Anyaságra csoportosan készülnek a kocák

Az állatjóléti szabályozás egyik fontos része a vemhes kocák csoportban tartási kötelezettsége. Az uniós országokban 2013. januártól törvény kötelezi a gazdákat, hogy a koca vemhesítését követő 4. héttől a várható fialás előtti hétig csoportos tartásban kell nevelni.

Az európai irányelv állatjóléti megfontolásból kötelezi a gazdákat, hogy jól érezze magát az állat.

A kihívás lényege, hogy iparszerű környezetben kell a tartási módot kialakítani, hiszen nem lehet visszatérni a legeltetéshez, a makkoltatáshoz.

„Európában láttam olyan modern istállót, ahol 60-80 koca esetén is béke van az állatok között.

Egyedi chip-es azonosítóval nevelik a kocákat, amely ha odamegy az etetőhöz, azonosítással annyi tápanyagot kap, hogy mindig jóllakott legyen” – magyarázta a csoportos kocatartás lehetséges jövőjét Wekerle László.

 

Koca jólét mindenekelőtt

„Megfigyelték, nagy csoportok esetén kisebbek a kockázatok, mint kicsi csoportosításban.

A megtámadott koca például könnyebben elbújhat a többi között.

A csoportos kocatartáshoz beruházás szükséges, a karám falai és a karámban található rekesztő falak, egyéb berendezések egymástól mért távolsága legkevesebb 2,8 méter kell legyen.

Ez alól kivétel, ha a csoport hat, vagy annál kevesebb kocából áll, akkor 2,4 méter a távolságigény.

A kocák férőhelyigényét a csoport létszámának figyelembe vételével 2,05 és 2,475 négyzetméter között határozták meg.

A jólét egyik lehetősége, hogy olyan tartási és takarmányozási lehetőséget teremtsenek az állatoknak, hogy ne veszekedjenek a takarmányért, elfoglalják magukat, például rost dús szalmát rágcsáljanak.

A vemhesség első négy hetében nem szabad csoportosítani az állatokat!

Elkerülendő ilyenkor a stressz, a hierarchia-harc, ellenben akár 5-10 százalékkal csökkenhet a vemhes kocák száma a csoportban.”

Wekerle László felidézi, hogy Magyarországon a hetvenes évek elején alakult ki az iparszerű termelés, nagy sertésszámmal. Sajnos, az idők alatt sok telephelyen semmit nem fejlesztettek, elavult az ingatlan, itt a hatékonyság gyenge, nehéz a sertéstartásból megélni.

Jelentős azok száma, akik kisebb-nagyobb fejlesztésekbe vágtak – főként a takarmányozási és a tartási technológia korszerűsítésébe –, ám azok vannak a kevesebben, akik jelentős erőfeszítéseket tesznek a gazdaságuk jövőjéért.

Hozzáértés, szorgalom és menedzsment

Magyarországon úgy tűnik, még mindig nem eléggé drága a sertéshús, a befektetőknek még mindig nem vonzó az itt elérhető jövedelem.

Gond, míg az ágazatban kevés a magyar befektető, addig a hivatalos politika szemében a külföldiek nem kívánatosak.

A néhány osztrák, dán és flamand tulajdonú gazdaság üde kivétel.

„A hatékonyságban nagy lehetőségek rejlenek, sok esetben a fejlesztés nem pénzkérdés, sőt az a legkevésbé: hozzáértés, szorgalom és menedzsment.

Keveset tanulunk a külföldiektől, akik odafigyelnek mindenre, például az istálló alá telepített alsó légcsatornás szellőztetéssel egyenletessé tehető az állatok számára a levegő.”

Mondják – vetjük közbe csupán a helyzet árnyalt bemutatása miatt – míg a németek szabványt csinálnak fejlesztéseikből, de legkevesebb, hogy uniós irányelvért lobbiznak, addig a hollandok. ha már megcsinálták a járványok elkerülése miatt a drága telepeket, szeretnék kiharcolni, hogy a versenytársak is hasonló költekezésekbe verjék magukat.

Ilyen hátszéllel eközben a zöldek is küzdenek az állatjólét kiteljesedéséért.

„Igaza van, a franciák kivételével az említett országok lobbistái ott voltak az állatjóléti szabályok bölcsőjénél, bár szerintem igazából az állatvédők erőteljesebben küzdöttek érte.

További érdekesség, hogy az istállógyártás hatalmas üzlet, például a spanyolok nagyon jól csinálják ” – teszi hozzá Wekerle László.

 

Három évtized után

A csoportos tartás követelménye továbbá a rácspadozat/teli padozat aránya.

A kocák esetén egy állatra 1,3 négyzetméter a követelmény.

Meghatározták a vizelet elvezetésére szolgáló teli padozat réseltségét is, amely nem lehet több az összes padozat felületének 15 százalékánál.

A megfelelő csoportos kocatartás kiemelt területe a takarmányozás technológiájának a megválasztása.

Számos lehetőség áll a gazdák előtt, például „A Sertés” szaklap idei második számában összegezték a csoportos kocatartás különféle rendszereinek előnyeit és a hátrányait.

A döntés évekre meghatározhatja a későbbi állattartás színvonalát és kereteit.

„A hazai telepek zöme korszerűtlen, s mint említettem, az elavult technológia és az épületek miatt.

A pályázatoknak és a támogatásoknak köszönhető, hogy főleg az etetés és a szellőzés, illetve a trágyakezelés területén előbbre léptünk.

Lemaradásunk azonban tetemes az emberi tényezőkben, a szaktudás kamatoztatásában.

