A kalászos gabonák levélbetegségei

Borítókép
A kalászos gabonák levélbetegségei

Az európai össztermésnek ugyan kis hányadát teszi ki a magyar kalászos gabona mennyisége, a hazai termelők nagy részének viszont jelentős bevételét képezi évről-évre.

A Központi Statisztikai Hivatal (KSH) adatai alapján 2017-ben több mint 2 millió ha-on termeltek Magyarországon búzát, árpát, rozst és zabot. A 2016-2017-es évben a betakarított területek a következő képpen alakultak:

Gabonafélék legjelentősebb levélbetegségei:

  • Lisztharmat – Blumeria graminis fsp. tritici
  • Fahéjbarna foltosság – Pyrenophora tritici-repentis/Drechslera tritici-repentis
  • Szeptóriás levélfoltosság – Mycosphaerella graminicola/ Septoria tritici
  • Sárgarozsda – Pucinia striiformis
  • Vörösrozsda – Puccinia recondita fsp. tritici
  • Árpa levélcsíkosság – Pyrenophora graminea/ Drechslera graminea

A kultúrnövény fenofázisait tekintve változik a betegségek fontossági sorrendje. Kalászos gabonák esetében egyes gombabetegségek elleni védekezést nagyban megkönnyíti a hatékony rezisztencianemesítés, így a területi sajátosságok tudatában, a megfelelő fajta megválasztásával egyszerűbb lehet a növényvédelem. Azonban főleg a levélbetegségek tartoznak abba a kategóriába, amelyek kivédése csak rezisztencia nemesítéssel nem megoldható, és sokkal inkább függenek az időjárási körülményektől, de a termesztéstechnológia, és a fajták közötti fogékonyságbeli eltérések is meghatározóak.

Rozsdabetegségek (Puccinia recondita fsp. tritici; Puccinia striiformis)

A magyarországi időjárási viszonyok megváltozásával a legnagyobb jelentőséggel bíró levélbetegségként már a sárga- és a vörösrozsdát tartjuk számon. Amennyiben egymás után többször kerül kalászos gabona ugyan arra a területre akkor a pirenofórás/fahéjbarna levélfoltosság is okozhat problémát.

Magyar viszonyok között a leggyakrabban előforduló rozsdabetegség a vörös-, más néven levélrozsda. Már ősztől megfigyelhető a táblákon. Kártétele nem hasonlítható össze a feketerozsdával, de nem is teljesen elhanyagolható. Jelentősége nagymértékű előfordulásában rejlik, ill. abban, hogy a már vetést követő megjelenésével ronthatja az őszi búza télállóságát. Mérsékelten meleg (15-17°C), csapadékos április-májusban hamar láthatóvá válnak a levelek fonáki és színi oldalán egyaránt a sűrűn elhelyezkedő vöröses-barnás rozsdatelepek. A levélrozsda köztesgazdája hazai viszonyok között a borkórófajok, azonban ezek jelentősége csekély. Őszi vetésű gabonán, vagy árvakelésen úgynevezett uredomicéliummal és enyhe télen uredospórával egyaránt fenn tud maradni a kórokozó.


Levélrozsda, enyhe tünet (fotó: Kálmán Anna Léda)1. táblázat (KSH)

Vörösrozsda erős fertőzése (forrás: www.agroforum.hu)

A külföldön jelentősebb sárgarozsda 2014-ben hívta fel magára a figyelmet járványszerű megjelenésével. A hűvösebb, 15-17°C a számára optimális hőmérséklet, de jó alkalmazkodásának köszönhetően, melegebb területeken is okozhat problémát. Ha párával, csapadékkal párosul a hőmérséklet, a kórokozó fertőzése néhány óra alatt végbe is megy. Ezt követő 2 héten belül már megjelennek a leveleken, pelyván az uredotelepek is. A fertőzéshez azért is van nedvességre szükség, mert e tényező hiányában a spórák idő előtt kiszáradnak.


Erős sárgarozsda-levéltünet (forrás: www.agroforum.hu)

Az első tünetek megjelenésére már májusban számítani lehet. A növény beteg részein gépöltésszerűen fejlődnek ki az élénk sárga uredotelepek, melyek a betegség terjedésével már nemcsak a levélen, levélhüvelyen, száron, de a kórokozó egyediségeként, a pelyva belső részén is kialakulnak. Téli áttelelő képleteik a levelek fonáki részén látható fekete telepek. A rozsdák a levéllemez felszakadozását okozzák, aminek eredménye, hogy csökken a növények asszimilációja, ezzel korlátozva a megfelelő mennyiségű termény kinevelését, valamint kevesebb lesz a csíraképes szemek száma is.


