Ami most még akadály, akár segíthetné is az ágazatot

Borítókép
Borítókép

Ledó Ferenc: a versenyképes termelésnek van jövője

Olyan adó- és támogatási rendszerre van szükség a zöldség-gyümölcságazatban, amely hűebben tükrözi a valós állapotokat, szükségleteket, hatékonyabban előmozdítja a versenyképes gazdaságok kibontakozását. Az ágazat egyik legelismertebb, idén az Év Agráremberének is megválasztott Ledó Ferenc nem a hozzáértést, az ambíciót hiányolja, hanem a mielőbbi cselekvést.

Szakmai rendezvényeken gyakran csüggedten láttam, hogy hiába van meg a szakmában a hozzáértés, a tenni vágyás, évtizedek óta egy sor akadályba ütköznek a vízjogi engedélyektől, egyes tészek zűrös ügyein át az adórendszerig. Önnek mi adott motivációt, hogy ne hagyja ott az egészet?

– Az a jelmondatom, hogy a siker titka: akkor is folytatni kell a küzdelmet, amikor már mások abbahagyták. Így kezdtem a DélKerTÉSZ-nél is, ha kidobtak az ajtón, visszamentem az ablakon... Kellett is ez, mert láttam, milyen nagy kihívások előtt áll az ágazat. Beleláttam az Árpád Zrt. irányítójaként is, de amikor 2002-től elvállaltam a DélKerTÉSZ-nél az elnöki, 2006-tól a FruitVeB-nél a TÉSZ Főbizottság elnöki posztját, országosan is szembe kerültem vele.

Mit tapasztalt?

– A rendszerváltás fő vesztese volt az agrárium – elveszítettük sok piacunkat, sok volt az adósság, de kevés a tőke, leépültek a termelőbázisok –, és bár a 2000-es évek elejére már az EU-csatlakozás közelében jártunk, tapasztaltam, hogy a fejeket nem olyan könnyű átállítani. A szakértelem megvolt, nagyobb hangsúlyt kapott a gyakorlati oktatás, de nem voltak jó hitelkonstrukciók, s nem enyhült a lemaradásunk. Közel 40 zöldség- és gyümölcsfajjal kellett dolgozni, külön technológiával, ami, például a 4-5 főnövénnyel dolgozó szántóföldi ágazathoz képes sokkal nagyobb összetettséget jelent.

Mi volt a legnagyobb feladat, a gépesítés, a tőkehiány?

– Akkor a tőkehiány volt a probléma. Sokan, akik kiestek a munkaerőpiacról, kényszervállalkozásként nekifogtak a zöldség-gyümölcstermesztésnek, ami akkor egy nagyon jó megoldás volt: inkább fóliázzon valaki, mint hogy segélyen éljen. Ez ma már hátrány. Akárcsak az az adórendszer, ami szintén nem felel már meg.

Látjuk az alagút végét

De most napirenden van az ÁFA, a családi mezőgazdasági vállalkozás, az őstermelői rendszer reformja.

– Igen, de ez évekkel ezelőtt kellett volna már. Az őstermelői és a mezőgazdasági adórendszert nem érdemes foltozgatni, az egészet egyszerre kell átalakítani. Aztán itt van a támogatási rendszer. A zöldség-gyümölcs-ágazat, és még azon belül is a hajtatásos szegmens a leginkább tőke- és kézimunkaigényes ágazat, és mind a jogszabályoknak, mind a támogatásoknak ehhez kell igazodni. Elindult ebbe az irányba a kormányzat, igen, és most már legalább látjuk az alagút végét, csak azt nem látjuk még, mekkora lesz a késésünk...

A támogatások problematikáját a szántóföldi ágazat szintén érzi, még ha más okokból is.

– Az első EU ciklusban területalapú, most emellé termeléshez kötött és AKG-támogatást kap az ágazat, csakhogy ezzel néhányan visszaélnek, így nem éri el a célját a rendszer. Ha a támogatás, akkor is hoz hasznot, ha valaki úgyszólván nem is szüretel, akkor ott valami nem jó, mert nem ösztönöz hatékonyságra. A támogatást a termeléshez kell kötni. Ma jónéhány ültetvényt csak a támogatás tart fenn, pedig oda már nem pénz kéne, hanem láncfűrész... Ma már muszáj élesen elkülöníteni a szociális, a helyi piacra termelő, és árutermelési célú gazdálkodást. Az utóbbinál egyértelmű verseny van, versenyképesség kell.

Közösen könnyebb (volna)

Mi kell ehhez? Gépek, öntözés, összefogás?

– Minden növényfajtából vannak olyan üzemek itthon, ahol tudják, mit és hogyan kell jól csinálni. Van szaktudás, csak még nem ez az általános. A másik, az a 15-20 évre előre kiszámíthatóság. A zöldség-gyümölcs ágazatban egy-egy beruházás 15-20 évre szól. Ha a gazda nem biztos benne, hogy stabil viszonyok veszik körül, nem fog belevágni egy fejlesztésbe, beruházásba, hanem kivár.

