Megszűnhet az éhínség – és spórolnál is

Gondolta volna, hogy minden megtermelt étel majdnem fele pocsékba megy? Ez nemcsak a mezőgazdaság és az egyes emberek pénztárcáját terheli, hanem a környezet épségét is. Arról már nem is szólva, hogy gyerekek és felnőttek százmillió-számra halnak éhen minden évben…

Egy hihetetlen adat

Ha megdöbbentő is, tény, hogy az emberiség a megtermelt élelmiszer – hús, gyümölcs, gabona, tejtermék és egyebek – 30-40 százalékát egyszerűen kidobja a szemétbe. A fejlett, jóléti államokban a túlvásárlás és a pazarlás végzi ezt, a fejletlen technológiájú földrészeken a betakarítás, a tárolás, a szállítás és a kereskedelem rossz műszaki színvonala miatt megy pocsékba a termés.

Így hát a világon évente az évente előállított durván 4,5 milliárd tonna ételből 1,3 sosem jut a hasunkba; mi, magyarok is évente fejenként átlag 70 kilót (csaknem 2 tonnát) dobunk ki. Ennyiből 450 ezer ínséget szenvedő magyart lehetne segíteni.

Erkölcs? Pénz? Jövő…?

Mindez egyrészt erkölcsi okokból probléma: a világon naponta 24 ezer(!) ember hal éhen, majdnem 1 milliárd éhezik, és a számuk minden évben 25 millióval nő. Ahhoz, hogy őket legalább minimálisan kielégítő szinten élelmezhessék, ahhoz az így vagy úgy elpocsékolt ételmennyiség fele is bőséggel elegendő lenne!

Akire az erkölcsi érv nem annyira hat, az kiindulhat a pénztárcája vastagságából: évente 50-60, azaz havi 4-5 ezret is megtakaríthat, aki okosan, előrelátóan, mértékletesen vásárol élelmiszert.

Akit pedig sem a szolidaritás, sem a pénztárcája nem hoz lázba, annak jó, ha megijed a következményektől. Miután a mezőgazdaság az egyik leginkább környezetszennyező ágazat, minden mértékletesség – például víz-, vegyszer- és üzemanyag-megtakarítás – előmozdítja a környezetvédelem érdekét is.

Figyelj oda!

Az év vége hagyományosan az élelmiszer-adományozások, a fogyasztáscsökkentésre intő akciók időszaka is. Közös érdek, hogy mi, magyarok és a bolygó lakossága ezekben a hetekben – is! – megfontolja a fenti statisztikák üzenetét.

Kohout Zoltán