Legeltetéses állattartás

Érdekes tény, hogy cirka 100 évvel ezelőtt nem is volt másmilyen állattartás, ma viszont a hazai statisztikai adatok szerint alig találunk olyan gazdaságot, akik a legeltetést részesítik előnyben a nagyüzemi állattartással szemben. Ez érthető is, hiszen a föld drága, és igyekszik mindenki a lehető legjobban kiaknázni a lehetőségeit. Sok esetben nincs is lehetőségük legeltetni, mert vagy nincs egyáltalán gyeppel borított kaszálható, legeltetéses állattartásra alkalmas területük, vagy – ami adott esetben még nagyobb baj – nincs megfelelő szakember és kellő mennyiségű ember hozzá.

Itthoni legelő „helyzet”

Magyarországon a kezeletlen vagy kezelt gyepek nagyobb része külterjesen gondozott, másik részük pedig természetvédelmi oltalom alatt áll. Fenntartásuk igényli a legelő-, taposó-, trágyázó állatok jelenlétét, hiszen a legeltető állattartás a talaj tápanyagpótlásában, a kultúrtáj megőrzésében, és annak fenntartásában játszik fontos szerepet. A mai gazdálkodók közül sokan már nem is találkoznak napi szinten ilyen területekkel, és nem is feltétlen tudják, hogy ezek a fűfélék kifejezetten igénylik a taposást, mivel növekedésükhöz és bokrosodásukhoz ez elengedhetetlen, új hajtásaik ennek következményei. A legelőnkénti hasznosítás nélkülözhetetlen feltétele a jó fűminőség, amihez szükséges az optimális talaj, ami csak jó vízellátottság, és jó tápanyag-visszapótlás esetén alakul ki. Ehhez azonban szükség lehet egy kis segítségre, a dominó elvét követve.

Többféle állat a legelőn

A trágya talajba jutását befolyásolja a talaj szerkezete, típusa, és az éghajlati adottságok is. Bár fontos hozzátenni, hogy a talajba juttatott trágya is erősen befolyásolja. A trágya talajba dolgozása az intenzív gazdálkodásban már jól megszokott módon, azaz beforgatással – jelen esetben – nem alkalmazható! A helyes legeltetési mód megválasztásához figyelembe kell venni az egyes állatok legelési sajátosságait, szokásait, de nem szabad csak egy-egy faj igényeire támaszkodni. Fajok sokasága számára megfelelő feltételeket kell biztosítani. Legjobb az lenne, ha az adott területen többféle állat járna át (pl.: juh, marha, ló stb.), mert mindegyik más mélységig legel, más-más növényeket kedvelnek, kiegészítik egymást, és megakadályozzák a gyomosodást.

Az ártéri gyepeken számolnunk kell az időszakos elárasztásokkal, akár évente kétszeri – extrém esetben ennél többször is előforduló – vízborítottsággal, belvízzel. Szabály, amit mindenkinek be kellene tartania, hogy a taposási károk elkerülése érdekében gyephasználat a nedves gyepeken csak időszakosan folytatható. A legelő terhelését a gyep úgynevezett „állateltartó képessége” alapján kell meghatározni, ami 0,4-1,6 számosállatot jelenthet hektáronként. Mi is az a számosállat? Számosállatnak nevezzük bármelyik gazdasági állat 500 kg élőtömegét.

Hogyan kapcsolódik be a dominó elv?

Mi emberek megfelelő előkészületekkel, gondos tervezéssel mi mindenre képesek vagyunk. Gondoljunk csak bele: valaha művelhetetlennek gondoltuk a lápos vidékeket vagy domboldalakat. Sose reméltek őseink 7-10 tonnás kukoricatermést, mára ez pedig szinte már természetes. Ugyanakkor még érdekesebb, hogy ennél összetettebb feladatokat is el tudunk látni precízen, egy kis segítséggel. Ez a dominó elv. Egy pár milliméteres dominóval – ha a továbbiak kellő léptékben növekednek, és a megfelelő távolságban vannak – bármekkora tárgyat el lehet dönteni, akár egy felhőkarcolót is. A jól megválasztott, effektív mikroorganizmusok azért is képesek (hasonlóan a dominókhoz) hatványozottan kedvező hatást gyakorolni a talajra (a tarlóra), mert szintén öngerjesztők.

Befolyásoló tényezők

A mezőgazdasági növénytermesztés egy bonyolult folyamat, amelyben mindennek megvan a maga ideje, a sorrendje, és persze az azokhoz szükséges feltételrendszer is. Ha a feltételek nem teljesülnek, akkor a kívánt eredmény garantáltan elmarad. (Ugye ismerős Liebig minimum-törvénye?)

