fbpx

Repce termesztése, trágyázása és növényvédelme

Írta: Szerkesztőség - 2011 június 18.

Repcét már i.e. 3000-ben már termesztettek az Indus völgyében. Európában már XIII. századtól állítottak elő repceolajat, jelenleg a világ termelése kb. 11 millió tonna, ezzel a mennyiséggel a 3. legnagyobb növényi-olaj adó kultúrának. Az EU-n belül e növény termesztése egyre jobban felértékelődik. A sikeres repcetermesztést több tényező befolyásolja:

  • elővetemény
  • vetésváltás
  • talajművelés
  • fajta-hibrid kiválasztása
  • elvetett tőszám
  • trágyázás
  • növényvédelem

A repce trágyázása

A repce nagy tápanyagigényű növény, 3 t/ha-os termésszinten a főtermék és a melléktermék az alábbi mennyiségű tápanyagokat vonja ki a talajból

Termés: 3t/ha (forrás: dr. Thomas Popp)

A jó repcetermesztéshez szüksége tápanyag-utánpótlást különböző időpontokban kell elvégezni.

Alaptrágyázás: vetés előtt a talaj tápanyag-szolgáltatását figyelembe véve a szükséges K2O és P2O5 műtrágyákat ki kell juttatni. Kötöttebb talajon a számított nitrogén mennyiség 30%-a is kijuttatható. Érdemes olyan műtrágyát választani, mely a K2O mellett S-t és MgO-t is tartalmaz. Optimális, ha az ősz folyamán kb. 20 kg/ha MgO és 16 kg/ha S kerül ki a területre. Savanyú kémhatású talajokon a kén utánpótlást levélen keresztül kell biztosítani, a talajon keresztüli S pótlás, termés depressziót okozhat.

A N hatóanyag a repce termését nagymértékben befolyásolja. A számított érték mennyiségét tél végén vagy egy menetben, esetleg megosztva juttassuk ki. A második N fejtrágya időpontja a jól beállott állomány esetén a repce zöldbimbós állapotában, akár az 50 kg/ha mennyiséget is elérheti.

Nagy termés eléréséhez szükséges a repcét tavasszal mezo-(S, Mg) és mikroelem(B, Mn) pótlásában részesíteni, akár levéltrágyázással. E célra a kereskedelemben több készítmény is kapható, melyek termés és olajtartalom növekedést is eredményezhet. Ezek a kezelések a kultúrnövény tavaszi regenerálódását, terméstöbbletet, illetve olajtartalom növekedést okozhatnak.

Védekezés a rovarkártevők ellen repcében

Az őszi káposztarepcét számos rovarfaj károsíthatja a keléstől a betakarításig. Ősszel a kelés után repce kártevők közül a talajlakó kártevők, a gubacsormányos, a repcebolha és a repcedarázs rendszeresen károsít. Esetenként a bagolylepkék lárvái (mocskos pajorok) káposztabolhák és a káposztalégy is okozhatnak jelentős kártételt. A rovarkártevők elleni inszekticides csávázás a gyökérormányos, a bolhák, a repcedarázs és a légykártétel ellen általában megfelelő védelmet biztosít. Gyenge-közepes talajlakó kártevő egyedszám mellett a csávázószerek mérséklik a kártételt. A gyakorlattá vált inszekticides csávázások ellenére szükséges a kelő repcék figyelése, mert ritkán előfordulhat, hogy a területen állománykezelésre is szükség lehet.

A kora tavaszi időszakban elsőként (március eleje-közepe) a repceszár-ormányos (Ceutorynchus quadridens) és az utóbbi években megnövekedett egyedszámú nagy repceszár-ormányos (Ceutorynchus napi) betelepedése kezdődik. A bogarak már 10°C feletti hőmérsékleten aktiválódnak, 14-16°C tömegesen vándorolnak a repcébe. Ekkor célszerű a sárgatálas megfigyelést elkezdeni. Kései, hirtelen kitavaszodás esetén a gyors felmelegedés hatására a szárormányosokkal szinte egy időben a becőormányos és a fénybogarak is tömegesen telepednek be a repcetáblába. A repce tavaszi védelme nem nélkülözheti a rendszeres rajzás megfigyelést. A kártevők betelepedését sárgatálas módszerrel, hálózással, vagy vizuális megfigyeléssel végezhetjük. A sárgatálas megfigyelés során a fogótálakat a növényállomány magassági szintjén helyezzük ki, szükség szerint változtassuk.

