A szója betegségei 2014-ben

Magyarországon az elmúlt 10 évben a termőterültetek mérete 27.000 és 35.000 hektár között mozgott, melyeken a termésátlag egyre növekvő tendenciát mutat, kedvező években meghaladhatja a 2,3 t/ha éves átlagtermést. Kiváló minőségű termőtalaj és vezető szójafajta esetén a termésátlag akár a 4,5 t/ha termést is megközelítheti. Az idei évben a gazdák rekord mennyiségű szóját takaríthattak be a megfelelő csapadékellátottságnak köszönhetően.

A szója növényvédelmét tekintve a legnagyobb kihívást a szója gyomirtása jelenti. Rovartani problémák és kórtani megbetegedések csupán alkalmi jelleggel, fogékony fajták esetén, szélsőséges körülmények között jelentkezhetnek. Ezek meglepetésszerű fellépése viszont jelentősen nehezíti a védekezések időszerűségét, indokoltságát és gazdaságosságát.

A 2014-es szójatermesztési évben jó néhány, a korábbi években nem tapasztalt kórtani problémával kellett szembesülniük a gazdáknak. Az idei év folyamatos csapadékutánpótlása, a párás, meleg időjárás kedvezett a betegségek térnyerésének.

A szója betegségei közé sorolt, számos ismert, több gazdás (polifág) kórokozó (Sclerotinia sclerotiorum, Diaporthe phaseolorum, Fusarium sp., Phytophhtora megasperma, Macrophomina phaseolina) közül a szklerotínia, a diaporte és a fuzárium jelent meg nagyobb arányban.

Ezen polifág kórokozók főként a mag és csíranövény minőségét rontó kártételük miatt lehetnek jelentősek. Mivel a 2014-es évben jelentős fertőzés volt tapasztalható több szójafajta esetében is, ezért kiemelt figyelmet kell fordítani a betárolt, vetőmagnak szánt termés csírázási paramétereinek megismerésére. Ha a csírázás jelentősen lecsökken, indokolt lehet a vetőmagok csávázása, a jelenleg engedélyezett hatóanyagok kombinációját tartalmazó készítményekkel, melyek széles hatásspektrumban védelmet nyújtanak a csírakori megbetegedések ellen.

A szklerotíniás megbetegedés első tüneteit a virágzáskori állományban tapasztalhattuk. Főként túl dús növényállományokban, illetve alacsony pH-jú talajokon jelentkezhet a fehérpenészes szárkorhadás (Sclerotinia sclerotiorum). Az összefüggő állományból jól kitűntek a folyamatosan hervadó növények (1. kép). A hervadást akár pocokrágás is okozhatja, ezért fontos, hogy a turgorvesztett növényeket közelebbről megvizsgáljuk. A pocokrágás esetén a növényeket könnyen kiemelhetjük az állományból, hiszen azok szárrészét a rágcsálók elrágják. A szklerotínia esetében a növényeket ki kell húzni a talajból. A gyöktörzsi vagy alsó törzsi szakaszban fehér penészgyepet figyelhetünk meg (2. kép). A szklerotínia fertőzése lehet részleges vagy az egész szárrészre kiterjedő. A megbetegített növények szárrészeiben vagy akár azok felületén 0,5-1,0 cm hosszúságú fekete, egérürülékre emlékeztető szkleróciumokat találhatunk (3. kép), mely szennyezheti a vetőmagot. A fertőzött növényeken nem, vagy csak rossz minőségű termés fejlődik. A kórokozó, következő évi csírakori kártételének megelőzésére Coniothyrium minitans parazita gombakészítmény nyújthat megfelelő védelmet.

Az idei évben a diaportés megbetegedés tüneteit az aratási idő közeledtével egyre nagyobb %-ban tapasztalhattuk (4. kép). A gazdák nagy része, a diaportés betegségnek nem tulajdonít nagy jelentőséget, mondván a diaporte a már magától is leszáradó növényeken jelenik meg. A gazdasági kárt okozó termésveszteségről akkor beszélhetünk, ha a betegség fellépése a természetes száradást megelőzi, ezáltal csökkenti a magok kineveléséhez szükséges érési időszakot. Ez a kár a termésparaméterek (pl.: ezerszemsúly, beltartalom) csökkenésében tükröződik. Emellett a diaporte csírafertőző kórokozóként hatással van a vetőmagminőségre.