– Ilyen feltétel a megfelelő vetőmag, a szükséges erőgépek megléte, és a környezeti tényezők. Ez utóbbin kívül mindent befolyásolni tudunk, és befolyásolunk is. Rajtunk áll, hogy milyen vetőmagot választunk. Persze mindenki igyekszik a számára legalkalmasabb növénykultúrát és fajtát vetni, ami a talaj adottságainak megfelelő. A növénynemesítők, és a nagyobb vetőmag-forgalmazó cégek egymást túllicitálva rukkolnak elő újabb és újabb „csodahibridekkel”.

– A második a műszaki felszereltség. Természetesen itt is minden évben jönnek ki újabb és újabb fejlesztések, manapság csak a pénztárca szabhat határt. Minden talajtípusra, domborzati viszonyra, feladatra van már megfelelő erőgép és eszköz is. Tehát ez sem lehet akadálya az eredményes termesztésnek. Persze mind tudjuk, hogy nem is itt szokott lenni a gond.

– A környezeti tényezők a komolyabb befolyásoló erők. Idén tavasszal – az aszályt leszámítva, amit szerencsére még időben felváltott a májusi eső, és nem okozott jelentősebb gondot (tisztelet a kivételeknek) – mindenki bizakodva nézett a tábláira, a vetésekre. A kukorica és napraforgó vetése szinte csendben, problémamentesen zajlott. Az őszi vetésű gabonák pedig szépen fejlődtek, öröm volt rájuk nézni. Ez persze szubjektív, nekem az.

Az aratások kezdetekor derül csak ki, hogy mit sikerült összehozni az elmúlt egy év alatt. Valahol olyan ez, mint az orosz rulett, vagy mint Schrödinger macskája. Biztosat csak a végén tudhatunk. Ismerjük a szakma szépségeit és buktatóit is. Ezekkel együtt választottuk. Így kesergés nélkül el is jutunk a következő feladatunkhoz, hiszen a mezőgazdaság csak karácsonykor áll meg, akkor is csak egy picit. Mire felocsúdunk itt a tarlókezelés, a magágyelőkészítés. Kezdődik minden elölről, bízva abban, hogy most kegyesebbek lesznek az égiek.

Mi kell az optimális talaj létrehozásához a legelőn?

Egészséges talajélet, azaz sok-sok szorgos mikroorganizmus. Ez a dominó-elv alappillére. Ezek a mikroorganizmusok (baktériumok és főképp gombatörzsek) a talajban igen sokoldalú, és nagyon bonyolult tevékenységet fejtenek ki. Ismeretes, hogy a növények – legyen szó akár zöld növényi részekről, akár a learatott növény gyökér- és szármaradványairól – a szénhidrátok közé sorolt cellulózból, hemicellulózból és ligninből épülnek fel. Az effektív mikroorganizmusokat tartalmazó mikrobiológiai-készítmény, ebben a tekintetben is egyedülálló, hisz több gombatörzset is tartalmaz a baktériumok mellett. A legtöbb készítmény nem tartalmaz csak cellulózbontó-baktériumokat, viszont a lignin jelenléte (amit csak gombák képesek átalakítani) gátolja a cellulózbontó-baktériumok hasznos tevékenységét. Ergo, nem működik megfelelő intenzitással a bontás. Egy apró, helyesen megválasztott kezdőlépéssel (ami szó szerint mikroszkópikus), képesek vagyunk záros határidőn belül a legelőn maradt összes zöldnövényt vagy azok maradványának lebontására. Épp ezért legelőkezeléskor is mindenképpen olyan készítményt kell választani, amely széles hatásspektrumú, tehát több törzset is tartalmaz, baktériumokat és gombákat vegyesen. Az előbbiekből látszik, hogy csak és kizárólag a cellulózbontó baktériumok önmagukban kevesek. A pektinbontó mikroorganizmusok és a ligninbontó gombák jelenléte nélkül a kívánt lebontás nem valósul meg.

A dominó azonban itt nem ér véget. Megállíthatatlan láncreakciót indít be. A zöldnövények bontása után megemlíthetnénk a biológiai növényvédelmet, a patogén kórokozók elnyomását, a betegségek elleni preventív védekezést, a trágyák beltartalmi értékének megőrzését, ami lehetővé teszi, hogy a növények számára a legelőkön is hozzáférhető legyen az ottani gyep és fauna számára. A talajok kedvező irányú átalakulását, a levegő- és vízháztartás optimalizálását, a tápanyagok fixálását, feltárását. A hozamok növekedését, fokozását. A költségek leszorítását, a gépek gázolajfogyasztását, és nem utolsó sorban az állatállomány stressz faktorának csökkentését. Ez sem utolsó szempont.

Magyar Nikolett