Sertéstenyésztési tapasztalatok és esélyek

A mogyoródi UniverZoo-Üzleti és Élménypark adott otthont a hazai sertéstartás jövőbeni lehetőségeinek bemutatására. A Vágóállat és Hús Terméktanács által szervezett fórumon az előadók dán, osztrák és holland, valamint itteni cégeik tenyésztési és fejlesztési példáinak sorával igazolták, hogy precíz szakmai munkával a magyar gazdák is elérhetik a nyugati színvonalat.

 

 

Brüsszelben mind hangosabbak az állatvédők, ennek egyik példája, hogy újabban a kismalacok érzéstelenítés nélkül végzett ivartalanítása ellen lépnek fel” – e szavakkal figyelmeztetett egy várható kihívásra Endrődi György, a Vágóállat és Hús Terméktanács és a Baromfi Terméktanács közös brüsszeli képviselője azon a december elején megtartott szakmai tanácskozáson, amelyen a magyar állattenyésztés nemzetközi együttműködési példáit tekintették át a résztvevők.

„A németek és a dánok megteremtették az állatjólétet, most nem engedik, hogy más tagországok ne eszerint fejlődjenek”– fogalmazott Német Antal, a terméktanács újonnan megválasztott elnöke.

„Véresen komoly a helyzet, mert az egykoron 8 millió sertést hizlaló Magyarországra malacként, süldőként, félsertésként özönlik be a külföldi hús. A terméktanács szorgalmazza a vörös húsok termékpályájának a fejlesztését” – tette hozzá.

„Ami az állatjólét hazai megteremtését illeti, az Európai Unióban és Magyarországon egyaránt számos gondot jegyeznek. Most januártól a baromfitelepeknek, 2013-től a szarvasmarha tartóknak kell munkába állítani állatvédelmi felelősöket” – mondta előadásában Plachi Melinda, a Fővárosi és Pest Megyei Mezőgazdasági Szakigazgatási Hivatal képviselője, aki példák sokaságával idézte fel az állattartás feltételeit az uniós irányelvek, a hazai tárcarendeletek tükrében.

Összefoglalta a sertés és a szarvasmarhatartók kötelezettségeit, a tartási szabályokat, a gyűjtőállomások és a vágóhidak működési előírásait, a szállítás feltételeit, valamint az ellenőrzések módját, a szankcionálási lehetőségeket.

2009-ben Budapesten és Pest megyében több mint 700 ellenőrzést tartottak a kis és a nagy állattartó telepeken, illetve a vágóhidakon és az oda történő szállítások közben. Az általános és utóellenőrzések során a nemzeti hatóság emberei a sertéstelepeken legtöbbször a szellőztetés hiányosságát tették szóvá, a szűkös férőhelyet, a padozat (rácsszélesség) méreteit, valamint több esetben kifogásolták a beteg állatok elkülönítésének gyakorlatát.

Egyes vágóhídon nem volt kíméletes az állatok terelése, nagynak ítélték a szállító jármű platója és a rámpa közti rést, illetve nem az előírt helyen, nem a vágás közelében tárolták a tartalékba állított kábító-berendezést. A leggyakoribb hiba az útinapló visszaküldésének a hiánya volt, esetenként nem tartották meg a szállítási és pihenő időket.

Plachi Melinda jelezte, az ellenőrzést kockázatbecslés alapján tervezik, vagyis, ahol korábban hiányosságot tártak fel, oda gyakrabban mennek a jövőben, a többi helyszínt évente egyszer, esetenként ritkábban keresik fel.

 

Egy sertéstenyésztő az állomány önköltségével tud versenyben maradni

 

Ezt már Simon Gyula jelentette ki. A TOPIGS Danubia Kft. ügyvezetője szerint a hatékonyság záloga a legalább 25 malac kocánként. Állította, hogy míg Hollandiában átlagosan 27,7 a választott malacszám évente, addig a TOPIGS genetikával dolgozó telepek legjobb 25 százaléka kocánként évente 30 malacot választott.

Ez az összesen 951 telep 409 ezer kocájának az eredményét tükrözi. Hollandiában két telepen 33-nál több malacot választottak el a kocától, hét telepen elérték a 32-t, illetve 98 TOPIGS telepen 30 fölötti mutatót teljesítettek.

Simon Gyula kiemelte, hogy a megemelkedett kocánkénti szaporulat ellenére a szopós kori malacelhullás mértéke nem növekedett, átlagosan 12,1 százalék volt.

Hollandiában élénk malacpiac működik, elválik egymástól a koca előállítás, a malacnevelés az árutermelő telepektől. Ez teszi lehetővé, hogy egy malacot 2-4 ezer forinttal olcsóbban exportálnak. Legfőbb vásárlóik a német gazdák.

