Az első képen az Aspergillus flavus – az emberre és az állatokra kétségtelenül az egyik legveszélyesebb – gomba jellegzetes kórképe látható. A második képen a gomba konídiuma, amelyről a nevét kapta. Az Aspergillus flavus latinul annyit jelent, hogy „sárga szenteltvíz szóró” mivel a konídium a templomi szenteltvíz szóróra hasonlít.
1960-ban egy pillanat alatt berobbant a köztudatba a toxinkérdés, amikor Angliában egy pulykafarmon hirtelen elpusztult 100.000 szárnyas. Amikor a gazda megkérdezte az állatorvost, hogy mitől pusztultak el a pulykák, az orvos a takarmányra gyanakodott. A vizsgálatok során kiderült, hogy az Afrikából behozott földimogyorólisztben lévő anyag, az aflatoxin okozta az állatok pusztulását.
Az aflatoxin amúgy a gombáról kapta a nevét, „a” mint aspergillus és „fla” mint flavus + a toxin, ami a mérgező anyagra utal. Nálunk leginkább 2004-ben vált közismerté, amikor kiderült, hogy a fűszerpaprika azért tartalmaz annyi aflatoxint, mert Dél-Amerikából származó, fertőzött paprikát kevertek hozzá.
Az Aspergillus flavus a többi toxintermelő gombafajhoz hasonlóan a talajban telel, és ahogy megfelelően felmelegszik az idő, a szél és a rovarok segítségével onnan fertőzi a kukoricát. Hőoptimuma 37 Celsius fok, ami jól mutatja a kórokozó melegigényét.
Mesterházy Ákos, akadémikus
A kukorica csőpenészgombáinak, a toxinoknak és a védekezési lehetőségeknek kétségtelenül a legnagyobb szakértője Mesterházy Ákos, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, aki az akadémiai székfoglaló előadását 2014. január 8-án tartotta „Nemesítés, rezisztenciakutatás, élelmiszerbiztonság” címmel. A Gabonakutató Kft. igazgatói tudományos tanácsadója a kutatás mellett a Szegedi Tudományegyetemen és a Szent István Egyetemen is tanít. A Magyar Kukorica Klub szakmai rendezvényén tartott, nagy érdeklődéssel kísért előadása után kértem arra az akadémikus urat, hogy mondja el azokat a dolgokat, amelyeknek az ismerete a legfontosabb ahhoz, hogy nagy biztonsággal alacsony toxintartalmú kukoricát lehessen termeszteni.
Mi az oka annak, hogy korábban sokkal kevesebb szó esett a csőpenészgombákról, illetve a toxinokról? Nem nagyon léteztek, vagy csak nem lehetett még mérni a toxinokat? Kevésbé voltak érzékenyek a termesztett fajták?
– Az aflatoxint 1961-ben fedezték fel, a zearalenonról 1968-tól, DON-ról 1977 óta tudunk, fumonizineket pedig csak 1988-ban írták le. Ez nem azt jelenti, hogy korábban nem léteztek, vagy nem okoztak kárt, csak éppen az okok nem voltak ismertek. Mivel a kórokozók a termésre legfeljebb mérsékelt hatást gyakoroltak, így a nemesítést a probléma ebből a szempontból nem igazán érdekelte. Amíg e toxinokról biztos ismeretek nem voltak, addig meg határértékekről sem lehetett szó. A nemesítés világszerte évtizedekig úgy gondolta, hogy a természetes fertőződés elegendő a fogékony vonalak és hibridek kiszűrésére, másrészt ódzkodott különféle meggondolások alapján a mesterséges fertőzésektől. A járványok világszerte rendszertelenek, és korábban is azok voltak, de mára kiderült, hogy a három legfontosabb kórokozó, a Fusarium graminearum, a Fusarium verticillioides és az Aspergillus flavus eléggé eltérő járványtani feltételrendszerrel rendelkezik. Így alig van olyan év, amikor egy vagy több kórokozó nem tud jelentős toxintartalmat előidézni. A határértéket szigorítása, például az aflatoxinnál, a másik oldalon olyan védekezési munka megkezdését indukálja, amely korábban nem látszott