fbpx

Napraforgó gyomirtása és kórokozó elleni védekezése

Írta: Szerkesztőség - 2011 március 21.

A sikeres termesztés sarkalatos pontja a megfelelő gyomirtás. Közismert, hogy a napraforgó rendkívül érzékeny a korai elgyomosodásra egész addig, míg a növény el nem éri a 35-40 cm-es magasságot. A korai gyomosodás miatt akár 30-50%-os termésveszteség is előfordulhat. A későbbiekben már ilyen mértékű kiesést nem okoz a gyomok elszaporodása.

Természetesen a napraforgó gyomirtásában nélkülözhetetlen az agrotechnikai és a mechanikai eljárások alkalmazása.

 

Az agrotechnika alapvető módszerei:

  • Vetésváltás: Őszi-tavaszi, egy és kétszikű kultúrák váltogatása az adott területen.
  • Trágyázás: A napraforgó fiatal állapotában a könnyen felvehető tápanyagokat igényli. Helyes tápanyag visszapótlással a napraforgó kezdeti fejlődését elősegíthetjük, a gyomokkal szemben versenyképesebbé tehetjük.
  • Fajtaválasztás: A kezdeti gyors fejlődésű fajták a talajfelszínt korábban borítják, ilyen körülmények között a gyomnövények kevésbé tudnak megerősödni.
  • Vetésidő: A napraforgó keléséhez a 8-10°C-os talajhőmérséklet szükséges, ilyenkor a tőritkulás alacsony, illetve a kelés intenzív.
  • Magágy készítés: A rögös, illetve cserepes talajból a napraforgó kelése vontatott, a talaj-herbicidek hatása is csak részleges (rögárnyék, cserepes talajon az összefüggő vegyszerfilm megszakad). Sok esetben a sikeres termesztést a talaj előkészítés minősége, a vegyszerhatás szempontjából meghatározóbb lehet.

A korszerű vetőgépekkel a kevésbé jól előkészített talajon is lehet sikeresen vetni, viszont rosszul előkészített talajon az alkalmazott növényvédőszer csak részlegesen tudja hatását kifejteni.

Vegyszerágyat kell készíteni.

  • Vetés minősége: Egyenletes mélységű vetés (erre már a korszerű gépesítés alkalmas).

Csatlakozósorok, illetve az egyenes vetés későbbiekben elősegíti a kultivátorozást.

Ilyen vetés esetén a mechanikai művelet elvégzésekor kisebb tőveszteséggel számolhatunk.

A sikeres gyomirtás részét képezik a mechanikai eljárások.

A gyomirtószer hatékonyságát az időjárás nagymértékben befolyásolja.

Kedvezőtlen esetekben sor és töltögetőkultivátorozással lehet korrigálni.

 

Vegyszeres gyomirtás:

A napraforgó vegyszeres gyomirtásában átalakulások vannak, melynek alapvető okai az Európai Unió általi előírások.

Régebben a napraforgó fontos eleme volt a bedolgozásos, csíráztatókészítmények alkalmazásának.

Jelenleg csak a benefin hatóanyagú készítményfelhasználása engedélyezett ezzel az eljárással.

Vetés előtt nagyon sekély bedolgozással a fluorkloridon hatóanyagú szerek használhatóak, azonban ez az eljárás Magyarországon nem terjedt el.

A készítmények legnagyobb részét vetés után, kelés előtt kell alkalmazni.

A napraforgó gyomirtásában új fejezetnek tekinthető a tribenuron-metil és az imzamox hatóanyagra toleráns hibridek termesztése (Express, IMI).

E két szelektált napraforgó hibridekből viszonylag jó hatásfokkal irtható a mezei acat és a parlagfű, azonban a vadkender elleni védekezés továbbra is problémát okoz.

