Közép-Európa legnagyobb biotej-előállító üzeme – Az út, amely vezet valahová

A Békés megyében, Gyulán működő Körös-Maros Biofarm Kft. 2003 óta állítja elő bio élelmiszereit, melyek ebben a kategóriában először váltak országosan is elérhetővé.

 

 

Tejtermékeik, gabonáik külföldön és itthon egyaránt keresettek, eredményeiket pedig a szakma is évek óta elismeri.

A cég alapítója, Dr. Ráki Ferenc Az év agrárvállalkozója (2004), és a Magyar Agrárgazdasági Minőségi Díj (2007) címet is elnyerte.

Vállalkozása életét a folyamatos kísérletezés és az örökös megújulás jellemzi, nagy figyelmet fordítva a kutatás- fejlesztésre, oktatásra és ismeretterjesztésre.

Neki köszönhető, hogy a köztudatba visszakerült egy már-már elfeledett gabonafajta, amiből épp egy egészségvédő sör előállítása a cél.

Alapítványuk a Dél- Alföldön egyedülálló módon egy kastélyt is helyre állított, miközben évi közel hatmillió liter biotejjel Közép-Európát is ellátják.

Szerteágazó tevékenységeikről a második éve posztján lévő ügyvezető Ancsin Péter beszélt, aki az alapító dr. Ráki Ferenctől vette át a cégcsoport irányítását.

Három telepen, 2500 hektáron gazdálkodunk, ezer tehén, valamint szaporulata a jelenlegi állományunk. Ezért a vezetés átadása-átvétele nem volt rövid procedúra.

Ahhoz, hogy a feladataimat szakszerűen végezhessem, meg kellett ismerni és tanulni a cég sajátosságait, és azt a több mint száz embert is megismerni, aki a cégcsoportnál dolgozik.

Ráki Ferenc hosszú, kemény munkával építette fel ezt a céget, amit továbbra is fejlesztünk, s idén is milliárdos értékű beruházást, telepfejlesztést hajtunk végre.

Ő mai napig ügyvezetője a cégnek, vagyis jelenleg kettős ügyvezetés jellemzi az irányítást. Az operatív vezetést ugyan átadta, de a stratégiai döntésekben ma is nagyon aktívan részt vesz.

 

Magyarországon, de Európában is ritka a nagyüzemi körülmények közötti ökogazdálkodás. Hogyan született az ötlet?

A tulajdonosok 1995-ben vásárolták meg a Gyulavári telepet. Az akkori körülmények nem voltak túl kedvezők az állattartáshoz, ezért keresni kezdték a jövedelmezőség növelésének lehetőségét.

Sok- sok tapasztalat összegyűjtése és nyugat- európai tanulmányutak során jutottak arra a meggyőződésre, hogy a biogazdálkodásban van jövő.

Persze hosszú utat kellett bejárni. Először az állatállomány genetikai jellemzőit kellett javítani, aztán megteremteni a szükséges takarmánybázist, hiszen a megfelelő mennyiségű és minőségű biotakarmány előállítása lényegesen bonyolultabb probléma, mint ahogy azt az ember első pillantásra gondolná.

És nem volt egyszerű feladat a szakemberek, munkatársak gondolkodásmódját, a megszokott rutint átalakítani sem. 2000-ben kezdődött meg az átállás – melyet jogszabályok írnak elő mind a növénytermesztésre, mind pedig a tartástechnológiára -, és csak azután, 2003-ban fejték le az első liter biotejet.

A várakozások megalapozottak voltak, hiszen a tej még abban az esztendőben az év bioterméke lett.

 

Az ökogazdálkodásnak nincsenek nagy hagyományai a térségben, különösen ilyen méretben. Hogyan fogadták a változást a munkatársak, a környéken gazdálkodók?

Nehéz időszak volt. A szakemberek tudatát teljesen át kellett formálni, és alapjaiban meg kellett változtatni az itt folyó hagyományos konvencionális gazdálkodásra berendezkedett növénytermesztést és állattartást.