szükségesnek. A régi tájfajtákról túl sok adat nincs, de mivel itt a vetőmagot mindig a legszebb, egészséges csövekről biztosították, valamiféle szelekció évtizedek át működött. Járványosabb években jobban. Ma erre nincs mód, hiszen van hibrid, amelyik csak 1-2 évig van forgalomban, így ténylegesen megismerni sem lehet. Még ma is a termőképesség a legfontosabb, de lassan fordul a kocka, és visszatér az az idő, amikor a pénzbeli nyereség szabja meg a döntéseket. Ha a toxinos kukoricáért 35, a határérték alattiért 50-55 ezer forintot is megadnak, akkor kiderülhet, hogy nem éri meg piacképtelen vagy csak szerencsével eladható árut előállítani rekord termésszinten. Az, hogy ezen túl az állattenyésztésben ez mekkora kárt okoz, mindenki kiszámolhatja magának. Azt gondolom, hogy az elfogadható kockázatú hibridekből kell a legjobb termőképességűeket kiválasztani. Ehhez viszont a hibridek tulajdonságairól szükséges a termelőknek tájékoztatást kapniuk. A legjobb termőképességűek között is vannak jó élelmiszerbiztonsági mutatókkal rendelkezők, ezért a két dolgot szembeállítani nem célszerű. Inkább dolgozni kellene a két nemesítési cél együttes elérésén. Nem lehetetlen.
Megyek a legfontosabb kórokozók, amelyek a legveszélyesebb toxinokat termelik?
– A Fusarium graminearum és a Fusarium culmorum : DON és zearalenon toxinokat termel, a F. verticillioides: fumonizineket (B1-B6), az Aspergillus flavus pedig aflatoxin B1, B2. toxinokat. Ezeken kívül van még 12-13 Fusarium faj, és legalább kettő Aspergillus faj, amelyek szántóföldi fertőzést okoznak, számos toxint termelnek, de ezek igen ritkán jelennek mag nagyobb tömegben. Az összes lehetséges toxin száma 2-300 között van.
Mit lehet/kell tenni annak érdekében, hogy minél kevesebb – határérték alatti – toxin legyen a kukoricában?
- Ellenállóbb hibrideket célszerű termeszteni, a nagyon fogékonyakat pedig kizárni a köztermesztésből.
- Az előveteményből származó fertőzött növénymaradványok leszántása nagyon fontos, ahogy a bomlásuk elősegítése is.
- Adott esetben fungicidek használata, bár itt még gyerekcipőben járunk. A rezisztencia biztosabb.
- Aratás után azonnali szárítás, a soknapos tárolás a szárításig igen komoly károkat okozhat.
- A tárolás során a mikrobiológiai aktivitás lehetőleg teljes megszüntetése, erre igen sok eljárás van, de ezek összehasonlítása nem igazán történt meg élelmiszerbiztonsági szempontból.
- Nem kellene összekeverni különböző táblákról származó eltérő fertőzöttségű és toxintartalmú kukoricát.
Ez azt jelenti, hogy nem csak a kukoricatermesztés, hanem a tárolás módja is nagyon fontos. Mire kell ügyelni a tárolás során, hogy a legkevésbé romoljon a termény minősége a növekvő toxinszint vonatkozásában?
– Erősen szennyezett terméket azonnal fel kell használni, mert a tárolás során a további jelentős romlást nehéz lesz elkerülni. Ha már aratáskor sok a DON, a hideg idővel a zearalenon-felhalmozódás is megindul. 2014-ban igen sok példa volt erre.
A toxinmentesítés nem tökéletes, igen drága és jelentős termésveszteséggel jár. Szenzorokkal folyamatosan mérni kell a páratartalmat és hőmérsékletet. Ha jól vannak kihelyezve, akkor folyamatosan követhető számítógépen az adott siló vagy síkraktár helyzete, és a gép akár jelezhet, ha valahol baj van. Ezek nagyjából közismertek, tény viszont, hogy új innovációra szükség van, mert a mikotoxin probléma kiéleződés a régi ismeretek alapján már nehezebben tűnik kezelhetőnek.
Sárospataki György