Be tud-e jutni és képes megtartani a pozícióit egy hazai termelő, termelői összefogás a multik piacain?

– A láncok nagyon erőteljesen központosítják a beszerzéseiket. A hazai friss zöldség-gyümölcs 50-60%-a az áruházláncokon megy át, de a teljes igényt kielégíteni még összefogással sem képes a hazai ágazat. Nemcsak arról van szó, hogy a konkurensek sokszor olcsóbban termelnek almát, burgonyát, hanem arról is, hogy olyan sok követelménynek kell megfelelni, amit kevesen tudnak produkálni. Ha valaki beállít egy áruházlánchoz, hogy most éppen van párszáz mázsája feleslegben, akkor még csak tárgyalni sem kezdenek vele. Ma már ott kezdődik, hogy csomagolási kapacitásokkal, a szezon nagy részét lefedő árumennyiséggel, stabil raktározási és hűtési apparátussal kell rendelkezni, hozni kell a nyomonkövethetőséget biztosító minőségbiztosítási elvárásokat, emberek kellenek, akik kiszolgálják ezeket a technológiákat... Ki tud ezeknek mind megfelelni?

Gondolom, csak a szövetkezések. De akkor meg előkerül a tészekkel kapcsolatos bizalomvesztés.

– A bizalomhiányban benne volt a múltbeli rossz emlék, de ma is vannak leküzdendő problémák. Ha több tőkehiányos termelő szövetkezik akkor, ugye, honnan lesz forrás? Ha egy nagyobb áll össze több kisebbel, akkor dominanciaproblémák alakulhatnak ki: ki diktáljon?

Nekünk kell felnőni a feladathoz

A DélKerTÉSZ-nél mitől működik a rendszer?

– Amikor kezdtük, több mint harminc növényfélével foglalkozunk, ma a paprika és a paradicsom teszi ki a frisspiaci termékek 99%-át, van némi káposzta és kígyóuborka.

Mi nyírta ki a többit? Az olcsó spanyol áru?

– A legnagyobb kereskedők, kiskereskedelmi láncok beszerzői 6-7 beszállítótól vásárolnak. Ma már a csípős hegyes, tv-paprikából és a kápiából meghatározók vagyunk a belföldi piacokon, éves paprikaforgalmunk értékben 5,5 milliárd forint, paradicsomból 2,5 milliárd. Elértük azt, hogy most először minket kérdeznek, van-e árunk, és ha van, akkor tőlünk vásárolnak. Ha a hazai termelők el tudják látni a teljes piacot, akkor kivezetik az importot.

Lám, nemcsak a vásárlókba szorult némi hazafiasság...

– Ez nem hazafiasság kérdése az áruházlánc részéről, hanem szigorúan üzletpolitika. Mivel a tudatos magyar vásárló keresi a magyar árut, ezért az áruházlánc is megpróbál beszerezni hazai termékeket. Igen, de ehhez az ágazatnak, beszállítóknak képesnek kell lennie megfelelni az elvárásoknak! A Tescónak például paprikára 32 országban van specifikációja egy-egy termékre, és csak azok közül válogat a beszerzőjük, akik e specifikációnak megfelelően termelnek. Ha mi megfelelünk a kemény követelményeknek, akkor eszükbe sem jut behozni az importot. Rajtunk múlik, ezért is szomorú, hogy Európa zöldség-gyümölcs kereskedelmében mi, magyarok csak 2-3%-kal vagyunk jelen...

Hogyan lehet több ebből a 2-3 százalékból?

– A legfontosabb az egységes, nagy árualap létrehozása, ami élelmiszerbiztonságban, minőségben megfelel a piaci elvárásoknak, és ehhez a megfelelő termesztést kell felépíteni, megszervezni. Bár a szaktudás megvan, a tőkehiány, a fejlesztések – például az öntözésfejlesztés – késlekedése miatt a feldolgozóipar sem tud előrelépni. Egy feldolgozó nyilván nem tud berendezkedni stabil és folyamatos működésre, ha bizonytalan az alapanyag-ellátása. Vagyis termelésbiztonság kell, ami nem képzelhető el öntözés, megfelelő tápanyag-utánpótlás, vagy integrált termesztéstechnológia, növényvédelem nélkül.

A hatóanyag-fejlesztők is inkább a nagy kultúrák felé fordulnak, nem a kisebb területű ágazatok felé.

– Amikor kezdtük, a hajtatásban alig 20-25%-os volt a vegyszert csak végső esetben alkalmazó, integrált-biológiai növényvédelmi termesztéstechnológiával dolgozó gazdaságok aránya. Ma ez 95% felett jár nálunk, de országosan is 55-60%. Aztán ott van még a munkaerőhiány, ami szintén kényszert szül: a gépesítés és a technológiai fegyelem fejlesztését. És persze az alkalmas munkavállalók megbecsülését.


