Kertészeti technológiák palántaültető gépei

A kertészeti növények termesztésének gyakorlatában a fiatal növénykék kiültetésére szolgáló gépeket palántázó vagy palántaültető gépeknek nevezik, míg a csemetetermesztési gyakorlatban azokat iskolázógépeknek hívják.

A palántázás során előnevelt növényt, szárdugványt ültetnek ki meghatározott termesztési céllal.

A palántázó- és iskolázógépek szerkezeti felépítése lényegesen nem tér el egymástól, azonban a kiültetendő szaporítóanyag sokfélesége és különböző formája „változatos” felépítésű, egymástól is eltérő műszaki konstrukciókat követel meg.

A következőkben a kertészeti növények szabadföldi és növényházi gyakorlatában alkalmazott palántázógépek kerülnek ismertetésre.

 

A szaporítóanyag (palánták) előkészítése

A növényházakban (üvegházakban vagy fóliasátrak alatt) előnevelni kívánt növények vetőmagjait sűrűn, és lehetőség szerint egyenletes tőeloszlásban vetik el, annak érdekében, hogy a kiültetés megkezdésének idejére a palántaállomány kiegyenlített legyen.

Azoknak a zöldségféléknek a magvait, amelyek palántái a szabadföldi kiültetést nehezen „viselik” el, már eleve az ún. nevelőföldbe (tápkockába, „földlabdába”) vetik és abban is nevelik, illetve azokat a későbbiekben a táptalajjal együtt ültetik ki a termőhelyre.

A külön (tápkockapréselő) géppel készíthető tápkockák az egyes növények gyökereit megóvják és a növénykék folyamatos fejlődését kiültetés után is biztosítják.

Az egyes kiültetésre kerülő növényanyag alapján: sima szálas (szabad gyökérzetű) palánták, különböző méretű és alakú – ezáltal eltérő térfogatú – tápkockás palánták és kis térfogatú, táphengeres (ún. tálcás) palánták különböztethetők meg.

 

 

Az utóbbi években egyre jobban előtérbe került a (kisebb térfogatú) tálcás palánták alkalmazása,amelyeket műanyag nevelőtálcák – gúla; kúp; henger alakú – mélyedéseiben nevelnek, a palánták gyökérzete „benövi” a tálcák mélyedéseinek megfelelő méretű és alakú, a mélyedések negatívját adó földlabdákat.

Ezen – aránylag kisméretű – előnevelő tálcákon négyzetméterenként 500-700 mélyedés is megtalálható, a tálcák könnyen mozgathatók, többször felhasználhatók és a félautomata gépi palántaültetés teljesítménye ezáltal nagymértékben növelhető.

A különböző – a gyakorlatban általánosan használt – tápkockás és tálcás palánták méretei/ formái (alakjai) az 1. táblázatban kerültek összefoglalásra.

 

A „palántaágy” kialakítása

A palánták kiültetését megelőzően – ugyanúgy, mint bármely növény vetése, ültetése előtt – megfelelő talajelőkészítést kell végezni.

Ennek során – az alapműveléstől a vetőágy előkészítéséig – a kiültetendő (palántázandó) növény agronómiai igényeinek megfelelően, és annak munkamélységében, kell az optimális magágykészítést elvégezni.

A talajelőkészítés művelési mélysége természetesen meghaladja a palántaültetés mélységét, hogy a tömörödött altalaj ne akadályozza a palánták gyökérzetének további fejlődését.

A kertészeti növények (keskeny és széles sortávolságú) szabadföldi termesztéstechnológiáiban – ez sík, ágyásos v. bakhátas művelést is jelenthet – a vetőágy készítésére az aktív művelőelemekkel ellátott, rotációs, talajmarós rendszerű (ágyás-, magágy- vagy bakhátkészítő) gépeket alkalmazzák.

Ezek több munkaművelet elvégzésére is alkalmas szerszám választékunkkal az egyes termeléstechnológiákban sokrétű felhasználást (teljes munkaszélességben talajmarás, sík ágyásfelszín v. soronkénti bakhát kialakítás, teljes felületű fóliafektetés, stb.) biztosítanak.

 

A palántázógépekkel szembeni agrotechnikai követelmények

Az egyes zöldségfélék palántái rendkívül érzékenyek a mechanikai sérülésekkel szemben, ezért kiültetésük nehezen gépesíthető.

A gépi kiültetéskor a palántázógépekkel szemben támasztott legfontosabb agrotechnikai követelmények a következők:

• a gépek biztosítsák a különböző sor- és tőtávolságok beállításának lehetőségeit, amelyek az egyes növényfajok agronómiai igényeihez igazodnak
• palántaültető szerkezetük a fiatal növénykéket egyenként, egyenletes tőtávolságban, az egyes növények igényének megfelelő optimális mélységben, lehetőség szerint függőleges helyzetben, sérülésmentesen helyezze a sornyitó csoroszlyák által készített barázdákba
• a nyitott barázdák mélysége – a kiültetett palánták fajtájától függően – több fokozatban változtatható legyen
• a palántázógépek tömörítő kerekei – a palánták szárának alsó részénél és gyökereinél – megfelelő talajtakarást, ill. talaj-visszatömörítést végezzenek
• a növények fejlődését a talajnedvesség pótlásával – gyökér beöntözéssel –, esetlegesen műtrágya- és talajfertőtlenítő szer pótlólagos adagolásával segítsék elő
• a gépek kialakítása legyen robusztus, kopásálló, kopó alkatrészeik csereszabatosak
• a kialakítás feleljen meg a kezelőszemély(ek) ergonómiai követelményeinek, illetve a biztonságos munkavégzést és az egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek

Ezen követelmények biztosítására az automata ültetési rendszerű gépek a legalkalmasabbak, azonban a szigorú követelményeket azok is csak részben, és nem minden esetben tudják biztosítani.

