A rovarok a legsikeresebb élőlények a Földön, szinte minden biotópban megtaláljuk képviselőiket. Mint minden élőlénynek a Földön, a rovarok elterjedési területe is folyamatosan változik. Az élőhelyeik nagysága az ökológiai tényezők függvényében nőhet vagy csökkenhet, ezek figyelembevétele elengedhetetlen az eredményes növénytermesztéshez. Az újonnan megjelenő károsítók, vagy az őshonos, de tápnövényt váltó fajok csökkenthetik a termény mennyiségét, illetve minőségét. Az új-régi kártevők elleni védekezés mindig problémákat okoz a növénytermesztéssel foglakozó szakembereknek.
Megéri
A kukorica az egyik legfontosabb takarmánynövény, igen sokoldalúan felhasználható és hasznosítható. A szemtermése, amely keményítőben gazdag, fontos abraktakarmány, de a teljes növény is értékes takarmány, melyet többféleképpen, zölden, silózva hasznosítanak, ezen kívül ipari felhasználásra, és közvetlen emberi fogyasztásra is alkalmas. Ezt a sokoldalú növényt igen jól lehet értékesíteni, így érthető, hogy a növény védelme örökzöld téma. A kukoricának a napraforgó és az őszi káposztarepce mellett biztos piaca van. Az új fajtákkal és hibridekkel intenzívvé vált a termesztéstechnológia. A sikeres kukoricatermesztéshez és így a biztos bevétel eléréséhez – táblaválasztás, a fajtaválasztás, a vetésforgó és a tápanyag-utánpótlás mellett – azonban mindenképpen szükséges a kártevő rovarok elleni megfelelő növényvédelem.
Több faj, nagyobb kár, összetettebb feladat
Az utóbbi időben sokasodtak a kártevők okozta károk a kukoricavetésekben. Eddig a legismertebb és leggyakoribb kukorica-kártevők a következők: a magokat és a gyökereket károsítják a drótférgek, az áldrótférgek, a cserebogárpajorok. A csíranövényeket a szár-fonálféreg, a kukoricabarkó, a feketebarkó, a sároshátú bogár és lárvája, a fekete tücsök, a lótücsök, a vetési varjú, a fácán, a mezei pocok, az ürge, a hörcsög és a vaddisznó fogyaszthatja. Kártevőként jelentkezhet még a nyolcsávos gyalogcincér, a butabogár és a muharbolha. A csíranövények főhajtását gradációs években a fritlégy, a gabonafutrinka lárvája és vetésfehérítő bogarak pusztítják.
A zöld növényi részekkel táplálkozó fajok közül a gabonabolhák, a muharbolha, a vetésfehérítő bogarak, a feketebarkó, a kukoricabarkó, a muszkamoly, a szárlégy és a fritlégy okoz gondot. A 20-40 cm magasságú kukoricát a vetési bagolylepke hernyói károsíthatják. A fejlettebb kukorica levelein a gamma-, a káposzta- és a somkóró-bagolylepke hernyói károsíthatnak. A levéltetvek a nekik kedvező csapadékos években ellephetik a leveleket, a címert, a csövet és a szárat is. Június vége felé a zöld cserebogár táplálkozhat a leveleken. Ezek csak a gyakori kártevői a kukoricának, de már ebből is láthatjuk, hogy a kukorica növényvédelme összetett feladat.
Ez a hosszú felsorolás jelentheti azt, hogy több faj károsítja a kukoricát, mint eddig? Vagy csak az ismert kártevők okoznak nagyobb bajt? És valóban növekszik a kukorica kártevőinek a száma? Ha az utóbbi 30 évet vesszük alapul, akkor egyértelműen igen! Már csak azért is, mert két nagyon fontos és nehezen leküzdhető ellenféllel bővül a kukorica kártevőinek hosszú listája. Ezekből a nehézsúlyú kártevőkből mutatok be néhányat.
A kukoricamoly
Az első és talán a legfontosabb a kukoricamoly (Ostrinia nubilalis). A lepke 14-16 mm hosszú, a szárnyfesztávolsága 20-30 mm. Az ivarok jelentős ivari dimorfizmust mutatnak. A hím elülső szárnya ibolyás-barna (1. kép), a hátulsó szárny szürkésbarna, mindkettő sárgásfehér harántsávokkal, illetve foltokkal, zegzugos vonalakkal.
