A precíziós talajjavításban rejlő lehetőségek

Borítókép
A precíziós talajjavításban rejlő lehetőségek

Magyarország a Kárpát-medencében fekszik, ennek megfelelően igen változatos talajtakarók alakultak ki. Vannak igen kedvező talajaink, de sok helyen szélsőséges víz- és tápanyag-gazdálkodással rendelkező feltalajjal találkozhatunk. Magyarországon a szélsőséges víz mellett a különböző talajdegradációs folyamatok is nagy mennyiségben előfordulnak. Ilyenek például a talajok szervesanyag csökkenése, biodiverzitás csökkenése, talajszennyeződések, szerkezet leromlás, valamint a szikesedés és a talajsavanyodás is. A fenti főbb problémák közül 2 témát szeretnék érinteni: a talajsavanyodást és a talajok szikesedéseit.

Veszélyek és lehetőségek

Mindkét probléma jelentős felületeket érint, viszont sok helyen a termelők nem is tudják sajnos, hogy milyen területeken gazdálkodnak, és mi jelentheti növénytermesztés szempontjából a legnagyobb problémákat. A tápanyag-gazdálkodás egy meglehetősen összetett rendszer, melyben számos tényezőt figyelembe kell vennünk. Fontos ismerünk a termelő szokásait és lehetőségeit, valamint fontos az is, hogy tisztában legyünk talajainak állapotáról mind fizikai, kémiai és biológiai értelemben is. Úgy gondolom, hogy a szaktanácsadókra a jövőben egyre nagyobb szükség lesz, hogy ezeket a komplex összefüggéseket meg tudják állapítani, és felhívják a termelők figyelmét a termőföldjeikben rejlő veszélyekre és potenciálokra egyaránt. Ennek megfelelően a tudatosság, a tápanyagok optimalizálása (mind időben és mennyiségben) kell, hogy előtérbe kerüljön. A tápanyag-gazdálkodás egy olyan, rendszerben való gondolkodás, aminek szerves részét kell, hogy képezze a talajjavítás is úgy, ahogy az például Németországban is történik. Ahhoz, hogy felismerjük a talajainkban lévő lehetőségeket, először is meg kell ismerjük azokat.

Lehatárolás(ok)

Gondolkodhatunk táblaszinten vagy sokkal kisebb kezelési egységekben. Ha táblaszinten szeretnénk mintát venni, akkor általában 5 hektáros egységekben mintázunk, és a részmintákat leátlagolva kaphatjuk meg az adott tábla eredményeit. Már ebben az esetben is fontos információkat kaphatunk talajaink állapotáról, igaz a megoldási javaslatban táblaszintű kezeléseket tudunk alkalmazni, ami miatt lesznek olyan részek, ahova túl sok vagy túl kevés terméket juttatunk ki. Ha még pontosabb képet szeretnénk kapni talajaink állapotáról akkor sokkal kisebb kezelési egységekben gondolkodva vehetünk mintákat és elemezhetjük ki azokat. Itt a mintázások alapját képező kezelési egységek kialakítására több módszer is elérhető. Gondolkodhatunk ebben az esetben is akár rácshálózatban (mondjuk 1 hektáros egységes négyzetes méret), amik átlóját lemintázva igen sok eredmény születhet.

1. ábra. Savanyú talajok jelenléte (kb. 2,2 millió hektár)

Amerikában ez egy bevett módszer, melynek a legnagyobb hátránya, hogy igen drága, hiszen minden egyes hektárt külön le kell mintáznunk, valamint minden egyes hektár után lesz laborköltségünk, amely igen megdrágítja az elemzéseket. Ha a területeket valamilyen eszköz segítségével szeretnénk lehatárolni, akkor vannak talajjal érintkező és nem érintkező eszközök, melyek közvetlenül vagy közvetett módon a talaj fizikai féleségét próbálják meghatározni. Itt vagy rögtön a talajban lévő szemcsenagyságot határozza meg, vagy a talaj elektromos vezetőképességén keresztül a talaj fizikai féleségét. A lehatárolások harmadik csoportjába a különböző spektrális lehatárolások tartoznak, amik alapján az adott táblán ciklikusan visszatérő rajzolatok jelenhetnek meg, amik erősebb és gyengébb biomassza potenciálra utalnak. Ezeket a „rajzolatokat” külön lemintázhatjuk, és megnézhetjük azt is, hogy talajtani és tápanyag-gazdálkodási szempontból milyen megoldandó feladatokba ütközhetünk.