Más lett a növénytermesztési stratégia, de módosult az állattartási technológia is, hiszen számos olyan kötelező állatjóléti előírást kell betartani, melyek a konvencionális szarvasmarhatartásban nincsenek meg.

A teljes gép- és eszközpark is módosításra szorult, mert itt a növényvédelmi technológia alapjaiban más, mert kemikáliákat a biogazdálkodás nem, vagy csak rendkívül korlátozott mértékben használhat.

Mára azonban már Közép-Európa legnagyobb biotej-előállítójává váltak.

Ahogy említettem, az előzetes várakozások megalapozottnak bizonyultak. A biotej értékesítésekor érvényesíthető felár gazdaságosabb termelést eredményezett.

A tulajdonosok az eredményt visszaforgatták a társaság fejlesztésébe, és az eszközfejlesztés mellett terjeszkedni is tudtak.

2001-ben megvásárolták a mezőgyáni telepet – ahol a növendékmarhákat neveljük -, 2006-ban Gyulán egy tehenészet került birtokukba – ahol ma szintén biotejet állítanak elő.

Így évi 5,5-6 millió liter biotejet termelünk a cégcsoportnál.

 

Az alacsony magyarországi fogyasztás miatt a biotermékek jelentős részét exportálják. A tej esetében is a külföld a legnagyobb felvevő?

Nem, Magyarországon két feldolgozó is foglalkozik biotejjel (a Naszálytej Zrt. és s SOLE-MiZo Zrt.), mindkettővel partneri kapcsolatban állunk, az általunk termelt tej döntő hányadát ők vásárolják fel.

Emellett természetesen külföldre is értékesítünk. Németországba és Olaszországba jelentős mennyiségű tejet exportálunk, mintegy 1 millió litert évente.

 

A növénytermesztés terén is szép eredményeket értek el. Bio tönkölybúzájuk iránt szintén élénk a nemzetközi érdeklődés.

A gabonanövények közül nálunk a tönkölybúza termelése megkülönböztetett figyelmet kap, hiszen felhasználjuk takarmányozás céljára, de értékesítjük humán kenyérgabonaként is.

Az élelmiszeriparnak szánt termény csak külföldre megy, mert Magyarországon ma még szinte megfizethetetlen.

Évente 250-300 hektárt vetünk belőle.

Folyamatosan növeljük a bérelt területek nagyságát,mert takarmánybázisunk annál biztosabb, minél nagyobb területről tudjuk megtermelni a takarmányszükségletünket.

Szeretnénk élni a határmenti fekvésből adódó lehetőségekkel is, ezért Romániában is alakítottunk egy mezőgazdasági vállalkozást, amely jelenleg már több mint 200 hektáron gazdálkodik.

 

Elődje igyekezett egy ősi gabonanövényt, az alakort visszahozni a köztudatba, ami gombabetegségtől való mentessége és magas gyomelnyomó tulajdonsága miatt nagyon kedvező az ökogazdálkodók számára.

Ez a 2005-2008 közt tartó kutatásfejlesztési projekt volt a cég életében első sikeresen lezárt K+F projekt, melyet a Martonvásári Kutatóintézettel és a Prebázis Termelő és Kutatás-Fejlesztési Kft.-vel közösen valósítottunk meg.

A három tagú konzorcium célja az volt, hogy az ősi gabonafajt nemesítés után gazdaságos nagyüzemi termesztésre is alkalmassá tegyük.

Amikor ez a program kezdődött, kétmaréknyi alakor búza volt a Magyar Tudományos Akadémia génbankjában. Ebből kellett vetőmagot nemesíteni és kialakítani a megfelelő termesztési technológiát.

Azóta ez már egy újra élő fajta lett, Mv Alkor néven van bejegyezve, és rendszeresen termesztjük humán fogyasztásra, valamint takarmányozási céllal is.

Idén 34 hektárunk van belőle.

Ennek a sikeresen lezárult projektnek folytatása is van, amiben szintén konzorciumi partnerünk a Martonvásári Kutatóintézet: az alakorból egészségvédő sört szeretnénk előállítani.