1. Hím kukoricamoly. Fotó: Molnár Szilárd
2. Nőstény kukoricamoly. Fotó: Takács Attila
A nőstény (2. kép) szárnyainak színe a sárgásfehértől az agyagsárgáig változhat. Az elülső szárnyán vékony zegzugos barna harántvonalak, foltok találhatók. A pete ovális-kerekded, 0,5 mm átmérőjű. A nőstény a petéket csomóban rakja le. Átlagosan 25-50 petét rak le csomónként. A petecsomó sárgás vagy csontfehér és a kelés előtt 1-2 nappal szürkévé, sötéten pontozottá válik a peteburkon átlátszó hernyófejektől (feketefejes stádium). Elterjedése: Eredetileg palearktikus elterjedésű, később, valószínűleg tápnövényeivel hurcolták be Észak-Amerikába és a Távol-Keletre. A kukoricamoly Anglia és Észak-Európa kivételével általánosan elterjedt faj Európában, így Magyarországon is. Morfológiai alapon alfajok különböztethetőek meg. Természetes körülmények között a fő tápnövénye a vadkomló (Humulus lupulus). Életmódja, kártétele: A kukoricamoly egyike a legpolifágabb rovaroknak. Mai ismereteink szerint tápnövényeinek a száma meghaladja a 200-at. A hernyók kártételét megfigyelték kenderen, komlón, cirokon, paprikán, burgonyán, citromon, babon, édesburgonyán és teán is. Magyarországon ennél kevesebb tápnövénye ismert.
1. táblázat: A kukoricamoly tápnövényei Magyarországon. Nagy nyomán, 1993
A kukoricamoly nálunk őshonos, először a XVI-XVII. században találkozhatott a kukoricával, előtte valószínűleg a vadkomló (Humulus lupulus) volt az egyik fő tápnövénye, amelyen még élnek populációi (1. táblázat, lásd a lap alján). Kártétele igen változatos: évjáratonként, termőhelyenként és fajtánként jelentősen eltérő lehet. A frissen kelt hernyók kártételét már június második felétől észlelhetjük, melyet a fiatalabb levelek lemezén jelentkező ablakos lyuggatás jelez. Gyakori a címerszárba történő befurakodás (3. kép), amely ennek a letöréséhez vezethet. A levélrágás csökkenti az asszimilációs felületet, ez azonban sokkal kisebb jelentőségű, mint a szárban történő rágás, amely csökkenti a növény magasságát, rontja a fiziológiai állapotát, fogékonnyá teszi a fertőzésekkel szemben. Ez kihat a termés mennyiségére is.
3. Kukoricamoly hernyó a címerszárban. Fotó: Molnár Szilárd
Hazánkban jellemzően egy nemzedékű, de a klíma változásával (melegedésével) a faj fenológiai változáson megy keresztül. Ez azt eredményezi, hogy az eddig tisztán egy nemzedékű faj populációnak egyes egyedei nem hernyóként vonulnak diapauzába, hanem a legújabb kutatások szerint Magyarországon ennek 10-20%-a még az adott évben bebábozódik és imágóvá fejlődik. Jelen információink szerint a faj repülési ideje május 19. és szeptember 15. közé esik. Az áttelelő hernyók bábozódása után, az abból kikelő imágók fő rajzási ideje június 15. és július 15. között van. A diapauza nélküli egyedek második rajzása augusztus 25. illetve szeptember 15. közé esik. Természetesen az adott év időjárási anomáliáinak megfelelően ettől eltérő is lehet.
4. Jermy típusú fénycsapda. Fotó: Takács Attila
Előrejelzés és védekezés. A faj rajzásdinamikája fénycsapdával (4. kép) jól jelezhető, így a rajzáscsúcstól számított 4-8 napon belül végzett állománykezelés hatékony védelmet nyújthat ellene. Magyar kutatók évek óta kísérleteznek a Kárpát-medencében élő kukoricamoly-populáció hím egyedeit vonzó hatékony szexferomon előállításával, azonban a faj feromon-polimorfizmusa miatt eddig ez nem vezetett eredményre. Szerencsére egy több éves kutatás végére 2016-ban sikerült magyarországi kukoricamoly populáció előrejelzésére alkalmas feromoncsapdát kifejleszteni. Így a fénycsapdát kiegészítve sokkal hatékonyabb előrejelzés áll a kukoricatermesztők rendelkezésére.
