Az „Agrárágazat” előző számában részletesen foglalkoztunk a szemes termények anyagmozgatási kérdéseivel, kezdve a tárolótelepre történő szállítástól, a tárolótelepen belüli anyagmozgatáson, a be- és kitárolás anyagmozgató rendszerein és a tárolás közbeni szükségessé válható anyagmozgatáson át, a tárolt szemes termények végső felhasználási helyére történő szállításig. A következőkben e hosszú technológiai lánc egyes fázisaiban előforduló, ill. az azt mérséklő mennyiségi és minőségi veszteségek kérdéseit foglaljuk össze.
Betakarítással összefüggő veszteségek
A betakarításkori mennyiségi és minőségi veszteségek kérdéseit alapvetően a szántóföldi technológiák, a betakarítás ideje, a betakarító gépek korszerűsége és a szállítási technológia határozza meg. Amíg a mennyiségi veszteségek várható értéke általában a 0,5-1,0 %-ot nem haladja meg, a minőségi veszteségek csak később, a tárolás során, ill. a felhasználásnál jelentkezhetnek. Ezeket alapvetően a fuzárium fertőzöttséggel lehet kapcsolatba hozni. A búzaszemek fuzáriumos fertőzöttsége az egyes években jelentősen eltérőek voltak, és jelentős szórást mutattak az egyes megyék között is. Az MgSzH Központ felmérései szerint 1997 és 2008 között 4-28 % volt az országos átlag, míg pl. 2008-ban a megyei átlag 3,6-39,0 % szélső értékeket mutatott.
A fuzáriumos fertőzöttséget jelentősen befolyásolja a fajta, a megfelelő talajművelési technológia, a tőlünk független csapadékellátottság (sajnos az idei évben ez jelentős veszteségeket fog okozni), a megfelelő idejű és minőségű védekezés. Kedvező időjárási körülmények és az adottságoknak megfelelő szántóföldi technológia alkalmazásával búzánál a fuzáriumos szemfertőzés 5% alatt maradhat.
A szántóföldi fertőződések megítélését nehezíti azok felismerhetősége, mivel a beszállított szemes termények átvételénél a fertőzöttség egyszerű eszközökkel nem mutatható ki. Javítja a képet, hogyha toxinok még nem alakultak ki, akkor a tárolás során – mivel itt más nedvesség és hőmérséklet viszonyok vannak – a szántóföldi gombák és penészek tovább nem tudnak fejlődni.
A mennyiségi és minőségi veszteségeket a tárolótelepi technológiai láncban sok tényező befolyásolja (1. ábra).
Mennyiségi és minőségi átvétel
A telepre beszállított termény átvételének elsődleges szempontja a termény mennyiségének a meghatározása, vagyis a termény tömegének pontos lemérése, amely az elszámolás alapját képezi. A tömeg mérésére ma már korszerű számítógépes hídmérlegek állnak rendelkezésre. Nagyobb telepeken a hídmérleg megkívánt méréshatára 60 t, a mérési pontossága 20 kg. A mérlegen a korszerű 20-30 tonnás teherbírású járműszerelvények is lemérlegelhetők.
A termény minőségi átvételekor, a termény nedvességtartalmának és szükség szerint a termény jellegének (búza vagy kukorica, stb.) megfelelő beltartalmának (sikér vagy fehérje, stb.) meghatározása szükséges. A minőségi átvételnél a beszállított termény járművenkénti mintavételezése kézi- vagy gépi mintavevővel történhet. Jelenleg még a kézi mintavétel a jellemző. A termény nedvességtartalom meghatározása az alapmérési eljáráson – szárítószekrényes kiszárításon – alapul. Ehhez daráló, szárítószekrény és megfelelő 0,1 kg pontosságú labormérleg szükséges.
A nedvességtartalom meghatározásának egyszerűbb módszere – sokszor erre van szükség – az ún. gyors nedvességmérő készüléken történik. A beltartalom meghatározásához megfelelően kalibrált NIR rendszerű, ún. infravörös mérési eljáráson alapuló készülékek szükségesek. A mért értékeket rögzíteni kell, hogy azok az egyes tárolóba betárolt terményekkel mindig azonosíthatók legyenek.
Magtisztítás-szárítás
A mérlegelést követően a beszállított terményt a szárítás előtt a durva szennyeződésektől (szármaradvány, levél, csutkamaradványok, törtszem) meg kell tisztítani. Az előtisztítás energiatakarékossági és tűzvédelmi szempontból is előnyös, az utótisztítással részen a biztonságosabb tárolásra készítjük elő a terményt, másrészt értékesítésre tehetjük alkalmassá.
A szárító-tároló telepen használt berendezéseknél az előtisztítók többnyire dobrosták, mert a nedves, nehezen kezelhető növényi maradványok ezek működését kevésbé gátolják.
Az utótisztítókhoz, a jobb munkaminőség érdekében a síkrosták használata előnyösebb. Feladatuk a száraz, ill. szárított terményből a betárolás előtt a különféle idegen anyagok eltávolítása, melyek az áru tárolhatóságát veszélyeztetik (törtszem, por, léha, idegen anyag).
