Nemcsak a gépen múlik a precizitás hatékonysága

Borítókép
Nemcsak a gépen múlik a precizitás hatékonysága

Emberi tényező, logikus tervezés és előrelátás, gondos körültekintés – ez is kell a sikerhez

Sokan még mindig azt a téves nézetet osztják, hogy a precíziós mezőgazdaság egy igen beruházásigényes dolog. Véleményem szerint „csak” rendkívül elhatározás-igényes, és ha átgondoltan és körültekintően kezdenek bele, akkor egy gazdaság költségvetéséhez képest igen csekély a beruházás igénye.

Gép és szemlélet

Ma Magyarországon precíziós mezőgazdaság címszóval, leginkább precíziós eszközhasználat dívik. A nagy gépforgalmazó cégek óriási marketing-költségvetéssel próbálják rávenni a termelőket, hogy precízebb és precízebb gépeket vegyenek. És ezek bizony tényleg drága dolgok. Természetesen ezeknek is megvan a létjogosultságuk, hiszen az újabb-modernebb gépek valóban hatékonyabbak, takarékosabbak, pontosabbak. Valóban ráhúzható még az is, hogy ezek az új gépek esetleg új talajművelési eljárásokat tesznek lehetővé, esetleg műveleteket vonnak össze, így növelve a hatékonyságot, de semmiképp nem mondható, hogy új szemléletet hoznak a mezőgazdálkodásba. Apropó, precíziós mezőgazdaság....

Miért van az, hogy a hangsúly leginkább a „precíziós” szón van? Miért nem inkább a „mezőgazdaság” a hangsúlyosabb?

Az eddigi tapasztalatom sajnos az, hogy ha egy nagy cégnél leülünk erről a témáról beszélgetni, akkor az ügyvezető, a gépész, még esetleg a traktoros is jelen van, de a növénytermesztő kollégát a legritkább esetben invitálják meg. Véleményem szerint ez sajnos annak tudható be, hogy a köztudatban a precíziós mezőgazdaság szinte kizárólag a technikáról, a gépekről szól. Az esetek legnagyobb részében kizárólag az automatikus kormányzást értik az egész alatt. Így már jobban érthető, hogy a növénytermesztő kollégát hidegen hagyja a téma, mert neki semmi segítséget nem ad a kormányzás. De nem feltétlenül kell ennek így is maradnia!!!

Precíz probléma

Térjünk vissza a szavakon való „csámcsogáshoz”! Feltűnt nekem, hogy kevés átlagos termelő – aki adott esetben nem is kis területen gazdálkodik – tudja pontosan megmondani, hogy az adott hektáron (mondjuk egy 50 ha-os tábla közepén) mi a gazdasági egyenleg. Pontosan mekkora a ráfordítás? És mennyi a bevétel? Sajnos az a tapasztalatom, hogy 10 termelőből jó, ha 2-3 azt tudja mondani, hogy pontosan tisztában van ezekkel az adatokkal. Amikor meg elkezdenek differenciáltan anyagokat kijuttatni, akkor még rosszabb lesz az arány. Ha ezek az információk nem állnak rendelkezésre, akkor hogyan beszélhetünk „gazdálkodásról”? Mi alapján történnek a döntések? Hogyan várhatják el, hogy valaki bizonyítsa be az új technológia megtérülését, ha nincs mihez viszonyítani?

A legfontosabb feltételek

Térjünk vissza az alap témához! Ha a precíziós mezőgazdaság elindításához nem elsődlegesen pénzt kell beletenni, hogy menjen a dolog, akkor vajon mit kéne beletenni? Az én meglátásom szerint a következőkre van leginkább szükség: szakmai tudás, idő, emberi erőforrás.

És a végén pont ugyan ezeket fogjuk visszakapni. Sokkal magasabb szakmai tudást, mert objektív adatok alapján tudjuk eldönteni bármiről, hogy az adott területen működik vagy sem (vetőmag, műtrágya, növényvédő szer, talajművelés stb. stb.). Időt is kapunk vissza, hiszen a mért és rögzített adatokból, töredék idő alatt ki tudjuk nyerni a számunkra érdekes információkat (Például egy költség–haszon-térkép előállítása is könnyedén lehetséges lesz). Emberi erőforrást is visszakapunk, hiszen az egész gazdaság adminisztrációja akár már a traktorfülkében létrejön. A gazdasági haszon ott keletkezik, hogy a rendelkezésre álló információk alapján vagy mi magunk vagy egy szaktanácsadó megfelelő döntéseket tud hozni.

