Ahol tényleg társ a munkatárs

Borítókép

Ötvös Tibor jánoshalmi gazdasága folyamatosan dobogós a termésversenyeken

Manapság sokkal többet beszélünk gépekről, precíziós technikákról-technológiákról, mint az időjárásról – talán azért, mert ez utóbbira van módunk a legkisebb befolyást gyakorolni. Ha viszont szóba kerül, tüstént azt az évszázadok óta közhelyszámba menő igazságot halljuk, hogy ez az alfája és omegája a mezőgazdaságnak. Hogy ez mennyire így van, ám hogy az időjárás ugyanúgy a bőség és a jövedelmezőség forrása, mint máskor az ínségé, arra egy jánoshalmi gazda friss beszámolója a tanúság. Ötvös Tibor ugyanis csaknem 13,5 tonnás kukorica-termésátlaggal zárta a szezont – sokadszorra állva ezzel az egyik neves vetőmag-kereskedő termésversenyének dobogójára. Megkérdeztük tőle, hogyan csinálja.

Húszévente jön a rekord

Felső-Bácska, a termőföldjei talajminőségét illetően, talán az ország egyik legszélsőségesebb vidékének minősül. Megtalálható itt a szőlőt is alig „megtámasztó” homokos talaj, de a bő termést biztosító gazdag, barna termőföld is. Ötvös Tibor 300 hektár saját illetve bérelt földterületet művel, és hasonló nagyságrendű területen végez szolgáltatást gazdapartnereinek – van tehát rálátása arra, milyen viszonyok érvényesülnek a térségben.

Ilyen év minden húsz esztendőben ha egy akad – mondja szerényen az időjárásra utalva Ötvös Tibor, amikor a 13,5 tonnás kukoricatermés felől érdeklődünk. Aztán mindjárt ki is fejti: „tehetsz bármit, költhetünk rá bármennyit, próbálkozhatunk bármilyen technikával, a végén csak az marad a döntő, hogy milyen volt az idő”. Elmondása szerint ez a kivételes szezon júliusban a kiadós esőkkel vált pregnánssá. – Annyi esett, amennyi már régen volt ebben az időszakban, vagyis körülbelül 100 milliméter! Aztán éppen akkor kezdődött a szárazság is: augusztusban, amikor már ideje volt, hogy szépen beérjen a növény, és ne kelljen sokat bajlódni a szárítással. Ez is megvolt a száraz szeptemberrel, ami más szegmenseknek nem tett már olyan jót, de a kukoricát átlagban olyan 0 és legfeljebb 2-es, 3-as vízzel tudtuk betakarítani fajtától, éréscsoporttól függően.


ARCKÉP. Az idén 43 éves Ötvös Tibor mezőgazdasági gépjavító-karbantartóként kezdte a szakmát, az egyébként méltán neves Jánoshalmi Mezőgazdasági Szakképző Iskolában – egyébként pedig már óvodáskorától fogva szenvedélyesen követte a környék agráréletét. Ez az emlék egyben meghatározó tradícióvá is lett az életében: gazdaságvezetőként most már ő viszi rendszeresen a térség kisgyermekeit szántóföldi és gazdasági bemutató-körutakra. S mint mondja, a kicsik nagyon élvezik a traktorok, gépek, a természetben végzett munka közelségét, élményeit. Tibor egyébként maga is két gyermeket nevel: 17 éves lánya ügyvédnek készül, 5 éves fia egyelőre az egészen kisméretű – matchbox-besorolású - gépek révén ismerkedik a szakmával, míg felesége a gazdaság adminisztratív ügyeit intézi.

Szeszélyes számok

Így aztán Tibor, aki idén 2. lett az RAGT kukorica-termésversenyén, most elégedetten számol. Kalkulációja szerint a tavalyi kukoricaszezonban akár 150 ezer forintos nyereséget is hozott neki hektáronként a tengeri. – Ez egy átlagos évben inkább olyan 100 ezer körül alakul. Vagy inkább az jellemzi igazán ezt a szeszélyes, kiszámíthatatlan és ingadozó kultúrát, hogy 50 és 150 ezer között bármi lehet az eredmény– legyint a jánoshalmi gazda.

