A muharfélék Dél-Eurázsiából származnak, jelenleg szinte valamennyi kontinensen előfordulnak. Több szántóföldi kapás- és állókultúrában, valamint ruderális területeken, tarlón gyomosít. Leg nagyobb kárt kukorica vetésekben okozza, a kártétel mértéke a gyomosodás mértékétől függően 6-18% is lehet. A muhar tömegesebb megjelenésére számítani lehet, mert a melegedő klíma kedvez a gyomnövény csírázási feltételeinek. A sekély, forgatás nélküli talajművelés is segíti a muhar felszaporodását, mert a muharmag nagy része a talaj felső rétegéből csírázik.
Fontos, hogy a vegyszeres gyomszabályozási technológiák változása is kedvez a muhar felszaporodásának, mert egyre jobban háttérbe szorul a jó tartam- hatással rendelkező, preemergensen alkalmazható készítmények használata. A muhar magok általában május végén, június elején csíráznak, ekkorra már a korán kijuttatott készítmények hatékonysága lecsök- ken, hatóanyagaik részben lebomlanak. A föld mezőgazdaságilag művelt területein 12 muharfaj gyomosít. Ezek közül Magyarországon 5 faj fordul elő. Hazánkban a muharfajok talajtípustól függetlenül az egész országban mindenütt elterjedtek.
A fakó muhar (Setaria pumila) elsősorban a savanyú, homokos és vályogtalajokat kedveli. Növényenként 500-8500 magot is érlel. A többi muharfajhoz hasonlóan melegigényes, így csírázása a talaj felmelegedésével indul meg, optimális csírázási hőmérséklete 20 fok körül van. Fényben, azaz a talaj felső 1-2 cm-ből csírázik, azonban viszonylag nagy magmérete miatt akár 10 cm mélyről is kihajthat. A csapadékosabb évjáratok kedveznek a fakó muhar gyakoribb felszaporodásának. Csírázóképességüket 30 évig is megőrizhetik.
A zöld muhar (Setaria viridis) hasonló méretű növény, a meszes, lúgos talajokat kedveli. A növény akár 5000-12000 magot is termelhet. Optimális csírázási hőmérséklete kissé magasabb a fakó muharénál, 24 °C. A fakó muharétól kisebb magja van, mely fényben, a talaj felső 1-2 cm-ből csírázik, azonban 8 cm mélyről is kihajthat. A fakó muharnál szárazabb körülményeket is elvisel.
A ragadós muhar (Setaria verticillata) elfekvő szárú muharféle, szára és levelei érdesek. Bugája 3-10 cm hosszú, a felfelé álló fogaktól fűrészesek. Megtalálható az egész országban, de az előző fajoknál sokkal kisebb a jelentősége. Nem annyira szántóföldeken gyakori, inkább kertészetekben, zöldség és gyümölcskultúrákban fordul elő.
Az olasz muhar (Setaria italica) a zöld muharhoz nagyon hasonló, de annál nagyobb, erőteljesebb, vas- tagabb bugájú növény. A füzérkék éréskor sárgák, pirosak vagy barnák. Nálunk elsősorban takarmánynövény, azonban tarlókon, kapásokban, parlagokon gyomosíthat is.
Az óriás muhar (Setaria faberi) behurcolása kukorica vetőmaggal vagy madáreleséggel a 2000-es évek elején történt. Jelenleg Nyugat-Magyarországon alacsony egyedszámban található meg. Előfordulásával savanyú, gyengébb talajokon számolhatunk. Felszaporodását az enyhe telek elősegíthetik.
Agrotechnikai védekezés
A muharfajok elleni védekezésben az integrált agrotechnikai módszerek alkalmazásával lehet megfelelő hatást elérni. Az integrált agrotechnika elemei, mint a vetésváltás, talajművelési rendszerek, a jó magágy, a mechanikai sorközművelés és a vegyszeres gyomirtás. A megfelelően tervezett vetésforgóba az őszi és tavaszi vetésű, sűrű és ritka állományú kultúrákat váltakoztatva kell termeszteni. Az ősszel elvetett gabona vagy repce tavaszra olyan sűrű állományt ad, melyben a később kelő nagy tér- és fényigényes muharfa- jok nem tudnak felszaporodni, megfelelő élettér nem áll rendelkezésükre. Ilyen esetekben a muharfajok csak aratás után a tarlón, tudnak megjelenni, ahol tarlóápolással hatékonyan lehet ellenük védekezni. Továbbá az őszi vetésű gabonán és repcén kívül jó gyomelnyomó képességgel rendelkeznek a tavaszi kalászosok és a lucerna is. A kukorica nagy vetésterülete miatt nehéz a megfelelő vetésváltás betartása, gyakran kukorica után kukoricát vetnek. A muhar visszaszorítása érdekében, a tapasztalatok alapján elegendő 2-3 évenként sűrű állományt adó kultúra beiktatása a vetésváltásba.