Azt általános alapelvként elmondhatjuk, hogy Magyarországon az a sikeres repcetermesztés egyik növényvédelmi követelménye, hogy még a bimbó, virág és terméskártevő fajok (fénybogár, becőormányos, gubacsszúnyog) elleni védekezés előtt legalább egy kezelést kell végeznünk a repceszár-ormányos betelepülő imágói ellen. Ezért a bogarak megjelenését követően (amikor a sárgatálak azt tömegesen fogják, vagy a hálózott rovar-anyagban nagyobb számban fordulnak elő) az engedélyezett készítmények valamelyikével védekezni kell ellenük. A védekezés időzítésénél azt tartsuk szem előtt, hogy ha a bogarak betelepedése már lezajlott, petézésük már megtörtént, a védekezésünk megkésett, tehát eredménytelen lehet.

A repcefénybogár (Meligethes aeneus) tömeges betelepedése április folyamán várható. Betelepedésüket a „böjti szelek” nagyban segítik. Terméscsökkentő kártételük a bimbók kirágásával kezdődik. Ezért a virágzás előtt-virágzás kezdetén újabb inszekticides állománypermetezésre van szükség általában. Ez a permetezés a fénybogarakon és a megkésett szárormányosokon kívül a nagy repceormányos (Ceutorhynchus napi) és repcebecő-ormányos (Ceutorhynchus pallidactylus) imágóit is megtizedeli. A fénybogár és egyéb kártevők elleni védekezést, általában virágzáskor meg kell ismételni. Az alkalmazott készítmények magasabb hőmérsékleten gyorsabban bomlanak a kívánatosnál, ezért a bimbózáskor kijuttatott hosszabb várakozási idejű (10-14 napos) szerek hatása sem megfelelő már ilyenkor. Ennek oka, hogy a repce kártevők folyamatosan és elhúzódóan telepednek az állományokba, a későbben betelepedettek, újabb kezelés hiányában még jelentős kárt okozhatnak, ha ezt a védekezést elhagyjuk. Ráadásul, a szintén érzékeny károkat okozó repcebecő-szúnyog rajzása virágzás végére tehető, így a védelem ellene, csak ebben az időben végezhető eredményesen. A repce kártevők elleni virágzáskori növényvédelem napközben csak méhekre nem veszélyes (nem jelölés köteles) készítmény vagy az alkonyati órákban, méhkímélő technológiával, méhekre mérsékelten veszélyes készítmények felhasználásával lehetséges. A repcében engedélyezett, de a méhekre kifejezetten veszélyes készítmények csak virágzáson kívül alkalmazhatók.

Annak megértéséhez, hogy miképpen okozhatnak kárt ezek az apró (2-3,5 mm-es) bogarak, ismernünk kell az életmódjukat, táplálkozás-, és szaporodásbiológiájukat.

A repceszár-ormányos életmódjáról már az előzőekben szóltunk. A kárt a lárvák (kukacok) okozzák, mivel a repce szárában a szár belsejét, annak bélszöveteit károsítják. A nőstény bogarak leggyakrabban a levélnyélbe petéznek. Azt megfúrják, majd a nyílásba több petét is elhelyeznek. Egy-egy növényben összességében több tucat lárva is fejlődhet. A lárvák a levélnyélből a szárba rágják magukat, és a gyökér irányába haladnak. Rágásuk következtében a szár belseje szivacsos szerkezetű lesz, a járatokat barnás-fekete ürülék tölti ki. A lárvák kirágják magukat a szárból és a talajban bábozódnak. Szintén a szárban fejlődik, és újabban egyre többfelé károsít a nagy repceormányos is. A nagy repceormányos szívesen petézik elágazó szárrészbe. A kártétel következtében duzzanat keletkezik, és a szár hosszában felreped. Az okozott kár nemcsak jelentős, de látványos is.

A repcefénybogár kártétele közismert, miszerint a tömegesen betelepülő bogarak peterakás céljából kezdetben a bimbót oldalról fúrják meg, és berágják magukat a virágkezdeményekhez. A kártétel következtében a bimbó elszárad és lehull. Lárvái virágport fogyasztanak. A bimbót elhagyják és a talajban bábozódnak. Az új bogarak májusban jönnek elő. A bogarak táplálkozása a kinyílt virágokon is folytatódik, de ez a kártétel már kevésbé jelentős. A repcefénybogár imágói (számos rokonfajukkal együtt), a legkülönfélébb növények virágait is látogatják. A repcén okozott kártételük súlyosabb, ha bimbó állapotban a hőmérséklet napokra csökken, és a repce kivirágzása vontatottá válik.

