Eső után köpönyeg, avagy miért (nem) vagyunk kíváncsiak a terményünk minőségére?

Borítókép

Ha nem is kötelező, pozíciónkat erősítheti a minőségi bizonyítvány

A jelentős ráfordítással megtermelt gabona minőségének megóvása, a tárolás alatti veszteség minimalizálása fontos feladat. A megfelelő időben betakarított, tisztított és kezelt termény a helyesen megválasztott feltételek mellett elvileg hosszú ideig problémamentesen tárolható. Ezt az ideális állapotot kell a lehetőségek szerint a tárolás alatt fenntartani. A biztonságos tárolás, döntően a tárolt gabona hőmérsékletétől és nedvességtartalmától függ, azonban erős tévhit, hogy csak ezen két paramétertől függ az eltarthatóság.

A betakarítás idejére az érés végbemegy, az asszimilációs folyamatok befejeződnek, de a szántóföldi mikroorganizmusok mindenkori jelenléte, a betakarítás alatti szemsérülés, a learatott vagy szárított termény nedvességtartalma, a levegő páratartalma és hőmérséklete együttesen befolyásolják az eltarthatóságot. A termény a tárolóban is élő anyagként lélegzik, ami azt jelenti, hogy a tárolt gabonahalom – legyen az silóban vagy síktárolóban – nedvességtartalma és hőmérséklete a körülményektől függően növekedhet. Ez a folyamat kontrollálható és a tárolt gabona szellőztetésével, a gabona kezelésével befolyásolható.

Hol kezdődik a probléma?

A gabonatárolás első művelete a gabona tisztítása és szárítása, és itt gyorsan ki kell hangsúlyozni: a tisztítást akkor is el kell végezni, ha a gabona szárítás nélkül beraktározható. Különösen sok a szennyeződés a kukoricában, ahol ez növeli a gombás fertőzés veszélyét, ráadásul a törmelék visszanedvesedése nagyobb mértékű, mint a szemeké. Mindezek következtében a törmelék részek elősegítik a penészgombák szaporodását. Párkányi Gábor, az SGS Hungária Kft. üzletágvezetője a terményünk keverékességére is felhívta a figyelmünket: „Elvileg 2% alattinak kellene lenni, de érdemes 1% keverékesség alá tisztítani. Ugyanis ezek a kis magvak vagy tört szemek, a szemek közötti légrést kitöltik, ennek következtében már a szellőztetés sem lesz megfelelő hatásfokú, de egy esetleges gázosítás sem éri el a célját.”

A 140 éves szakmai háttérrel rendelkező SGS világszerte foglalkozik mérésekkel, többek között gabona vizsgálati módszerekkel. Párkányi Gábort a mérések szükségszerűségéről kérdeztem, de beszélgetésünkből kiderült: ami nem kötelező, gyakran már nem is tűnik elvárhatónak, sőt észszerűnek sem. A mindennapok azonban csúnya tréfát, fejtörést, sőt, olykor katasztrófát is okozhatnak a termelőnek.

Példák, nemcsak ijesztgetésként

Vegyünk egy konkrét példát, és a történet minden eshetőségét mérlegelve vegyük sorra a buktatókat – Párkányi Gábor életszagú, megtörtént esetekkel illusztrálta beszélgetésünket. A kiindulási pontunk legyen egy síktároló, ahová frissen érkezett be a kukorica, és most egy 3 méter magas, tisztított, száraz kukoricagarmadával állunk szemben, a megrendelő kérésére mintázzuk, a vizsgálat célja pedig a toxinszint meghatározása.

Mi lehet a vizsgálat eredménye?

  • Rendben van, nincs kimutatható toxintartalom.
  • Nincs rendben. Akkor a toxint még a szántóföldről hozta, tehát eleve gombafertőzés volt a területen, egy rosszul megválasztott növényvédelmi technológia okán. Ebben az esetben elméletileg 3, gyakorlatilag 4 lehetőség áll fenn:

»a toxintartalom az élelmiszerbiztonsági határérték alatti, tehát még élelmiszerként is felhasználható,

»már csak takarmánynak használható fel,

»olyan magas a toxintartalom, hogy takarmánynak sem használható a termény. Ebben az esetben meg kell semmisíteni, ill. hőerőműnek lehet értékesíteni.