 

Hatóanyag   kakaslábfű   muhar-fajok   pirók ujjasmuhar   vadköles   fenyércirok magról  fenyércirok rizómáról  csattanó maszlag  disznóparéj fajok   egynyári szélfű   fekete ebszőlő   libaparéj fajok   parlagfű   selyemmályva   szerbtövis fajok   varjúmák   aprószulák   mezei acat
PPI alkalmazható készítmények
benefin 8 8 8 5 5 1 1 5 1 1 5 1 1 1 1 1 1
fluorkloridon 4 4 5 2 2 1 5 7 6 7 8 8 6 6 4 1 1
pre alkalmazható készítmények
acetoklór 9 9 8 6 8 1 3 5 2 3 5 5 2 1 1 1 1
bifenox 2 2 2 1 1 4 5 2 3 2 1
dimetenamid-p 8 8 7 6 8 1 3 4 3 1 4 5 3 1 2 1 1
dimetenamid-p +pendimetalin 9 8 8 6 8 1 6 4 3 4 6 5 6 1 3 1 1
flumioxazin 3 3 1 1 3 1 7 9 8 6 7 7 7 3 6 3 0
fluorkloridon 3 3 3 2 3 1 6 8 6 9 8 8 6 6 4 1 1
linuron 3 3 3 3 1 1 3 9 2 9 8 6 3 2 5 1 1
oxifluorfen 4 4 4 2 4 1 7 9 6 9 9 7 7 6 7 4 1
pendimetalin 9 8 8 6 8 1 1 6 7 3 6 3 7 1 4 1 1
petoxamid 8 8 7 4 3 1 1
propizoklór 9 8 8 6 7 1 2 5 3 2 5 3 3 1 2 1 1
S-metolaklór 9 8 8 6 7 1 2 5 2 2 4 3 1 1 2 1 1
S-metolaklór+terbutilazin 9 8 7 6 6 1 7 7 7 7 6 6 2 6 1 1
Post alkalmazható készítmények
bifenox 3 6 7 6 7 4 4 4 4 7
flumioxazin 3 1 1 5 3 1 1 8 7 6 7 4 6 6 8 5 5
imidazolinon rezisztens napraforgóban
imazamox (IMI napraforgó) 4 4 4 4 4 6 9 9 9 9 8 8 8 9 6 6 6
tribenuron-metil rezisztens napraforgóban
tribenuron-metil (SUMO) 1 1 1 1 1 1 9 9 9 8 8 8 9 8 7 5 8
Állományszárítás, érésgyorsítás
bromoxinil Egyszikű gyomokkal fertőzött területen ne használjuk.
diquat-dibromid Elgyomosodott területen is alkalmazható.
glufozinát-ammónium Elgyomosodott területen is alkalmazható.
glifozát (K só) Évelő egy- és kétszikű gyomnövénnyel fertőzött területen is alkalmazható.
glifozát ammónium
glifozát izopropilamin só
glifozát izopropilamin só +etoxilált zsíramin

Jelmagyarázat: 1: hatástalan 2: rossz 3: nagyon gyenge 4: gyenge 5:kérdéses 6: elfogadható 7: jó 8: nagyon jó 9: kitűnő

 

A napraforgó jelentősebb kórokozói és a védekezés lehetőségei

Magyarországon a napraforgó vetésterülete – a mindenkori jövedelmezőségi viszonyoktól függően – 400-560 ezer ha között ingadozik.

2010-ben 527.000 ha-on vetettek napraforgót, de a szélsőséges időjárás miatt ebből csak mintegy 502.000 ha-on tudták a termést betakarítani.

Az államilag elismert hibridek (fajták) száma rohamosan növekszik, bő választási lehetőséget biztosítva a termesztőknek.

A minősített olajhibridek optimális körülmények között 5,0 t/ha termésre képesek, ennek ellenére az országos termésátlag 2,0 t/ha körül ingadozik, „jó” évjáratokban sem éri el a 2,5 t/ha-t. 2010-ben 1,9 t/ha termést takarítottak be hektáronként.

A termőhelyi adottságok,illetve az agrotechnikai és tápanyagellátási hiányosságok, a szélsőséges időjárás mellett a napraforgó betegségek – évjáratonként változó mértékben – felelősek az alacsony termésátlagokért.

 

 

A napraforgó közel negyven kórokozónak gazdanövénye, de csak 6-8gombabetegség okoz rendszeresen jelentős kártételt.

Közülük több polifág (Sclerotinia sclerotiorum, Botrytis cinerea, Macrophomina phaseolina,Plasmopara halstedii), ami nehezíti a sikeres védekezést, vagy a kémiai védelem eddig nem (Macrophomina), vagy csak részlegesen kidolgozott (fehérpenészes gyökérnyak fertőzés).

A kórokozók előrejelzése részben tekinthető megoldottnak.