Ezért érdemes...!

A mintázásokat követően különböző labor vizsgálatokat végezhetünk el (szűkített, bővített, vagy akár teljes körű vizsgálatok) attól függően, hogy milyen talaj paramétereket szeretnénk meghatározni. Ha nincs információnk a talajainkról, akkor egy egyszerű szűkített vizsgálattal is kaphatunk információkat akár a talajjavítással kapcsolatban. Általában a talaj kémhatása, CaCO3-, Na-, Mg- és összessó-tartalma és fizikai félesége lesz majd fontos információ egy kémiai talajjavításhoz (természetesen sok kiegészítő laborvizsgálat elérhető ezen felül). De nézzük meg, hogy miért is érdemes a talajjavítással foglalkozni! Magyarországon a savanyú talajok jelenléte kb. 2,2 millió hektár. A talaj savanyodása a talajok kémhatásának kedvezőtlen irányú csökkenése, melynek hatására kedvezőtlen irányba változnak a talaj fizikai, kémiai és biológiai tulajdonságai. A savanyodás az egyik a legkiterjedtebb degradációs folyamat hazánkban, a mezőgazdaságilag hasznosított területeink több mint 25%-án savanyú talajokat találunk. Mindezek alapján az elsavanyodás elleni védekezés, illetve a savanyú talajok javítása kiemelt jelentőségű Magyarországon. A talajsavanyodás során a talajképződés során keletkező lúgos és semleges mállástermékek (Ca, Mg, Na, K) kilúgozódnak a talajszelvényből, és így a talajban a savtermelő folyamatok kerülnek túlsúlyba, melyek során a bázikus kationok savas karakterű vegyületekkel helyettesítődnek (pl.: H+ ionokkal, oldható Al- és Fe-komplexekkel), a bázistelítettség csökken, és a talaj telítetlenné válik. A talajsavanyodás folyamata természetes tényezőkre és emberi tevékenységekre is visszavezethető. A természetes tényezők során az alábbiak folyamatok felelnek azért, hogy talajaink elsavanyodjanak (forrás: Michéli Erika, Fuchs Márta, Gál Anita, Simon Barbara, Szegi Tamás (2011): Talajképző kőzet, Klíma, Domborzat, Biológiai tényezők, Savas légköri ülepedés, Öntözés, Műtrágyázás stb.) Mindezen folyamatok eredményeképp a talajokban savanyító hatású kationok (pl.: H, Al, Fe) kerülnek túlsúlyba. A savanyú talajokat talajvizsgálatokkal ismerhetjük fel. Egy eredményt az alábbi határértékekkel elemezhetünk ki:

Több mint 2 millió hektár nagyságú területet érint a kedvezőtlenül alacsony kémhatás. Talajtípustól függően a csapadék hatására évente 250-500 kg/ha kalcium mosódik le a felső termőrétegből a mélyebb zónákba, amely a növények számára nehezebben elérhető (laza, homoktalajon gyorsabban, kötöttebb talajon lassabban mozog a kalcium). A talajban élő szervezetek ugyancsak folyamatosan használják a talajban lévő kalciumot, így az a mennyiség a növények számára nem felvehető, kötött formában van. Az egészséges talajélet, a talajbaktériumok felszaporodásának egyik feltétele a megfelelő kémhatás biztosítása. Savanyú talajok esetén tápanyag felvételi problémák alakulhatnak ki, a talaj szerkezete szétesik, elporosodik.

2. ábra. Talaj savanyúságot bemutató térkép

Miért is lehet érdemes kisebb kezelési egységekben gondolkozni?

Ahogy a térképen is látható, egy 43,4 ha nagyságú táblán, ha csak a bővített vizsgálatokból a talaj kémhatását szeretnénk ábrázolni, akkor lehet látni, hogy 26,52 hektár esetén a kémhatás semleges, 2,51 hektár esetén a kémhatás gyengén lúgos, emellett a talaj kalciumtartalma is kedvező, így ezeken a részeken nincs szükség kémiai talajjavításra. Viszont láthatunk 14,41 hektár összfelületű zónát, ahol gyengén savanyú kémhatás kalciumhiánnyal is társult, így indokolttá vált a CaCO3 tartalmú meszezőanyag kijuttatása. A hazai piacon már elérhetőek granulált CaCO3 tartalmú talajjavító termékek, mellyel a differenciált kezeléseket pontosan és precízen meg lehet valósítani.