»A határértéket „szerződés szerint” értelmezve, egyedi elbírálás dönti el.

Példa:

A szerződéseken ott áll, hogy nedvességre, hektolitersúlyra, DON-toxinra, tisztaságra bevizsgálták, viszont elkerüli a figyelmünket, hogy az esetek többségében ez a mondat úgy folytatódik (vagy apró betűs záradékként van feltüntetve), hogy a többi érték az EU által szabályozott paramétereknek megfelelő. Azt tudjuk, hogy az EU 1.300 paramétert szabályoz egyébként? A szerződés tehát azt garantálja, hogy a felsorolt paraméterekre bevizsgáltattuk, és azt feltételezi, hogy az összes többi paraméterre is rendben vannak a mutatóink.

Példa:

Jelenleg Magyarországon nem köteles a termelő minősítést készíttetni, így eladáskor gyakran abban a hitben vannak a termelők, hogy az adásvétellel a felelősségük is megszűnik. Pedig a felelősség szerződésfüggő. Egy 100 tonnás tétel felvásárlásával 1.500 tonnára egészült ki egy tétel, amiről csak később derült ki, hogy toxinnal fertőzött. Az összesen 5 beszállító közül 4 rendelkezett minőségi bizonyítvánnyal, azonban már a minták nem voltak meg, tehát annak a 4-nek sem lehetett kontrollálni az eredményét. Így egyértelműen az ötödiknek, azaz a laborvizsgálati eredmények nélkül érkezőnek kellett vállalni a felelősséget, aminek költsége a tétel nagysága miatt addigra exponenciálisan emelkedett.

A minőségi bizonyítvány valóban nem kötelező

Akár leltárként is felfogható mindez: az egész éves munkánk eredményének költsége és bevétele mellett a minőségével is érdemes tisztában lennünk. Egy-egy áralkunál stabil kiindulás lehet, ha az eladó termékünk minden paraméterével tisztában vagyunk.

Példa:

A felvásárlást megelőző árajánlatban a gyengébb minőségi paraméterre (alacsonyabb fehérjetartalom) hivatkozva alacsonyabb árat kapott a termelő, ami 500 tonna esetében már jelentős bevételkiesést eredményezett volna. A termelő birtokában lévő saját, de igazolt adatok már más tárgyalási pozíciót is jelenthetnek adott esetben.

Példa:

Bértárolás ill. eladott termény továbbtárolása esetén a legnagyobb veszélyt a „már eladtuk, ez már nem a mi feladatunk” szemlélet okozza. A betárolás és kitárolás közötti minőségromlás a tárolást folytató felelőssége, ezt a szerződés is tartalmazza. Épp ezért is célszerű a heti monitoringra figyelmet és időt fordítani. Hisz a betárolt terményben lévő gombák továbbélnek a szárítástól függetlenül is, akkor viszont van anyagcseréjük, tehát képződik toxin. A toxintartalom idővel, a betárolás alatt akár a többszörösére is nőhet.

Hol tartunk ma ebben a folyamatban? Ijesztgetésre vagy csak józan észre volna szükség?

Sajnos a piac egyelőre megengedi ezt a hozzáállást, önszántából nem fog mindenki jelentkezni. Jelenleg a termelők kb. fele már kéri a vizsgálatokat, de az ő esetükben is 50%-ban ez már a felvásárlás feltétele. A tisztánlátás, és persze a későbbi bírósági procedúrák elkerülése jelenleg kb. 25%-ban érv egy-egy szerződés megkötésekor. Valóban nem kötelező a minőségi ellenőrzés... Ugyanakkor termesztési munkánk egészének „bizonyítványa”, terményünk minőségének igazolása rendkívül fontos tényező lehet az áralkuk esetében, illetve a terménykezelési fázisok felelősségi vonatkozásainál. Tehát ha nem is kötelező, nagyon is megéri!

Tartalom közti banner a cikk végére
no