A termesztett hibridek betegségekkel szembeni fogékonysága változó, a jelentősebb gombabetegségekkel szemben egyaránt ellenálló hibrid nincs.

A kémiai védekezések hatékonyságát rontja a nem megfelelő kijuttatás technika (a permetezések során az alsó levelekre nem jut hatékony mennyiségben és eloszlásban a fungicid).

A felvázolt problémák rávilágítanak arra, hogy a napraforgó betegségekkel szembeni növényvédelmi technológia hiányos és a betegségek továbbra is élő növényvédelmi problémát jelentenek.

A kórokozók felismerése, életciklusuk ismerete alapozhatja meg a védekezés sikerességét.

Az alábbiakban a napraforgó néhány fontosabb kórokozóját és a védekezési lehetőségeket ismertetjük.

 

 

Napraforgó peronoszpóra (Plasmoparahalstedii)

A kórokozó a mefenoxam(metalaxil) hatóanyagú csávázás bevezetésével és az ellenálló hibridek elterjedésével visszaszorult.

A korábban hatékony csávázószerrel szemben ellenálló patotípusok megjelenését publikálták.

Magyarországon eddig a kórokozó 5 rassza volt ismert, amelyekkel szemben a termesztett hibridek rezisztensek. 2010-benegy Magyarországon eddig még nem észlelt patotípust találtak, ezért a hibridekbe be kell építeni ezen új patotípus elleni rezisztenciagént.

A napraforgó peronoszpóra tehát ma is potenciálisan veszélyes betegségnek tekinthető.

A kórokozó a talajba került növénymaradványokon oospórákkal, illetve a kaszatok belsejében micéliumformájában telel át.

Mindkét telelési mód primer fertőzést okozhat, amely csírapusztulást vagy törpenövekedést, terméketlen, vagy alig termékenyült tányérokat eredményez.

Az oospórák több évig megőrzik fertőzőképességüket.

 

Fehérpenészes szár- és tányérrothadás(Sclerotinia sclerotiorum)

A betegség jelentősége fokozódik,mert az 5 éves vetésváltás a repce vetésterületének növekedése miatt a legtöbb gazdaságban nem tartható.

A polifág kórokozó fertőzése elsősorban a talajban elfekvő és több évig fertőzőképes kitartó képletekből(szkleróciumokból) indul ki.

A szkleróciumok a gyökérexudátumok stimulálóhatására kicsíráznak és a micéliumok a napraforgó gyökerét, gyökérnyaki részét megtámadva szártőrothadást, növénypusztulást okoznak.

A talajfelszín közeli szkleróciumok egy része csapadékos körülmények között a talaj felszínén termőtesteket (apotéciumokat) képez és az ebből képződő aszkospórák a szár középső részét és a tányérokat megfertőzve rothadást, majd elhalást idéznek elő.

A rothadó foltokon kezdetben fehér micéliumszövedék jelenik meg, ezek kiszáradása, tömörülése után a fertőzött részekben megjelennek a gomba szkleróciumai.

Agresszív enzimjei lebontják a növény szöveteit, csak az edény-nyaláb rostok maradnak épen.

A betegség terjedését a csapadékos időjárás és a mechanikai sérülések (jégverés, rovarrágás) fokozhatják.

 

 

Szürkepenészes szár- és tányérrothadás(Botrytis cinerea)

Kozmopolita, sok tápnövényű kórokozó. Nagy károkat napraforgóban, kertészeti kultúrákban, szőlőben és bogyós gyümölcsösökben okoz.

Nedves, párás körülmények között a fertőzött növényrészeken áttelelő szkleróciumok kicsíráznak, majd fertőző konídiumokat képeznek.

A kórokozó leggyakrabban tányérrothadást okoz, de hűvös, csapadékos években a levelet, levélnyelet és a szárakat is megtámadja.

A napraforgó és a gyomok virágpora nedves körülmények között stimulálja a konídiumok csírázását.

A növényen keletkező sebzések súlyosbítják a fertőzést.

A rothadó foltok kezdetben hasonlítanak a fehérpenészes rothadáshoz, de a felületükön később megjelenő egérszürke penészbevonat jelzi a botritisz fertőzést.

 

 

Diaportés szárfoltosság és korhadás (Diaporthehelianthi)

A gomba a fertőzött kaszatokkal is terjedhet, de ennek jelentősége a csávázás miatt jelentéktelen.

