Vetéstechnikai érdekességek és újdonságok a kukoricavető gépek háza tájáról

Az ilyen konstrukciójú, pneumatikus vetőszerkezetű kukoricavető gépekkel ugyanis, a különböző (áru-, csemege-, siló-) kukoricák magvainak kivetése mellett az egyéb kapásnövények (bab- és tökfélék; cukorrépa; napraforgó; szója, stb.) magvai is kivethetők. A hazai kukoricavető géppark műszaki színvonala technikailag folyamatos korszerűsítésre szorul, amelyet az újabb innovatív gépfejlesztések során kialakított szemenkéntvető gépekkel lehet biztosítani. A következőkben – a teljesség igénye nélkül – az elmúlt időszak legújabb vetéstechnikai fejlesztéseit mutatjuk be.

Case IH Twin Row 4025A3PS 16x2 ikersoros vetőgép

Case IH Twin Row 4025A3PS 16×2 ikersoros vetőgép

A vetési technológiák és az ikersoros vetéstechnikák általános jellemzése

A hazai kukoricatermesztési technológiákban 70 és 75 cm vagy 76,2 cm-es (30 collos) vetési sortávolságokat alkalmaznak. A termelési céltól függő, különböző (áru, csemege és siló) kukoricák termesztésekor az általában 150-450 gramm/ezermagtömegű, 95-99%-os tisztaságú és 90-95% csírázóképességű, így Hé=85,5-94,0% közötti használati értékű vetőmagokat ~40-90 ezer db/ha magsűrűséggel, 5-8 cm mélységben vetik a talajba, ami a szántóföldön ~15-36 cm közötti magtávolságokat (tőtávolságokat) és ~6-40 kg/ha vetőmagnormát jelent. A hazai kukoricavetési technológiák nagy többségén az „egyes” sorú vetéseket alkalmazzák.

A külföldi – elsősorban az észak-amerikai kukoricaövezeti – kedvező tapasztalatok alapján elterjedőben vannak az ikersoros (ún. twin-row) vetési technológiák is, amelyeknél a kukoricanövények ideális térállását ~18-20 cm-es (7 vagy 8 collos) sortávolságú ikersorokkal biztosítják, a hagyományos (75, ill. 76,2 cm-es) „alapsortávolságok” alkalmazása mellett. Az ikersoros kukoricatermesztési technológiák legfontosabb előnyei: jobb növényi térállás és talajnedvesség-hasznosulás; növekszik a területi fedettség; nagyobb gyökértömeg és „levél-index”; erősebb, hosszabb szárak és levélzet (~10-15 %-kal több silótakarmány); csökken a felszíni talajnedvesség-elpárolgás; növekszik a napfénykihasználás, stb., mindezek által nagyobb termésmennyiség realizálható. A kukoricavetőgép-fejlesztéseikben a gyártók is követték a trendeket, és újabb – eltolt sorú vetőkocsikkal felszerelt – gépeikkel lehetőséget teremtenek az ikersoros vetéstechnikák megvalósítására (MaterMacc MS 8250 Twin, Monosem Twin-Row, Great Plains Yield-Pro, stb. vetőgépek). Az ikersoros vetőgéptechnikák a hagyományos, elemenkénti magtartályos gépek, és az észak-amerikai központi magtartályos pl. Case IH Twin-Row, John Deere CCS (Central Commody System), Kinze 3600 vagy White CFS (Central Fill System) rendszerű konstrukciók esetén is megvalósítást nyertek. A vetőgépek sokféleségét az is jelzi, hogy: pl. az észak-amerikai White szemenként vető gépei 70 modell, 4-31 soros változatait tartalmazzák, vagy a Kinze 3000-es sorozatú gépei 4-36 soros változatokban, 13 féle (15-40 coll közötti!) sortávolságokkal készülhetnek. Az ikersoros kukoricaállomány az általánosan elterjedt (soros) kukoricacső-törő adapterekkel vagy a sorfüggetlen silókukorica betakarító adapterekkel – minden változtatás nélkül – betakarítható.

A hazai gyakorlatban a kukorica vetését az őszi hagyományos szántásos (forgatásos) alapművelésű, majd tavasszal magágykészítő géppel előkészített talajokon, vagy újabban a lazításos (forgatás nélküli) alapművelésű talajokon végzik el, amelyre a kukoricavető gépek nagy része – megfelelő vetőelemekkel és kiegészítő részegységeivel felszerelve – alkalmas, sőt több gépcsalád esetében a bolygatatlan (művelés nélküli) területeken akár direktvetés is végezhető.

Konstrukciós jellegzetességek

A kukoricaszemenként vető gépekből igen sokféle változat áll a felhasználók rendelkezésére, illetve azok számos típusát gyártják. A gépeket függesztett és vontatott kivitelekben egyaránt készítik, az „európai” konstrukciók inkább függesztett, míg az észak-amerikai vetőgépek többségükben vontatott kivitelűek.

