A szója (Glycine max) magyarországi vetésterülete a zöldítésnek és az állattartás növekvő fehérjeigényének köszönhetően folyamatosan növekszik. Mivel a szójabab észak-amerikai növény, és őshonos károsítói eddig nálunk nem jelentek meg, így védekezni csupán az eddig ismert, elsősorban polifág (sok tápnövényű) kártevők ellen szükséges.
A jó termés egyik előfeltétele a gondos talaj-előkészítés, amely a szójabab esetében különösen fontos.
A gondosan előkészített magágyba elvetett magot csírázás után számos kártevő károsíthatja, pusztíthatja el. A talajlakó fonálférgek közül a magot és a csíranövényt károsítja a szár-fonálféreg (Ditylenchus dipsaci), a tőrös fonálféreg (Xiphinema index) és a gyökérgubacs-fonálféreg (Meloidogine incognita).
Az egyenesszárnyúak (Orthoptera) közül a fekete tücsök (Melanogryllus desertus) károsítása lehet számottevő. A bogarak (Coleoptera) közül már jóval többen károsítják a gyökereket, többek között a sároshátú bogár (Opatrum sabulosum), a gyökérrágó gyászbogár (Pedinus femoralis), a hamvas vincellérbogár (Otiorrhynchus ligustici), a fekete barkó (Psalidium maxillosum), a hegyesfarú barkó (Tanymecus palliatus), a kukoricabarkó (Tanymecus dilaticollis) és a csipkézőbarkók (Sitona sp.).
A gerincesek közül a fácán (Phasianus colchicus), az ürge (Spermophilus citellus) és a mezei nyúl (Lepus europaeus) károsítását kell kiemelni.
Ezzel nem fejeződött be a gyökérkárosítók sora, sajnos akadnak még bőven, mint a cserebogarak (Melolontha sp.), a pattanóbogarak (Elateridae sp.), a gyászbogarak (Tenebrionidae sp), a vincellérbogarak (Otiorrhynchus sp.) és a bagolylepkék (Noctuidae) lárvái.
A növények leveleit (vegetatív részeit) szívogathatja a borsó- vagy lucerna-levéltetű (Acyrtosiphon pisum), a feketebükköny-levéltetű (Aphis craccivora), melyek növényi vírusok vektorai, így nemcsak szívogatásaikkal sanyargatják a szóját, hanem vírusokkal is megfertőzhetik őket. A vírussal megfertőzött növények nem gyógyíthatók, csak megelőzéssel tudjuk a terjedésüket megakadályozni. A következőkben a legfontosabb levél- és terméskártevőket és az ellenük való védekezés lehetőségeit mutatom be.
Bogáncslepke
(Vanessa cardui)
A szója egyik legfontosabb lombkártevője. Hernyójának a szóján kívül számos tápnövénye van, többek között a csillagfürt, a borsó, a bab; a gyomnövények közül a szamárbogáncsot és a bókoló bogáncsot károsítja.
A hernyó a leveleket és a hajtásokat összeszövi, és annak védelme alatt L1– L2-es stádiumig hámozgat, majd karéjoz, ekkor célszerű ellene védekezni, mert a lárva ekkor a legérzékenyebb. Gradáció esetén tarrágást okozhat. Magyarországon nincsenek áttelelő populációi, minden esetben délről vándorol fel hozzánk májusban.
Általában 2-3 nemzedéke fejlődik ki az ökológiai viszonyok függvényében. Az imágók érési táplálkozást folytatnak a virágzó növényeken, majd párosodás után petét raknak. Az első nemzedék április-májusban, a második június-júliusban, a harmadik augusztus-szeptemberben rajzik. Szóján általában a második nemzedék lárvái okozzák a kárt. A lepke szereti a párás, meleg időjárást, így a zárt növényállományban kialakuló mikroklíma segíti fejlődését.
Mivel szójában jelenleg csak egy inszekticid engedélyezett, így a kémiai védekezést mindig előrejelzésre alapozva kell elvégezni, ezt pedig fénycsapdával és növényvizsgálattal végezhetjük el.
