Hogyan lehet ebből a csávából kikecmeregni?
A sertéspestis árnyékában szinte mindent eldöntenek helyettünk, a kérdés csak az, hogy mennyire készültünk fel az elkerülhetetlenre. Állattartók, takarmánygyártók, vágóhidak, kereskedők lesik a piaci árakat, a pestis hírének következményeit. A nyugat-magyarországi agrárfórumon is ez a téma volt a „legnépszerűbb” – kerekasztal-beszélgetésen elhangzott álláspontokat foglaljuk most össze.
A sertéspestis pár hónapja jelent meg Magyarországon, de felbukkanása sajnos már jósolható volt. Most a vaddisznókon van a világ szeme. Mégsem a vadászok vagy a természetvédők aggódnak a legjobban, hisz egy egész ágazat piaci esélye, sőt életképessége került veszélybe, miután a sertéshúsexportunkra nézve azonnal drasztikus döntések sorozatát kaptuk. Pápán az okok mellett a lehetséges megoldásokat Fórián Zoltánnak, az Erste Bank vezető agrárszakértőjének moderálásával a szakma legfontosabb képviselői latolgatták: Csala Károly (a mohácsi MCS Vágóhíd Zrt. ellátási láncának igazgatója), Kovács László (a Pápai Hús Kft. ügyvezető igazgatója), Dr. Nemes Imre (a Nébih élelmiszerlánc-biztonsági és állategészségügyi elnökhelyettese) és Babati Zoltán (a Vágóállat és Hús Terméktanács elnöke).
Nyakunkon marad a spájz?
Ami csak a vaddisznó-populációt érintené, a sertéshúsexportunkra azonnal drasztikus hatással van. – A Pápai Hús exporttermékei pl. 80%-ban Ázsiát célozták, tavaly 4 milliárd forintos árbevételük volt ebből a térségből, ehhez képest ez a piac esett ki az elsők között – számszerűsítette a tényeket Kovács László igazgató. Hazánkból 1-1,2 millió sertésnek megfelelő mennyiségű áru indult el eddig az ázsiai piacokra, ennek most itthon kellene, hogy vevőre találjon… Nem ijesztgetésnek, de illusztrálásnak az orosz húsipart állították párhuzamba az előadók: az orosz piacot 2007 és 2017 között 1,3 milliárd dollár veszteség érte a sertéspestis miatt, 2017-ben pedig 12 millió dollárt veszített csak az ukrán húsipar. Hivatkozhatunk a lengyel példára is, ott márciusban indították azt a mentesítő programot, amely a telepek 15%-ának bezárásával és 1,5 millió sertés kivágásával fog járni.
A problémával ráadásul nem vagyunk egyedül. A katasztrófa akkor fog igazán bekövetkezni, ha majd Németországban is felbukkan a vírus (ugyanis Németország és Spanyolország a legnagyobb európai exportőr). Ha a legnagyobb sertéshúsexportőre Európára zúdítja a disznóhúst, akkor azt minden termelő és feldolgozó meg fogja érezni a kontinensünkön. Tehát erős belső verseny kezdődik a húsiparban – ahogy Kovács László fogalmazott: „néhányan el fognak vérezni ebben a megmérettetésben”. Elméletileg kiutat jelentene egy belső (hazai) marketing, ami a fogyasztás emelkedését generálná, de az exportkiesésünk „elfogyasztása” még optimista hozzáállással is lehetetlennek tűnik (a szerk. megj.).
– Csak azok élik túl ezt a krízist, akik nagy tömegben képesek vágni és feldolgozni a húst – véli a szakember. Az ország legnagyobb vágóhídja már tavaly óta készül a vészhelyzetre. – Ázsiai piacainkat tudatosan el kezdtük leépíteni, már március végén befejeztük az ide irányuló gyártást. A behozatali tilalom pedig április 4-én lépett életbe – tudósít Csala Károly, az MCS Vágóhíd ellátási láncának igazgatója.
Eközben a németek is a készletek kisöprésével vannak elfoglalva. A szakember arra hívja fel a figyelmet, hogy Németországnak 27,5 millió sertésre sincs több vágóhídja, mint nekünk a 2,8 millióra – tehát a nyomott értékesítési árak és a piactisztulás elkerülhetetlen lesz. Annál is inkább, mert az ázsiai piac reakcióideje hosszú, pláne ha egy trend visszafordításáról lenne szó. Ha tehát még optimistán is abban bízunk, hogy a sertéspestis okozta krízis elmúlik, a tiltások sokkal több időt fognak igénybe venni, mint ahogy bevezették őket.
„Sertéslakótelep” Kínában
Miben reménykedünk?
Dr. Nemes Imre optimistán szólt arról, hogy Szingapúr, Hongkong és Macedónia után Japán is elgondolkodhat még a szigorításain, azaz a behozatali korlátozásokon, tehát ahogy az előbbi országok, úgy a szigetország is lehetővé tehetné, hogy az importtilalom csak Magyarország érintett részeire vonatkozzon, ne az egész országra. A pesszimisták (vagy realisták) szerint viszont évekig eltarthat, mire visszaszerezzük elvesztett piacainkat.
Tudnunk kell, hogy a világ legnagyobb sertéshús importőre Japán, a maga 50%-os önellátottsági szintjével (1,25 millió tonnás importjával) a jövőben is vonzó célpont lesz, főként az európainál 25%-kal magasabb árai miatt. 2019-ben életbe lép az Európai Unióval kötött partnerségi megállapodás is, melynek keretében fokozatosan elhanyagolható szintre csökken a közösségből érkező élelmiszeripari termékek vámja. India a jövőben fontosabb piac lesz, mint Kína. Utóbbi már 435 millió sertést tart, és közel a 100%-os az önellátottság. A magyar állattartók (és újságírók is) döbbenten álltak a kínai akaraterő előtt, ami sertéstartásban pl. szabályos sertés-lakótelepeket jelent. Tehát a keresleti-kínálati viszonyokat látva sertéspestis nélkül is több hullámban érkező válsággal és csökkenő sertésárakkal kell számolnunk 2030-ig.
De akkor most mit tegyünk azzal a (vad)disznóval?
Hogyan lehetne hatékonyan gátolni a kór terjedését? A balti államokban megpróbálták kiirtani az érintett vaddisznó-állományt, de ezzel csak a vírus terjedését segítették elő (a vadászok, épp annak kivitelezésével, a kilőtt állatok szállításával csak tovább növelték a fertőzés veszélyét). A csehek viszont fizikailag lezárták a fertőzött területet, és a vírusra bízták, hogy a maga tempójában elvégezze a gyérítő munkát. – Mi az érintett területet lezárjuk, a körülötte lévő, mentes állományokat viszont intenzíven gyérítjük, ezzel akadályozva meg a kór terjedését – Babati Zoltán a Vágóállat és Hús Terméktanács képviseletében az élősertés-szállítmányok hermetikus zártságának fontosságát hangsúlyozta. A legfontosabb azonban most az, hogy minden telepen a végsőkig szigorítsák az óvintézkedéseket, hisz egy egész szektor jövője múlik rajta. A már így is történelmi mélyponton lévő sertéslétszámot nem szabad hagyni tovább csökkenni, ugyanakkor az árcsökkenést is meg kell akadályozni.
Összeállította: Sándor Ildikó