Az elsődleges fertőzési forrást a talajfelszínén maradt fertőzött növénymaradványokban áttelelő micélium, illetve a kedvező időjárási körülmények között bennük képződő termőtestekből kiszabaduló aszkospórák jelentik.

Az aszkospórák érése általában május-júniusban következik be.

A kilökődő aszkospórák a szél segítségével a napraforgó leveleire jutnak, vízcseppekben kicsírázva a fertőznek.

A micéliumok a levélereken, majd a levélnyélen keresztül a szárba jutnak.

A fertőzést a levéllemez, a levélnyél száradása jelzi.

A levélnyél alapja körül kávébarna, növekvő foltok jelennek meg gomba fomozin nevű toxint termel, amely fertőzés helyétől távolabbi növényrészeken is sárgulásokat, elhalásokat okoz.

A toxin a növényben szétterjed és fokozza a kármértékét.

A szárfoltok általában a szár alsó felén találhatók, a nagyobb foltok alatt a bélszövet „eltűnik”.

A kórokozó a tányérokat is megbetegíti. A fertőzés leggyakrabban valamelyik fészekpikkelytől indul ki és a folt ék alakban befelé terjed.

 

Nagy károkat a korai, május végén vagy júniusban bekövetkező fertőzések okozzák.

Korai fertőzéssel meleg, csapadékos periódusokkal párosuló tavaszi időjárás esetén számolhatunk.

A megfelelő hő összeg a peritéciumok éréséhez, a jelentős mennyiségű, több napos csapadék az aszkospórák levegőbe lökődéséhez szükséges.

Ha e feltételek egyidejűleg nem következnek be, járvány nem alakul ki.

 

Fómás fekete szárfoltosság (Phomamacdodaldii)

A betegség Magyarországon jelentős károkat még nem okozott, de az utóbbi 10-15 évben a diaport és foltossággal együtt fertőzi a napraforgót.

A kórokozó a szármaradványokon elsősorban piknídiumokkal telel, de az ivaros alak is áttelelhet.

A gomba a levélen keresztül jut a szárba.

A levél és a levélnyél megfeketedik, a levélalap megduzzad, a nóduszok körül a száron fekete színű, felületén ezüstösen fénylő foltok jelzik a gomba kártételét.

A foltok többnyire a szár alsó harmadában találhatók.

 

 

Hamuszürke szártőkorhadás (Macrophominaphaseolina)

A kórokozónak mintegy 300 gazdanövénye ismert.

A gomba a talajban és a szármaradványokon áttelelt mikroszklerociumokkal indítja meg a fertőzést.

A micéliumok kihajtását a gyökérnedvek stimulálják.

A virágzásig a micéliumok nem szövik át teljesen a növény gyökereit, ezért sokáig a fertőzés ellenére a megtámadott növénytünetmentes marad.

A magas, 30 °C feletti talajhőmérséklet mellett a gomba a szövetekben intenzív növekedésnek indul, a növény rövidesen elszárad.

 

 

A száradást a szár alsó 30-40 cm-es magasságában szürke elszíneződés kíséri.

A foltos szárrészek belső szöveteiben szabad szemmel is jól láthatók az apró fekete mikroszklerotiumok.

Az első tünetek a homokos területeken, vagy az erodált talajfoltokon jelentkeznek.

Forró, száraz nyarakon már július második felétől jelentkeznek a tünetek.

Korai kártétel esetén akár 30%-os veszteséget is okozhat.

Fungicides állománykezelés hatástalan a makrofomina ellen.

 

 

Alternáriás levél és szárfoltosság(Alternaria helianthi, Alternaria helianthinficiens)

Magyarországon ez a két nekrotroffaj okozza a leggyakrabban az alternáriás megbetegedést jelző tünetegyüttest.

Mindkét faj a kaszatokon és a fertőzött növénymaradványokon marad fenn.

Konidiumaik a felcsapódó esőcseppekkel jutnak a levelekre, ott víz jelenlétében kicsíráznak.

Párás, meleg időjárási körülmények között a kórokozók az elöregedő szöveteket támadják meg.

A leggyakoribb tünet a levéllemezen megjelenő, különböző alakú és méretű barna foltosság.

A száron a foltok megnyúltak, határozatlan szegélyűek, fekete bársonyos bevonattal.

