Növényvédelem a hatóanyag-kivonások idején

Mi az a téma, amiről ma az ember legtöbbször hall, amikor növényvédelemmel foglalkozó szakmai rendezvényeken jár? Nos, a nemzeti és az uniós szabályozás anomáliái, azon belül is a hatóanyag-visszavonások. Írásomban nem azt akarom eldönteni, hogy ezek a változások szakmailag megalapozottak-e, hanem arra törekszem, hogy némileg rávilágítsak, mi lesz közben és utána a növényvédelemmel? A cikk keretei csak arra elegendőek, hogy pillanatképeket villantsak fel, a részletek akár újabb öt évet is kitöltenének az egyetemeken.

Mi a jövő (sőt, inkább a jelen) útja?

A változás és a tanulás képessége. Tulajdonképpen semmi olyan, amit ne hallottunk volna az egyetemen, továbbképzéseken, rendezvényeken. Bólogatunk, amikor halljuk, körülbelül tudjuk is, miről van szó, de valójában nagyon kevesen csinálják: az integrált növényvédelem. Mármint a valódi integrált szemlélet – függetlenül attól, hogy konvencionális vagy biológiai gazdálkodást, és növényvédelmet folytatunk. Mit értek ez alatt?

Azt, hogy eddig a kémiai növényvédelem mindenhatóságának bűvöletében keveset foglalkoztunk a növények egészségügyi állapotát meghatározó egyéb tényezőkkel. Nos itt az ideje!

A cél: megelőzés

Alapvető szemléleti változás, hogy nem kezelni, hanem megelőzni kell. Arra kell alapoznunk a stratégiát, hogy már a fertőzés bekövetkezése előtt minimalizáljam annak esélyét, és a következmények súlyosságát. A termőhelytől, a talajtól, a klimatikus-mikroklimatikus viszonyoktól elindulva a fajta, sőt a termesztendő növényfaj megválasztásán, a tápanyagutánpótlás, a termesztéstechnológia elemein, és a fizikai módszereken keresztül, a növényvédő szerek használatáig egységes stratégia mentén kell gondolkodni, majd cselekedni. Szintén ide tartozik a harmonikus tápanyagellátás. Nem túl sok, nem túl kevés, hanem pont elég, megfelelő arányban. Szinte már agyoncsépelt a talajélet, a mikrobiológiai egyensúly, a talajszerkezet témája is. Ha azonban mélyebbre ásunk a témában, ismereteink igen csekélyek. Arról már ne is beszéljünk, hogy az ismereteknek hány százalékát alkalmazzuk.

Mit is jelent ez a gyakorlatban?

A döntéseinknek adatokon és méréseken kell alapulniuk. Pontosan tudnunk kell, hogy mi a gazdaságilag elfogadható szintje a károsítóknak, és a beavatkozásoknak nem a nulla fertőzöttség, hanem a gazdaságossági küszöbérték alatt tartása legyen a célunk. Ezt az irányzatot ma sok néven emlegetik – okosfarm, smart farming, precíziós gazdálkodás – amely, ha tetszik, ha nem, a küszöbön kopogtat, sőt mit kopogtat, már rég ránk rúgta az ajtót! Először valóban ismernünk kell a helyet, ahol termesztünk. Mikroklíma, talaj, csapadék, talajvízviszonyok, mikrobiális élet a talajban stb. Nem csak tudnunk kell ezeket az adatokat, hanem hasznosítanunk is. Ehhez kell alkalmazkodnunk már a termesztendő fajok-fajták-hibridek kiválasztásával is. Nem annak kell az elsődlegesnek lennie, hogy mennyi az elméleti termésátlag ha minden klappol? Mert soha, egyetlen évben sem klappol minden. Eddig sem volt ilyen, és ezután sem lesz. Az az igazi kérdés, hogy az adott termőhelyen mit várhatunk reálisan az általunk választott fajtától, és ennek kell a célnak lennie?

A fentebb már említett megelőző stratégiából következően a növényvédelemnek részei olyan készítmények, amelyek jogilag – engedélyezési szempontból – nem tartoznak a növényvédő szerek közé. Olyan – a növény- és talajkondicionálók, termésnövelők közé sorolt – készítmények, amelyek a növényt a fertőzést megelőzően hozzák olyan állapotba, hogy az ellent tudjon állni a kórokozóknak, károsítóknak, káros környezeti hatásoknak, vagy ha már bekövetkezett a probléma, gyorsabban tudjon regenerálódni.