Az automata ültetési rendszerű gépek – a tápkockás v. tálcás palánták különleges nevelési igényeik mellett – jelentős gépi beruházást kívánnak meg, ezért a hazai gyakorlatban nagy többségében a félautomata palántázógépek terjedtek el.

 

A palántázók/palántaültető gépek vázlatos ismertetése

A sortávolságot – a palántázandó növények fajtájához, technológiai igényéhez igazodóan – az ültetőegységek egymáshoz viszonyított távolságának változtatásával lehet beállítani.

A függesztett palántázógépek az üzemeltető erőgéphez 3-pontos függesztő berendezéssel kapcsolódnak, kialakításuk 1-8 soros kivitelű, munkaszélességük 1,0-6,5 m közötti.

A széles sortávolságú kertészeti növények palántázásához az ültetőegységek egy sorban vannak a gerendelyre felerősítve, míg keskenyebb sortávolságok esetén az ültetőegységeket egymás mögötti sorokban (pl. 2+1; 3+2; 4+3 egység) helyezik el.

 

A palántázógépek szerkezeti rendszerei

A palántázók szerkezeti rendszere szerint: fogóelemes (láncos, fogóujjas, szorító-elemes); forgóadagolós (revolverfejtáras); csészés (ültetőserleges), és a szalagos rendszerű palántaültető gépek különböztethetők meg.

A gyakorlatban használatos típusok között – kedvezőbb árfekvésük miatt – az egyszerűbb szorítótárcsás és a fogóelemes, illetve a forgóadagolós ültetési rendszerű gépek az elterjedtebbek.

A rugalmas (acél v. műanyag) szorítótárcsás palántaültető gépeknél első technológiai munkaműveletben egy acélhenger tömöríti meg a talajfelszínét, aprítva a művelési sávban lévő rögöket.

Az ültető barázdát ékes csúszócsoroszlya nyitja meg.

A hagyományos vagy tápkockás palántákat a kezelőülésen lévő személy helyezi az egymással 10-20°-os szöget bezáró rugalmas műanyag vagy acéllemez tárcsapár közé, amelyek kb. 100°-os ívhosszon feszülnek egymáshoz és forgásuk közben a palántákat az ültetőbarázdába szállítják.

A palánták barázdába helyezésekor a tárcsák szorítása megszűnik, és az egymással szöget bezáró tömörítő kerekek a növénykék tövénél a gyökerek felett a talajt visszatömörítik.

A takaró lapátok/pálcák még újabb talajréteggel erősítik meg a palánták talajba „rögzítését”.

A palánták pótlását a ládatartókon elhelyezett rekeszekből a palántázást végző személyek biztosítják.

A legtöbb gépen – a jobb produktív időkihasználás érdekében – tartalék ládatartók is elhelyezést nyertek.

Egy-egy palántázóelemen a kezelő ergonómiai kényelmét és biztonságát szolgáló kezelőülés, valamint a lábtartók is megtalálhatók.

Az ültetőtárcsás gépeknél a palánták egyenletes tőtávolságra való kihelyezését a tárcsákon elhelyezett jelzőfülek, vagy a tápkocka megfogó rugós szorítóujjak biztosítják.

Néhány gépen hangjelzés figyelmeztet a palánták tárcsák közé történő behelyezésére.

A korszerűbb szorítótárcsás gépeken az ültető személyek nem közvetlenül a tárcsák közé helyezik a palántákat, hanem egy végtelenített láncos adagolóegységbe helyezik a növényeket.

Ez kényelmesebb az ültető személyeknek és pontosabb tőtávolság is biztosítható.

 

A fogóelemes rendszerű palántaültetők fogóelemei különböző (fogóujjas, csészés, ültetőkelyhes) megoldásúak lehetnek.

A megfogó elemeket – sugár irányban – vízszintes tengelyű tárcsára vagy végtelenített láncra szerelik fel.

A fogóelemek nyitását rugóval, zárásukat egy vezérelt pályával biztosítják.

A kezelő személyek a palántákat a szivacs vagy puha gumiborítású ujjak közé helyezik és egy vezérelt pálya zárja az ujjakat, megfogva ezzel a növénykéket.

A fogóelem forgása közben, annak alsó helyzetében (a talajba helyezés pontján) a fogóelemek szétnyílnak és a palántákat a csoroszlya által nyitott barázdába engedik.