Sárgarozsda pelyva tünete (forrás: www.agroforum.hu)Fahéjbarna levélfoltosság tünete (forrás: www.agro.bayer.co.hu)

Árpa levélcsíkosság (Pyrenophora graminea/ Drechslera graminea)

A levélalaptól felfelé hosszanti irányban élénksárga, később barnuló csíkok alakulnak ki. A tünetek mentén a levelek felszakadoznak, így mire kalászolna a növény, akár el is pusztulhat. Legfontosabb védekezési lehetőség, a fertőzésmentes vetőmag, ill. a gombaölőszeres csávázás alkalmazása, de más gombabetegségek ellen használt készítmény is védelmet nyújthat a kórokozóval szemben.

Fahéjbarna levélfoltosság (Pyrenophora tritici-repentis/Drechslera tritici-repentis)

A fahéjbarna foltosság számára inkább a meleg és csapadékos körülmények a kedvezők. A fertőzött leveleken sárga udvarral határolt barna foltok fejlődnek. A betegség az alsóbb levelek felől halad felfelé a növényen. A nagymértékben fertőzött leveleken a foltok összeolvadnak, idővel elszáradnak, ezzel komoly levélfelület-csökkenést okozva a növénynek. A legfontosabb fertőzési forrásul a betegség számára a táblán maradt fertőzött növényi maradványok szolgálnak, melyeken a kórokozó pszeudotéciumokkal marad fenn. Az áttelelő képletekből kiszóródó aszkospórák kezdik el a fertőzést, majd vegetációs időben a leveleken keletkező foltokon kialakuló konídiumok felelnek a gomba terjedéséért.


Fahéjbarna levélfoltosság tünete (forrás: www.agro.bayer.co.hu)

Lisztharmat (Blumeria graminis f. sp. tritici)

Az elmúlt években a lisztharmat okozta terméskiesések nagyban visszaszorultak, ami a hatékony rezisztencia nemesítésnek volt köszönhető. A Blumeria graminis okozta betegség már ősszel megjelenhet a táblákon, a fiatal növényeket is képes megtámadni a kórokozó, aminek következtében a legyengült növények télálló képessége jelentősen csökken.

Blumeria graminis kazmotéciumok (forrás: www.agraragazat.hu)


Lisztharmat-tünet őszi búza szárán (fotó: Kálmán Anna Léda)


Lisztharmat-levéltünet (fotó: Kálmán Anna Léda)

Kedvező időjárási körülmények, párás, mérsékelten meleg napok hatására, a növény alsó levelein és szárán kezdetben fehér, majd piszkos hatású, drapp, egyre vastagodó micéliumszövedék, lisztes bevonat jön létre. A benne idővel kialakuló fekete képletek a gomba kazmotéciumai, melyekből felrepedésüket követően szóródnak ki az aszkospórák. A lisztharmat vetést követő, korai megjelenésének az oka, hogy fertőzött növényi maradványokon, árvakelésen is képes fennmaradni a kórokozó. Az ivaros termőtestekből (kazmotéciumokból) kiszóródó aszkospórák kezdik meg tavasszal a fertőzést. A szemmel látható tünetek a fertőzést követő 3-5 napon belül alakulnak ki. Tavasszal, a fertőzés előrehaladtával a tünetek egyre feljebb haladnak a növényen. A betegség következtében a levelek sárgulnak, száradnak, ezért csökken az asszimiláció, korlátozódik a bokrosodás és a gyökerek fejlődése egyaránt, aminek következtében gyenge és más biotikus és abiotikus tényezőre fogékonyabb állomány alakul ki. Ha a gabonát idősebb fejlettségnél éri a fertőzés, negatívan befolyásolja a virágzást, csökkenti a levéltömeget, aminek hatására kevesebb lesz az ezerszemtömeg is.