Akácmoly
(Etiella zinckenella)
Az akácmoly lárvája karpofág, pillangós virágú növények hüvelytermésében él, és a magokat fogyasztja. Legfontosabb hazai tápnövényei az akác, a borsó, a szója és a csillagfürt.
Petéit a fejletlen zöld hüvelyre rakja, ahol 8-10 nap múlva kikelnek a lárvák. A hernyók azonnal berágják magukat a hüvelybe, és az ott lévő valamennyi magot károsítják. Az akácmolynak nálunk 2-3 nemzedéke van. Kártételt főleg az akácon és a szóján nevelkedő második nemzedék okoz. A kifejlett lárvák a talaj felszíne alatti 2-5 cm-es mélységben telelnek át.
Mivel az első nemzedék borsón fejlődik, a védekezést már a borsótáblán el kell kezdeni. Vegyszeres védekezésre a lepkék rajzása és a fiatal lárvák kelése idején van lehetőség. Itt is fontos az előrejelzés.
Muszkamoly
(Loxostege sticticalis)
Szintén polifág kártevő. Fő tápnövényei a szója, lucerna, a napraforgó, a kukorica, a cukorrépa. Gradáció estén károsíthatja a görög- és sárgadinnyét és a vöröshagymát is.
Az L1-es hernyók szövedék alatt, az L2-L4 lárvák pedig szabadon élnek és a leveleket és a termést hámozgatják. A faj eurázsiai elterjedésű, hazánkban mindenütt előfordul. Tömegszaporodására csak a számára kedvező ökológiai körülmények között számíthatunk. Itthon általában 2–3 nemzedéke fejlődik. Hernyóként telel. Tavasszal bábozódik, ami 1-2 hétig tartó fedett bábállapotot jelent.
A lepkék május végén, június elején az éjszakai órákban repülnek, és a virágzó növényeken érési táplálkozást folytatnak. A petéket csoportokban rakják le a csíranövényekre vagy a tápnövény alsó leveleire.
A fiatal L1-es lárva nedvességkedvelő, ezért a levél fonákján, laza szövedékben hámozgatva táplálkozik. A lárva később elhagyja a szövedéket, és szabadon táplálkozik. A második nemzedék lepkéi június elejétől július közepéig, a harmadik nemzedéké pedig augusztus elejétől szeptember elejéig rajzanak. Hazánkban a második nemzedék okozza a legnagyobb károkat. A lepkék hajlamosak a vándorlásra, így a kifejlődésüktől távol is nagy tömegben tudnak megjelenni és kárt okozni. A vándorló lepkék táplálkozását elősegítik a táblaszéli virágzó gyomok. Mindenképp figyelemmel kell kísérni a nemzetközi előrejelzést. A rajzás időtartama és az egyedszám, valamint a rajzáscsúcs fénycsapdával jól előjelezhető.
1. kép A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) imágó. Fotó: Takács Attila
2. kép A gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera) imágók kopula közben Fotó: Molnár Szilárd
Gyapottok-bagolylepke
(Helicoverpa armigera)
A gyapottok-bagolylepke (1.-2. kép) klasszikus elterjedési területe a Földközi-tenger medencéje, de a Palearktikum keleti felében, a Fekete- és a Kaszpi-tenger körül és Kínában, Japánban, de az Indo-Ausztrál régióban is él. Elterjedése függ a januári és a júliusi átlaghőmérsékletektől. Magyarországon az utóbbi húsz évben vált gyakori, az egész országban elterjedt vándorlepkévé. Tartós megjelenésének oka a klíma melegebbé és szárazabbá válásában keresendő. A fény és a csalétek erősen vonzza. Az imágók nappal is táplálkoznak, aktívan keresik a virágokat.
A lárva változatos színű valódi hernyó. A hernyó apró sertékkel borított nyakpajzsa csupasz, márványozott rajzolattal. Az idősebb hernyók színe rendkívül változó (3. kép). A kifejlett hernyó hosszúsága 40 mm is lehet.
