek nem kell félniük, mert a boltok polcáról nem fog eltűnni egyetlen gyümölcs sem, hisz a kereskedelem pótolja importból azt, amit belföldön nem tud megvenni. Félni valója a termelőknek van, ők akár el is tűnhetnek az ágazatból. Mi áll a háttérben? A hazai gyümölcstermesztés erőteljes lejtmenetben van, melynek „szemléletes” példája az alma és a málna. A 30 évvel ezelőtt világhírű magyar málna mára gyakorlatilag teljesen eltűnt a hazai gyümölcspalettáról, az alma pedig elvesztette termelési volumene felét. Összességében a gyümölcságazatunk érdemi növekedést nem tudott felmutatni az elmúlt másfél évtizedben, a termelési volumen enyhén csökkenő tendenciájú, aminek egy-két ágazat növekedése vagy stagnálása, és számos ágazat jelentős vagy kritikus visszaesése áll a hátterében. Minimális növekedésre vagy stagnálásra csak az alacsony tőke-, munkaerő- és „szaktudásigényű” fajok (pl. bodza, dió, meggy) voltak képesek. Tőke-, munkaerő- és szaktudásigény tekintetében legigényesebb szakágazatok jelentősen visszaestek (pl. málna, szeder, alma). Ez egyértelműen arra utal, hogy az ágazatban a három legfontosabb termelési erőforrásból (szaktudás, tőke, munkaerő) egyik sem áll kielégítő mértékben rendelkezésre. A terméshozamok évek közötti jelentős ingadozása pedig az időjárási hatásokkal szembeni érzékenységre és a piaci letisztulás hiányára világít rá.

A gyümölcságazat fejlődéséhez és versenyképességének növeléséhez a termékeink iránti piaci igény megvan, viszont versenyképes méretű árualapok és a hatékonyság hiányában nem tudtunk piacra jutni.

Mindenképpen pozitív gondolattal szeretném felvezető soraimat zárni, de szakmai berkekben kérdezősködve kiderült, hogy az ágazat növekedése a következő 5-8 évben nem fog megvalósulni, mert a növekedéshez szükséges eszköz- és feltételrendszernek csak nagyon kis része fog fennállni. A realitás az, hogy a következő 5 évben a gyümölcságazat tovább stagnál, 2020. után pedig – a támogatások esetleges mérséklődésével – akár további 10-20%-os területi és 5-10%-os mennyiségi visszaesést szenved el.

A tudás szerepe tehát felerősödik, amihez most mi is szeretnénk hozzájárulni.

Hasznos olvasást kívánok!

Sándor Ildikó

főszerkesztő

Lapszámban megjelent cikkek