Csoportos tartásban nagy odafigyeléssel lehet tartani az állatot, hiszen olyan betegség is felléphet az állományban, amely egyedi tartás, illetve hagyományos takarmányozásnál nem.

Az ágazat versenyképessége érdekében csak a beruházás, illetve a fejlesztés kínál megoldást, amelyhez hazai vagy külföldi tőkét kell felhasználni.

Azért ne gondoljunk rögvest és kizárólag hipermodern átalakításokra: már kisebb változtatások is előre mutatnak.

Idehaza több gazdaságban használnak vemhességet megállapító ultrahangos műszert, hogy mielőbb kiszűrjék a csoportokból a nem vemhesült kocákat, és visszavigyék egy újabb termékenyítésre.

Nálunk sem lehetetlen fejlesztési cél, hogy egy ezerkocás telepen alig öt ember dolgozik!

A mai munka nagy szaktudást igényel. Mondják, a magyar ember vérében van a sertéstartás.

Baromság, ez kőkemény ipar, aminek a szakmai fogásait meg kell tanulni.

Az előítélet leküzdéséhez a sertéstelepi munkának nagyobb becsületét kell megteremteni, s nem tartható a gyerekfenyítő intelem sem, miszerint, ha nem tanulsz, fiam, mehetsz kondásnak!”

 

Csak jól szabad művelni

Wekerle László úgy fogalmaz, jó lenne, ha legalább 30 napig egyedi tartásban lenne a frissen vemhesült állat, és csak utána menne a csoportba.

Tisztában van vele, hogy jelenleg magas a visszaivarzás aránya.

Az ólak zsúfoltak, kicsi az etető kapacitás, kevés a megfelelő mennyiségű ivóvíz stb.

Ez nem az, amit szeretnénk.

Az irodalom szerint egy-egy kocacsoport lehet 5-6, de akár 80 tagú. Minden a tartási körülményektől függ.

Amitől óvakodni kell, az állatok behelyezése. Az új koca behelyezése pillanatában egy vérre menő küzdelem kezdődne a vezéri szerepért.

A férőhely kihasználásában bevett gyakorlat, hogy induláskor a kívánatosnál nagyobb létszámot alakítanak ki, számítva a visszaivarzók számára.

A kocatartás alapja, hogy jó kondícióban fialjon, ráadásul 125 nap alatt kell felkészíteni az anyaságra.

Egy szoptató koca naponta tíz liter tejet termel, ami jó kondíciót feltételez.

Ha nem hízik megfelelően, a szoptatás idején már képtelenség úgy táplálni, hogy ne romoljon le, ezzel veszélyeztetve a későbbi vemhességét.

A túlsúlyos koca sem jó, nehezebben ellik, szoptatáskor lezsarolja magát, és számos mozgásbetegség gyötörheti.

 

Takarmányozási rendszerek

Csoportos tartásban több etetéstechnológia terjedt el.

Padlóra etetés, vályús etetés, etetőállásos vályús etetés, elektronikus egyedi azonosításos etetés és a szabad hozzáférésű egyedi állásos etetés.

A padlóra és a vályús etetés alacsony beruházási költséget igényel, alacsony az üzemeltetési és a karbantartási költség.

A hátrányok egyike, hogy a csoporton belül nagy lehet a szórtság a kocák kondíciójában, a domináns állatok elverik a kisebb egyedeket.

Javaslat, a kocákat kondíciójuk szerint csoportosítsuk, amely ne legyen nagyobb 12-15 állatnál.

Az etetőállásos rendszer szinte egyezik az előzőekkel, csak itt egy fél állással elválasztjuk a kocákat az etetés ideje alatt.

Az egyedi takarmányozás itt sem megoldott, előnye azonban, hogy a meglévő kocaállományhoz alakíthatók ki az etető állások.

Az egyedi, elektronikus takarmányozási rendszer (ESF) alkalmas a koca genetikai és vemhességi igényeinek pontos kielégítésére.

A számítógépes háttér segítségével kocára lebontva követhető az állat megismerése, az esetleges rendellenesség felismerése.

Ez, miként a szabad hozzáférésű rendszer működtetése is, magasan képzett szakembereket igényel.

 

Nagy hangsúlyt kell helyezni a süldők iskoláztatására, hogy megtanulják a helyüket és a sorrendet.

Tapasztalatok szerint a kocák két százaléka képtelen alkalmazkodni a rendszerhez, illetve magas szerviz és üzemeltetési költséggel lehet számolni.

A vizsgálatok alapján az optimális időpont a takarmányozási ciklus indítására az esti 10 óra és az éjjel 2 óra közötti időszak, ekkor a legkisebb az agresszív viselkedések száma.

A szabad hozzáférésű egyedi állásos etetési rendszer használatát is könnyen megtanulják a kocák.

Az eredetileg „cafeteria” rendszernek hívott, négy kocacsoport etetését szolgáló állássorba az állatok számára a szabad ki- és bejárást az állásból, illetve az állásba egy mechanikus szerkezet teszi lehetővé.

A többféle elven működő ajtózáró mechanikát számos gyártó hajlamos túlbonyolítani, emiatt nem egyszerű kiválasztani a legjobbat.

Egy jó döntés előtt álló gazda ügyeljen a részletekre, már csak a magas beruházási költségek okán, valamint a 30-50 százalékkal nagyobb alapterületű istálló igénye miatt – tanácsolja Wekerle László.

Általában a forgalmazók segítenek a kiválasztásban, elviszik a gazdát működő istállókba, ahol megtekinthetők a berendezések.