A repcebecő-ormányos, életmódjából adódóan fontos repce kártevőnek számít. Bár az imágók rágásukkal okozott kártétele sem lebecsülendő, a lényegesebb kárt a lárvák okozzák. Ugyanis a nőstény becőormányosok petéiket a becőkbe rakják, lárváik a képződő magokat élik fel. A fertőzött becő, fejlődésben visszamarad, és lehull. A kártételhez társul a repcebecő-gubacsszúnyog (Dasyneura brassicae) kártétele is. E kártevő tojásrakása a repcebecő-ormányos petézéséhez kötött. Ugyanis petéiket a becőormányos által készített nyíláson keresztül rakják a becőkbe. Együttes kártételük következtében súlyos termésveszteség is lehetséges.

A káposzta levéltetű (Brevicoryne brassicae) a repcét is károsítja. Kártétele egyes években jelentős lehet, ezért védekezést igényel. A tömeges felszaporodásuk kezdetén, leginkább a Karate 2,5 WG, és Rapid CS javasolható védekezésre. Ám a becőormányossal és gubacsszúnyoggal együttes, levéltetű elleni védekezésre, szinte valamennyi repcében engedélyezett készítmény szóba jöhet.

Általában a tavaszi rovarkártevők ellen, három védekezésre van szükség.

A repcekártevők ellen engedélyezett rovarölő szerek

0: Nem jelölés köteles
1: Méhekre mérsékelten veszélyes
2: Méhekre kifejezetten veszélyes

Kártételi veszélyhelyzet

A repce fontosabb gomba betegségei és az ellenük való védekezés lehetőségei

A repce vetésterületének erőteljes növekedésével a repce kórokozóinak jelentősége is felértékelődött. A termesztet fajták és hibridek száma jelentősen bővült. A fajta leírások elsősorban a télállóságot, stabilitást, termőképességet és a beltartalmi paramétereket közlik. A fajták, hibridek betegségek elleni fogékonyságáról kevés megbízható információ áll a termelők rendelkezésére.

A vetésszerkezetben a napraforgó és repce magas részaránya miatt a sok gazdanövényes betegségek közül a Fehérpenészes rothadás, (Sclerotinia sclerotiorum) jelenti potenciálisan a legnagyobb veszélyt. A terület szklerotium szennyezettsége növekszik, a megújuló szklerotiumok patogenitása állandósul. Csapadékos időjárás esetén a nem csak a miceliális eredetű fertőzések alakulnak ki, hanem a sűrű állományban, fényszegény körülmények között nagyobb esőzések után az aszkospórás fertőzések is járványos méreteket ölthetnek.

A kórokozó elleni védekezés legolcsóbb és legkézenfekvőbb védekezési módja a fehérpenészes rothadás gazdanövényeinek 5 éves szüneteltetése. Ezt a jelenlegi vetésszerkezet mellett nem, vagy csak nehezen lehet betartani.

Kémiai védekezésre virágzáskor, vagy a csapadékban bővelkedő időszakokban a boscalid + dimoxistrobin, vagy egyéb a triazolok csoportjába tartozó gombaölő szer, illetve kombináció (tebukonazol, fluziazol, fluziazol +famoxat, azoxistrobin + difenokonazol, difenokonazol + paklobutrazol) javasolható.

A fehérpenészes rothadás mellett a fómás betegség (Phoma lingam) terjedőben van: évjáratonként, termőhelyenként, fajtánként kisebb-nagyobb fertőzéseket okoz. Az első tünetek ősszel az alsó leveleken jelennek meg: a sárguló levélfoltokba apró fekete piknidiumai láthatók. Ezzel egy időben a gyökérnyak is fertőződik, ami rontja a beteg növény áttelelési esélyeit. A gyökérnyaki sötétbarna foltok többnyire tavasszal tűnnek fel. A foltok szövetei felszakadoznak majd korhadnak. A szártő fertőzés következménye a kényszerérés. Kései fertőzések a száron, virágzati tengelyen is jellegzetes világos közepű sötét szélű foltokat okoznak. A kórokozó a magot is fertőzi. A növénymaradványokon több évig fertőzőképes marad.

Védekezési alapelv a 4 évnél hosszabb vetésváltás (beleértve egyéb a káposztafélék családjába tartozó növényeket is), valamint a szármaradványok talajbadolgozása. Kevésbé fogékony fajták termesztésével, valamint gombaölő szeres vetőmagcsávázással (Cruiser OSR 322 F) mérsékelhető a fertőzés.

A fungicides állománykezeléseket ősszel, illetve tavasszal végezzük a fent említett fungicidekkel.