A kereken egymilliós külpiacon értékesített állományból Magyarországra jelenleg 109 ezer malac érkezik, kevesebb mint 5-6 éve, amikor lelkiismeretlen kereskedők ránk sózták a satnya állatkákat. Az ügyvezető igazgató szerint a hazai sertéstartás egyik gyengesége, hogy a telepek zöme ragaszkodik a saját nevelésű malac utánpótláshoz, esetenként megtartva a gyengébb, fejletlenebb állatokat is.

Aki 20 malacnál kevesebb szaporulatot tud elérni, inkább vásárolja a hízónak valót. Igazi bajnak mégis azt nevezte, hogy a heti vágásokban 20-30 százalék az import aránya. Magyarországon húsz éve még 8 millió sertést neveltek, jelenleg pedig nem tudja előállítani a szükséges mennyiséget.

Idestova két évtizede él Magyarországon Jens Clausen magángazdálkodó, aki keszthelyi birtokán még ma is külföldiként érzi magát. Felszólalásában rámutatott, Magyarország és Dánia között kimerül a hasonlóság abban, hogy mindkét országban egyazon elvek mentén alakítják az állatjóléti körülményeket.

 

Az uniós szabályokat akár egy magyar, akár egy józanul gondolkodó dán gazda is írhatta volna, mert egyaránt célja mindenkinek, hogy jól érezze magát az állat

 

Jens Clausen szerint a dán gazdák rugalmasak, készek szállítani a magyar piacokra akár nyers húst, akár félsertést, az azonban nem valószínű, hogy jelentős számú telephelyet nyitnának Magyarországon – részben az ottani környezetvédelmi követelmények okán, részben piacszerzés miatt.

A dán és a holland gazdák várhatóan Észak-Németországba, Észak-Lengyelországba teszik át székhelyeiket, s néhányan Romániába. A dán szervezettségű kocatartás nem lenne életképes Magyarországon – állította –, mert a magyarok láthatóan közömbösek a dán tenyésztés tapasztalatai iránt.

Sajnálattal hozta szóba, hogy Koppenhága önzetlen segítségnyújtása ellenére sem követték a magyarok a spanyolok példáját, akik éveken át Dániában lesték el a korszerű állattartás fogásait. Jelenleg is alig 15 magyar fiatal él a felkínált lehetőséggel. Felrótta továbbá, bő évtizede egy dán gazdasági csoport elemezte a magyar húsipart, több telephelyet, feldolgozót kerestek fel.

A vendégeknek feltűnt, hogy egyes cégek menedzsmentje nem tudta kezelni, vagy nem akarta orvosolni az üzemi veszteségeket. Mindezek ellenére Jens Clausen lát esélyt a magyar gazdák előtt, ha azok odafigyelnek a szaporító állományra, ügyelnek a humán erőforrás fejlesztésére. „A dán emberek szívesen adnak tanácsot másoknak, megosztják tudásukat a hozzájuk fordulóval”.

A fenti gondolatot igazolva üdvözölte Per Knudsen is a szakmai fórum résztvevőit. Az LBR Consult, Dán Szaktanácsadási Intézet igazgatója video kapcsolat segítségével ismertette egy horvátországi telephely fejlesztését.

Az LBR Consult idehaza is ismert társaság, közreműködött annak idején egy Kőszeg melletti, 1.200 koca és 9.000 hízó nevelésével foglalkozó társaság, a GSD PIG fejlesztésében. Az összesen tíz munkahelyes telephelyen Dan Zuht, Landrace-Yorkshire és Yorkshire tenyészkocával foglalkoznak, kan tartással nem vesződnek, a szaporításhoz szükséges spermát Ausztriából és Dániából hozatják.

Sarusi-Kis Tamás, a DAN-Farm Kft. ügyvezető igazgatója arról számolt be, hogy – egyetlen dán tulajdonú mezőgazdasági cégként – sikeresen tevékenykednek Magyarországon.

A Gádoroson és Orosházán gazdálkodó cég tíz dán sertéstartó vállalkozó tulajdona. A 2002-ben alapított társaság kinti gazdái úgy számolnak, hogy bő egy év múlva kivásárolják a koppenhágai adminisztráció részét.

A tenyésztésre használt dán genetikai program eredményeként, a Kft. minőségű hízó alapanyagot, illetve vágósertést állít elő. A DAN-Farm erőssége, hogy a dán tartási és üzemviteli gyakorlatot párosították a helyi gazdálkodókkal való együttműködéssel, hiszen a szalmát, a takarmány egy részét a helyiektől vásárolják.

E kapcsolat része, hogy a beszállítói hátteret nyújtó, mintegy két ezer hektárnyi területen a növénytermesztésben hasznosítják a folyékony trágyát. Évi 40.000 malacot, azaz a 2.200 kocás telep szaporulatának 80%-át exportálják, emellett a szűkülő tenyésztői keresletre készülve új utakat keresnek, például innen kívánják meghódítani a körzetben lévő, a határokon túli piacokat.