A szerves savas tartósítás során alkalmazott főbb hatóanyagok, és a dózis-megválasztás főbb ismérvei

ak az aerob szerves savas tartósítási módszerek. Nem csak az jelentett gondot, hogy a kukorica nem tudott megfelelő mértékben leszáradni a szántóföldön, hanem a termények egy részénél problémákat okozott a szokásosnál nagyobb penészgomba-fertőzöttség. Sok helyen csak a tél folyamán került sor a betakarításra, ennek során gyakran volt (s van még jelenleg is) szükség „tűzoltó” jellegű tartósítási munkára.

Az aerob tartósításra legrégebben használt hatóanyaga a propionsav, amelynek penészgátló hatása közismert (lásd 1. ábra). Eleinte főként 99,5% propionsavat használtak e célra, viszont idővel kiderült, hogy erősen korrozív sav lévén, károkat okozhat a gépi eszközökben és a tárolókban. Ezen kívül veszélyes árunak minősül, így szállítása, manipulálása sem egyszerű feladat. Ammónia vagy nátrium hozzáadásával csökkenthető a szerves savak korróziója és veszélyessége, így ma a piacon leginkább (részlegesen) ammonizált készítményekkel találkozhatunk. Hátránya viszont e kiszerelési formának, hogy a végtermék pH-ja magasabb. Ez azért jelent hátrányt, mivel ugyanazon sav adott gombára vonatkozó minimális gátlási koncentrációja magasabb közegi pH esetében sokkal nagyobb, így ugyanazon hatás eléréséhez magasabb dózis szükséges (lásd 2. és 3. ábra). E hátrányt úgy lehet például kiküszöbölni, hogy valamilyen módon visszacsökkentjük a készítmény pH-ját. A gyakorlatban erre leginkább lignoszulfonsav vagy hangyasav hozzáadása terjedt el. IIy módon elérhető, hogy alacsony korrózió mellett mégsem kell emelt dózist alkalmazni.

– A termény vízaktivitása. Általában a termény nedvességtartalmát mérjük, holott a romlásra való hajlamosságot a vízaktivitás mutatja meg valójában, amely a relatív egyensúlyi páratartalommal mérhető. Megeshet, hogy egy 15 %-osra szárított kukoricatétel minden további nélkül eltartható, viszont előfordulhat, hogy egy másik fajta esetében 13 % nedvességtartalomnál is gondok jelentkeznek, mivel hiába alacsonyabb a nedvességtartalma, de a penészek számára hozzáférhetőbb a víz, az eltérő morfológia folytán. A nedves termény savdózisának beállításakor is ideálisabb lenne, ha a nedvességtartalom helyett a vízaktivitást lehetne alapul venni.

– Rossz tárolási körülmények. A tárolási hiányosságok, mint például túlzott mértékű kondenzvíz-képződés, beázások, stb., nagymértékben befolyásolják a savadagolás mennyiségét. Ilyenkor lokálisan, a veszélyes helyeken célszerű növelni a kijuttatott sav mennyiségét.

99,5 % propionsav, ill. azzal

Optimális (biztonságosan alkalmazható) dózis

Minimális (részleges hatékonyságú) dózis

egyenértékű készítmények

Raktározási (tárolási) idő (hónap)

Raktározási (tárolási) idő (hónap)

Nedvesség %

<1

2-3

4-6

7-9

10-12

<1

2-3

4-6

7-9

10-12

≤12

2.7

3.0

3.3

3.6

4.0

1.6

1.8

2.0

2.2

2.4

12-13

3.1

3.4

3.7

4.1

4.5

1.8

2.0

2.2

2.4

2.7

14-15

3.4

3.8

4.2

4.6

5.0

2.1

2.3

2.5

2.8

3.0

16-17

3.9

4.3

4.7

5.2

5.7

2.3

2.6

2.8

3.1

3.4

18-19

4.4

4.8

5.3

5.9

6.4

2.6

2.9

3.2

3.5

3.9

20-21

5.0

5.5

6.0

6.6

7.3

3.0

3.3

3.6

4.0

4.4

22-23

5.6

6.2

6.8

7.5

8.2

3.4

3.7

4.1

4.5

4.9

24-25

6.4

7.0

7.7

8.5

9.3

3.8

4.2

4.6

5.1

5.6

26-27

7.2

7.9

8.7

9.6

10.5

4.3

4.7

5.2

5.7

6.3