A szárítási technológiáknál, ami a termény minőségét befolyásolja, a legfontosabb, hogy lehetőség szerint a szárításra kerülő termény nedvességtartalma viszonylag homogén legyen. Ez azért kívánatos, mert a kevert anyaghalmaz esetén egyes terményrészek túlszáradnak, míg mások esetleg nedvesek maradnak, és ez a tárolás során minőségi károsodáshoz vezet.
Fontos, hogy a szárító szárítási egyenletessége + 0,5 %-on belül legyen, amihez korszerű szabályozórendszer szükséges, valamint, hogy a szárítóközeg hőmérséklete ne haladja meg az egyes terményekhez előírtakat, hogy a nagyobb beltartalmi és mennyiségi (törtszem növekedés a további technológia lánc során) veszteségek elkerülhetők legyenek.
A szárítóközeg hőmérsékletének emelésével nem célszerű a szárítók teljesítményének növelése, mert ez jelentős veszteséget okoz. Vizsgálatok alapján (aknás szárítóberendezés, 120 oC-os szárítóközeg) a kukorica összes aminosav mennyisége 8,92 %-ról 7,65 %-ra csökkent.
Tárolási anyagveszteségek
A tárolhatóságot egyrészt fizikai jellemzőkkel (a termény nedvességtartalma, tisztasága, törtszem tartalma és hőmérséklete) másrészt a mikrobiológiai szennyezettség és a rovarfertőzöttség mértékével jellemezhetjük. A betárolt szemes terményekben lévő szénhidrátok a levegő oxigénjének hatására hőképződés közben szén-dioxiddá és vízzé bomlanak le. Ez a légzési intenzitás a nedvességtartalom emelkedésével gyorsabban nő, mint a hőmérséklet növekedésével.
Különböző termény hőmérsékletek függvényében az 1. táblázatban foglaltuk össze a 15% nedvességtartalmú 1000 t tömegű gabona, egy hónapos tárolás utáni szárazanyag veszteségeit.
Szárazanyag(légzési) veszteségek alakulása
1.táblázat
|
Veszteségek |
Tárolási hőmérséklet (Co) |
|||
|
35 |
25 |
20 |
10 |
|
|
Hőfejlődés (MJ/t,nap) |
2,7 |
0,6 |
0,45 |
0,1 |
|
Anyagveszteség (t) |
5,4 |
1,2 |
0,9 |
0,2 |
|
Anyagveszteség (%) |
0,54 |
0,12 |
0,09 |
0,02 |
A 2. táblázatban az egészséges gabona naponkénti, százalékos szárazanyag veszteségeket közöljük.
Szárazanyag veszteség (%/nap)
2. táblázat
|
Hőmérséklet |
Nedvességtartalom (%) |
|||
|
(oC) |
15 |
20 |
25 |
30 |
|
4,5 |
0,0003 |
0,0033 |
0,0098 |
0,0173 |
|
15,5 |
0,0010 |
0,0106 |
0,0312 |
0,0553 |
|
26,5 |
0,0034 |
0,0338 |
0,0994 |
0,1766 |
|
39,0 |
0,0101 |
0,1074 |
0,3165 |
0,5622 |
A tárolt gabonahalmazokban a sérült, repedt, törött szemek különböző arányban vannak jelen. Ezek százalékos mennyisége az egészséges gabonára meghatározott szárazanyag veszteségeket jelentősen megnöveli (3. táblázat).
Szárazanyag-veszteség változása
3. táblázat
|
Sérült szemek tömege (%) |
Veszteséget növelő szorzó tényező |
|
0 |
1,00 |
|
10 |
1,30 |
|
20 |
1,67 |
|
30 |
2,17 |
Az ábrából és a táblázatokból látszik, hogy légszáraz állapotban (kb. 12% nedvességtartalom) a légzés, azaz a szárazanyag veszteség gyakorlatilag nulla. Intenzívvé akkor válik ha a szemes termény nedvességtartalma 14-15 %-ot meghaladja. Adott nedvességtartalom mellett a hőmérséklet 10 oC-os emelkedésével a szárazanyag veszteség, figyelembe véve a sérült szemek veszteséget növelő hatását, 3-4 szeresére nőhet.
A tartós tárolás alkalmával a minél kisebb szárazanyag veszteség mellett további követelmény a mikroorganizmusok minőségrontó kártételének megszüntetése, vagy visszaszorítása.
A 20 oC feletti hőmérsékleten tárolt szemes terményeknél gyakori a kártevő rovarok elszaporodása. A folyamat jelentős tömegveszteséget és minőségromlást okoz. A rovarkártevők azon túl, hogy közvetlen anyagveszteséget okoznak, anyagcsere termékeikkel is szennyezik a gabonát. A kártételi folyamat során a rovarok által megrágott szemek és a kirágott por rendkívül gyorsan fertőződik penészgombákkal és baktériumokkal.
Hőmérsékletmérés, állagmegóvás
A tárolás alatti veszteségek csökkentésének legfontosabb követelményei a tárolók betárolás előtti tisztítása, fertőtlenítése, betárolásnál terményelosztók használata, a terményhalmaz megfelelő helyeken és időben történő hőmérséklet mérése és a lehetőségeknek legjobban megfelelő állagmegóvási technológiák alkalmazása, szükség esetén a termény átforgatása, a termény fertőtlenítése.
Ki kell emelni a tárolt termény hőmérséklet mérésének fontosságát, mert mint a korábbiakban is elemeztük a termények hőmérséklet emelkedése a kiindul