Megkezdődtek a kísérletek a legalkalmasabb fajta kiválasztására, illetve a másik konzorciumi partner, a Corvinus Egyetem laboratóriumában már főzési kísérletek is folynak.

 

 

Mitől lesz egészségvédő ez a sör?

A sörgabonánál nagyon fontos, hogy alacsony legyen a fehérjetartalma.

Martonvásáron a kutatók keresik azokat az alakor-fajtákat, amelyeknek olyan alacsonyra szorítható a fehérje tartalma, hogy ideális söralapanyagként használhatók.

Ha a kísérleti eredmények igazolhatók lesznek – és a kutatási program jól sikerül –, akkor a végére egyebek mellett az is kiderülhet, hogy az alakornak valóban szerepe lehet-e a rákbetegségek megelőzősében.

Ha ezt a hatását át tudjuk vinni a sörbe, attól kezdve egy igen keresett funkcionális élelmiszert tudunk előállítani belőle.

 

Tudomásom szerint a tej minőségét és gazdaságosabb termelését fokozó vizsgálatokat is folytatnak, különböző takarmányféleségek és öt európai országból behozott tenyészállat bevonásával.

Öt különböző fajtát, fajtánként tizenhat marhát vetünk össze a mi Holstein-fríz állományunkkal.

Ez egy Jedlik Ányos program kereteiben folyó kutatás, három egyetemmel és az Alföld-tejjel közösen.

A projektnek több célja van, részben takarmányozási kísérletek, részben pedig keressük a Holstein-fríznél – ez a fajta teszi ki állományunk 90%-át – az ökogazdálkodásban jobban alkalmazható fajtát.

Ha a Holsten-fríz igényeinek megfelelő takarmányt kap, akkor hatalmas tejmennyiség megtermelésére képes.

Mi ezt ökogazdálkodási körülmények között nem tudjuk kihasználni, mert csak az engedélyezett és ellenőrzött takarmányokat alkalmazhatjuk.

Nem élhetünk védett zsírokkal, védett fehérjékkel, és ebből adódóan nem tudunk olyan magas fehérjetartalmú és beltartalmi értékű takarmányt összeállítani, mint azok a hagyományos konvencionális gazdaságok, akik a takarmányozásban mesterséges kiegészítőket is alkalmaznak.

Ettől kezdve – mivel az állományunk genetikai képessége nincs kihasználva – érdemes elgondolkodni azon, hogy vannak-e olyan fajták, amik pl. a legeltetéses tartásnál Európában jó tejátlagot hoznak, és bár tejtermelés szempontjából a genetikai képességük nem olyan magas mint a Holsten-fríznek, de az általunk biztosított takarmánnyal közel hasonló eredményre képesek.

Ehhez hoztunk jersey, ayrsire, svéd vörös, norvég vörös és brown- swiss fajtákat.

Egy másik projektben ezekkel az állatokkal a Jedlik Ányos kutatásfejlesztési program keretén belül különböző természetes alapanyagú takarmánykiegészítőket etetünk, és vizsgáljuk ezek hatását a tejben található antioxidánsokra az etetések különböző fázisában.

 

Tapasztalataik továbbadására pedig 2003-ban egy Alapítványt, s egy oktatási központot is létrehoztak.

A Körös-Maros Ökogazdálkodási és Vidékfejlesztési Alapítvány több feladatot is felvállalt.

Egyrészt létrehozott egy olyan oktatási központot, ahol képzéseinkkel az érdeklődőket igyekszünk megismertetni az ökogazdálkodással.

Több olyan hosszú távú programunk volt már, melyben tartós munkanélkülieket vezettünk vissza a munka világába oly módon, hogy alapfokú mezőgazdasági ismereteket sajátíttattunk el velük.

Közülük sokan hátrányos helyzetűek voltak, akiknek reményük sem volt állandó munkára.

A program résztvevői közül ma már többen dolgoznak cégcsoportunknál, de jó néhányan más mezőgazdasági vállalkozásoknál helyezkedtek el.

Nem volt egyszerű feladat az alapítvány számára végigvinni ezt a projektet, de nagy öröm volt a végén, hogy sikerült.

