Így gyümölcsözött a 2017-es év

Borítókép

Kevés az öntözött ültetvény, de terjed az ökogazdálkodás és a hozzáértés

Nagy eltéréseket mutat a gyümölcsültetvények helyzete Magyarország különféle régióiban: míg a termelés mennyiségi bajnokai keleten és délen, az innovatívabb szemlélet és korszerűbb technológiák inkább a nyugati országrész gazdaságaira jellemzőek – olvasható ki az ősszel kiadott ültetvény-összeírásból.

Alma, a hatalmas

A hazai gyümölcsösterületeket (a legalább 2,5 hektáros gazdaságokat) idén február és április között mérte fel a Központi Statisztikai Hivatal (KSH), amely összesen 73 ezer hektárt vett jelentése alapjául (2016-ban az összes gyümölcsültetvény több mint 90 ezer hektárt foglalt el), s az ország mintegy 1500 településén közel 15 ezer gazdaság több mint 37 ezer (alma-, bodza-, cseresznye-, dió-, barack-, körte-, meggy-) ültetvényére – terjedt ki. Tavaly az ágazat a közepesnél jobb évet zárt: a rekordot a tavaszi fagyok megakadályozták ugyan, de így is 850-900 ezer tonna gyümölcsöt szedtek le, s ebből a legnagyobb – akár 900 ezer tonnával – az alma mennyisége volt. Az „ültetvénymezőnyt” egyébként hagyományosan az alma és a meggy uralja (53%), és a legnagyobb kibocsátók továbbra is az ország észak-keleti megyéi (Szabolcs, Hajdú, Borsod), illetve Bács-Kiskun.

Szervezkedés lehet a válasz a piac méltánytalanságaira

Bár a gyümölcsök többségénél a felvásárlási ár nő, kétségtelen, hogy az alma és a kajszi esetében néha jelentős, akár az 50%-ot is meghaladó ingadozások figyelhetők meg – jellemzően a piacok árubőségétől, konkurens országok terméseredményeitől függően. Ugyanakkor a felvásárlási árak nemcsak a termelési költségektől, hanem a piaci átlagáraktól is mindinkább elszakadnak. Az alma esetében már a 2009-es évben megmutatkozott ez az anomália, amikor jóval több mint tízszeres volt a különbség. Idén pedig újabb gazdatüntetéseket produkált a felvásárlási és termelői ár közötti differencia, miután egy északkelet-magyarországi, osztrák tulajdonú almafelvásárló a környező országokban bevett áraktól eltérően méltatlanul alacsony, 13 forintos áron vette át a magyar gyümölcsöt. A gazdák ezért nyáron több tucat traktorral félpályás tiltakozóakciót tartottak Vásárosnamény és Anarcs térségében.

A válasz a problémára – többek között – a kissé még mindig tétova folyamat, a szakmai-termelői érdekszövetségek kialakítása lehet. Ebből a szempontból kedvező, hogy viszonylag magas (csaknem 70%-os) a valamilyen értékesítési szövetkezetbe tömörülő gazdaságok száma. A gazdaságok a leggyakrabban kereskedővel vagy feldolgozóval állnak többéves kapcsolatban, de viszonylag nagy (26%-os) arányban termelői-értékesítői szervezetnek (tész), vagy termelői csoportnak (tcs) tagjai. A feldolgozóval többéves kapcsolatban álló gazdaságok aránya (55%) Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében volt a legmagasabb, míg a tész- vagy tcs-tagság Fejér megyében a leggyakoribb (szintén 55%).

Öntözés, tárolás – a feladat prolongálva

Beszédes a korszerű technológiák és technikák bevezetésének elterjedtsége is. Akárcsak a szántóföldi szegmensben, a gyümölcságazatban is sokévtizedes elmaradásunk van az arra alkalmas területek öntözésének kiépítésében. A cseresznye- és körteültetvények majdnem fele például öntözhető. A meggynek 37%-a öntözhető, ám a gazdálkodók ennek a kapacitásnak a felét sem használták ki tavaly. A legkevésbé a bodza- és dióültetvények esetében megoldott a vízpótlás, az öntözhető területek aránya ezeknél a gyümölcsfajoknál 24, illetve 22%-os. Az öntözhető területek aránya még Zala megyében a legmagasabb, ahol a gyümölcsösültetvény-területek több mint 65%-a öntözhető.

Országos átlagban a gazdaságok 13%-a használ tárolót, ami a Nyugat- és Dél-Dunántúl megyéi mellett Csongrádban a leggyakoribb. Győr-Moson-Sopron megyében a gazdaságok majdnem harmada használt tárolót, sőt: ott a gazdaságok 18%-a saját tárolóval is rendelkezett. Ez utóbbi, a saját tulajdonú tárolóval bírók halmaza országos átlagban csupán 8%-ra tehető: Borsod-Abaúj-Zemplén megyében van a legkevesebb (3%) ilyen, de még a legnagyobb gyümölcsterülettel rendelkező Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében is csak 6%-nak van saját tárolója.

