Viktória a fiáért kezdte, aztán beleszeretett a fürjezésbe

Nem a pénz, nem a mennyiség, hanem a minőség és az állatok szeretete mozgatja az esztergomi gazdaságot

A legeredetibb forgatókönyveket az élet írja – és így van ez a mezőgazdaságban is. Urbanics Viktóriáéknál például lényegében semmilyen családi vagy szakmai előzménye nem volt a gazdálkodásnak, így az állattartásnak sem. A fia születése azonban mindent megváltoztatott: nemcsak a gyermekáldás örömével, hanem egy egészen új életprogrammal. Ma már – bár ez nekünk, a mezőgazdálkodás szerelmeseinek nem új – egyenesen szenvedélyévé vált, amit csinál. De mit és hogyan is csinál…?

 

 

Anyaként terelte új útra a sors

Az ókori arabok úgy tartották, a gyerekszületés nemcsak a személyes sokasodás révén, hanem az élet minden területén áldást hoz a családba. Az esztergomi Urbanics család példája megerősíti a régi közel-keleti tapasztalatot.

– Amikor megszületett a kisfiunk, súlyos vashiányt állapítottak meg nála. Nem vagyunk gyógyszerpártiak, úgyhogy az orvosi, gyógyszeres terápia mellett komolyan elkezdtük keresni annak a lehetőségét, hogyan lehet természetes eredetű tápanyaggal pótolni a hiányzó mennyiséget. Így találtunk rá a fürjtojásra – meséli a ma már Vikinca Fürjészet nevű gazdaságot vezető Viktória. A fiatalasszony akkoriban még adminisztratív munkakörben dolgozott egy vállalatnál. A nemcsak ebben, hanem vezetéknevében is a várost, a városias életmódot idéző édesanya mindössze a nosztalgia kedves emlékeit hozta a felmenőitől. – Addig nálunk a „szakmai előzmény”, a gazdálkodás családi hagyománya mindössze annyiból állt, hogy felejthetetlen emlékként élt bennem a nagyszüleim vidéki háza. Ott háztájiban volt némi baromfi, és tudom, nagyon szerettem velük foglalkozni, de ennél többet nem tudtam a gazdálkodásról…

 

Komoly tanulással folytatta

Viktória először 20 szárnyast hozott a házhoz. – Ezek az aranyos kis madarak kicsik, kis helyen is elférnek, és szerencsére azokban az időkben költözünk kertes házba. Így nem volt gond, hogy hol fogunk helyet találni a fürjeknek, jól elfértek a ketrecekben – folytatja a sztorit a gazdasszony. Ám nyilván adódik a kérdés, hogy nem a hely, a logisztikai feladatok a legösszetettebbek, hanem maga az állat élettanának, szükségleteinek az ismerete, a tartástechnológia. – Természetesen mindezt nagyon komolyan elkezdtem tanulni. Különben nemcsak én, hanem a férjem és a család, de még néhány ismerősünk is… Sajnos azt tapasztaltam, hogy magyar nyelvű szakkönyvekből nincs túl nagy választék. Igazi, összefoglaló szakmai mű a 80-as években íródott. A másik tudásforrást még a szakmabeliek jelentették volna, de ott meg az volt a tapasztalatom, hogy nem nagyon lelkesedtek azért, hogy segítsenek egy olyan pályakezdőnek, mint amilyen én is voltam… – utalt a magyaros hagyományra a fürjészet vezetője. Ám, mint mondja, nem olyan fából faragták, hogy feladja. – Úgy voltam vele, próba szerencse; vállalkozó kedvű ember vagyok, belevágok, és jól akarom csinálni!

 

Macska viszi, szomszéd hozza, ketrec óvja

Ám hogy a lelkesedés önmagában még nem kulcs a gyors sikerhez, azt a kezdeti kurdarcok mutatták meg. – Az első sikerek után be-levágtam egy nagyobb állománybővítésbe, 70 fürjet vásároltam, keltetőt csináltam, de sajnos elpusztultak. Akkor még jobban nekiálltam a tanulásnak, nem adtam fel, és lassacskán egyre inkább belejöttem. Ennek öt éve, és most már stabil az állomány, sőt, a kezdetihez képest ma már változóan, de 150-200 kis fürjet tartunk  – büszkélkedik az elszánt törekvés árán produkált eredményekkel Viktória.

