Az ökológiai gazdálkodás kedvező hatása a biodiverzitásra

A biodiverzitás, vagy biológiai sokféleség az élet változatosságát foglalja magában minden szinten: a fajok változatosságát, a genetikai diverzitást éppen úgy, mint az élőhelyek és az ökoszisztémák változatosságát. A nagy biodiverzitás létfontosságú ahhoz, hogy fennmaradjanak az ember életéhez nélkülözhetetlen természetes folyamatok, mint pl. a rovarok virágbeporzó tevékenysége, vagy a szerves anyag lebomlása humusszá.

 

A mezőgazdaság szerepe

A mezőgazdaság egyrészt a művelés gyakorlatán keresztül közvetlenül hat a biodiverzitásra.

Ezen kívül közvetett módon, a nitrogén és CO₂ levegőbe történő kibocsátásával is befolyásolja a biodiverzitást.

Az intenzív művelés, a rétek gyakori kaszálása, a növényvédő szerek használata mind jelentős mértékben csökkenti a biológiai sokféleséget.

Számos, a biodiverzitásból eredő szolgáltatás nemcsak esztétikai és etikai értékeket nyújt a társadalomnak, hanem gazdasági jelentőséggel is bír a gazdálkodók számára.

Például a termesztett növények megporzásának gazdasági értékét globális szinten kb. 153 milliárd euróra becsülték.

Az ökológiai gazdálkodás területén annak biodiverzitásra gyakorolt hatása az egyik legtöbbet kutatott téma. A tanulmányok alapján az ökogazdaságokban a magasabb biodiverzitás a következő tényezőknek köszönhető:

• a gyomirtó szerek és a szintetikus növényvédő szerek mellőzése
• a gyorsan ható ásványi műtrágyák mellőzése
• változatos vetésforgó alkalmazása
• szervestrágya alkalmazása
• gondos talajművelés
• a természetközeli élőhelyek magasabb aránya a teljes mezőgazdaságilag hasznosított területeken belül

A nagyobb biodiverzitás azonban nem az ökológiai gazdálkodási gyakorlat véletlenszerű következménye, hanem sok gazdálkodó esetében egy nagyon is tervezett és átgondolt folyamat eredménye.

Az ökogazdálkodás sikeréhez nagyban hozzájárul a kártevők természetes ellenségeinek élőhelyet biztosító természetközeli élőhelyek megléte, pl. sövények, parlagon hagyott ruderális élőhelyek, vadvirágos sávok.

A komposzt használata, a változatos vetésforgó és a köztes vetés kedvezően hat a talaj mikroorganizmusaira, a földigilisztákra és a rovarokra, minek következtében az ásványosodás (minek köszönhetően a tápanyagok a növény számára felvehetővé válnak) gyorsabban, hatékonyabban megy végbe a szerves anyagokból és a talajból származó tápanyagokból egyaránt.

 

Ökológiai gazdálkodás hatása számokban

Nemrég végzett tanulmányok szerint különösen a madarak, a ragadozó rovarok, pókok, talajban élő szervezetek és a szántóföldeken élő növényfajok számára jár előnyökkel az ökológiai gazdálkodás.

A kártevők és a gazdálkodás szempontjából közömbös élőlények száma hasonlóan alakul a különböző gazdálkodási rendszerekben.

Az ökogazdaságokban a szokványoshoz képest átlagosan 30%-kal magasabb diverzitást állapítottak meg a fajokra vonatkozóan, és 50%-kal nagyobb gyakorisággal fordultak elő a gazdálkodás szempontjából hasznos élőlények.

Az ízeltlábúak a mezőgazdasági ökoszisztémákban óriási fajszámban vannak jelen és fontos szerepet töltenek be.

Az ökológiai gazdaságokban tapasztalt magasabb fajszám következtében jelentősen nőtt a ragadozó ízeltlábúak és a parazitoidok szerepe a kártevők elpusztításában.

A madarak számára az öko területek 6-szor több fészkelőterületet biztosítanak, és itt nagyobb sűrűségben fordulnak elő.

A talajon fészkelő pacsirta és a citromsármány az ökogazdaságokban több utódot képes felnevelni, mivel nagyobb mennyiségben állnak rendelkezésükre a táplálékukat jelentő rovarok és gyommagvak.

 

Az intenzív mezőgazdaság miatt európai szinten a szántóföldi növényfajok 80-90%-a veszélyeztetett.

Kutatások azt bizonyítják, hogy az ökológiai gazdaságokban a szántóterületeken hatszor nagyobb a növényfajok száma, mint a szokványos területeken.

A termesztett és vadon élő növények megporzása is jobb az öko területeken.

A házi méhek, vadméhek, poszméhek, lepkék a legfontosabb beporzók Európában, és az ökogazdálkodás valamennyiükre pozitív hatást gyakorol, valószínűleg a nagyobb számban jelenlévő vadon élő növények és gyomok, a magasabb arányú természetközeli élőhelyek miatt, és mert ezeken a területeken nem használnak rovarölő szereket.

A növények termőképességét biztosító talajfolyamatokban óriási mennyiségű talajlakó szervezet vesz részt.

Kutatók bebizonyították, hogy a földigiliszták, a talajlakó ízeltlábúak, baktériumok, gombák számára az ökogazdálkodás nagyon kedvező.

Ezek változatossága, gyakorisága és működése lényegesen magasabb, jobb értéket mutat a szokványos, vagy az integrált gazdálkodáshoz viszonyítva, és ez nemcsak a talaj felső, hanem a mélyebb rétegekben is érvényes.

A táj és az élőhelyek változatosságára nézve az ökogazdálkodás ismét jobban szerepelhet, a változatos vetésforgónak, sövényeknek, fasoroknak köszönhetően, ez azonban jórészt az adott helytől, gazdaságtól függ.

Fontos kiemelnünk, hogy a biogazdaságokban alkalmazott gyakorlat nemcsak a biodiverzitás növekedésében játszik szerepet, hanem hatására erősödnek a természetes körfolyamatok és javul a környezeti teljesítmény, ami cserébe növeli az ökológiai gazdaságok fenntarthatóságát.

Ökoszisztéma-szolgáltatásnak nevezzük a természet azon javait és szolgáltatásait, melyeket az emberek közvetlenül, vagy közvetve felhasználnak.

Négy csoportba sorolhatók: ellátó – pl. élelmiszerek, ivóvíz, faanyag; szabályozó – pl. éghajlat-szabályozás, talajképződés, rovarok által végzett beporzás, kártevők szabályozása; fenntartó – pl. a primer produkció a növények fotoszintézise révén, az elemek körforgása; és kulturális – pl. esztétikai, spirituális, rekreációs funkció, stb.

 

Fordította és szerkesztette:

Nagy Judit

Biokontroll Hungária Nonprofit Kft.