A vetőgép-konstrukciók néhány jellegzetességét kiemelve:

az utóbbi években egyre több európai/észak-amerikai gyártónál olyan gépkapcsolások is készülnek, amelyeknél a kukoricavető gépet egy vontatott tartálykocsihoz kapcsolják – a tartálykocsi a vetésnél a vetőmag és/vagy a „starter” műtrágya hordozására és kijuttatására szolgál -, és azt vontatva üzemeltetik (Amazone EDX; Maschio Gaspardo Metro; Horsch Maestro SW; Kverneland Accord Optima TF-Maxi, stb.);
a gerendely vagy vázszerkezet a vetőgép szilárd felépítését szolgálja, amelyre a funkcionális részegységek vannak felszerelve. Néhány vetőgép vázszerkezete – hidraulikus kiegyenlítéssel – keresztirányban is képes követni a talajfelszín egyenetlenségeit (Gaspardo Maxi Metro; John Deere DB Planter Series; Kinze 3200, Väderstad Tempo, stb.);
a talajtömörödés csökkentése érdekében a nagyobb munkaszélességű (pl. 24/36 soros), központi mag-/műtrágyatartályos vetőgépek esetében – a gép vázát középen „, a járókerekek helyett gumihevederes futóművel is alátámaszthatják (Maschio Gaspardo MaxiMetro, Monosem NG Plus CCS, White 8936-30, stb.);
az újabb, korszerű vetőgépeken már a vetőtengely elektromos motoros meghajtását alkalmazzák, sőt több gép esetében elektromotorral hajtják meg a műtrágya- és a mikrogranulátum-kijuttató adaptereket is. Az elektromos motoros meghajtás erőforrása – attól függően, hogy mekkora hajtóerőt, hajtási nyomatékot kell átvinni – a traktor akkumulátora, ill. az erőgépről meghajtott generátor is lehet. A munkasebesség és a magadagolási intenzitás szinkronizálását lézeres sebességkövető szenzor vagy elektromos út-jeladó végzi el. Az elektromos motoros meghajtó és vezérlőrendszerrel a vetés valamennyi lényeges eleme és funkciója (magtávolság, sortávolság, egyes vetősorok elzárása, stb.) beállítható, illetve üzem közben is megváltoztatható. A mechanikus hajtások helyett alkalmazott elektromos motoros megoldásokkal azonnal lehet reagálni a megváltozott körülményekre, és nagyobb munkasebességek esetén is precíz magadagolás érhető el. Ismertebb elektromos motoros vetőszerkezeti meghajtású gépek (Becker Aeromat E-Motion; Horsch Maestro SW; Kverneland Accord Optima e-drive; Monosem Monoshox NG Plus ME, stb.);
az „európai” változatoknál a vetőelemek sortávolsága általában 35-80 cm között beállítható, az „amerikai” konstrukciók többségénél – 15-36 coll között – fixen rögzített, de több európai gyártónál olyan megoldások is léteznek, amelyeknél a vetőelemek sortávolsága (45-80 cm között több fokozatban) hidraulikusan átállítható a kivetendő magfajta agronómiai igényéhez igazodóan (Maschio Gaspardo; Kuhn; Monosem; Sfoggia, stb.);
az egyes vetőelemek felfüggesztése paralelogramma (némely gépeknél paralel-tandem) megoldású, a felfüggesztésre kettős paralelogramma-karokat alkalmaznak, és a vetőkocsik leterhelését – a többségükben ikertárcsás vetőcsoroszlyák 50-300 kg terhelésű talajba nyomását – előfeszített tekercsrugókkal biztosítják. Az egyes vetőelemek egymástól függetlenül elmozoghatnak, ami igen fontos a vetési mélységegyenletesség betartása szempontjából. A vetési mélységegyenletesség pontos követését – néhány újabb konstrukciójú gépnél – a paralelogramma-karok közé beépített lengéscsillapító elemek is elősegíthetik (pl. Great Plains Yeld-Pro, Monosem Monoshox NG Plus M);
a vetőelemek magukban foglalják a különböző vetőszerkezeteket és meghajtásukat; a – 35-70 liter közötti űrtartalmú magládákat; a vetőcsoroszlyákat; a különböző magnyomó kerekeket és a magtakaró berendezések egyes elemeit, valamint a vetési mélységhatároló szerkezeteket. Ugyancsak a vetőelemekre lehetnek felszerelve a mikrogranulátum-kijuttató berendezések, a soronkénti műtrágya-kijuttató csoroszlyák; a rögterelők, illetve pl. mulcsba vetés esetén a kiegészítő sortisztító csillagkerék-párok;
a soronkénti vetőcsoroszlyák egyenletes mélységtartását az ún. csoroszlyaterheléssel – tekercsrugók előfeszítésének állításával – biztosítják. Ez az alkalmazási módtól függően pl. a hagyományos magágyba történő vetés esetén: 50-80 kg/sor, mulcsba vetéskor: 100-120 kg/sor vagy direkt vetés esetén 200-300 kg/sor csoroszlyaterhelést jelent;
a vetőelemek attól függően, hogy a vetést megelőzően milyen technológiával végezték az alapművelést hagyományos, mulcsba vető vagy direktvető elem felszereltséggel készülhetnek.

