Biztos, hogy minden, ami „talajjavító”, nekünk is hasznos?

Talajos hibák, amiket ne kövessünk el (2. rész)

A Green Deal és a 2023-tól 2027-ig tartó KAP mezőgazdasági támogatási rendszer előtérbe helyez minden olyan eszközt, amely a talajmegőrzésre vagy -javításra összpontosít. Meggyőződésünk, hogy a megfelelő gondolkodás és a talajaink megismerése lehet a legjobb talajjavítás – ehhez gyűjtöttük össze a legtipikusabb talajos hibákat, amelyek közül az előző hónapban a diszperzív, túlzottan aprómorzsás talajszerkezet kialakítását és a rossz kalciumforrás szerepét bogoztuk ki. Nézzük, mi maradt még.

 

A nem megfelelő tápanyagok alkalmazása

Van egy egyszerű beavatkozás, amellyel évekre el lehet rontani a talajaink egyensúlyi állapotát. A nem megfelelő összetételű műtrágyák és talajjavító anyagok túlzott alkalmazása a pH-t növeli vagy csökkenti az évek során. A megemelt pH következményeként olyan nyomelemek válhatnak a növények számára elérhetetlenné, mint a vas, a mangán, a cink, a bór és a réz, míg a savanyodás hatására a foszfor nagy része fog lekötődni.

A legjelentősebb tettes jelen esetben a Ca, Mg, K és Na. Ugyan bármely ásványi anyag komoly problémát jelenthet, ez a négy azonban különösen súlyos gondot okozhat, ha nem talajra alapozva kerül kijuttatásra. Jó példa erre a megszokott őszi alaptrágyázás Soprontól Nyíregyházáig ismert gyakorlata, a jól ismert egy mázsa MAP + két mázsa kálisó kiszórása.

Divatos manapság a vadak távoltartása, valamint a nitrogén hasznosulása érdekében a kén utánpótlása elemi kén vagy kénes nitrogén formájában, de azt is tartsuk észben, hogy a feltáródása során jelentős mennyiségű kénsav jön létre, ami a savanyú talajokon tovább ront, hiszen szulfát formában kimosódik a maradék kalcium és magnézium is. A kén jól hasznosul levélen keresztül is, amelyről egy növényinedv-analízissel gyorsan meg is tudhatjuk, hogy szükségünk van-e rá, s ezzel két legyet üthetnénk egy csapásra, mert nemcsak ként pótolunk vissza, hanem gombaölő hatása is van.

 

A nitrogén nagy mennyiségben történő alkalmazása az őszi időszakban

A talajmegújító gazdálkodás kulcsa a szén. A talaj széntartalmára leselkedő egyik legnagyobb veszély a nitrogén. Általában a nitrogén képes jelentősen lebontani a talaj széntartalmát.

Az őszi tarló eltüntetése nitrogén alkalmazásával az egyik legrosszabb beavatkozás, amit még mindig csinálunk éves szinten. A tarló kincs, védi a talajt és annak mikrobiológiáját a széltől, víztől, szigetelőréteget képez, így egy puffer rétegként kell elképzelni, ami a szélsőségeket normalizálja, és amire a klímaváltozás hatásai miatt jelentősen szükségünk van. A nitrogén azonnal elkezdi táplálni a maradványok mikrobiális emésztését, oxidálja a szerves anyagokat, és felszabadítja a CO₂-t a légkörbe. Csökkenti a C:N arányt, eltolva ezzel a talajunk biológiai profilját. Sokkal jobbak azok a komplex nitrogénforrások, amelyek lebomlásához és felszabadulásához több időre van szükség. Érdemes lehet egy pillangósban gazdag takarónövényt „alaptrágyázásnak” használni alternatívaként, valamint a szenet is tartalmazó formulákat (szerves starter, komposzt stb.) alkalmazni.

 

A talaj szénkészletét a hideg- és melegkedvelő fűfélék gyökérzete és szármaradványa gyarapítja a leginkább, de csak akkor, ha azt a talaj felszínén hagyjuk. (A mixben homoki zab, szudánifű, olajlen, csillagfürt négyese látható ősszel, majd tavasszal, egy menet sekély rövidtárcsa után)

 

Csak a talaj tápanyagtartalmának kiegyensúlyozására koncentrálni, a biológiát figyelmen kívül hagyva

Az, hogy az ásványi anyagok megjelennek egy talajvizsgálaton, nem jelenti azt, hogy a növényeink számára elérhetőek lennének. A szokásos talajtesztek különböző savakkal vonják ki az ásványi anyagokat, amelyek közelítik a növényi és biológiai savakat. Az elérhetőséget befolyásoló egyéb tényezők a következők: hőmérséklet, nedvesség, biológiai aktivitás, redox-potenciál és levegőztetés, hogy csak néhányat említsünk.

A biológia jelentősége óriási. A hagyományos talajvizsgálaton gyakran magas foszfort láthatunk, de oldatban való elérhetősége ennek a foszfornak alacsony. Az egyik megoldás itt a foszfort mobilizáló baktériumok és gyökérsavak (facélia, lóbab, pohánka) alkalmazása lehet. A lényeg az, hogy soha ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy egészséges biológiai környezetet teremtsünk a talajban. Ennek része a tápanyag-utánpótlás, a csökkentett talajművelés, a szármaradványok felszínen tartása vagy csak nagyon sekély bedolgozása.

 

A talaj csupaszon hagyása

Ha van csupasz földünk, akkor ez a leggyorsabb módja annak, hogy csökkentsünk a talajaink értékét. A legnagyobb tévedés a talajunk védelme érdekében, ha bármilyen időtartamra csupaszon hagyjuk, hiszen:

1. a lefolyás és a szél révén fokozza az eróziót,
2. csökkentheti a talaj biológiai aktivitását,
3. csökkenti a szerves anyagot,
4. növeli a nedvességvesztést,
5. növeli a gyomnyomást.

A természet mindig arra törekszik, hogy a talaj fedett legyen, ezért kezdenek a tarlóink is gyomosodni. Hagyhatjuk a gyomokat is takarásnak, bizonyos területeken nincs is más opció, azonban a tudatos takarónövényezés a kezünkbe adja a gyeplőt a vetésforgó, gyomelnyomás, tápanyag-hasznosítás és vízgazdálkodás terén. Ugyanígy fontos a tarló maradványainak megtartása is, amelyek nem az ellenségeink, így tarlóbontás helyett érdemes a talajoltásra fókuszálni a különböző mikrobiológiai anyagok alkalmazásakor. A talajos hibák könnyen összefoglalhatóak: rosszul megválasztott tápanyagok, felborult tápelemegyensúly, a biológia figyelmen kívül hagyása és a talajtakarás elmulasztása. A talajépítéshez elengedhetetlen mindegyik folyamat alapos megismerése, valamint a megfelelő formában és dózisban kijuttatott szerves anyag, kalcium, tápanyagok és az év minden napján jelenlévő növényi gyökerek.

 

Molnár Tamás
talajreform.hu