A napraforgó tápanyagellátása

Borítókép

Ez részben a magasabb termést elérő hibridek piacra kerülésével magyarázható. Jövedelmezősége jelentős mértékben az elért termés mennyiségtől és a mindenkori piaci áraktól függ. Az újabb hibridek igényei alapvetően megváltoztatták a napraforgó korábbi termesztési technológiáját, ez azt eredményezte, hogy a napraforgót is – a korábbiaktól eltérően – költség igényesebb (intenzívebb) technológiával lehet csak eredményesen termeszteni. Az intenzívebb termesztési technológiának meghatározó tényezője a tápanyagellátás.

A napraforgó hazánkban a következő években is hasonló szerephez jut. Területnövekedéssel számolni – a vetésváltási elvárások miatt,– nem nagyon lehet, egyrészt a saját terület nagysága, másrészt a repceterület behatárolja az évenkénti vetésterületét. Változás várható a termesztési célt illetően. Az ipari feldolgozás lehetősége a napraforgónál is fenn áll, továbbá ismét igény mutatkozik a magas savtartalmú napraforgó mag iránt. Ez fontos abból a szempontból, hogy a magas olajsavas napraforgó átvétele szigorúbb minőségi feltételekhez kötött, tehát termesztése további odafigyelést követel meg.

A napraforgó termesztésének eredményessége is a termés mennyiségétől az egyre inkább előtérbe kerülő minőségtől és a termésstabilitástól függ. Jelenleg a termés mintegy fele kerül minőségi bonifikációval értékesítésre, de várható a minőségi elvárások növekedése a továbbiakban. A termésátlagok és a termésingadozást mutatja az 1. ábra 1991.-és 2009. közötti években.

A napraforgó termésingadozása a többi növényhez viszonyítva viszonylag kedvezőnek mondható, különösen, ha az utóbbi 6-7 évet tekintjük. Ez a korábbi évekhez képes azért is mondható jónak, mert a termésátlagok is jelentősen emelkedtek. Míg 1991.-től 2000.-ig az átlagtermés 1,68 t/ha volt addig 2001.-től 2009.-ig az átlagtermés 2,26 t/ha volt.

Más oldalról megközelítve valószínűnek látom, hogy a jó és rossz évjáratok közötti mérsékelt különbséget az okozhatja, hogy a jó évjáratokban sem érünk el sokkal jobb eredményeket, mégpedig növényegészségügyi problémák miatt. Csapadékszegény évjáratokban – élelmessége folytán- is viszonylag elfogadható termést ad, és kevésbé okoznak problémát a különböző gombabetegségek. Csapadékos évjáratokban pedig azért nem termelünk többet, mert a föllépő nagyobb mértékű gombafertőzésektől nem tudjuk megvédeni. Éppen ezért a napraforgó termesztésben kiemelt jelentőségűnek tartom a növényvédelmen belül a korokozók elleni védekezést. Ez azért is fontos, mert már rendelkezésre áll több olyan készítmény, amely megfelelő védelmet biztosít.

A megfelelő növényvédelem mellett nagy szerep jut a tápanyag ellátásnak, úgy a termés mennyiség, minőség, mint a termésbiztonság tekintetében is. Csak a harmonikus tápanyag ellátás biztosíthat kellő mennyiség mellett elvárt minőséget. Csak nitrogénnel napraforgót is kockázatos termelni, részben a fokozott növény egészségügyi és részben minőségi problémák miatt.

Leegyszerűsítve a problémát, mint ahogyan a kukoricánál a fehérje és a keményítőtartalom összege a típusra jellemzően viszonylag állandó. Egymáshoz viszonyított arányán – ha nem is nagymértékben –, de tudunk változtatni irányított tápanyagellátással. A napraforgónál hasonló a helyzet a fehérje és olajtartalom összefüggésében. Ha csak nitrogén vagy nitrogén túlsúlyos tápanyag ellátást kap, az inkább a fehérjetartalmat növeli, mint az olaj tartalmat.

A napraforgót rendkívül jól alkalmazkodó és élelmes növénynek tartjuk, következésképpen jelentősen eltérő ökológiai, gyengébb minőségű talajokon is termeszthető. Ezen jó tulajdonságaival gyakran nem csak élünk, hanem vissza is élünk.

Miből is erednek ezek a jó tulajdonságok?