Ötvös Tibor egyébként a klasszikus szántóföldi növények mellett lucernát is termeszt. A legnagyobb területet – 70 hektárt – a kukorica foglalja el, búzát 60, napraforgót, árpát és repcét durván 40-50 hektáron vetnek. A zöldítési céllal vetett, de a környékbeli állattartóknak stabilan értékesített vagy trágya fejében(?) eladott lucerna 20 hektáron terem. – A minőségibb földekre, vagyis a Baja felé eső táblákra kell vetnünk a kukoricánkat, mert a napraforgó vagy az árpa még inkább bírják a kevésbé jókat – részletezi a gazdálkodó.

„Erre születtem”

Azt is elmondja, hogy bár napirenden van a precíziós gazdálkodás kibővítése a gazdaságban, egyelőre nem lépnek tovább a jelenlegi szintnél. – Az automata kormányzás már régóta működik nálunk, 2 centis pontosságú vezérléssel, de teljes, integrált és digitális átállást még nem tervezhetünk. Ez a gazdaság kicsiből, kis lépésekben fejlődött, nőtte ki magát, rengeteg munkával, és a termelt jövedelem folyamatos visszaforgatásával. A precíziós gazdálkodás akkora beruházás volna, amit most nem terhelek rá a gazdaságra – mondja Tibor.

A gazdálkodás egyébként nagy múltra tekint vissza, már őt megelőzően is, a nagypapája koráig, akitől 14 évesen kezdte eltanulni a szakma fogásait és megszeretni a pályát. – Most majdnem egy harmincassal idősebb vagyok, a régi Dutra helyett John Deerrel dolgozom, de ma is úgy érzem, hogy erre születtem – fogja össze balladai tömörséggel hivatásválasztása szálait. Igaz, a ma már eredményes és jövedelmező tevékenységhez le kellett választani és beszüntetni a mind nagyobb terhet jelentő, mintegy 100 példányt számláló állattartási profilt.

Régi vágású társtisztelet

Az utóbbi években már ott tart az Ötvös-gazdaság, hogy 4-5 alkalmazottat is tud foglalkoztatni. Ez pedig a gazdaságvezetők ritkán hallható morális elkötelezettségére is fényt vet.

Eleinte évekig-évtizedekig úgy húztuk az igát, hogy se szabadság, se segítők nem voltak. Most már lazább a terhelés, de nem is ez a fő ok, amiért megbecsülöm a dolgozóinkat – fűzi fel az előzményeket Tibor. – Nem is úgy beszélek róluk, mint alkalmazottak, hanem mint társak, munkatársak! Akikkel minden héten együtt beszéljük meg a teendőket, akikkel együtt ebédelünk, amikor hétvégi munka van, és a nejem mindnyájunkra főz, akiknek kiemelt bért tudunk és akarunk fizetni, és akikről tudom, hogy vigyáznak a gépekre, megbízható szakmaisággal és szorgalommal állnak a közös munkához. Én nem szeretem azt a ma sajnos egyre divatosabb újgazdag divatot, hogy valaki csak kimegy a terepjárójával meg a laptopjával néha megnézni a munkásait, aztán egy irodából irányítja a gazdaságot...

E hitvallásnak megfelelően Tibor maga is „mindenes” a gazdaságban: ha kell, váltós a kombájnon, ha kell, karbantartást végez a gépeken, amelyek közül bármelyikre ráül, ha a szükség úgy hozza.

Járt utakon járni

A jelek szerint a bizalom régi kísérője az Ötvös-gazdaságnak. Amikor ugyanis arról faggatjuk a vezetőt, milyen szemlélet és szakmai tanács alapján állítja össze a technológiai sort, Tibor a nagykereskedő partnerségében töltött évek tapasztalatait említi. – Számomra a fő kiválasztási elv a megfelelő fajta, ami a termőhelyi adottságokat, a vízleadó-képességet, a szárszilárdságot, betegségérzékenységet, dőlést, az érésidőt és a többit is érinti. De egyre kevésbé van kedvem, időm próbálkozni, kísérletezgetni, ezért lényegében mindent a KITE munkatársaival való szakmai egyeztetés alapján intézek: az inputanyagot a műtrágyától a növényvédő szereken át a vetőmagig. Ma már inkább csak az érésidő az, amivel kísérletezgetünk, mert a fajták beválását már elég jól körbejártuk. Ez is része annak, hogy tíz éve dobogós vagyok a termésversenyeken – zárja a bevezetőben megnyitott kört a gazdaságvezető.

Tartalom közti banner a cikk végére
no