A szója vírusbetegségei

A szója sokoldalúan hasznosítható hüvelyes növény. A hüvelyesek közül az egyik legértékesebb növényünk, amely nagy biológiai értéke miatt emberi táplálkozásra és állati takarmányozásra, valamint széles körű ipari feldolgozásra egyaránt alkalmas.

Tápanyagban gazdag, sokrétűen hasznosítható

A szójamag 38-42% fehérjét és 18-22% olajat, valamint különböző vitaminokat (A, B, E, K, stb.) és biológiailag aktív vegyületeket is tartalmaz. A fehérjék közül legnagyobb mennyiségben az albuminok (5-7%) és a globulinok (60-70%) találhatók a szójában. A szójafehérje aminosav-összetétele alapján biológiailag majdnem teljesértékű fehérjének tekinthető, mivel a legfontosabb aminosavak (triptofan, lizin, cistin, leucin, stb.) megtalálhatók benne.

A szójaolaj – amelynek igen sokféle felhasználási lehetősége van, pl. kitűnő minőségű étolaj – a félig száradó olajok csoportjába tartozik. A szójaolajban található főleg telítetlen zsírsavak könnyen megemészthetőek, gyorsan felszívódnak, fogyasztásuk egészséges. A szójaolaj 2-3% lecitint is tartalmaz, ez a finomítás után visszamaradó üledékből nyerhető ki, a zsírok és szénhidrátok emésztésében van igen fontos szerepe. A lecitin igen sokoldalúan használható fel az élelmiszeriparban, mint stabilizáló, nedvesítő és antioxidáns szer. A szója magjában 14-18% szénhidrát van, ez a szénhidrát a főleg gyorsan felszívódó nádcukorból (szacharóz) áll (néhány szénhidrát, pl. a raffinóz emésztése során gáztermelést okoz, ez kedvezőtlenül befolyásolja fogyaszthatóságát). A szója tápértékét növeli, hogy keményítőt nem tartalmaz.

A többi hüvelyes növényhez hasonlóan nem csak a szójamag, hanem az egész növény gazdag fehérjében. Ezért a szója szálas- és tömegtakarmányozás céljára is termeszthető. Mint szálas- és tömegtakarmányt rendszerint más növényekkel társítva termesztik (szójás csalamádé, szójás silókukorica stb.).

Termőterülete és felhasználása

A növény őshazája Délkelet-Ázsia. Kína déli részén és Mandzsúriában már több mint 4 ezer éve termesztik. Innen terjedt el Ázsia és a világ más részeibe. Európában csak a XVIII. században kezdett meghonosodni. A hazai hasznosítás még később kezdődött, csak a múlt század végén indultak el a kísérletek, de rendszeres termesztése csak 1935-ben indult. Jelenleg is sok szóját termesztenek Kínában, de a világ legnagyobb szójatermesztő országa ma már az USA, ahol évente mintegy 20-24 millió ha-on termesztik. Magyarországon 1930-1945 között még alig több mint 1.600 ha-on foglalkoztak a termesztésével, az 1970-es évektől kezdett növekedni a szójatermesztéssel foglalkozó gazdaságok száma. 1988-ban érte el a hazai szójatermesztés a legnagyobb vetésterületet (66 ezer ha). Mivel a magyarországi termésátlagok eléggé alacsonyak (1,6-2,2 t/ha), másrészt a nagyobb termést adó hosszabb tenyészidejű szójafajták hazánkban nem érnek be, a vetésterület is fokozatosan csökkenni kezdett. Az utóbbi években 60-65 ezer hektáron folyik Magyarországon szójatermesztés, de cél, hogy tovább növekedjen a szója vetésterülete a jelenlegiről 100 ezer hektárra. A szója vetésterülete növekvő tendenciát mutat az utóbbi években, és 40-45 millió ha körül van világviszonylatban. A termőterület növekedését egyébként e növény széles körű felhasználhatósága indokolja.

Emberi táplálkozásra legnagyobbrészt Kínában, Japánban és Óceániában használják. De az utóbbi években világszerte, így Európában is növekszik a szója közvetlen emberi táplálkozás céljára való felhasználása. Az élelmiszeriparon kívül felhasználja még a szóját a festékipar, a műanyaggyártás és a gyógyszeripar is. De a szójatermesztés legnagyobb jelentősége mégis az, hogy az olaj kinyerése után visszamaradó szójadara az állattartásban és hizlalásban nélkülözhetetlen fehérjetakarmány.

Betegségei és növényvédelme

A szójának számos vírusbetegsége ismert, különösen az ázsiai országokban. Jelen dolgozatban csak azokat a vírusbetegségeket említjük meg, amelyek hazánkban előfordulnak, illetve hazai előfordulásukra a jövőben számítani lehet.

Szója mozaik vírus (Soybean mosaic virus)

Jelentősége: a szóját termesztő országokban mindenhol előfordul. Súlyosabb fellépése esetén mintegy 50%-os termésveszteséget idéz elő. A vírus a Potyviridae család tagja és a Potyvirus génuszba tartozok.