A jó alkalmazkodó képessége annak tulajdonítható, hogy hormonális szabályozó rendszere gyorsan reagál a változó körülményekhez. Víz és tápanyag feltáró képessége részben annak köszönhető, hogy a kezdeti időszakban a gyökérnövekedése élénkebb, mint a hajtás növekedése. Éppen ezért a növekedés kezdetén a harmonikus tápanyagarányoknak meghatározó szerepük van a növény egész életciklusára és produktivitására nézve, mert az egyoldalúan, vagy nitrogénnel túltáplált növényekben a hajtás növekedése felgyorsul a gyökér növekedés rovására. Csökken minden nemű rezisztencia és csökkenhet az olajtartalom is. Kiváló tulajdonságai ellenére is csak azt a vizet és azt a tápanyagot tudja felvenni, ami a talajban rendelkezésre áll felvehető formában. A nitrogén túlsúlyosan táplált növényt a kialakult stressz helyzet jobban sújtja, mint a harmonikusan táplált, megfelelő szöveti szerkezettel rendelkező növényt.

Milyen és mennyi tápelemre van szüksége a napraforgónak 1 tonna termés előállításához (1. táblázat)?

Forrás:SzirtesV.

Nitrogén

Foszfor

Kálium

Kalcium

Magnézium

Kén

Fe

Mn

Zn

Cu

kg/t

g/t

41

30

70

24

12

10

600

350

160

63

A főbb tápelemek szerepe, jelentősége

A napraforgó nitrogén igényének kielégítése egyaránt fontos tényező a termés mennyiségének és minőségének kialakításában. Hiánya termés csökkenést eredményez.

Túladagolásának hátrányai: - fokozottabban jelentkeznek növény-egészségügyi problémák

  • csökkenti az olaj tartalmat
  • a kezdeti fejlődési időszakban túlzott hajtásnövekedést okoz

Foszfor igénye jelentős, szerepe van:

- az erőteljes gyökérzet kialakulásában

  • a kaszat méret, teltség kialakulásában
  • az olajképződésben
  • a megtermékenyülésben
  • a szárazanyag felhalmozásban

Kálium igénye magas, szerepe van:

  • a szárszilárdság
  • a szárazságtűrés

A magas kálium igénynél kell megemlíteni, hogy klórra kissé érzékeny növény, erre tekintettel kell lenni a magas minőség elvárásnál (étkezési, magas olajsavas) ezért javasolt klórmentes, vagy a csökkentett klórtartalmú műtrágyák használata, különösen nagy adagú kálium tavaszi kijuttatása esetén.

Kalciumhiányos területeken, savas talaj pH esetén- főként, ha magnézium hiánnyal párosul- alacsony termésátlagokkal és gyengébb minőséggel számolhatunk. Ilyen területeken mésztrágyázás is javasolt.

Kén igénye jelentős, szerepe elsősorban az olajképződésben van, minőség javító tényező.

Kénben egyre inkább szegényedő talajainkon pótlása indokolt, javasolt kénes nitrogén használata.

Mikroelemek közül a bórt emelnénk ki, megemlítve, hogy a megtermékenyülésben betöltött fontos szerepe mellett jelentős még a gyökérnövekedésben, a szénhidrátok,- zsírok anyagcseréjében, szállításban betöltött szerepe is. Pótlása indokolt, talajon és levélen keresztül egyaránt.

A napraforgótermés mennyiségének és minőségének egyik legmeghatározóbb tényezője a napraforgó állomány növény-egészségügyi állapota. Egyrészt a növény-egészségügyi helyzet jelentősen javul harmonikus tápanyag-ellátás esetén, másrészt a harmonikus tápanyag-ellátás jelentősen javíthatja a növényvédelmi beavatkozások hatékonyságát (2, 3. ábra.).

Összefoglalva: A környezeti tényezők kedvezőtlen hatásai, a hektikusan változó magfelvásárlási árak a napraforgó termesztés jövedelem biztonságát csökkentik. Ezt a kockázatot csökkenthetjük, ha a napraforgót is ugyan olyan igényes olajos növénynek tekintjük, mint a repcét. Termesztésében keressük azokat az intenzív termesztés irányába mutató eljárásokat, melyekkel a termésbiztonságot, a mennyiséget és minőséget is javítani tudjuk. A tápanyag ellátásterületén törekedni kell a harmonikus ellátásra. Be kell vezetni olyan más növényeknél már bevált eljárásokat, mint a fejtrágyázás. A napraforgó területek jelentős részét kultivátorozzuk, töltögetjük ez megfelelő alkalom a nitrogén kiegészítésre is. Így csökkentjük a korai nitrogén hatóanyag kedvezőtlen hatását és jobb ellátást biztosítunk a növény számára. A napraforgó tápanyag ellátási rendszerében gyakorlatnak kell lenni a lombtrágyázásnak, melynek során nem csak bór, hanem az egyéb szükséges elemek is pótlásra kerülnek.

Dr. Térmeg János

Tartalom közti banner a cikk végére
yes