fbpx

AgroFIELD Akadémia Konferencia előadások

Írta: Szerkesztőség - 2020 február 18.

Őszi búza nitrogéntrágyázásának technológiai kísérleti eredményei 2019-ben

Az őszi búza a legnagyobb termesztési hagyományokkal rendelkező növénye a magyar gazdálkodásnak, ezért teljesen érthető jelenség, hogy a búzatermesztéshez – a focihoz hasonlatosan – mindenki ért. Nyilvánvalóan – a sportpéldánál maradva – a tudásszint színvonalát illetően nem mindegy, hogy a lelátón vagy a küzdőtéren kell tartós eredményeket felmutatni.

Ahogy az Aranycsapat kora óta sokat változott a foci képe, úgy alakult át a búzatermesztés elmélete, gyakorlata és perspektívái is. Az elmúlt 60 évben jelentősen kicserélődött a genetika, változott a talajművelés, és folyamatos átalakulásban van a kemizálás. Változnak a termesztési célok. A minőségi prémiumok elolvadása után tombol a „középszer”, a takarmány- és/vagy eurobúza. A „küzdőtéren” jelentős termesztési potenciállal és a tömegtermeléshez sokkal jobb adottsággal rendelkező nagy ellenfelek nőttek fel. A fő gond, hogy a nagyok volumenben verhetetlenek. Az árutermelés jövedelmezőségének javítása elkerülhetetlen, melynek lehetséges iránya lehet a birtokkoncentráció, a termelési integrációk, illetve a termelési költségek szinte a végtelenségig való optimalizálása. A legutóbbi célhoz kiváló technikai hátteret biztosítana az agrárdigitalizáció eszközrendszere. Hogy az előbbi tények ellenére a precíziós gazdálkodás a mindennapi kommunikációban a hevületből „szitokszóvá” szelídült, annak oka abban gyökerezik, hogy a technika és az agronómia fejlődése mind ütemben, mind irányaiban szétvált.

Ebből következően olyan elméletek kezdtek gyökeret verni a gyakorlatban, amelyeknek – szakmai oldalról – nem voltak meg az alapjai. Ugyanis néhány év marketing-ámokfutás után a szakma kezdi lassan felismerni, hogy a 2 × 2 cm-es technikai felbontáshoz tulajdonképpen még táblaszintű pontosságú tudást (agronómiai adatot) sem vagyunk képesek szolgáltatni. Egyre gyakrabban és egyre hangosabban hallatszik „a király meztelen” felismerés. A következőkben ismertetett vizsgálatsorozat is rámutat ezeknek az agronómiai adatoknak a hiányosságaira, illetve hasonló vizsgálatok elvégzésének szükségességére. Ha ugyanis az innovációban rejlő lehetőségeket is elengedjük magunk mellett, akkor az innováció horizontján túl nem sejlik fel semmilyen irány, megoldás, amivel tartósan tarthatnánk pozícióinkat a nyereséges őszibúzatermesztés frontján.

A kísérlet első adatait a szaksajtó egy másik kiadványában a nyár folyamán már ismertettük. Most módunkban áll mindhárom helyszín eredményeinek összefüggéseit is közreadni, melyek a bonyolult problémának még több aspektusát mutatják meg.

A vizsgálatokat az ország három pontján, három eltérő talajtípuson állítottuk be (Püski, Dalmand, Tompahát). A kísérletet kéttényezős kísérletnek megfelelő elrendezésben terveztük meg kisparcellák alkalmazásával, négy ismétlésben. A szükséges műveleteket parcellagépészeti technikával végeztük, ill. takarítottuk be. A kísérletet év közben is nyomon követtük, értékeltük. A kezelések listáját az 1. sz. táblázat tartalmazza.

Eredmények

Az „A” jelű fajta dunai öntéstalajon, a püski helyszínen 8 t/ha-t meghaladó termésszinten kiváló, 240 kg/ha szintig mutató tápanyag-reakciót – a nitrogénre jól reagáló képet – mutatott. A kijuttatott adagok megosztására azonban semmilyen termésválaszt nem adott. Réti csernozjom talajon (Tompahát) ellenben nem tapasztaltunk semmilyen, 60 kg/ha nitrogénadagot meghaladó tápanyag-reakciót, így természetesen az adagok időbeni megosztásában sem rajzolódott ki semmilyen kezeléshatás. Erdőmaradványos csernozjom talajon (Dalmand) az egyben, kora tavasszal kiadott nitrogénadagnál (120 kg/ha) mutatkozott a fajta termésmaximuma, mely szignifikánsan meghaladta a mind a 60 kg/hara, mind a nagyobb adagokra adott termésválaszt. A kétszeri megosztás (ősz + 1-szer tavasz) eredményei szignifikánsan nem különböztek az egy adagban kijuttatott nitrogén hatásához képest, ellenben a háromszori nitrogénmegosztás (ősz + 2-szer tavasz) nagyobb dózisai szignifikáns termésdepressziót mutattak. Az „A” jelű fajta a három helyszínen, három eltérő karakterisztikában jelent meg.