John Deere ExactEmerge CCS 24-soros vetőgép

Korszerű vetőszerkezeti rendszer = nagysebességű, pontos vetés

A kukoricavető gépek vetőszerkezetei mechanikus vagy pneumatikus rendszerűek lehetnek, illetve néhány kombinált – pneu-mechanikus – rendszerű vetőszerkezet is ismert. A hazai és a nemzetközi gyakorlatban a pneumatikus vetőszerkezetű gépek a legelterjedtebbek. A pneumatikus vetőszerkezeti rendszerű vetőgépek csoportjában a szívó légáramú (vákuummal dolgozó) és a nyomó légáramú (túlnyomással működő) gépek különböztethetők meg. Az egyes gyártók saját gépeiken egyedi vetőszerkezeti rendszereket is alkalmaznak, amelyek pl. Great Plains: Air-Pro Meter; John Deere: Vacuum Meter; Kinze: EdgeVac; Massey Ferguson: Positive Air Metering; Väderstad Gilstring, stb. elnevezéseken ismertek.

A hazai gyakorlatban széles körben elterjedt pneumatikus, szívó légáramú vetőszerkezetekben (pl. Accord Optima; Amazone ED; Gaspardo MTR; Kuhn Maxima; Mecanica Ceahlau SPC; Sfoggia Discover; Solá Prosem, stb. vetőgépeken) egy szívott és egy atmoszférikus tér található meg, amely két teret a furatokkal ellátott vetőtárcsa választja el. A furatos (furatsoros) vetőtárcsák cserélhetők, a furatok átmérője a magvak méretéhez igazodik, míg a vetőtárcsákon lévő furatok száma – a fordulatszám-szabályozás mellett – a tőtávolság változtatásának egyik módja. Az ilyen rendszerű vetőszerkezetek csak ~8-10 km/h munkasebességig biztosítanak megfelelő hosszirányú vetésegyenletességet.

A közelmúlt vetéstechnikai gépfejlesztései elsősorban a nagyobb – 15 km/h körüli és afeletti – vetési munkasebességek elérését célozták meg, és megjelenésük sorrendjében a következő gyártmányú típusváltozatok készültek el, ill. fokozatosan terjednek el a hazai gyakorlatban:

az Amazone EDX (8/12 soros) vetőgépei 8 vagy (2 db) 6 furatos magelosztó vetődobbal rendelkeznek és központi nyomólevegővel, valamint az „X-press” magelosztó- és kijuttató rendszerrel végzik el a magvak talajba helyezését, ~15 km/h munkasebességig jó adagolási pontossággal és kedvező hosszirányú vetésegyenletességgel;
a Horsch Maestro SW központi magtartályos vetőgépei is nyomó levegővel dolgoznak, és pneumatikus magtovábbítással juttatják el a vetőmagokat az egyedi magelőválasztó rendszeren keresztül a soronkénti átmenőtartályos – elektromos motoros meghajtású – „Seed on Demand System” magadagoló rendszerhez, majd onnan a vetőbarázdákba. A Maestro SW gépek 70/75 cm-es sortávolsággal, 12- és 24 soros változatokban szerezhetők be, és 12-15 km/h közötti munkasebességük nagy területteljesítményt eredményez;
a Väderstad Tempo 6-8-12 soros vetőgépek nyomólevegős, elektromos motoros vetőszerkezeti meghajtású, (Gilstring) tárcsás magadagolós és „Power Shoot” maglevezető rendszere már 16-18 km/h munkasebességig kínál rendkívül pontos, egyszemes vetést.

Ezek a magas műszaki tartalmú és fejlett technikai színvonalú, „többnövényes” vetőgépek jó munkaminőségi és üzemeltetési mutatókkal, nagy területteljesítménnyel jellemezhetők.