A Vikinca Fürjészet azonban nemcsak, sőt, elsősorban nem is mennyiségi eredményeket akart. – Nekem nem az a fontos, hogy én is 25 forintért árulhassam a tojásokat azon az áron, hogy intenzív, a fürjeket kizsigerelő, a természetes élettől idegen körülmények közt tartom ezeket az aranyos állatokat. Én az extenzív tartás elkötelezett híve vagyok. Itt fából vannak a ketrecek, röptetőket alakítottunk ki, és minél inkább igyekszünk közelíteni mindenben a szabadtartás felé – hangsúlyozza Viktória. Ez persze néha azzal jár, hogy a szomszédok hozzák vissza valamelyik madarat… – Igen, a technológia még nem tökéletes. Olyan is előfordult, hogy a macska vitte el szegény madárkámat. A probléma az, hogy nagyon nehezen találok olyan ügyes kezű mestert, aki kiépítené a felülről is zárt, hálóval védett ketrecrendszert. Egy 20 négyzetméteres zárt térről lesz szó, ahol van elég hely a madaraknak, de nem kell félni, hogy egy ragadozó elviszi őket, vagy kirepülnek.

 

Saját takarmány, kompromisszum nélkül

A Vikinca-gazdaságban ugyanis arról szólnak a tervek, hogy bővítik az állatállományt, és ehhez nagyobb ketrecrendszer is kell hamarosan. De vajon hogyan éri meg mindez? – Eleinte természetesen csak vitte a pénzt. Szerencsére a férjem elég jól keres, sikerült finanszírozni a kezdeteket, és most, az utóbbi időben kezd már valamicskét hozni is ez a tevékenység. Nem könnyű versenyezni az olcsó árakkal akkor, ha valakinek a minőség a fontos. Én pedig ilyen vagyok. Akkor sem adtam fel, amikor még veszteséges volt, és most sem kötök kompromisszumot azért, hogy féláron versenyezhessek egy multi hipermarkettel…

A minőségen Viktória például azt is érti, hogy igyekszik a legjobb összetételű, beltartalmi értékű takarmányt biztosítani a fürjeknek. – Ezt is sokáig tanulgattam, próbálgattam. Igyekeztem kitapasztalni például, hogy mi az a fehérje-utánpótlás, ami a legelőnyösebb tojótáp. Mert ehhez a szakkönyv sem volt elég útmutató. Azóta magam keverem a takarmányt, és abban minden eredeti, nem intenzív mezőgazdasági termelésben előállított alapanyagból van. A felét maga a család adja össze azzal, hogy összegyűjtjük a felhasználható alapanyagokat. A másik felét apósom termeszti vagy szerzi be.

 

Ezek az állatok rendkívül aranyosak…

 

Több, mint megélhetés, sőt, több, mint hobbi

Viktória hitvallása szerint azért képes fenntartani a minőséghez való ragaszkodást, mert ma már szenvedélyesen szereti, amit csinál. – Voltaképpen, ahogy a kezdetekben, úgy most sem a pénzt, a hasznot nézem benne. Persze nem szabad, nem lehet folyamatosan veszteségesen dolgozni, de nekem ez sokkal több, mint pénzkereset. Talán annál is több, mint egyszerű hobbi. Ezek az állatok rendkívül aranyosak, odáig vagyok értük, örülök neki, hogy erre terelt az élet, és egyébként nem is hiszem, hogy lehet ezt máshogy csinálni, mint úgy, hogy szinte beleszeret az ember!

A mezőgazdaságban e sokszor hallott mondat olyan mágneses erővel bírt az Urbanics családban, hogy mindenki egyöntetűen támogatja őket. – Természetesen a férjem is, aki nagyszerű ember. Sokat dolgozik, de amikor csak van szabadideje, segít, és mindenben támogat.