Tünetek: a fertőzés következtében a levelek jellegzetes mozaikosodása és fodrosodása figyelhető meg (1. kép). A levélszélek lefelé görbülnek. A levelek kisebbednek és bőrszerűvé válnak, az internódiumok megrövidülnek, a hüvelyek elsatnyulnak. A magvak vontatottan, lassan érnek. Az egyszínű magvakon elszíneződés is megfigyelhető (2. kép).

Átvitel: a vírus mechanikailag és nem perzisztens módon levéltetvekkel terjed (Acyrthosiphon pisum, Aphis fabae, Myzus persicae.)

A vírus maggal történő átvitele elérheti a 70-80%-ot is, de a Glycine max. cv. Hill fajta magjával nem terjed.

Gazdanövénykör: viszonylag szűk (pl. Glycine max (L.) MERR.).

Diagnosztika: Elisa teszt. Lokálléziós gazdanövények közül legfontosabb a Chenopodium quinoa., a Phaseolus vulgaris. A betegség gyakran összetéveszthető a bab közönséges mozaik vírus, és a bab sárga mozaik vírus által előidézett betegségekkel. Az elkülönítésre az ad lehetőséget, hogy a szójabab mozaik vírus nem okoz tünetet babon (kivétel csak a Double White Princess fajta), a bab közönséges mozaik vírus nem fertőzi meg a szóját, a bab sárga mozaik vírus pedig patogén a Vicia fabanövényre.

Védekezés: rezisztens fajták termesztése, a fertőzési források elkerülése, a levéltetvek elleni védekezés és egészséges magvak vetése.

2. kép. A fertőzött magvak elszíneződése

A szója érnekrózis vírus (Soybean vein necrosis virus)

Jelentősége: Viszonylag új vírusbetegség, 2008-ban írták le először Tennesseeben, azóta az USA számos államában fellépett. A vírus a Tospoviridae család tagja és a Orthotospovirus génuszba tartozik. Tünetek:A kórokozó kezdetben a levélerek sárgulását idézik elő, majd a tenyészidő előre haladtával az erek nekrotizálódnak. Erős fertőzés esetén a fertőzött szójalevelek lehullanak.

Átvitel: Jelenleg a szójatripsz (Neohydatothrips variabilis) az egyetlen ismert vektora. Mind lárvája és a kifejlett egyede képes átvinni a vírust.

Gazdanövénykör: Jelenleg nincs más agronómiailag ismert gazdanövénye a vírusnak.

Diagnosztika: Elisa teszt. PCR.

Védekezés: rezisztens fajták termesztése, a tripszek elleni hatékony védekezés.

Bab hüvely tarkulás vírus (Bean pod mottle virus)

Jelentősége: Az Amerikai Egyesült Államokban a szója leggyakoribb vírusbetegsége. Egyes területeken a fertőzés mértéke elérte a 66%ot is. A kórokozó 3-52% közötti terméscsökkenést idéz elő és erősen rontja a termés minőségét. A vírus a Comoviridae család tagja és a Comovirus génuszba tartozik.

Tünetek: A szója levelén elsősorban levéltarkulás tünetet idéz elő (4. kép), majd sárgás és zöld foltok képződnek. A tarkulásos tünetek a fiatal leveleken sokkal erősebbek. A fertőzött növény magjának felszíne elszíneződik (5. kép). Gyakran a szója mozaik vírussal együtt fordul elő.

Átvitel:Elsősorban a levélbogarak terjesztik (Cerotoma trifurcata), Colaspis brunnea, Diabrotica balteata, D. undecim-punctata howardi, Epicauta vittata). Újabban a Diabrotica virgifera-ról is kimutatták, hogy potenciális vektor lehet. A magátvitel mértéke igen alacsony.

Gazdanövénykör: A gazdaságilag fontos növények között a szója, a babfajták és a tehénborsó jön számításba.

Diagnosztika: Elisa teszt.

Védekezés: rezisztens fajták termesztése, a levélbogarak elleni hatékony védekezés már a szója szikleveles korától.

Lucerna mozaik vírus (Alfalfa mosaic virus)

Jelentősége: A betegség mindenütt előfordul. A vírus a zöldségnövényekben okoz nagyobb károkat. A vírus a Bromoviridae család tagja és Alfamovirus génuszba tartozik. A vírus partikulumok bacillus formájúak, 19 nm átmérőjű1ek, 30-50 nm hosszúak.

Tünetek: a beteg leveleken apró, kör alakú, zöldessárga mozaikfoltok lépnek fel (6. kép), amelyek később gyűrű alakúvá válnak és kifehérednek. A levelek aprók maradnak és fodrosodnak. A tünetek főképpen a nyári meleg hónapokban maszkírozódnak. Átvitel: A vírus mechanikailag könnyen átvihető. A vírus főképpen levéltetvekkel Acyrthosiphon pisum, Aphis fabae, Myzus persicae terjed.

6. kép. Lucerna mozaik vírus levéltünet

Diagnosztika: Elisa teszt, PCR és Biológiai teszt. A biológiai tesztnövények közül a vírus kimutatásában jelentősek a lokálléziós gazdanövények Phaseolus vulgaris, Vigna unguiculata, valamint a Nicotiana glutinosa gazdák. Tekintettel arra, hogy a lucerna mozaik vírus gyakran komplex formában több vírussal fordul elő.

Dr. Pocsai Emil