Ezen a ponton szoktam elmondani, hogy minden termelőnek, aki ezen az úton el szeretne indulni, vagy már el is indult, hogy a legfontosabb feladata, hogy a keletkezett adatok között RENDET tartson! Mert az ember nem tévedhetetlen, és néha rossz műtrágyanevet választ ki a listából, vagy elírja a növényvédő szer nevét, vagy bármi más „apró” hibát vét. Akkor valakinek ezeket át kell nézni és lehetőleg azonnal javítani (mert este még emlékszem, hogy milyen flakont vittem ki...). Ahol rend van, ott egy szaktanácsadó boldogan és eredményesen tud segíteni. Máskülönben, hiába a több terrabájtnyi big data, a kinyerhető hasznos információ a nullához tart.

Két döntő lehetőség

Jelenleg azt látom a legnagyobb akadálynak, hogy a sokféle csúcskategóriás géppel egy gazdaságban csak szigetszerű megoldások születnek. A csúcstechnikával felszerelt vetőgép önmagában tökéletesen működik, a permetezőgép is csodálatosan végzi a dolgát. Mindkettő automatikusan szakaszol, ha nagyon akarom, akkor még kijuttatási tervet is képes megvalósítani. Az elvégzett munkákról kapott adatok kinyerése és egy rendszerbe pumpálása viszont már szinte lehetetlen feladat. És mivel első körben nem is látszik haszna, hogy ezeket az adatokat összegyűjtsük, csak a vesződség látszik. Így ezzel nem is foglalkozik senki. Marad a határidőnaplóban felírt „hevenyészett jegyzet”, ha mégis valamit meg szeretnénk jegyezni.

Ezért mindenkinek az a javaslatom, hogy első körben koncentráljon arra, hogy a munkagépeit és kombájnjait egy egységes rendszerbe hozza össze. Erre két lehetőség van. Az egyik, hogy minden gép egyetlen gyártótól származik. Ekkor a traktorban lévő kezelőfelületre rá tudom illeszteni az összes munkagépet, és így az adminisztráció egyetlen közös felületen megoldódik. Az adatok egyetlen csatornán jönnek-mennek az iroda és a szántóföld között. Ezzel a probléma megoldva.... Ha nem is a legolcsóbban, de tökéletesen működőképesen. Csak egyetlen dologra kell figyelni, hogy a jövőben sem kerülhet be a céghez egyetlen „más színű” eszköz sem!

A másik lehetőség, hogy a traktorok, munkagépek és kombájnok „fölé”, létrehozok egy egységes kezelőfelületekből álló rendszert. Az irodából nézve a géppark így teljesen egységes lesz, függetlenül attól, hogy épp milyen gyártmány a traktor a vetőgép vagy műtrágyaszóró. És a jövőben is szabadon cserélgethetem ezeket a gépeket, a felépített rendszer egységes marad.

Márkaválasztás és kezelőfelület

Itt szoktunk elérkezni ahhoz, hogy megpróbálom a termelőket meggyőzni: a traktor kormányzását és ezt az egységes rendszert érdemes kettéválasztani. Abban az esetben, amikor még egyik sincs megoldva, valóban értelmetlennek tűnik két kezelőfelületet betenni a gépbe. Ekkor is olyan eszközt célszerű választani, ami később a kormányzást „átengedi” a gyári megoldásoknak, és koncentrál a munkagépekre. Miért van erre szükség? Mert aki egyszer elkezdett robotpilótával dolgozni, az az új traktornál is ragaszkodni fog hozzá. Egy új gép beszerzésekor viszont a gyári megoldásoknál jobb-olcsóbb nincs. (Legalább 50%-kal olcsóbban lehet hozzájutni. Ha az előző traktor saját rendszerére építettem ki az egészet, akkor ezen a ponton nincs más lehetőségem, mint maradni az adott traktormárkánál, hiszen az a kezelőfelület, az a rendszer kizárólag abban a típusban van. Ha olyan eszközzel oldottam meg az előző gépben a kormányzást, ami nem hajlandó „átengedni” ezt egy másik eszköznek (és használni a másik GPS-pozícióját), akkor kénytelen vagyok az új gépből kivetetni a gyári rendszert, és jóval több pénzért belerakatni a régivel megegyezőt, hogy az egység megmaradjon.

Sajnos az a tapasztalatom, hogy nagyon sok helyen már igen messzire jutottak ebben a zsákutcában és onnan visszajönni fájdalmas és drága dolog. Tehát az javaslatom azoknak, akik szeretnének messzire jutni ezen az úton, hogy gondolkodjanak RENDSZERBEN és hosszabb távra! Tájékozódjanak, érdeklődjenek, gyűjtsék be az elérhető információkat az eszközökről. Nézzék meg, hogy az adott eszköz hogyan fog tudni hosszú távon is egy magasabb szintű rendszerben működni. Tudom, hogy minden forgalmazó úgy hirdeti az eszközét, hogy az „mindent IS” tud. Legyünk óvatosak, mert ez nem teljesen igaz!

Nagy Bence
Magtár GPS
06-20-4023980

Tartalom közti banner a cikk végére
no