A triazol típusú fungicidek gombaölő hatásuk mellett regulátorhatással (gibberellin bioszintézis gátlás) is rendelkeznek. A 4-8 leveles állapotban ősszel végrehajtott kezelés gátolja a szárbaindulást és serkenti a gyökértömeg növekedését. Ennek eredménye a jobb áttelelés, gyors tavaszi regeneráció és az erőteljesebb oldalhajtás képződés.

Tavasszal a szárbaindulástól a virágzás kezdetéig kijuttatott triazol származékok növelik a szárszilárdságot, (alacsonyabb növények), egyöntetű virágzást és egyenletesebb érést eredményeznek, ezáltal csökken a pergési veszteség.

Hazánkban is megjelent a Cylindosporium concentricum gomba, amely Nyugat-Európában jelentős problémákat okoz. A tünetek levélen, száron és a termésen is megtalálhatók. A levélen világosszürke koncentrikus foltokat okoz, melyeken fehér spóratömeg jelentkezik. A foltok, felszakadoznak, levelek elhalnak, gyakran a száron csüngenek. A fertőzött becők deformáltak és felnyílnak.

Számos egyéb gombabetegség is megtelepszik a repcén. A becőrontó (Alternaria fajok), lisztharmat, szürkepenész ritkábban okoznak jelentős károkat, illetve a fent ismertetett védekezési eljárások a cilindrosporium és ez utóbbi kórokozók ellen is védelmet nyújtanak.

Hűvös, csapadékos ősszel a peronoszpóra is okozhat jelentős fertőzéseket. A metelaxil tartalmú csávázószer (Cruiser OSR 322) a korai peronoszpórafertőzés ellen hatásos. Állománykezelésre a metalaxil + mankoceb tartalmú gombaölő szer engedélyezett.

A repce gyomirtása és a védekezés lehetőségei

A gyomok elleni küzdelem a repcetermesztésben is egyre inkább fontos technológiai elemmé válik.

A termőhelyi adottságok, a vetésszerkezet, növényeink gyakori egymásutánisága, a talajszerkezet, a pH-érték változásának hatására speciális gyomflóra alakult ki.

Figyelemmel kell lenni arra, hogy

  • ha 24 cm-esnél nagyobb a sortávolság, a gyomosodás nagy,
  • a fajták területborítása nem egyforma,
  • a T1-gyomok (tyúkhúr, árvacsalán, stb.) kora tavasszal már virágoznak, s nehezítik az inszekticidek korai használatát a még nem virágzó repcében.

Tapasztalatunk szerint a repce gyomborítottsága ma már eléri a 10-30%-ot. Amellett, hogy a gyomok terméscsökkentő hatása nem kétséges, korai konkurenciájuk veszélyezteti az áttelelést, éréskori felnövekedésük pedig a gépi betakarítást nehezíti. Nem elhanyagolható a talaj gyommag készletét növelő hatásuk sem.

Néhány gyomnövény még a repce egyébként sűrű állományában is ki tud fejlődni, így a parlagi ecsetpázsit, a nagy széltippan, a tarackbúza, a galaj stb. Ezek herbicidekkel kiirthatók.

A repce kelésével egy időben vagy azt követően csírázó gyomfajok az ún. „őszi” gyomállományt alkotják. Ősszel kelnek és áttelelnek: pásztortáska, tyúkhúr, árvacsalán és veronika fajok. Ősszel és tavasszal egyaránt csíráznak: eb szikfű, nagy széltippan, ragadós galaj, pipitér fajok, kék búzavirág, pipacs, mezei szarkaláb, mezei tarsóka, mezei árvácska, sebforrasztó zsombor. Az évelő egyszikű tarackbúza ebben az időszakban intenzíven hajt. Adott területen az árvakelésű őszi búza és az őszi árpa is számottevő gyomkártételi veszélyt jelenthet.

A „tavaszi” gyomállományban domináns a pipacs, eb szikfű, ragadós galaj, tyúkhúr, nagy széltippan. Ebben az időszakban a repce a gyomok kártételére fokozott mértékben érzékeny, gyomfertőzött területen az újrahajtás gátolt, a kultúrnövény növekedése és fejlődése lelassul, kevesebb lesz az oldalhajtás.

A becőképzés és az érés időszakában a repce megdőlhet, teret adva a betakarítást akadályozó, a kultúrnövény fölé növő „nyár eleji” gyomállománynak (eb szikfű, pipacs, ragadós galaj, nagy széltippan).

A gyomirtás módjának megválasztásakor a gyomosodás jellegét és erősségét figyelembe kell venni.