A nem kémiai növényvédelmi módszerek törnek előre vagy térnek vissza. Ez talán az a témakör, amelyben a legelőrébb járunk. Kezdve a rezisztencia-nemesítéssel, a már sok kertészetben használt feromonos légtértelítésen, a specifikus víruskészítményeken, a tömegcsapdázásra alkalmas színcsapdákon, és a hasznos élő szervezetek felszaporításán keresztül, a szántókon jellemző sorközművelésig és vetésforgóig, ma is már sok elemét használjuk.

A biológiai növényvédelmi megoldások beépítése a technológiába (nem is merek a teljes biológiai növényvédelemről beszélni). Európa nagy részén már a legtöbb kultúra esetén alapvető elvárás, szinte minden növényre létezik biológiai készítményekre alapozott technológia. Szőlőben, gyümölcsösökben és zöldségfélékben ma már hazánkban is nagyon nagy területeken, magas termelési színvonal mellett napi gyakorlat a biológiai megoldások használata. Akár teljesen önállóan, minősített biológiai ökológiai gazdálkodásban, akár pedig kombinálva a hagyományos módszerekkel. Bár Magyarországon még mindig sokan nem hiszik el, hogy az ökológiai gazdálkodás valóban fenntartható, elég ránézni az organikus gazdálkodás részarányára más EU-tagállamokban.

Megváltozik az alkalmazástechnika

Csak ott, és csak annyit, amennyi szükséges. Ez a szintén régóta emlegetett precíziós gazdálkodás egyik eleme. Ebben is fejlődnünk kell, elektrosztatikus permetező, változó dózisú kijuttatás, szabályozott cseppképzés, csökkentett lémennyiség. Ezek nem a jövő, hanem a jelen kulcsszavai. Ismét csak nyitottság, alkalmazkodás és tanulás.

A technológián túli tényezők

Ahhoz, hogy a változásokhoz alkalmazkodni tudjunk, még két külső – általunk csak közvetetten befolyásolható – tényezőnek kell alapjaiban és igen gyorsan megváltoznia.
Az egyik az adatokon és méréseken alapuló döntéseknek még egy vetülete. Ember legyen a talpán, aki ma rendet tud vágni a termésfokozók, biostimulánsok, növénykondicionálók, talajkondicionálók, biopreparátumok, szentelt vizek tömkelegében. Ezeknek a termékeknek a nagy része 2021-től csak bejelentésköteles lesz, nem kell regisztrálni, vagyis az eddigieknél is kaotikusabb lesz a helyzet. Ma a választás az esetek többségében csak és kizárólag hiten vagy a gyártók adatain, legjobb esetben a saját tapasztalatokon alapul. Igazi, objektív, összehasonlító kísérleteket nem találunk. A régi agrárkutatási struktúra leépülését nem követte új rendszer felépítése. A kutatóintézetek, a növényvédelmi hálózat, az egyetemi kutatási kapacitások megszűnését nem követte új rendszer kialakulása. Ennek a tudásbázisnak az újraépítése nélkülözhetetlen! Hogy ezt ki hozza létre, a szakmai érdekképviseletek, az állam, az integrátor-feldolgozó cégek, a termelők spontán összefogása, ez másodlagos. Nem kell feltalálnunk a spanyolviaszt, van elég jól működő példa Európában.

A másik fontos tényező pedig a jogszabályi és hatósági környezet. A növényvédelemhez, a mezőgazdasághoz kapcsolódó szabályozási-, engedélyezési környezet nagy mértékben eltér más EU-tagországok gyakorlatától. Néhány kulcs kifejezés: kiskultúrák, fizikai hatásmódú növényvédelmi megoldások engedélyezése, drónok szabályozása, AKG-szabályozás, növényvédő szer felhasználói kategóriák, termésfokozók 2021-től változó szabályozása, és még folytathatnánk a sort. Ezek az eltérések komoly akadályokat állítanak a más szabályozási környezethez szokott gyártó cégek elé. Persze trükkös nép vagyunk, mindent megoldunk okosban. Repülünk illegálisan, toljuk a senki által nem ellenőrzött fekete technológiát, vesszük a nem engedélyezett készítményeket euróért Nyugat-Európából vagy az ukrán határ mentén a piacról. Tényleg az a megoldás, hogy a be nem tartott, és be nem tartható szabályozást erőltetjük?

Összefoglalóan elmondhatjuk, hogy a legnagyobb változásnak a fejekben kell megtörténnie. A nyitottság az új megoldásokra, az a bizonyos élethosszig tartó tanulás, és a megújulás igénye kell, hogy vezessen minket. A nosztalgia, a „régen minden jobb volt”, és a „mi mindent jobban tudunk” nem vezet sehová. Mert Darwin óta tudjuk, hogy nem a legerősebb, hanem a leginkább alkalmazkodóképes egyedek nyernek az evolúcióban.

Najat Attila

ügyvezető; Biocont Magyarország Kft.

Tartalom közti banner a cikk végére
no