A megfelelő vetőágy készítésével a szója kezdeti fejlődése meggyorsítható, ezáltal ellenállóbb a csírakori fertőzésekkel szemben.

Hazánkban a szója levél-kórokozói ellen, növényvédő szeres állománykezeléseket csak igen ritkán végeznek. Eddig a levélen károsító betegségek nem okoztak olyan mértékű terméskiesést, hogy az indokolttá tegye a költséges növényvédő szeres kezeléseket.

Az elmúlt három év megfigyeléseivel szemben, az idei évben több szójafajtán figyelhettük meg a Peronospora manshurica (szójaperonoszpóra) és a Septoria glycinea (szeptóriás barnafoltosság) levéltüneteit.

Az évjárathatásnak köszönhetően, a sok csapadék és a jelentős pára nyomás miatt nem csupán az alsó levélemeleteken figyelhettük meg a gombás eredetű levéltüneteket. A peronoszpóra a fajtajelleg és a vegetációs periódus tekintetében fertőzött. A tünetek inkább a legfelső levélemeletek színén világossárga foltokként alakultak ki. A világossárga foltok legtöbbször nehezen észlelhetőek. A fő tünet a levelek fonákján jelentkező szürkésfehér apró foltokban jelentkező gombatelep (5. kép). A nagy %-ban jelentkező beteg leveleket, a dús állományú szóják elnőtték,- azokban a szójaperonoszpóra fertőzésére visszavezethető termésveszteséget nem figyeltünk meg.

A szeptória sötétbarna mozaikos, apró folt-tünetei (6. kép) ebben az évben is az alsó levélemeleteken jelentkeztek. Abban az esetben, ha a kórokozók fejlődése a felsőbb levélemeletekre nem terjedt ki, gazdasági kártételre nem kell számítani. A szeptória első tünetei a virágzás előtt jelentkeznek, majd ahogy az alsó levelek funkciójukat vesztik és lehullanak a kórokozó is háttérbe szorul.

2013 őszéhez hasonlóan, idén ősszel a szójaantraknózis (Colletotrichum glycines) tüneteit szorványosan tapasztaltuk. A tünetek a szárrészeken, és igen kis %-ban a hüvelyeken jelentek meg. Az irodalom szerint a fertőzési forrás a fertőzött növényi részek és a beteg vetőmag, melynek a csírázási %-a jelentősen romlik. A fő tünetek leginkább a száron és a hüvelyen jelennek meg, ahol az antraknózis esetén a hosszúkás, barna foltok a növényi szövetekbe mélyen beágyazódott tüneteit tapasztalhatjuk.

A szója legismertebb baktériumos betegségének helyenkénti, kis %-ban jelentkező tüneteit az elmúlt 3 száraz aszályos évben szinte mindenhol megfigyelhettük. Azonban 2014-ben jelentősen csökkent a tünetek megjelenése, annak ellenére, hogy a betegség leírása szerint a mérsékelten hűvös időben nagyobb károkat okoz. A baktériumos barna levélfoltosság (7. kép) (Pseudomonas syringae pv. glycinea), a világon mindenütt elterjedt. A levéltünetek apró, szögletes, vizenyős, világossárga udvarral határolt foltokként jelentkeznek. Miután a foltok közepe kiszárad a fertőzött levéllemez szétszakadozik, elrongyolódik.

A vírusok elleni védekezésben az egészséges vetőmag vetése mellett idén különös figyelmet kellett fordítani a vírusvektor tripszek és levéltetvek elleni védekezésre. A legjelentősebb vírusbetegsége a szójának a szójamozaik (soybean mosaic potyvirus).

A hazai szójatermesztés kimagasló szakértelmet és szakmai tájékozottságot igényel. A kívánt fajtajellegek kiválasztásához és a jó minőségű szaporítóanyag beszerzéséhez érdemes ellátogatni szója fajtabemutatókra, ahol tájékozódhatunk a fajták termesztési értékeiről és betegség ellenállóságukról.