A bélszövet az Alternaria helianthi fertőzést követően barnás-feketére, az Alternariahelianthinficiens esetében lilára színeződik.

A betegség tünetei a tányérokon is megjelennek és a kaszatok is fertőződnek.

A kórokozók – társulva egyéb gomba betegségekhez – a napraforgó kényszerérését eredményezik.

 

A védekezés irányelvei

A növényvédelmi technológia csak a megelőző jellegű. Agrotechnikai rendszabályok (5-6 éves vetésváltás beleszámítva a fehérpenész főbb gazdanövényeit, az árvakelések, gyomok irtása, a szármaradványok talajba forgatása, vetőmagszabványnak megfelelő, csávázott vetőmag használata,termőhely és hibrid kiválasztása, a hibridnek megfelelő tőszám, tápanyag visszapótlás stb.) következetes betartásával lehet sikeres

A vetőmag kiválasztás során olyan hibridet válasszunk, amely a peronoszpóraminél több patotípusa ellen rezisztens.

A szárbetegségeknek ellenállóhibridek eddig nem állnak a termesztők rendelkezésére, de találhatók a betegségekkel szemben kevésbé fogékonyak.

A repce vetésterületének jelentős növekedése miatt fokozódik a talajok szklerocium fertőzöttsége, nő a fehérpenészes szártőrothadás veszélye, mert a talajban elfekvő szklerotiumok ellen nem áll rendelkezésre megfelelő hatékonyságú tradicionális készítmény.

Ha a vetésszerkezetben továbbra is ilyen magas marad a napraforgó és a repcearánya, indokolt lesz a mikrobiológiai készítményeket (Ökoni, Trifender) nagyobb területen alkalmazni.

Hatáskifejtésüket befolyásolja a talaj hőmérséklete, nedvességi állapota és a technológiai előírások betartása.

A biopreparátumokkal végzett szabadföldi kísérletek biztató eredményeket mutattak a fehérpenészes szártő rothadás ellen.

A termesztés technológia szerves része a vetőmagcsávázás, amelyhez továbbra is a metalaxil tartalmú csávázószerek, illetve kombinációk használatát javasoljuk.

 

Állománykezelésre két időpont javasolt:

  • a napraforgó 8-12 párleveles állapota (június eleje)
  • virágzás kezdete (július eleje)

Az első kezelés elsősorban a korai diaporte és fóma fertőzés, a második a szár- és tányérbetegségek megelőzésére szolgál.

Az első védekezés általában szántóföldi permetezőgéppel vagy hidastraktorral végrehajtható, a második kezelés hidastraktorral vagy helikopterrel végezhető.

A helikopteres permetezéstől csak akkor várhatunk jó eredményt, ha a kijuttatott permetlé mennyisége legalább60-70 l/ha.

Hidastraktorral végzett kezelés csak akkor ad megfelelő eredményt,ha minimum 300 l/ha permetlével végezzük.

A deszikkálás időpontjának helyes megválasztásával és a leszárított állomány gyors betakarításával csökkenthető a tányérbetegségek késői kártétele.

 

Napraforgó szár- és tányérbetegségek elleni védekezésre engedélyezett fungicidek

 

Kereskedelmi megnevezés Hatóanyag Dózis

l/ kg/ha

Hatásspektrum (megjegyzés)
Alert Solo 250 g/l fluziazol 0,8 Szár-és tányér betegségek
Alert Sun Alert Solo + Tanos ikercsomag 0,5 + 0,2 Szár-és tányér betegségek
Amistar Xtra 200 g/l azoxistrobin +

80 g/l ciprokonazol

0,8-1,0 Szár-és tányér betegségek
Mirage 45 EC 450 g/l prokloráz 0,6-1-0 Szár-és tányér betegségek
Pictor SC 200 g/l dimoxisrobin +

200 g/l boszkalid

0,3-0,5 Szár-és tányér betegségek
Rovral Aquaflow 500 g/liprodion 1,5-2,0 Tányér betegségek
Sfera 535 SC/Trezor 535 SC 375 g/l trifoxistrobin +

160 g/l ciprokonazol

0,3-0,4 Szár-és tányér betegségek
Tanos 25% famaxodon +

25% cimoxanil

0,4 Tányér betegségek
CÍMKÉK