Az oktatási központot a köz érdekében úgy próbáljuk működtetni, hogy minél több ember számára biztosítsunk képzéseket, így az épületben nem csak általunk szervezett tanfolyamok kapnak helyet, hanem külső szervezetek is tanítanak nálunk (pl. targoncavezetést).

Nagy az érdeklődés, gyakran 40-50 km-ről is jönnek a hallgatók.

 

Ennek az átképzésnek, a szemléletváltásnak szélesebb körű kiterjesztését szolgálja az a helybéli kastély is, aminek felújítását pár évvel ezelőtt magukra vállalták és ma már látogató központként működve fogadja látogatóit?

Az Alapítvány újította fel és működteti a kastélyt, azzal a szándékkal, hogy a társadalmat próbáljuk az általunk felvállalt irányba fordítani.

A 2007-ben átadott látogatóközpontban lévő 18 kiállítás tematikája három logikailag összekapcsolódó területre épül: hagyományok, kultúra és fenntartható fejlődés.

A hagyományok meghatározzák a kultúrát, a szélesebb értelemben vett kultúra pedig alapvetően befolyásolja a jövőt.

Külön épületszárnyat kapott a fenntartható fejlődés témaköre, mely a Dél- Alföld természeti kincseit, a vizek, erdők élővilágát mutatja be hat teremben, valamint a hagyományosan agrárorientáltságú térségben a biogazdálkodás jelentőségére is szeretnénk felhívni a figyelmet, ami a régió egyik kiugrási lehetősége.

 

Hogy látja, a biotermékek fogyasztása jó irányba halad ma Magyarországon?

Szeretnénk azt tapasztalni, hogy erőfeszítéseinket a társadalom értékeli, s látni, hogy egyre többet vásárolnak biotermékeinkből.

Persze adódik a kérdés, hogy vajon megtehetik-e?

Erre a válaszom az, hogy – minden látszat ellenére – megtehetik.

Ma Magyarországon 3-4 millió liter biotej fogy el, ami az összes elfogyasztott tejterméknek mindössze két ezreléke.

Ha ezeket az adatokat összevetjük pl. a dohányosok számával, a cigarettára elköltött pénzzel, akkor azt gondolom megtudtuk a választ: a biotejtermék – vagy egyáltalán a biotermék – fogyasztása nem anyagi kérdés.

Amióta rálátásunk van (2003), elmondhatjuk, hogy Magyarországon stagnál a biotermékek fogyasztása.

Mi szeretnénk elérni, hogy növekedjen. Vannak olyan Nyugat-európai országok, ahol évente 10-20%-al nő a biotermékek fogyasztása, ott a gazdasági válság torpantotta meg ezt a növekedést.

Mi mozgó árusításainkkal és házhozszállításainkkal a boltokban vásárolható legolcsóbb tejnél is olcsóbban adjuk a biotejet.

Ezért nem érthető számomra, hogy legalább a környéken élő lakosok miért nem ezeket a termékeket fogyasztják?

S most nem csak a biotejre gondolok, mert van itt a környéken más bioélelmiszert (gyümölcs, méz) termelő, biomódszerekkel ellenőrzött terméket előállító cég is, és ennek ellenére sem bírjuk rávenni az embereket, hogy ezeket a termékeket fogyasszák.

A fejekben van a probléma gyökere, a szemléletváltás teljes körben még nem történt meg.

 

Kutatás- fejlesztési projektek, turisztikai- és ismeretterjesztő-, képző tevékenység. Nem kifejezetten jellemző a mezőgazdasági vállalkozásokra! Miért ezt az utat járják?

A nagyüzemi ökogazdálkodás sem jellemző. A tulajdonosoknak, de nekem is meggyőződésem, hogy a mezőgazdasági termelés éppen olyan komplex, magas színvonalú tevékenység, mint bármi más.

Vagy legalábbis csak így lehet eredményesen csinálni. Azért járjuk ezt az utat, mert úgy látjuk, ez vezet valahová…

 

Csomós Éva