Országosan terjed a forgatás nélküli talajművelés, melynek természetesen sok előnye van. Az energiatakarékosság és vízmegőrzés mellett, a lejtős területeken csökkenthető a talajerózió mértéke is. Hátránya viszont az, hogy a talaj felső rétegében felszaporodnak a gyommagvak, melyek a felső 1-2 cm-es rétegből akadálytalanul ki tudnak kelni. A felső talajrétegben a gyommag mennyiségének felhalmozódása időnkénti forgatásos talajműveléssel megakadályozható. Az integrált termesztés fontos eleme a jó minőségű, ülepedett magágy. Ilyen talajból a kultúrnövény egyenletesen kel, jól fejlődik, viszonylag rövid idő alatt fedi a talajfelszínt, ezzel akadályozva a fény és tér igényes gyomok megjelenését. Ilyen talajon a vegyszeres gyomirtás is jobb minőségben végezhető el.
A muhar elleni hatékony védekezés a nagyüzemi gazdálkodásban, vegyszeres gyomirtás nélkül nem lehetséges.
Gyomirtási technológiák
Vetés után, kelés előtti (preemergens) kezelések
A preemergensen alkalmazható herbicideket a kukorica vetése után és kelése előtti időszakban kell kijuttatni. A hatóanyagok vízoldékonyságuk és kémiai tulajdonságuk függvényében a kijuttatást követő két héten belül mintegy 10-30 mm bemosó csapadékot igényelnek. Az 1-2 cm mélyre bemosódó herbicidek éppen a gyommagvak csírázási mélységében fejtik ki hatásukat úgy, hogy közben a kukoricát nem károsítják. Nagy mennyiségű csapadék esetén a preemergens készítmények a kukoricacsírát is elérhetik, és hatásmódjuktól függően különböző mértékű fitotoxikus hatást fejthetnek ki. Az elégséges tavaszi csapadék elmaradása hazánkban nem ritka jelenség, ilyenkor a herbicidek nem tudják kellő mértékben kifejteni a hatásukat. A készítmények dózisát a talaj kötöttségéhez, illetve humusztartalmához kell igazítani. A laza szerkezetű, alacsonyabb humusztartalmú talajokon az alacsonyabb, a kötöttebb, nagyobb szerves anyagúakon a magasabb dózist kell kijuttatni. A preemergens kezelések esetén nagyobb odafigyelést igényel a magágyelőkésztés is, a nem megfelelően előkészített magágy esetén ugyanis a készítmények gyomirtó hatása elmarad az elvárt hatékonyságtól.
Posztemergens kezelések
A kezelések – a kultúrnövény és a gyomok fejlettsége alapján – lehetnek korai, normál és a késői posztemergensek. A korai posztemergens kezelésnél nem a kukorica, hanem a gyomok fejlettsége a lényeges. Az ebbe a csoportba tartozó készítmények talajon és levélen keresztül is kifejtik hatásukat. Talajon keresztül a preemergens szerekhez hasonló hatásmechanizmussal rendelkeznek, levélen keresztül pedig a hatásspektrumukba tartozó, érzékeny fejlettségi állapotban (egyszikűek esetében gyökérváltáskor, kétszikű gyomnövényeknél szikleveles-2 leveles kor) lévő gyomokat irtják. A korai posztemergens készítmények tartamhatással is rendelkeznek, bár ennek kifejtéséhez szükség van bemosó csapadékra. A normál posztemergens kezelést a kukorica 3-5 leveles, a magról kelő egyszikűek 1-5 leveles, a magról kelő kétszikű gyomok 2-6 leveles állapotában lehet alkalmazni.
A késői posztemergens kezeléskor a kukorica olyan fejlettségi állapotban van, hogy a területen található, irtandó gyomokat még nem takarja. Erre olyan készítmények használhatók, amelyek még ilyen állapotban sem fitotoxikusak a kukoricára, illetve fejlettebb gyomnövényeket is képesek elpusztítani. Ilyen például a szulkotrion, mezotrion, valamint az izoxaflutol és a tembotrion hatóanyag. (e hatóanyagok mellé ún. széfenert kell alkalmazni, amelyek kiküszöbölik a kukorica károsodását).
Az egyenletesen kelt (megfelelő csatlakozósor) kukoricaállományban ajánlott továbbá a sorközművelő kultivátorok alkalmazása, később, illetve a nyár folyamán folyamatosan kelő gyomok gyérítésére. Mechanikai védekezésre lehetőségünk van még a tarlón is, ahol a korán lekerülő kultúrák után a megfelelően ápolt tarlón a gyomnövények nem képesek felszaporodni. A tarlóhántást legalább 2 alkalommal ajánlott elvégezni.
Összefoglalás
Kukoricában a muharfélék irtására számos készítmény használható, de igazi siker csak akkor érhető el, ha azokat más eljárásokkal összehangoltan, szakszerűen alkalmazzuk. Nagyon fontos az egész vetésforgó megfelelő minőségű gyomirtása, kihasználva azt, hogy más kultúrában vagy tarlón könnyebben védekezhetünk. A gyomirtásnak a kultivátorozás, illetve a töltögető kultivátor is fontos része, mely hatékonyságban segít a készítményeknek. A mechanikai és kémiai eljárások ötvözésével nagyobb sikere-ket érhetünk el.
Gyulai Balázs és Kis Alexandra gyomirtási szakértők