 

A minőséghez kell a személyes jelenlét

A Vikinca Fürjészet döntően élő fürjet ad el, illetve a tojást és az abból készült termékeket forgalmazza. Ezek között majonéz, tojáskrém, olajban elrakott főtt-füstölt tojás ugyanúgy van, mint savanyított, illetve fürjtojásból készült tészták, habcsókok és egyebek. Miután a 150–200 tojó 18 óránként produkál egy-egy tojást, van miből gyártani egész héten. – Erre a mennyiségre is nagyon nagy a kereslet: akkora, hogy sokszor nem is tudunk mindenből eleget termelni. Így aztán az a tervem, hogy bővítünk egy kicsit. Nem sokat, nem akarok nagy gazdaságot, mert ahhoz, hogy a minőséget meg tudjuk tartani, személyes jelenlét, ellenőrzés kell minden eleménél. Van egy határ, ami felett ezt már nem tudnám biztosítani, és akkor ott már nem folytatnám a növekedést. De addig a legjobb akarok lenni! – teszi hozzá a rá jellemző ambiciózus elhatározottsággal Viktória. Részben ez az oka annak is, hogy nem árul el részleteket a receptjeit illetően. – Ahogy nekem nem segítettek a kollégák a kezdetekben, úgy őrzöm én a takarmány-összetételeink, a receptjeim, a fogásaim titkait.

 

Először a gazdag beltartalom, később már az állatok szeretete és az ambiciózus gazdálkodás motiválta a Vikinca Fürjészetet

 

Ezért ér aranyat a fürjtojás.

Bár a fürj tojása tömegét tekintve a tyúkénak csupán 15–20 százaléka, a beltartalmi értékei, pozitív élettani hatásai messze az utóbbi fölé helyezik. A vizsgálatok szerint ez az egyik legegészségesebb és legbiztonságosabban fogyasztható tojásféleség.

A ma jellemzően elsősorban ínyencségként fogyasztott tojás héja „cirmos”, sötétbarna pettyekkel tarkított. A durván 10–12 grammos darabok energiatartalma elérheti a 15–18 kcal-t – s ezzel máris megfordul a méretbeli összevetés a tyúktojással. Ugyanis míg egy tyúktojás energiatartalma 5-6 darab fürjtojásénak felel meg, addig a fürjek tojása sokkal több vitamint és ásványi anyagokat tartalmaz, és sokkal alacsonyabb a koleszterinszintje. Mindez egyben azt is jelenti, hogy a fürjtojást érdemes nyersen, főzés-sütés vagy más konyhai feldolgozási eljárás nélkül elfogyasztani. Ebben az esetben maradnak leginkább épek a hevítéskor, tartósításkor elveszíthető tápanyagok.

 

 

---

 

Kedves ellenőrök és névtelen feljelentők

Azt a bizonyos kis növekedést részben az EU-s fiatalgazda-pályázat révén tervezi Urbanics Viktória. Sőt, nem is csak a fürjészetet akar, hanem kis volumenben más, hasonlóan természetközeli tevékenységbe, az extenzív alapokon nyugvó birkatartásba is bele akar fogni. – A juhtej is olyan termékkört nyit meg, amiben úgy érzem, tudok valami jót kitalálni, előállítani, nyújtani a vásárlóinknak – vázolja a gazdasszony. Tudatában van persze, hogy ez is növekvő munkával jár. – Hiszen most is 2-3 naponta ketrectakarítás van, kéthetente átfogó fertőtlenítés! Ez ezzel jár, és mivel szeretem csinálni, bírom. Azt már kevésbé, amikor szegény Nébih kéthetente kénytelen ellenőrzésre jönni hozzánk… Nem miattunk jönnek, ismernek már minket, kedvesek és segítőkészek, de hát, ha egy „kedves” konkurensünk feljelent minket, akkor muszáj újra és újra ellenőrizniük…

 

Kohout Zoltán