Az elengedés pillanatában a palánták szárainak végénél „V” alakban elhelyezett tömörítő kerekek tömörítik vissza a talajt.

A forgó palántázóelemek meghajtása egyenként a tömörítőkerekektől vagy központilag a gépek járókerekeiről van megoldva, fogaskerék (lánckerék)-áttételek segítségével.

Egy másik megoldásnál a láncos-fogóelemes ültetési rendszert alkalmazzák. Amikor is az ültető személy – a menetiránynak háttal ülve – a palántatartóból a növényeket egy végtelenített láncra szerelt fogóelemsorba helyezi, és azok szállítják a palántákat a sornyitó csoroszlyák által nyitott barázdákba, amelyeket a tömörítő kerekek „rögzítenek” a talajban.

A tömörítőkerekek – áttételeken keresztül – egyben a láncos-fogóelemes ültetőszerkezet meghajtását is biztosítják.

 

Az ültetőserleges, csészés palántázógépek működő részeinek felépítése hasonló a láncos-fogóelemes gépek konstrukciójához.

Ennél az ültetési rendszernél a kezelő személyek – a menetirányban ülve – egy vertikális körpályán mozgó serlegekbe helyezik a palántákat és, azok a serleg pályájának alsó (holt) pontján kerülnek a talajba.

Az ilyen konstrukciójú gépek többségénél a sornyitó csoroszlya el is marad, mivel a hegyes aljú (csúcsos kiképzésű) csészék alakítják ki az ültetőlyukakat a növények (palánták) számára.

Az ültetőcsészék alját alkotó, két részből álló csappantyús kiszúrószerkezet az alsó holtponton kinyílik és a palánták az ültetőlyukakba csúsznak.

Az ilyen rendszerű gépek fóliafektetővel egybeépítve is készülnek, és az előzőleg mulcsfóliával fedett talajba is képesek ültetni, mivel a csészés ültetőszerkezet a fóliát is át tudja lyukasztani.

A sornyitó csoroszlyákkal is ellátott gépeknél a palánták a csészékből az ültetőbarázdába kerülnek, rögzítésüket tömörítőkerekek végzik el.

 

A palántaültető gépek egy másik nagy csoportját a forgóadagolós (revolverfejtáras) ültetési rendszerű gépek képezik.

Ezeknél a gépeknél az ültető személyek a palántákat egy horizontális körpályán forgó adagolószerkezetbe helyezik, amely különböző számú, általában 6-8-10-12 db csészéből, serlegből áll.

A serlegek (csészék) forgás közben a palántákat az ejtőcső fölé szállítják.

A palánták az ejtőcsöveken keresztül gravitációval hullanak a sornyitó csoroszlyák által készített ültetőbarázdákba és a talajba rögzítésüket – a különböző kialakítású– tömörítőkerekek biztosítják.

A palánták tőtávolsága a forgóadagoló áttételeinek változtatásával állítható be.

Több gépnél olyan megoldással is találkozni lehet, ahol külön palántakitoló szerkezet segíti elő azok barázdába juttatását.

 

A szalagos adagolószerkezettel rendelkező gépeknél a palántákat – lejtős – szállítószalagok szállítják a kiültetés helyére.

Minden sorhoz egy-egy szalag tartozik, és a gépek nagy előnye, hogy egy kezelő több ültetősor kiszolgálását is elvégezheti, így nagyobb ültetési teljesítmények elérésére is lehetőség nyílik.

A szalagsoron érkező palántákat pneumatikus-hidraulikus szerkezet választja szét, illetve helyezi az ültetőárokba. Az ilyen gépek egy része fóliafektetővel is kombinálható.

 

Az automata palántázógépeknél a kezelő(k) munkája csupán a palántaanyag pótlásából áll, minden részműveletet a gépek automatikusan elvégeznek.

Jellemzőjük a nagy ültetési teljesítmény, a korszerű felépítmény és a kiegészítő berendezések sokféle felhasználhatósága.

Az automata rendszerű palántázók traktorvontatású és magajáró kivitelben is készülhetnek.

Néhány palántaültető gép főbb műszaki jellemzői a 2. táblázatban találhatók meg.

 

Egyéb kiegészítő felszerelések, adapterek

A palántaültető gépeken a növénykék biztos megeredését – a palántázással egyidejűleg – a gyökereikhez kiadagolt (1-2 dl) vízzel biztosítják.

A 400-600 literes víztartály a gépek vázán van elhelyezve és a vízpótlás az adagoló elemekhez gravitációs úton történik.

A különböző tőtávolságokat az egyes fogóelemek számának változtatásával, ill. a hajtó áttételek módosításával lehet beállítani.

A pontos, egyenletes tőtávolságú palántázás akkor biztosítható, ha a palántaszállító elem kerületi sebessége és a gép munka (haladási) sebessége a talajba éréskor megegyező, de ellentétes irányú, így a két sebesség eredője „0”, vagyis a palánta a talajhoz képest relatíve áll.

A gépekhez – opcionálisan –műtrágya és talajfertőtlenítő szer kijuttatók is beszerezhetők, illetve a gépek egy része fóliafektetőhöz is hozzákapcsolható.