A kísérletek évközi bonitálása

A „B” jelű fajtánál dunai öntéstalajon egyszeri, kora tavaszi kijuttatás esetén 60 kg/ha nitrogénadagot meghaladó termésválaszt nem tapasztaltunk. A nagyobb dózisok (120-180-240 kg/ha) kétszeri és háromszori megosztása minimális termésnövekedést eredményezett, de szignifikáns kezeléshatást csak a 240 kg/ha nitrogénadag kétszeri megosztásánál (ősz + tavasz) tapasztaltunk. A háromszori nitrogénmegosztások a termésnövekedésre nem gyakoroltak hatást. Réti csernozjom talajon a „B” jelű fajta egyszeri kora tavaszi kijuttatása enyhe termésnövekedést eredményezett, de a dózisok hatására kialakult termésválaszok kezeléshatását a biometriai vizsgálatok nem igazolták. A nagyobb adagok kétszeri, illetve háromszori megosztása a termés szintjét nem emelte, sőt a háromszori kijuttatás esetében, nem szignifikáns mértékben, de csökkenő terméstendencia állapítható meg. Erdőmaradványos csernozjom talajon (Dalmand) a „B” jelű fajtánál kiváló, 60 kg/ha nitrogénadag által elért termést meghaladó választ tapasztaltunk az egyszeri kijuttatás esetén. A nagyobb dózisok (120-180-240 kg/ha) egyszeri alkalmazásával a termés csekély mértékben ugyan növekedett, de az adatok elemzése már nem igazolt kezeléshatást a dózisok növelésével. A nagyobb adagokat többször megosztva (2-3-szor) 120 kg/ha adagnál érte el a termés maximumát szignifikáns módon. A 120 kg/ha-nál nagyobb dózisok sem a kétszeri, sem a háromszori megosztásnál nem adtak terméstöbbletet.

Dunai öntéstalajon a „C” betűvel jelzett hibrid többnyire 120 kg/ha nitrogénadagnál érte el termésmaximumát, ettől nagyobb dózisok (180-240 kg/ha) már nem eredményeztek többlettermést. Ez a tendencia változó mértékben, de minden talajtípuson jelentkezett a kísérleti helyeken. Egyes helyszíneken a nagyobb dózisok többszöri (2-3-szori) megosztása – nem szignifikáns módon – némi terméscsökkenést mutatott. Ezekkel a paraméterekkel, a vizsgálatban, a nitrogénkarakterisztikát tekintve a legstabilabb genotípus volt.

Összefoglalás

A kísérletsorozat első évében a genotípusok jelentős része, eltérő termőhelyeken, az alkalmazott kezelésekre meglehetősen szerteágazó válaszokat adott.

„A” és „B” fajták a különböző kísérleti helyeken nem adtak következetes, algoritmizálható eredményeket, további vizsgálatuk indokolt.

A „C” hibrid nitrogénkarakterisztikája a kísérleti helyeken, az adott évjáratban nagyon hasonló volt. Amennyiben a további vizsgálatok a tulajdonságok stabil rögzülését megerősítik, akkor itt egy az agrárdigitalizációban jól alkalmazható hibrid került a látóterünkbe.

Következtetések

A kísérlet eredményeinek aprólékos áttekintéséből kitűnik, hogy amíg a (nem csak) helyspecifikus gazdálkodásba nem tudunk kellő számú vizsgálattal alátámasztott információt bevinni, addig a „mesterlövész fegyvere” pontatlan. A fegyver pontossága – a műszaki paraméterein túl – függ az embertől, illetve az általa felhasznált „lőszerektől”. Nem megkerülhető tehát az agrárdigitalizáció előretörésével és a termelési verseny fokozódásával a humán erőforrás (a termelői fejekben lévő tudás) fejlesztése, de mindenekelőtt a korszerűsítése. Maga a tudás, az agronómiai adat pontossága a precíziós fegyver „lőszere”. Mint ahogy drága, esetenként míves vadászpuskákba sem helyezünk „birkatrágyát” sörétként, úgy a költséges digitális eszközökbe sem tölthetünk fel hibás, durva felbontású, széttartó adatokat. Hamarosan elérkezik az az idő, amikor meg kell tanulni „számolni”, és le kell tudni „hajolni” azért a kevés plusszért is, amit egy-egy innováció eredménye jelent (vagy jelentene, ha lenne). Sokkal jobb és megalapozottabb adatokra támaszkodva ismerni kellene fajtáinkat, területeinket. Ezek egymásra hatnak, tulajdonságaik és termésválaszaik változhatnak az évjáratok, az elővetemény és/vagy az elővetemény-trágyázási gyakorlat hatására is. Adatok, eredmények és módszerek kellenek! A helyspecifikus gazdálkodás esetében a képet tarkítja, hogy ezek a változó körülmények nemcsak területenként, hanem termőzónánként is eltérhetnek (el is térnek)! Ezeket az eredményeket nemcsak a drága high-tech eszközökkel rendelkező termelők, hanem a hagyományos „analóg” gazdálkodást folytatók is alkalmazhatják. Az azonban most már kijelenthető, hogy ilyen felbontású háttérinformációk nélkül nincs hasznot termelő „precíziós gazdálkodás”. Pontosabban: a „vak tyúk is talál szemet” mintájára lehet egy-egy egyszeri, esetleg látványos, harsány (főcímbe illő) eredményt prezentálni, DE mi ebben a precíziós gazdálkodás? Mi ebben az innovációs többlet? Főként, hol van itt a jelentős befektetések árán megjelenő haszon?

Lajos Mihály
Agrofil-SZMI Kft.