A faj bábként telel, Magyarországon 3 nemzedéke fejlődik ki. A lepke hernyója sok tápnövényű (polifág) kártevő, táplálkozását mind gyom-, mind haszonnövényeken megfigyelték. Kutatások szerint tápnövényeinek száma 120 feletti. Főként a generatív hajtásokban okoz mennyiségi és minőségi kárt. Hazai viszonyok között a kukorica (Zea mays) a fő tápnövénye. Ezen kívül a következő termesztett növényfajokat is károsítja: a szóját (Glycine max), a búzát (Triticum aestivum), a napraforgót (Helianthus annus), a dohányt (Nicotiana tabacum), a babot (Phaseolus vulgaris), a cukorrépát (Beta vulgaris), az őszi káposztarepcét (Brassica napus), a lucernát (Medicago sativa). Súlyos kártételt okozhat még a paprika (Capsicum annuum) és a paradicsom (Lycopersicon esculentum) termésén, amibe a hernyók befurakodnak és szinte elpusztítják azt.
A lepke elsősorban nyílt növényállományba rakja le a petéit. A lárvák a szójavirágokon élnek, később a fiatal hüvelyeket is elfogyasztják. A fejlettebb hüvelyeken a kártétel lyukak formájában jelentkezik. A lárva rejtett életmódja miatt, ha nem figyelünk fel idejében, néhány nap alatt jelentős kárt okozhat.
A közvetlen károsítás mellett a hernyó a rágásával utat nyit a kórokozóknak is (Fusarium spp., Aspergilus spp., Penicilium spp. stb.). Ezen fajok mikotoxinjai a melegvérű élőlényekre erősen toxikusak, nőgyógyászati elváltozásokat okozhatnak, a nemzőképességet negatívan befolyásolhatják, rákos megbetegedést válthatnak ki. A toxint a gombák a termény betakarítása után is termelik.
A gyapottok-bagolylepke előrejelzése fény- és feromoncsapdákkal kivitelezhető, a faj fényre jól repül, és kiválóan működő szexferomon-csapda is a gazdálkodók rendelkezésre áll, azonban a védekezést nehezíti, hogy a lárvák a második lárvastádiumtól a szója esetében is endofág életmódot folytatnak, így a védekezést mindenképp a lárvák keléséhez kell igazítani.
3. kép Az idősebb gyapottok-bagolylepke hernyók színe rendkívül változó.
4. kép A kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae) imágói. Fotó: Takács Attila
5. kép A leveleken jól látható a szívogatás nyoma és a szövedék. Fotó: Molnár Szilárd
6. kép A kétfoltos takácsatka gyedszáma rövid idő alatt gyorsan emelkedhet, így nagy károkat okozhat. Fotó: Takács Attila
Gamma-bagolylepke
(Autographa gamma)
A szélsőségesen polifág lárva a szóján kívül a cukorrépán, a takarmányrépán, a borsón, a lucernán, a vörösherén, a dohányon, a mákon, a lenen, a kenderen, a gabonaféléken, a zöldségféléken, a parlagfüvön is kifejlődik.
A lepke, amelynek évente 2–3 nemzedéke fejlődik, a növényeket június-július, illetve augusztus-szeptember hónapokban károsítja. A gamma-bagolylepke elterjedt kártevő egész Európában, Észak-Afrikában, Ázsia nagy részén és Észak-Amerikában. Hazánk egész területén előfordul. A faj Közép-Európában nem telel át, a Földközi-tenger medencéjéből indul a rajzás északi irányba, ekkor jut hazánk területére, amely május első és második dekádjára esik. A rajzó lepkék érési táplálkozást folytatnak. Egy nőstény lerakott petéinek száma 50–1400 között változhat. A petéket egyesével vagy kisebb csoportokban, a levelek fonákjára rakja. Szereti a párás, zárt növényállományokat.