Hasonló a helyzet a hűtőházakkal: éppen a legnagyobb gyümölcsösmegyék régiójában (észak-keleten) marad 8% alatt az átlag, míg Csongrádban és a nyugati megyékben 15-19%-os a saját tulajdonú hűtőház- és tárolóarány.

Öko, bio, dió

Szintén lassacskán, de határozottan erősödik a bio- és ökotermesztést végző gazdaságok száma-területe. A biogazdálkodásba bevont csaknem 7 ezer hektár fele már teljesen átállt ökológiai gazdálkodásra, s a másik felénél is folyamatban van már a procedúra. Az öko-minősítést kérők száma egyébként 2015-ben tetőzött (akkor a biotermesztők csaknem kétharmada folyamodott), de például Ausztriához képest még így is nagy az elmaradásunk. Az adatgyűjtésben érintett gyümölcsfajok területének átlagosan 9%-a volt átállás alatti vagy már átállt bioterület. A biogazdálkodás a dióültetvények esetében a legnagyobb arányú, az összeírás adatai alapján termesztési területük 24%-a állt ökogazdálkodás alatt. Ezt követte a bodza és az alma 13-10%-kal.

Biogyümölcsösök a legnagyobb arányban Komárom-Esztergom megyében vannak: ott az érintett gyümölcsfajok mintegy harmada ökoterületen terem meg. Ez a hányad egyébként Zala és Csongrád megyében volt a legkisebb.

Kölcsönös kapcsolatok

További agro-szociometriai kutatást érdemelne az a tény, hogy az ültetvény irányítójának korát is figyelembe véve a 40 év alattiak átlag feletti (7,6%), a 65 év felettiek pedig átlag alatti arányban (3,0%) rendelkeznek biogazdálkodásba bevont területtel. Általában az a tapasztalat, hogy akárcsak a szántóföldi ágazatban, az ültetvényszegmensben is kisebb – alig 20%-os mértékű – a fiatalabb, 40 év alatti korosztály reprezentációja. A legtöbb gazdálkodóval és a legnagyobb gyümölcsösterülettel rendelkező Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében a fiatal gazdálkodók aránya megközelítette a 24%-ot. Az adatok alapján erős a kölcsönös kapcsolat a fiatal gazdálkodók és a legalább középfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkezők aránya között.

A legalább 65 éves, gyümölcsösültetvényt irányító személyek aránya 23%. Ez az érték Csongrád megyében volt a legmagasabb (30%), Veszprém megyében a legalacsonyabb (17%). A közép- vagy felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel rendelkező gyümölcstermesztő gazdálkodók aránya Heves, Bács-Kiskun és Csongrád megyében volt kisebb a 47%-os átlagértéknél. Ugyanakkor relatíve magas a közép- vagy felsőfokú végzettségű gazdálkodók átlaga (47%), de Komárom-Esztergom megyében (ahol különben a legtöbb a fiatalabb gazda), messze átlag feletti (65-71%-os) a magasabb képesítés. Felsőfokú mezőgazdasági végzettséggel Hajdú-Biharban rendelkeztek a legtöbben: minden harmadik irányítónak ilyen végzettsége volt.

Védelem és védhetetlen

A KSH ültetvény-összeírása kiterjedt a kárvédelem kérdéseire is. A becsülhetően 90 ezer hektáros összgyümölcsösterület bő fele, 48 ezer ha részesül valamilyen védelemben-biztosításban. A fagyvédelem 8700, a jégverés elleni védelem csaknem 4000, a vízvédelem 2700, a vagyonvédelem majdnem 40500, míg a piaci alapú védelem csaknem 14000 hektárra kiterjesztett.

A KSH felmérése a kapott válaszok alapján arra számít, hogy a következő 5 évben a meggy és a dió területében várható jelentős növekedés. A legnagyobb területen alma- és meggyfákat terveznek telepíteni a gazdálkodók. Az őszibarack az egyetlen, amelynek esetében nagyobb területet vágnának ki a közeljövőben a gazdálkodók, mint amekkorát telepítenének.

Bodzaültetvényeink a legfiatalabbak, területük majdnem kétharmadát 2010 után telepítették. A szakértők az idei tapasztalatok miatt e területen úgy vélik: a bodzapiac szűk, évek óta nem változó volumenével szemben áll a hazai növekvő termőterület és termésmennyiség – ez pedig már egy-kétéves távlatban bodzafronton várhatóan markáns és nem feltétlenül kedvező változást fog okozni...

Összeállította: Kohout Zoltán

Tartalom közti banner a cikk végére
no