A gyapottok-bagolylepke
Kártételének súlyosságát tekintve nem marad el az előző fajtól a gyapottok-bagolylepke (Helicoverpa armigera). Az imágó szárnyfesztávolsága 35-40 mm (5. kép). Az elülső szárnyainak alapszíne világosbarna-okkersárga. Hátulsó szárnyának szegélyén széles sötétbarna sáv húzódik. A szexuális dimorfizmus (6. kép) nem nyilvánul meg olyan markánsan, mint a kukoricamoly esetében. A hímek halványabb színűek, az első szárny zöldes árnyalatú, míg a nőstények elülső szárnya nem tartalmaz zöld árnyalatot. Az imágók nappal is táplálkoznak, aktívan keresik a virágokat. A frissen lerakott peték viaszfehérek, később zöldesek, átmérőjük 0,5-0,6 mm, magasságuk 0,4-0,5 mm.
5. Gyapottok bagolylepke imágó. Fotó: Takács Attila
6. Gyapottok bagolylepke kopula. Fotó: Molnár Szilárd
A lárva változatos színű valódi hernyó. A hernyó apró sertékkel borított nyakpajzsa csupasz, márványozott rajzolattal. Az idősebb hernyók színe rendkívül változó (7. kép). A kifejlett hernyó hosszúsága 40 mm is lehet. Feje, nyakpajzsa és lábai barnák. Hat lárvastádium különböztethető meg, a lárvastádium hernyói fejtok-szélességük alapján különíthetőek el. A báb (8. kép) barna színű fedett báb, amely a talajban és a tápnövényben is lehet.
7. Gyapottok bagolylepke hernyók változatossága. Fotó: Molnár Szilárd
Elterjedése
A gyapottok-bagolylepke klasszikus elterjedési területe a Földközi-tenger medencéje, de a Palearktikum keleti felében, a Fekete- és a Kaszpi-tenger körül és Kínában, Japánban, továbbá az indo-ausztrál régióban is él. Elterjedése függ a januári és a júliusi átlaghőmérsékletektől.
Magyarországon az utóbbi húsz évben vált gyakori lepkévé. Az egész országban elterjedt vándorlepke. Tartós megjelenésének oka a klíma melegebbé és szárazabbá válásában keresendő. A fény és a csalétek erősen vonzza.
Életmódja, kártétele: A báb telel, Magyarországon 3 nemzedéke fejlődik ki. A lepke hernyója sok tápnövényű (polifág) kártevő, táplálkozását mind gyom-, mind haszonnövényeken megfigyelték. Kutatások szerint tápnövényeinek száma 120 feletti. Főként a generatív hajtásokban okoz mennyiségi és minőségi kárt. Hazai viszonyok között a kukorica (Zea mays) a fő tápnövénye. Ezen kívül a következő termesztett növényfajokat is károsítja: a búzát (Triticum aestivum), a napraforgót (Helianthusannus), a dohányt (Nicotiana tabacum), a babot (Phaseolus vulgaris), a cukorrépát (Beta vulgaris), az őszi káposztarepcét (Brassica napus), a lucernát (Medicago sativa). Súlyos kártételt okozhat még a paprika (Capsicum annuum) és a paradicsom (Lycopersicon esculentum) termésén, a hernyók befurakodnak a termés belsejébe, és szinte elpusztítják azt.
8. Gyapottok bagolylepke bábja. Fotó: Molnár Szilárd
9. Gyapottok bagolylepke hernyója a kukoricán károsít. Fotó: Molnár Szilárd
A fő tápnövénye, a kukorica esetén a hernyók a nővirágzaton keresztül rágják be magukat a csőbe (9. kép). Kutatások alapján kijelenthető, hogy azon a kukoricán lesznek lárvák, amelyiknek a nővirágzása egybeesik a gyapottok-bagolylepke rajzáscsúcsával. A gyapottok-bagolylepke a legnagyobb kártételt a csemegekukorica-termesztésben okozza. A közvetlen károsítás mellett a hernyó a rágásával (10. kép) utat nyit a kórokozóknak is (Fusarium spp., Aspergilus spp., Penicilium spp. stb.). E fajok mikotoxinjai a melegvérű élőlényekre erősen toxikusak, nőgyógyászati elváltozásokat okozhatnak, a nemzőképességet negatívan befolyásolhatják, rákos megbetegedést válthatnak ki. A toxint a gombák a termény betakarítása után is termelik.
10. A rágás következtében a kukoricacsövön megjelenő fuzárium. Fotó: Molnár Szilárd
Előrejelzés, védekezés: A gyapottok-bagolylepke előrejelzése fény- és feromoncsapdákkal kivitelezhető, a faj fényre jól repül és kiválóan működő szexferomcsapda is a gazdálkodók rendelkezésre áll, azonban a védekezést nehezíti, hogy a lárvák a második lárvastádiumtól a kukorica esetében is endofág életmódot folytatnak, így a védekezést mindenképp a lárvák keléséhez kell igazítani.