A gyomirtás lehet:

  • agrotechnikai és
  • kémiai.

A nagyobb jelentősége az agrotechnikai gyomirtásnak van, mert

  • nincs környezetszennyező hatása,
  • a talaj-előkészítés során többszöri felületi műveléssel könnyen elvégezhető,
  • a kémiai védekezés növeli a repce önköltségét, amely a jelenlegi termésátlagok és vegyszerárak mellett úgyis elég kedvezőtlenül alakul,
  • az engedélyezett gyomirtó szerek ősszel használhatók, így a tavaszi kémiai gyomirtás nem megoldott.

Gyomirtás talajműveléssel. Fontos a talajmunkák megfelelő időpontjának a megválasztása, hogy a gyomok ne hozhassanak magot, valamint az olyan talajművelés, amely elősegíti a talajban levő gyomok mielőbbi csírázását, hogy azok azután mechanikailag pusztíthatók legyenek.

A gyomok elleni küzdelemhez az elővetemény betakarítása után azonnal hozzá kell kezdeni. A talajmunkák idejének és számának megállapításakor figyelembe kell venni az egyéves és évelő gyomok csírázásának és kelésének sajátosságait. A gyomok elleni védekezés addig a leghatásosabb, amíg a gyomok zsengék.

A sűrű vetésű elővetemények után a gyomok elleni védekezés legfontosabb talajmunkája a tarlóhántás. A tarlót a betakarítás után minél hamarabb meg kell hántani. Ellenkező esetben a terület egyre gyomosabb lesz. Megfigyelések szerint, ha a tarlóhántás elmarad, az elővetemény betakarítása után 10-12 nappal egyes gyomfajok már magot hoznak. Újabb 20 nap múlva még 12 gyomfaj magja érett be.

A vetőágy előkészítése ne sokkal előzze meg a vetést. Ha nem vetünk az optimális időpontban, akkor tanácsos elhalasztani a magágynyitást is. Összehasonlító kísérletekben a legkisebb termést akkor kapták, amikor a repcét gyomosodó talajba vetették.

A jövőben a ritka állományú repce talajműveléssel való gyomtalanítása is elképzelhető. Ha mód és lehetőség van rá, a ritka állományú repcét ősszel és tavasszal lehet géppel kapálni. E művelet gyorsan, könnyen elvégezhető, üzemszervezési problémát nem okoz.

A repce vegyszeres gyomirtása

A preemergens kezelést az őszi káposztarepce vetését követő 3 napon belül el kell végezni a kultúrnövény magvainak gyors csírázása miatt. Alapvető jelentőségű az egyenletes vetésmélység.

Az állománykezelés irányulhat célirányosan az egyéves és évelő egyszikű gyomfajok ellen (szuperszelektív egyszikűirtó szerekkel), vagy az egyéves kétszikűek, az egyéves és évelő kétszikűek, illetve az egyéves egy- és kétszikű gyomnövényfajok ellen. Az árvakelésű őszi búza és őszi árpa elleni védekezés esetén az egyszikűirtó készítmények dózisát az egyéves egyszikű gyomfajok ellen javasolt dózis felső határára kell emelni.

Az őszi káposztarepce érésgyorsítására, lomtalanítására alkalmazandó eljárást nagyon körültekintően kell megválasztani. Ugyanis ebben az időpontban a repcetáblák körzetében –néhány gyomirtó szer hatású lombtalanítóra-érzékeny kultúra van. Vegyszer elsodródás esetén tetemes károk keletkezhetnek, ha nem megfelelő technológiát vagy nem megfelelő készítményt választunk. A biztonságot nagyban fokozza, ha olyan terméket alkalmazunk, ami a véletlen elsodródás esetén sem károsítja a szomszédos kultúrákat.

A káposztarepce területeken kinőtt egyszikű gyomok irtására a speciális egyszikű irtó készítmények alkalmasak.

A repce lombtalanítása során a permetlé elsodródásának megakadályozására felhasználható készítmények Mist Control, Melius, eseti engedéllyel a Pallos.

A fenti összefoglaló munkánkból kitűnik, hogy a repce egy igényes növény, amely a fajta (hibrid) kiválasztástól talajműveléstől egészen a betakarításig folyamatos gondoskodást igényel. Jelen körülmények között csak az intenzív technológiák felhasználásával, nagy odafigyeléssel lehet a fajtákban, (hibridekben) rejlő genetikai potenciált kiaknázni, illetve nyereséges termesztést folytatni.

Gyulai Balázs, Schieder Ferenc, dr. Szeőke Kálmán