Az előző lapszámban „Kevesebb gyógyszerrel is van egészség” címmel, a vízkezeléssel elérhető gazdasági előnyökről írtam, mely során két diagramban mutattam be a kezelt víz nyulak súlygyarapodására és a betegség megelőzésben való fontos szerepét, lehetőségét. Ezen cikk az előző folytatásának tekinthető.
A vizet egy döntő fontosságú „tápanyagnak” kell tekinteni, melynek minősége, alapvetően meghatározza, az élethez fejlődéshez növekedéshez való viszonyulást. A jó víz, a jól kezelt víz, mely mindig és minden esetben a helyszíni a fogyasztás helyén való kezelés, komoly gazdasági lehetőség. Ez egy speciális egyedi helyszínhez alkalmazkodó vízkezelési módszert jelent. Az ivóvíz fogyasztás helyén való kezelését nem lehet eléggé hangsúlyozni, ennek fel nem ismerése, figyelmen kívül hagyása csak hátrányokat okozhat.
Jól érezni magunkat bőrünkben, az állatok, növények nyelvére lefordítva egy adott elhelyezési környezetben, vízminőségtől is függő. Egy példával érhetőbbé válik mondanivalóm. A káros sugárzások helyéről az állatok ösztönösen menekülnek, ezért kialakul az istállón belüli összezsúfolódás és ritkulás állapota. Ahol nem, vagy kevésbé érvényesül a káros sugárzó hatás, oda tömörülnek túlzsúfolódnak az állatok, ez minden esetben egy stressz helyzetet eredményez. Minden élőlény igényli a neki megfelelő nagyságú életterét, „felségterületét”. A kellő méret hiába van meg (istállón belül), ha a káros földsugárzás vagy emberi tevékenység okozta elektroszmog megakadályozza ennek igénybevételét. Ilyenkor az állatok a számukra jó közérzetet adó helyen összezsúfolódnak, a többi rész viszont majdnem üres marad. Ahol viszont az önitató rendszerben kezelt víz folyik, ott az egész istállóban kialakul az élőlénybarát háttérsugárzás, mely mérsékli a káros zónák hatását, így a helyi túlzsúfoltság megszűnik. Régi ismeret, hogy a macskák a káros földsugárzásokat kedvelik, ott szeretnek tartózkodni, más állatok viszont ilyen környezetben megbetegszenek.
A bűz valóban velejár?
A kezelt víznek tudnia kell a káros sugárzások mérséklését, az immunrendszer támogatását, nélküle bármilyen vízkezelés hatékonysága, szükségessége megkérdőjelezhető. A káros sugárzások elsősorban a bélrendszer működését zavarják meg, az emésztés minősége romlik, melynek következtében az állati trágya büdösebb lesz, ammónia tartalma megnő, melytől az istálló áthatoló szagúvá válik. Az emésztés, tápanyag feldolgozás minősége összefüggésben van a széklet, a trágya „minőségével”. Mivel a bélrendszer az immunrendszer egyik legfontosabb része, érthető, ha a betegségekkel együtt jár a trágya (istálló) szagának növekedése. A „túl” bűzös környezet hatása, természetesen még a szakemberek számára is nehezen értelmezhető (nem egzakt), mert kialakult egy megfogalmazás: ez az állattartás velejárója, megengedhető mértéke, egyéni megítélés, „kényeskedés” kérdése. Az évtizedes begyakorlottság, megszokás nagy úr, nehéz ezzel ellentéteset a napi gondolkozásba bevinni, elfogadtatni, sőt a téma felvetése is kissé feleslegesnek érezhető.
Egy más szakmából, de széles körben ismert hasonló eset a csatornázás és szennyvíztisztítás is. A jól, szakszerűen tervezett, üzemeltetett csatorna, szennyvíztisztító, nem büdös, pontosabban alig érzékelhető, pedig az emberi táplálkozás végterméke, savasabb, rothadásra, bűzképzésre hajlamos anyagokban töményebb, mint az állati ürülék.
Az egészséges, súlyában gyorsabban növekedő állat kevesebb bűzt termel, mint a nyilvánvalóan vagy rejtett, még fel nem ismert betegségben szenvedő társai. A nagyüzemi pulykatartás tapasztalatait megerősítették a nyúl- és sertéstartási kísérletek is. Minden esetben jelentős szaghatás csökkenés volt, amit csak a tudatos, tervezett helyi, ismétlem helyi vízkezelésnek tudhattunk be. A vízminőség váltás a csatornák és szennyvíztisztítók esetében is drasztikus szaghatás csökkentést eredményezett. A kultúráltabb, kevesebb szagot kibocsátó, gazdaságosabb állattenyésztés lehetősége adott, a környezetvédelmi szempontok jobb betartása mellett, de ez már összecseng az állathigiénia szempontjaival is. Az állattenyésztés helye és a végfelhasználás helye, gyakran nem egyezik meg. Fontos a tenyésztett állat szállíthatósága, a szállítási elhullási, súlycsökkenési veszteség minimalizálása.
Nagyon fontos szempont, hogy a kezelt víz nem csak az állatok egészségét javítja, hanem a dolgozó emberét is, feltételezve, hogy a kezelendő víz egyébként megfelel az ivóvíz minőségi szabványoknak. Ez fontos munka- és egészségvédelmi szempont, mely jól egybeesik az állattenyésztés érdekeivel.
Következő számban a lapzártáig (09.20-ig) beérkező kérdésekre is válaszolok.
Oláh Gábor
+36-30/934-8985
![arysta[1]](https://agraragazat.hu/wp-content/uploads/2019/02/arysta1-375x188.jpg)
