Új arculattal és logóval fejezi ki januártól az agrárium és a vidék fejlesztése melletti kiállását az Agrár-Vállalkozási és Hitelgarancia Alapítvány. A stabilitás jellemezte a garanciaszervezet tavalyi munkáját. A kis- és közepes agrárvállalkozások körében az alapítvány tavaly 57,1 milliárd forint hitelhez nyújtott készfizető kezességet.
Az alapítvány elsősorban az agrárvállalkozásoknak nyújt pénzügyi szolgáltatást – mondta Ulrich Anikó, a szervezet ügyvezető igazgatója, – bár jelentős a vidékfejlesztéshez kapcsolódó kezesség is.
A kereken 1,7 milliárd forint értékű kezességet 2651 vállalkozás érdemelte ki.
A korábbi éveknek megfelelően, most is a növénytermesztő cégek kértek és kaptak nagyobb számban kezességet, az állattenyésztők csupán 346 esetben vették igénybe a kezességet.
A mezőgazdasági célú kezességek csaknem fele a Gazda-hitelhez kötődik, egyre népszerűbbé vált a Takarékbankkal közös szolgáltatás.
A futamidő alapján a kezességvállalással érintett hitelek 44,8 százaléka egy éven belül jár le, amely jelzi a vállalkozások forgótőke-hiányos állapotát.
Emelkedett az egy-két év között lejáró hitelek száma, ez adja a hitelállomány 67,6 százalékát.
A 15 év feletti futamidő nem gyakori, tavaly mindösszesen 8 vállalkozás élt az alapítvány hosszú futamidejű garanciájával.
A hitelgarancia alapítvány éves beszámolóját idézve Ulrich Anikó rámutatott, a kezességbeváltások adatai egyértelműen mutatták a gazdasági válságot.
Két éve 1,1 milliárd forintot fizettek ki 80 ügyben, addig 2009-ben 106 esetben váltották be a garanciát, és összesen 1,7 milliárdot utaltak át a hitelintézeteknek.
Amit nyert a magyar mezőgazdaság a korábbi években, előzetes számítások alapján, azt 2009-ben elveszítettük – jelentette ki az agrárvállalkozások tavaly évi eredményeinek értékelése és a 2010-re várható tendenciák vázolása kapcsán Udovecz Gábor, az Agrárgazdasági Kutató Intézet főigazgatója.
Míg 2007-ben 172 milliárd forint volt a gazdaságok adózás előtti eredménye, 2008-ban 220 milliárd, ezzel szemben tavaly 150 körüli.
A próbaszámítások alapján komoly aggodalomra ad okot az élelmiszer-feldolgozó ipar teljesítménye, hiszen 20 százalékkal csökkent az értékesítés.
A mezőgazdasági vállalkozások jövedelme 2006-ban 46 milliárd forint volt, 2007-ben 20 milliárd, 2008-ban mínusz 7 milliárddal zártak, tavaly pedig várhatóan mínusz 10 milliárdra rúg a végösszeg.
Magyarország export-import szaldója csökkent valamelyest, az 1,7-es arány mögött 5,1 milliárd euró értékű kivitel és 3,4 milliárdnyi behozatal áll.
(Lapunk kérdésére a főigazgató rámutatott, hogy hazánk és az újonnan csatlakozott többi uniós tagország kivitelét jellemzően a fejlett 15-ök nettó alapanyag importigénye mozgatja, míg a fejlett tagországokból az újakba irányuló árukínálatban domináns a nettó magasan feldolgozott és jelentős hozzáadott értéket képviselő termékek aránya.)
Maradva a számok körében, mintegy 1,2 millió ember érintett valamilyen összefüggésben a hazai agrárgazdasággal, közülük 450 ezerre tehető a kisebb-nagyobb közreműködők száma.
Tavaly 3,5 százalékkal csökkent a foglalkoztatottak létszáma, jelenleg 83 ezer fő.
Kilenc százalékkal visszaesett tavalyhoz képest a folyóáron számolt gépvásárlás értéke, míg az aszályos időjárás kevésbé hatott a növényvédő szerek vásárlására.
Az államilag támogatott hitelek értéke 5 milliárd forint, ezt kompenzálta, hogy növekedtek a támogatások: a 613 milliárd forint 70 százalékát az unió állta, 30 százalékát a hazai költségvetés.
Udovecz Gábor szerint az öntözés lesz a jövő egyik kulcskérdése. Magyarországon szégyellni való módon alacsony területre (178 ezer hektár) van vízjogi engedély, de még ennek is alig 50 százalékán öntöznek.
Az AKI főigazgatója jelezte, agrárágazati javaslatainkat az Akadémia kérésére még márciusban közzéteszik.
Ezzel kívánnak támpontot nyújtani a (késében lévő) politikusoknak, akiknek idén októberben nyilatkozniuk kellene a 2014 után követendő közösségi agrárpolitikáról.
„Édes álomnak” nevezte, hogy az újonnan csatlakozott tagországok kedvében járva a jövőben jelentősen felforgatnák a támogatási arányokat.
A mostani arányok kedvezőek a számunkra, ugyanakkor érdemes megfontolni a történelmi jogon kivívott jogosultságok felülvizsgálatát, előtérbe állítva a jelen teljesítményét, illetve például az időjárás okozta termésingadozások ellentételezését uniós forrásokkal.
Ha kezdeményeznénk az élelmiszergazdaság potenciális adottságainak kihasználását gátló tényezők csökkentését, várhatóan a magyar javaslat mellé felsorakozna több tagország.
Magyarország érdekelt a termékpálya valamennyi állomásának a fejlesztésében. Egyik bajunk a nagy termésingadozás, amely gátolja piacaink tartós megtartását, bővítését.
Többek közt ez indokolja, hogy forrást kell kérni az öntözésre, vízvisszatartásra, illetve ki kell alakítani egy európai intézményrendszert, ami kezelné az időjárás okozta károk ügyeit.
Bálint Tóth János