A lisztharmat biotróf kórokozó, csak élő növényi szöveten életképes gomba. Hosszú távon nem a tápnövény elpusztítása a cél, inkább sanyargatja a gabonát. Védekezési szempontból a megelőzés a legfontosabb, ezzel költséget, időt és a kijuttatott növényvédőszer mennyiségét is lehet csökkenteni mindamellett, hogy megelőzni mindig egyszerűbb, mint meggyógyítani. Gazdasági szempontból tehát a zászlóslevél védelmén van a hangsúly. Érdemes ellenálló fajtákat termeszteni, fontos a vetésforgó betartása, főleg erős fertőzés esetén. Továbbá kerülni kell a túlzott nitrogénellátást, mellyel nagy zöldtömeg nevelésére sarkalljuk a növényeinket, ill. fellazulhatnak a szövetek is, ami az egyszerűbb fertőzést teszi lehetővé a kórokozó számára.

Szeptóriás levélfoltosság (Mycosphaerella graminicola/ Septoria tritici)

Amíg a lisztharmat terjedését a cseppfolyós víz korlátozza, addig a szeptória szempontjából pont előnyös. Szeptória járványszerű terjedésére, 2015-ben volt példa.

Szeptóriás levélfoltosság primer tünete (forrás: www.agroforum.hu)

Általában a legtöbb termőterületen megjelenik a kórokozó, de jelentős károkat főleg Angliában, Németországban és Hollandiában jegyeztek fel, ahol a gombaölőszeres védekezés gerincét a szeptória elleni kezelések adják. Napokig tartó nedves levélfelület esetén számítani kell betegség megjelenésére. A csapadék hatására kiszabaduló ivaros spórák megfertőzik a fiatal növényeket, esetleges árvakelést. Az ivaros kitartóképlete a betegségnek a tarlón hagyott növényi maradványokon képes átvészelni a telet. Az ivaros folyamat, ha optimálisak a körülmények akár többször is végbe mehet, ekkor beszélhetünk járványszerű megjelenésről. Ősszel ivartalan úton jönnek létre a piknídiumok, melyek már a fiatal növényeket betegítik meg. A szeptóriás levélfoltosság számára a hűvösebb 16-20°C körüli hőmérséklet és az enyhén csapadékos (10 mm) időjárás a kedvező. A gyors terjedésért az ivartalan képletek felelnek, míg a nagy tömegűért az ivarosok. A spórák esővel, széllel terjednek, a légzőnyílásokon keresztüli behatoláshoz 6-12 óra levélfelület nedvesség szükséges. Csapadékszegény időjárás esetén a fertőzés lelassul, de a reggeli és esti harmatképződés is elegendő nedvességet biztosít a kórokozó számára.

Erős szeptóriás fertőzés (forrás: www.agroforum.hu)

Szeptóriás levélfoltosság nekrotikus tünete (forrás: www.agroforum.hu)

Kezdetben a növény alsóbb részein jelennek meg kerekded foltok, melyek közepe világos. Ezekben apró, szabad szemmel is látható, fekete foltok, piknídiumok alakulnak ki. Később ezek a foltok erek által határoltak lesznek, inkább szögletes alakot vesznek fel, majd akár a teljes levéllemezt beborítva összeolvadnak a teljes levél elszáradását eredményezve ezzel. Erős mértékű fertőzés bokrosodás, kalászhányás és virágzás idején egyaránt előfordulhat. A levélfelület-csökkenés következtében korlátozódik az asszimiláció, lassulhatnak a növények a fejlődésben, kisebb lehet a gyökérzet, mindezek hatására kevesebb lesz a termény is.

Növényvédő szeres kezelés mellett védekezni még kevésbé érzékeny fajták termesztésével lehetséges. Általánosan elmondható a kalászos gabonák levélbetegségeiről, hogy az ellenük való védekezésnek számos agrotechnikai lehetősége van, melyek betartásával csökkenthetjük a felhasznált növényvédőszer mennyiségét, adott esetben a költségeket is. Hasznos, ha ismerjük a terület sajátosságait, így ennek megfelelően állíthatjuk össze az optimális vetésforgót. Fontos a tarlómaradványok megfelelő elmunkálása, ezzel korlátozva az itt áttelelő kórokozókat, de akár kártevőket is, a kezdeti fertőzésben. Az árvakelések megszüntetésével megint csak a károsítók áttelelését gátolhatjuk meg. Lehetőség szerint a kultúrnövényünk számára optimális körülményeket kell megteremtenünk a fejlődéshez.

Kálmán Anna Léda
növényorvos

 

 

 

Tartalom közti banner a cikk végére
no