Nehéz év volt a tavalyi, de 2021 sem ígérkezik könnyűnek

Interjú Szabó Lajossal, a Hódagro Zrt. elnök-vezérigazgatójával

„Amikor az ember a pandémia okozta kezdeti sokkon túltette magát, első feladat volt a célok meghatározása, fontossági sorrendben. Így a legelső helyen dolgozóink egészségének megóvása szerepelt, majd ezt követte az a cél, hogy a lehető legjobb állapotban tartsuk a gazdaság állatállományát.”

 

Nagyon nehéz, de eredményes éven van túl a vállalat

 

– Hogyan élte meg a Hódagro Zrt. a tavalyi esztendőt?

– Egy nagyon nehéz éven vagyunk túl, amely mind gazdaságilag, mind pedig lelkileg embert próbáló volt. Gazdaságilag a kora tavaszi aszály jelentett gondot, amikor március közepétől április végéig nyár volt a tavaszban, csapadék nélkül. Emiatt az igen ígéretes őszi kalászosok tönkrementek, a rekordtermést mutató őszi búza is az egyik leggyengébb termésátlagot produkálta. A tavaszi vetések nagyon vontatottan keltek, sok volt a többszörre kelés. Majd május elején jött meg a lehűlés és a csapadék, szinte a tavasz jött vissza, és június és július hónapokban lehullott az éves csapadék több mint 45%-a. Ez pontosan az aratás időszakában történt, így nagyon vontatott és nehéz aratásunk volt. A tavaszi kapás növények igen ígéretes képet mutattak. Ez azonban a betakarítás alkalmával nem minden növény esetében igazolódott vissza, bár szép eredményeket értünk el az őszi káposztarepcénél, a vetőmagborsónál (3,1 t/ha), illetve a kukoricatermesztésben, mind szemes, mind pedig silókukoricánál.

A vártnál jóval gyengébben szerepelt a napraforgó. A napraforgó szemre nagyon mutatós volt, azonban a hűvös csapadékos nyár miatt nagyon rosszul termékenyültek a tányérok, és kevés lett a szemtermés. A csapadékos nyár és ősz miatt nagyon nehéz volt a nyári és őszi talajmunka, az őszi magágykészítés és vetés elvégzése, ezt sokszor nagyon rossz minőségben tudtuk csak kivitelezni.

 

Szabó Lajos elnök-vezérigazgató

 

Az állattenyésztés sem produkált kimagaslóan, a nyomott felvásárlási árak miatt. A baromfiágazaton belül a húscsibehizlalást év közepén abba kellett hagyni, mivel az alacsony felvásárlási ár nem fedezte a költségeinket, így a mai napig üresek a hizlalóistállók.

A húsmarha és a tejesbárány értékesítése sem hozott a gazdaság számára nyereséget.

Az állattenyésztés területén a legstabilabb a tejelő tehenészet volt, ahol az év végéig lassan, de kismértékben végig emelkedett a tej ára. Az év végi szemesterményár-emelkedés, valamint a fehérjehordozók közel 80%-os áremelkedése, a premixek folyamatos drágulása azonban az állattenyésztés létjogosultságát alapjaiban megkérdőjelezi.

Erre az egészre a tavasz folyamán rájött a pandémia, amely mindannyiunknak igen komoly lelki terhet jelentett, és egyben egy teljesen új gazdálkodási formát követelt meg.

– Az iparral ellentétben a mezőgazdaságot nem lehet leállítani a koronavírus-válság miatt. Hiszen például az állatállomány minden körülmény között gondozásra szorul. Készítettek valamiféle vészforgatókönyvet arra az esetre, ha a munkaerő-állomány jelentős hányada karanténba kerül?

– Ezzel kapcsolatosan azt gondolom, hogy minden szakmabeli, így én is tisztában voltam azzal, hogy egyszer egy ilyen veszélyes vírus ki fog alakulni, és valahol tudat alatt számoltunk is vele. De én magam mindig abban bíztam, hogy talán ez nem az én életemben jelentkezik. Sajnos ebben tévedtem. Amikor az ember a pandémia okozta első sokkon túltette magát, első feladat a célok meghatározása volt, méghozzá fontossági sorrendben. Így első helyen dolgozóink egészségének megóvása szerepelt, majd ezt követte a gazdaságon belül szükséges feltételek megteremtése, hogy az állatállomány a lehető legjobb állapotban vészelje át ezt az időszakot. Kiemelt feladatként határoztuk meg, hogy az állatokat minden nap meg kell etetni. A fejőstehenet a lehető legsúlyosabb esetben is legalább egyszer meg kell fejni.

Így a traktorosokat is gyors átképzéssel megtanítottuk fejni. Szakvezetői csapatunkon belül különböző rangsorokat állítottunk fel, hogy ha kiesik valaki, ki áll a helyére. Alapvető célként tűztük ki, hogy ősszel és tavasszal vetünk, nyáron, ősszel aratunk, és erre különböző akciócsoportokat állítottunk fel.