Közel 600 ezer hektár termőföld érintett a kedvezőtlen összetételű mélyben sós és közel 400 ezer hektár termőföld érintett a felszínen is megjelenő kedvezőtlen sókkal. A só megzavarja a növények növekedését azzal, hogy korlátozza a tápanyagfelvételt, és rontja a növény rendelkezésére álló víz minőségét. Hatással van a talajban található organizmusok anyagcseréjére is, és a talaj termékenységének jelentős csökkenéséhez vezet. A talaj kiterjedt szikesedése a növények sorvadását idézi elő az ozmózisnyomás növekedése és a só mérgező hatása miatt. A túlzott sómennyiség a talaj szerkezetének romlásához vezet, a talaj az oxigénhiány miatt képtelen lesz fenntartani a növények növekedését vagy az állati életet.

3. ábra. Szikes területek jelenléte (1 millió hektár)

A szikes területek ismérvei labor vizsgálatokkal elemezhető ki. Azon belül is elsődlegesen a talajok összessó-koncentrációjának Na-, Mg-kationok mennyiségének elemzésével. A vizsgált nátrium szint esetén <60 mg/kg alatt nincs probléma, 60,1-80 mg/kg között a talaj szikességre hajló, 80,1-150 mg/kg között enyhén szikes, 150 mg/kg felett pedig azt mondhatjuk, hogy a talaj szikes. A szikesedés mind természetes folyamatokra, illetve emberi hatásra válaszul is bekövetkezhetnek.

A területek felvételezése esetén ismételten gondolkodhatunk táblaszintű felmérésben, de precíziós kisebb kezelési egységekre is feloszthatjuk a táblákat. A talajvizsgálati elemzéseket elvégezve az is megállapítható, hogy a területen szikességre utaló eredmények vannak-e. Emellett természetesen a tábla ismerete és helyszíni bejárása elkerülhetetlen. Fontos megállapítanunk a talajvizek mélységét és azok minőségi paramétereit. A szikes talajok sokszor igen kedvezőtlen vízgazdálkodással bírnak, és sok esetben közeli talajvíz (és annak kedvezőtlen kémiai tulajdonságai) okozza a szikesedést. Ennek megfelelően a szikes területek javítása történhet kémiai úton, de sok esetben fizikai beavatkozásra is szükség lehet. Savanyú kémhatású szikes területek esetén kémiai talajjavítás/vagy talajkondicionálás gyors és tartamhatással is rendelkező CaCO3 alapú talajjavító anyag kijuttatásával, míg lúgos kémhatású szikes területek esetén pedig CaSO4 alapú talajjavító anyag kijuttatásával valósítható meg, pontos szaktanácsadás alapján. Lúgos területek esetén a gipsz kijuttatása általában nehézkes szokott lenni, mert ez a termék is könnyen megköti a vizet, így összeállhat. Manapság viszont rendelkezésre áll a hazai piacon is granulált termék, ami olyan felületkezeléssel van ellátva, ami miatt az anyag nem tapad össze, és műtrágyaszóróval is könnyen, akár precíziósan is kijuttatható. Ha a kémiai talajjavításon túl fizikai beavatkozásra is sor kell, hogy kerüljön, akkor először is fontos a terület részletes domborzati modelljének elkészítése. Ebből meg tudjuk állapítani a terület legmélyebb és legmagasabb pontjait, valamint megállapíthatjuk azt is, hogy hol alakulhatnak ki pangóvizes területrészek. Talajszelvények feltárásával további vizsgálatokkal meghatározhatjuk a talajok vízáteresztő- és vízvezető-képességeit, valamint megnézhetjük a talajvizek mélységét is. Ezen információk alapján tud úgy dönteni a talajvédelmi szakértő, hogy esetlegesen alagcsövezésre (drénezésre) is szükség lehet. Ez egy nagyobb jellegű beruházást eredményezhet a csak kémiai talajjavításhoz képest, de pár éven belül megtérülhet a befektetés.


4. ábra

5. ábra. Alagcsövezés

A talajjavítás esetén fizikai, kémiai és biológiai módszerek állhatnak a rendelkezésünkre. Minden beavatkozásnak a fő célja, hogy a talaj termékenységében pozitív irányú változást érjünk el, de ezeket a tápanyag-gazdálkodási tervezésből nem szabad kiragadni, hanem annak szerves részét kell képeznie.

Bucsi Tamás
talajvédelmi szakértő
Agro Aim Hungária Kft.

 

 

 

 

 

Tartalom közti banner a cikk végére
no