Bár a szakmában mindenki ismeri, számos közéleti és tudományos elismerés birtokosa, idén Ledó Ferencet az Év Agráremberének is megválasztották. A díjat átadta Mátrai Zoltán

Legyünk őszinték, ma már egyre nehezebb mentálisan és fizikailag alkalmas munkaerőt találni, különösen olyanokat, akikre összetettebb feladatokat, drágább technikát is rá mer bízni a gazdálkodó. Sokan inkább a szezonon túl is fizetik az embereiket, mint hogy a szezonban a maradékból kelljen pótolni a kieső munkaerőt...

Versenyképesség és plazmatévé

És lesz ehhez szakember-utánpótlás?

– Részben van. És biztos lesznek vesztesei a folyamatnak. Az őstermelői, kis családi gazdaságok például nem az az üzemméret, amelyben megéri vagy lehetséges tíz- és százmilliós beruházásokat végrehajtani. Gépesíteni is csak úgy éri meg, ha a gép maximális kapacitása lefedhető, máskülönben nem fogja kitermelni a beruházás megtérülését. Ezért is vannak-lesznek előnyben például a tészek: ott egyrészt akkumulálódik tőke a fejlesztési beruházásokhoz, másrészt az eszközállomány kihasználtsága megszervezhető.

És mit szokott javasolni az őstermelői, családi gazdasági szinten gazdálkodóknak?

– Fontos például, hogy különválasszák a gazdaságuk fejlesztését, működtetését és a saját egzisztenciájukat. Ehhez legalább 30-40 milliós éves árbevétel kell, távlatosan, fejlesztéseket is tervezve, az pedig nem megy, hogy a gazdaság fejlesztésének a rovására annak a bevételéből fizetjük a plazmatévét meg a nyaralást. Ha van egy átlagnál jobb évünk. A tészeknél is először a termelést kell rendbe tenni tagjainál, a szükséges szaktudást kell átadni, a technológiai fegyelmet kialakítani. Utána pedig a bizalmat megteremteni, mert ha nincs hosszú távú bizalom, akkor a tész-tagok egy része pár forinttal jobb árakért el fognak fordulni a közöstől, és akkor nem lesz megbízható árualap.

A DélKerTÉSZ-nél ez nem fordul elő?

– Mi 16 éve rendben és határidőre fizetünk, sőt, termelési előleget is adunk, ha szükséges. Amennyiben piacbővítést tudunk elérni, akkor saját tagjainkat keressük meg először, hogy fejlesztésekkel, beruházásokkal biztosítani tudják-e a többlet árualapot. A bizalom kétoldalú: a tagok sem mennek más piacokra, mert tudják, hogy hosszú távon ez éri meg jobban. Tavaly 9,2 milliárdos a tagi forgalom mellett, és ebből a „vitás termelő” termelése csak 30 millió forintot tett ki. A „tagi hűség” nálunk 99% feletti. Viszont 95%-os nagyságrendre látatlanban le merünk szerződni előre, a következő hétre a vevőkkel, mert tudom, hogy a pénteken lejelentett tagi áru biztosan bejön a következő héten.

Mekkora hányad a hazai piac?

– A belföldi áruházláncok forgalmai meghaladják a 6,5 milliárdot, 1 milliárd megy exportra, és még a kis boltok, kisebb piacok szegmense is összehoz egy 4-500 milliós tételt, a maradék durván 1 milliárd pedig a tészünk iparinövény-szegmenséből származik. Büszke vagyok rá, hogy ebben a hatalmas forgalomban csupán félmillió forint a kötbér, és az sem szakmai, hanem inkább szállítási problémák miatt.

Ma akadály, holnap erő

Javul egyébként a tészek helyzete?

– A post harvest-technológiák terén igen, a hűtő-tárolókapacitások vagy a csomagolás terén összességében szerintem a korábbi 30 helyett 70%-os az arány, különösen az EU-csatlakozás óta. Más kérdés, hogy ezeket a kapacitásokat működtetni kell. A mórahalmi tésznél ez volt az egyik gond: túl nagy beruházást nem szabad vállalni, mert túl nagy költség lesz az üzemeltetése.

Meg kell oldani a mezőgazdaság adózásának átalakítását is. Az őstermelési adózás, a magas ÁFA, az időnkénti 3040%-os fekete-szürke kereskedelem nehezíti, sok esetben akadályozza a zöldség-gyümölcs ágazat fejlődését. Olyan adózási, támogatási politikát kell bevezetni, amely segíti az ágazat fejlődését. Az a cél, hogy az egyéni vállalkozók, családi gazdálkodók, társas vállalkozások, akik hosszútávon e szép, de nehéz pályán szeretnének dolgozni, tisztességes kiszámítható jövedelemhez jussanak az elkövetkezendő években is.

Lapzártánkkor értesültünk, hogy Ledó Ferenc a Magyar Érdemrend Ezüstkereszt kitüntetését vehette át 2019. március 15-e alkalmából.

Tartalom közti banner a cikk végére
no