Great Plains Air-Pro vetőszerkezet és Clear-Shot vetőcső

Újabb pneumatikus vetőszerkezeti rendszerek és kukoricavető gépkonstrukciók

Az amerikai Great Plains a különböző, Yeield-Pro típusjelű szemenként vető gépein az Air-Pro pneumatikus (nyomólégáramú) vetőrendszert alkalmazza. A Yield-Pro gépekkel a kukorica, cirok, napraforgó, cukorrépa vetőmagvak voltak kivethetők. A közelmúltban a cég Air-Pro vetőrendszerét továbbfejlesztve az apró repcemagok szemenkénti vetéséhez alakított ki új vetőtárcsát. Az új, 27,9 cm (11″) nagyátmérőjű repce-vetőtárcsa 250 sejtet (furatot) foglal magában, így a magfelvételkor kisebb fordulatszámmal foroghat, ami biztonságosabb magfeltöltődést jelent, és pontosabb magkihelyezést eredményez. A vetőrendszer kettős nyomólevegős megoldású: az egyik ága a központi magtartályból szállítja a magvakat a vetőtérbe, másik ága a magvaknak a vetőtárcsa furatokra való „rátapadását” biztosítja. A vetőtárcsáról (mechanikusan) leválasztott magvak az új Clear-Shot vetőcsövön keresztül hullanak az (380 mm, 250 kg/sor terhelésű) ikertárcsás csoroszlyák által nyitott barázdába.

A nemrég „debütáló” John Deere ExactEmerge^TM szemenként vető gépe – a nagy (akár 20 km/h) sebességű és nagypontosságú vetési paramétereiért – máris elnyerte a 2015. februári párizsi SIMA kiállítás egyik aranyérmét. A John Deere a Vacuum Meter pneumatikus magadagoló rendszerét fejlesztette tovább: duplakefés magleválasztást alkalmazott, vető- és magtovábbító szerkezetét elektromos motoros meghajtással látta el, és a magvak vető barázdába juttatására kefesörtés szállítórendszert alakított ki. A magadagoló rendszer a vetőgép tényleges munkasebessége és a beállított tőtávolság függvényében 99%-os pontossággal választja szét a vetőcsőhöz érkező szemeket, amelyeket a körbefutó kefés szalag – a haladási sebességgel megegyező, de ellentétes irányú sebességgel – elgördülés nélkül helyez a barázdafenékre. A vetés szabályozását és ellenőrzését az új SeedStar^TM XP monitoring rendszer biztosítja.

A francia Kuhn – vetőgépkínálatát bővítve – a Planter 3 vetőelemeit egy vontatható hordozóvázra „fűzte” fel, és így alakított ki a cukorrépa/szója vetéséhez 24 soros (45 cm sortávolságú), illetve a kukorica/napraforgó vetéséhez 16 soros (70 cm sortávolságú), nagyteljesítményű „vetőaggregátot”, amely a Kuhn Planter 3 TRS típusjelet viseli. A gép teljesítményigénye 120 LE, szállításkor a segédvázon elhelyezett vetőelemek (előre) a hordozóváz mellé behajthatók, így szállítási szélességük 3,5 m-re csökken. A vetőszerkezet kis (<10 cm) magleejtési magassága pontos vetést eredményez.

Hasonló megoldás a vontatott Kuhn Maxima 2 TRX gépkapcsolás is, ahol a hosszú vonórúddal ellátott, 4000 literes műtrágyatartályos hordozó kocsira 16 db (70/75/80 cm) vagy 18 db (70/75 cm sortávolságú) Maxima vetőkocsik kerültek felépítésre. Az egyes vetőelemek 52 l-es magládával rendelkeznek és a gépkapcsolást központi mikrogranulátum-kijuttató adapterrel is ellátták.

Kuhn Planter3 TRS vetőaggregát

A Kverneland Accord Optima V egy teljesen új vázkoncepción alapszik. A mozgó elemek közé karbantartásmentes műanyag csúszó betétek kerültek beszerelésére a 180 mm-es négyszög profilú gerendelyben. A vázelemek kitolása és visszahúzása hidraulikusan történik. A vetőkocsikat a hordozó vázon műanyag görgők rögzítik, a különböző sortávolságok beállításához csupán néhány rugós biztosítószeg áthelyezésére van szükség. Ezáltal érhető el a 45 cm sortáv (cukorrépához vagy repcéhez) és a 75 cm sortáv (kukoricához, napraforgóhoz). Az új kialakítású vákuum elosztórendszer optimalizálja a légáramlást, ami biztosítja a folyamatos vetéspontosságot. A műtrágya kijuttatása minden sornál légrásegítéssel történik.

A 2014. évi EIMA Bologna-i kiállításon díjazott olasz szemenként vető gépfejlesztésekről az Agrárágazat 2014. decemberi számának 114. oldalán (Sfoggia Elektra és Spapperi SMP 240 típusok), illetve 2015. januári számának 140. oldalán (MaterMacc MS 8250 Twin 8) találnak ismertetőket az olvasók. Korábbi számainkat a www.agraragazat.hu honlapunk archívumában is elérhetik.

Dr. Fűzy József

Kapcsolódó hírek