A fénycsapda fogási eredménye szerint a tavaszi kisebb, és a nyár közepi-ősz eleji a nagyobb rajzáscsúcs. A védekezés eredményessége alapvetően a védekezés időzítésén múlik. A rajzáscsúcs után 2-3 nappal végrehajtott védekezés a leghatékonyabb, mivel a petestádium nyáron csupán ilyen rövid ideig tart, szemben az őszi 7-8 nappal. Ilyenkor az éppen kikelt L1-es lárvák még a növény felületén táplálkoznak, így a növényvédő szerekkel hatékonyan gyéríthetők. A védekezést a címerhányás kezdetétől július végéig kell elvégezni.
A kukoricabogár
Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera; 11. kép) Észak-Amerikából származik, első egyedeit Európában 1992-ben, a belgrádi repülőtér közelében találták meg. A kártevő a populációját kordában tartó vírus, gomba és egyéb parazitoid hiányában viharos gyorsasággal terjedt Európa más országaiban, így Magyarországon is. A kukoricabogarat Magyarországon először 1995-ben, Mórahalom környékén találták meg.
11. Az amerikai kukoricabogár nőstények érési táplálkozás közben. Fotó: Takács Attila
Mind az imágó, mind a lárva kárt okoz, de a lárva a fő kártevő. A gyökerek rágásával, kiodvasításával okoz gazdasági kárt. A fiatal lárvák a gyökér csúcsától a gyökér alapi részéig rágnak, az idősebb lárvák pedig a vastagabb gyökereket pusztítják. Ez a fejlődő növények tápanyag-ellátottságát és vízfelvételét gátolja, ezzel a növény visszamarad a növekedésében. A növény támasztása gyengül, és erősebb szél hatására eldől. Később a kukorica regenerálódása miatt újra függőlegesen nő, de a talajszinten láthatóvá válik az ún. lúdnyaktünet. Az imágók a kukorica virágporával, a bibeszálakkal táplálkoznak. Az imágó fő kártétele a bajusz lerágásával jelentkezik. Virágzás idején a bajuszszálak hiánya termékenyülési zavarokat okoz. Az amerikai kukoricabogárnak évente egy nemzedéke fejlődik ki. A peték telelnek a talaj felszíne alatt 15-20 centiméterrel. A lárvakelés tavasszal, május második felétől június közepéig húzódhat.
A lárva 30 nap alatt fejlődik ki a gyökereken, majd bábozódik. A bábnyugalom 5-10 napig tart. A bogarak rajzása június közepétől indul, először a hímek jelennek meg. A párosodás után a nőstények érési táplálkozást folytatnak általában 7-10 napig, majd ezután rakják le a petéiket. A kukoricabogár fő tápnövénye a kukorica. Ettől eltérően a bogarak táplálkozását napraforgón, tökön, dinnyén, babon, lucernán, szőrös disznóparéjon is megfigyelték. A kártevő előrejelzése legegyszerűbb módon szexferomon csapdával lehetséges. A kukoricabogár elleni védekezés leghatékonyabb módja a vetésváltás.
Fontos a tudás
Látható, hogy a kukoricamoly, a gyapottok-bagolylepke és az amerikai kukoricabogár elleni védekezések kiindulópontja a fajok rajzásának és rajzáscsúcsainak pontos ismerete. A fent bemutatott kártevők ellen rajzásfenológiai vizsgálat és előrejelzés nélkül a védekezés elképzelhetetlen. A mennyiségi kártétel mellett sajnos minőségi kárt is okoznak azzal. hogy rágásuk nyomán utat nyitnak a kórokozóknak közöttük a Fusarium-, Aspergilus-fajoknak, amelyek olyan toxinokat termelnek, amelyek melegvérűekre erősen toxikusak. A szántóföldi kukoricatermesztésben a teljesség igénye nélkül a következő hatóanyagok állnak a rendelkezésére a 2018. 12.26.-i adatok szerint: az amerikai kukoricabogár, a gyapottok-bagolylepke és a kukoricamoly ellen: Béta-ciflutrin, Alfa-cipermetrin (alfametrin), Zéta-cipermetrin, Lambda-cihalotrin, Eszfenvalerát, Indoxakarb; csak az amerikai kukoricabogár ellen: teflutrin.
Takács Attila
növényvédelmi entomológus