Úgy gondolom, hogy ezeket a célokat jól építettük fel, mert voltak olyan területek, ahol ezt alkalmazni is kellett. Volt, hogy a keverőüzemi dolgozókat egy az egyben az építő- és karbantartó brigád helyettesítette több héten át. A tehenészetben is volt komoly kiesés, de az ágazaton belül sikerült a pótlást megoldani. Az irodai dolgozók a tavasz és ősz folyamán is otthonról, home office-ban dolgoztak.

– A bizonytalan gazdasági környezet, a szállítási és ellátási nehézségek arra ösztönözhetik az agrárium szereplőit, hogy újragondolják a fejlesztéseiket, beruházásaikat. Önöknél ez hogyan történik?

– Van egy régi mondás, „bajban ismeri meg az ember a barátját”, vagy, mondhatnám, a partnerét. Úgy gondolom, hogy több inputanyagot forgalmazó cég rosszul fogalmazta meg a célt ebben a váratlan helyzetben, és ők igen nehéz helyzetbe hozták partnereiket.

A fejlesztések folyamatban vannak nálunk is, a tejelőtehenészet területén fut egy komoly beruházásunk, amelyre pályázatot is adtunk be, de a mostani építőipari és gépi beruházások árainak emelkedése, valamint az állattenyésztés helyzete teljesen bizonytalanná tette, hogy megvalósítjuk-e.

 

A 2021-es év még sokkal nehezebb lesz az elnök-vezérigazgató szerint

 

– Véleménye szerint a gabonák és a takarmánynövények drágulása 2021-ben is folytatódni fog? Milyen hatással lesz ez az állattenyésztésre?

– Mielőtt a konkrét kérdésre válaszolnék, el szeretném mondani, hogy sokan úgy gondolják, hogy ez az árrobbanás a termelőknek jó. Le szeretném szögezni, hogy a termelőknek a kiszámíthatóság, a stabilitás a jó, nem a le-fel ugrálás.

Igen, nagyjából már el is mondtam ezzel kapcsolatosan a véleményemet, azt gondolom, hogy nagy valószínűséggel a szemes termények árai sajnos vissza fognak menni a korább szintre.

Az viszont már tény, hogy az inputanyagok (műtrágya, növényvédő szer) árait a forgalmazók a magas terményárakhoz árazták be. Az olajos növények esetén előfordulhat, hogy esetleg maradnak vagy csak mérsékelten csökkennek az árak. Az állattenyésztés számára már most is tragédia a magas terményár, különösen az abrakfogyasztók, például a baromfi, sertés esetében. A kérődzőknél is így van ez, csak számukra a betárolt erjesztett takarmánykészlet torzítja a képet.

Amennyiben mégis maradnak ezek a magas terményárak, és az állattenyésztési termékek felvásárlásában nem következik be egy drasztikus árrobbanás, akkor az állattenyésztés rohamos és nagymértékű leépülése, felszámolása következik be, valamint elmaradnak az ágazatba tervezett beruházások.

– A vírus okozta nehézségek mellett örömteli események is történtek mezőgazdasági vállalatuk háza táján. Többet között megkapták a Bisnode Platinum Excellence kitüntetést. Kérem, mondjon erről valamit!

– Az utóbbi évtizedben több elismerésben részesült cégünk, de, őszintén szólva, erre az elismerésre vagyunk a legbüszkébbek. Ez a díj azt jelenti, hogy a HÓDAGRO Zrt. belépett azon cégek sorába, amelyek az ország legmegbízhatóbb cégeinek minősülnek, és amely kitüntetéssel a hazai cégek 0,5% rendelkezik csak. A HÓDAGRO Zrt. 2011 óta rendelkezik Bisnode AAA minősítéssel. Ahhoz, hogy a Bisnode Platinum Excellence díjat megkapja, 6 évig minimum megszakítás nélkül rendelkeznie kell AAA minősítéssel. Mit üzen partnereinek az a cég, amelyik ilyen címet birtokol? Azt, hogy nagyon stabilan fizető, megbízható vállalkozás.

– Ön szerint mi vár 2021-ben az agrárgazdaságra?

– Egy nagyon nehéz, de eredményes 2020-on vagyunk túl. Azt gondolom, hogy a 2021-es év még sokkal nehezebb lesz. Mire alapozom ezt? A pandémia, sajnos – úgy vélem –, még szinte egész évben velünk lesz, ami komoly feszültség az ágazat teljes vertikumában. Az állattenyésztés az előzőekben vázolt tények miatt kihívásokkal teli tevékenység lesz ebben az évben.

A növénytermesztés az ősz és a tél folyamán lehullott csapadék miatt került nagyon nehéz helyzetbe. A felső 1 m mélységig 100%-ban telítődve vannak a talajok, ezért embert próbáló tavaszra számíthatunk. Ilyen vízmennyiséggel, tavasszal a mi térségünkben valamikor az 1970-es és 80-as évek elején találkoztunk utoljára. Nehéz hónapokkal kell számolnunk, kemény munka lesz megfelelő magágyat készíteni a tavaszi vetések alá. Ezek a tények alapjaiban meghatározzák a növénytermesztés eredményességét.

 

Czékus Mihály