A kikelt L1-es fénykedvelő lárvák először a leveleket, majd a generatív részeket rágják. A második nemzedék hernyói július, a harmadiké – amennyiben a feltételek megfelelőek – pedig szeptember-október hónapban károsítanak. A lárvapopuláció egyedszámát csökkentik a baktériumok, az entomopatogén gombák, a fürkészdarazsak, a fürkészlegyek és a vírusok. A lepkék rajzásmenetét fénycsapdával nyomon tudjuk követni, így időben megelőzhető a hernyók kártétele. Növényvizsgálattal és fűhálózással felderíthetjük a növényeken előforduló lárvákat. Az egy m2-enként 2–3 hernyó az a kártételi küszöbérték, ami szükségessé teszi a védekezést.
Az agrotechnikai eljárások között a táblaszélek ápolásának van a legnagyobb jelentősége, a virágzó gyomnövények visszaszorítása esetén a 3. kép Az idősebb gyapottok-bagolylepke hernyók színe rendkívül változó. gamma-bagolylepke a táblától távol tud csak táplálkozni, így a peterakás a táblától távol lesz. A bábok száma szántással és tárcsázással is csökkenthető.
Kétfoltos takácsatka
(Tetranychus urticae)
A polifág (sok tápnövényű) fajok közül kiemelkedik az egyik legveszélyesebb kártevő a kétfoltos takácsatka (Tetranychus urticae; 4. kép). A faj tömeges megjelenésére elsősorban a száraz, meleg években – mint a 2017-es is volt –, általában június közepétől kell számítani. Mozgó alakjai (nimfa, imágó) leveleken, a virágokon és a terméseken egyaránt szívogatnak (5. kép). A károsított levelek (6. kép) színén apró, halványsárgás foltok jelennek meg, amelyek később összeolvadnak. A levél torzul, bronzbarnává válik, a levél fonáki részén az atka finom szövedéke látható (5. kép). A kártétel miatt fokozódik a párologtatás, és ezzel együtt csökken az asszimilációs felület, így jelentős lesz a termésveszteség.
A kártétel nemcsak a levélen jelentkezhet, hanem a virágzaton és a termésen is, amely a szívogatás hatására torzul, és idő előtt lehullik.
A kétfoltos takácsatka lágy- és fásszárú növényeken egyaránt előfordul. Egyedszáma rövid idő alatt gyorsan emelkedhet, nagy károkat okozva (6. kép). Szabadföldi körülmények között a látható és a védekezési küszöbértéket meghaladó szintet július, augusztus folyamán éri el. Ekkor a populáción belül már minden fejlődési alak előfordul. A takácsatkák elszaporodása száraz időhöz kötött. A szójatáblák bejárásával az első, még jelentéktelennek látszó tünetekre figyelve, korai védekezéssel jó eredményt lehet elérni. Védekezésnél legfontosabb a jó időzítés.
Jelenleg szójababban két inszekticid hatóanyag használható fel, az első a deltametrin, amely csak raktári kártevők ellen, a második a klórpirifosz amely pedig rovarölő csávázószerként használható fel fiatalkori és talajlakó kártevők ellen. Az atkaölő szerrel sem jobb a helyzet, az etoxazol csak a vetőmagtermesztésben használható fel, így nagy kihívás a szója növényvédelmét megtervezni. Elmondhatjuk, hogy az előrejelzés kiemelt fontosságú a szója növényvédelmében. Kiemelendő, hogy zöldítés esetén semmilyen növényvédő szer nem használható fel.
Ajánlott hatóanyagok szójabab termesztéséhez:
Raktári rovarkártevők ellen: deltametrin.
Csávázószer fiatalkori kártevők, talajlakó kártevők ellen: klórpirifosz. Vetőmagtermesztésben levélatka ellen engedélyezett hatóanyag: etoxazol.
Eseti vagy szükséghelyzeti engedéllyel levélatka ellen szójában: hexitiazox, fenpiroximát, flufenzin (diflovidazin).
Eseti vagy szükséghelyzeti engedéllyel rovarkártevők ellen: acetamiprid, tebufenpira.
Takács Attila
Növényvédelmi entomológus
![repce_termesztese_tragyazasa_es_novenyvedelme_0[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2019/04/repce_termesztese_tragyazasa_es_novenyvedelme_01-375x281.jpg)
![mi_tortent_a_nagyvilagban[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2018/04/mi_tortent_a_nagyvilagban1-375x263.jpg)
