A silókukorica érettségének és a szecska méretének a jelentősége hazánkban 2019-ben

Borítókép
A silókukorica érettségének és a szecska méretének a jelentősége hazánkban 2019-ben

A fenológiai fázis jelentősége

A szárazanyag-tartalom kritikus szempont a silókukorica betakarításakor. Az USA ajánlása 35%, lefelé való kitéréssel (32-35%). Hazánkban azonban még mindig az a népszerű álláspont, amely szerint a nagyobb szárazanyag-tartalom magasabb keményítőtartalmat eredményez. Igen, de közben a keményítő emészthetősége csökken. Így értékmérő paraméternek az emészthető keményítő lenne a legjobb szám (keményítőtartalom×emészthetőségi együttható). Mint látni fogják a cikkben, a keményítő emészthetőségének csökkenése ellentételezi a keményítőtartalom emelkedését 40% szárazanyag-tartalom esetében, tehát többet veszítünk a vámon, mint amennyit nyerünk a réven. Ráadásul közben a rost is lignifikálódik, nehezebb tömöríteni stb. Egy USA-beli kísérlet szerint (9 hibrid vizsgálata) az ecetsav koncentrációja a vizes szilázsban volt a legmagasabb, és itt volt a leggyengébb a tejsav:ecetsav arány. Az élesztőszám nőtt a szárazanyag-tartalom emelkedésével. A keményítő 7 órás emészthetősége jelentős mértékben és szignifikánsan csökkent az öregedéssel (közel 10% volt a különbség a 30% és a 40% szárazanyag-tartalmú szilázsok között), ami azt igazolta, hogy jelentős lehet a különbség a különböző érettségi fázisok között (1. táblázat). Figyelembe véve az erjedés minőségét (tejsav, ecetsav: T:E) és a keményítő emészthetőségének változását az öregedéssel, a szerzők a 35%-os szárazanyag-tartalmat javasolják céltartománynak.

A szecskaméret

Különös figyelmet kell fordítani a szecskaméretre. A korszerű betakarítógépek jelentős fajlagos fogyasztásnövekedés nélkül képesek egyenletes és apró szecskahosszt biztosítani kukoricaszilázsok esetében. Napjainkban az elméleti szecskahossz az 1-2 cm közötti tartományban átlagosnak tekinthető. A gyakorlatban előforduló, 1 cm-nél rövidebb szecskahossz esetében azonban már 20% teljesítménycsökkenéssel jár a betakarítás. A kis szecska (<0,7 cm) ideális az erjedés szempontjából, mivel jól tömöríthető, a mikroorganizmusok pedig nagyobb felületen férnek hozzá a sejtnedvhez, strukturális hatása azonban nem kielégítő. Ilyen esetben gondoskodni kell megfelelő mennyiségű (kb. 10 kg/nap/tehén) és nagy szárazanyag-tartalmú lucerna-, gabona- vagy fűszenázsról, illetve biztosítani kell legalább +2 kg jó minőségű lucernaszénát. A silómaró használatakor a szilázs szecskahossza csökken. Kis szecskamérettel történő betakarítás és kevés széna etetése esetében ezért a silómaró alkalmazása növelheti a bendőacidózis veszélyét.

1. táblázat. A silókukorica érettségének hatása az erjedésre és a keményítő emészthetőségére 108 nap alatt *a különböző betűk a sorokban szignifikáns eltérést jeleznek p<0,05

A kukoricaszilázs esetében alkalmazandó szecska/szelet hosszúság függ az alapanyag szárazanyag-tartalmától. Minél nagyobb a szárazanyag-tartalom, annál nehezebben tömöríthető az anyag. Ezt próbáljuk meg ellensúlyozni a kisebb szecskamérettel. Kis szárazanyag-tartalom esetében azonban a kis szecskaméret elősegíti a csurgaléklé képződését, ezért ilyen esetben nagyobb szecskaméretet javasolunk (2. táblázat).

A szecskaméret beállítása azonban függ a járvaszecskázó műszaki kivitelezésétől és állapotától is (3. táblázat). A szemroppantó helyes üzemszerű alkalmazásakor számíthatunk arra, hogy a szecskaméret csökkenhet. Ezért amikor nincs szemroppantás, akkor kisebb elméleti szecskaméretet kell beállítani, különösen, ha száraz az alapanyag. Meg kell jegyezni, hogy a 10 cm alatti mérettartomány silómaró alkalmazásakor már problémát okozhat a TMR-ben (0,8-1,9 cm-es frakció: javasolt 40-45%).

Az Egyesült Államokban kidolgozott, szecskaeloszlásra vonatkozó Penn State Rendszer hazai körülmények között is mértékadó (új rendszer). Az értékelési rendszer alapja egy 4 tálcából álló szitasor, melyet meghatározott módszer szerint rázva az egyes mérettartományok elkülöníthetőek (4. táblázat). Ezen újszerű és a gazdaságokban telepi körülmények között is egyszerűen kivitelezhető mérés az egyes mérettartományokat súly szerint különíti el és értékeli, tehát figyelembe veszi a halmaz eloszlását. Az alábbiakban láthatóak a szilázsok, szenázsok és a TMR szecskaeloszlása esetében javasolt értékek.

Amennyiben túl rövid a szecska, és silómarót is alkalmazunk, előfordulhat az alábbi TMR-frakcióállapot (1. ábra), ami hajlamosít a SARA és az OHV kialakulására. Napjainkban már nem a TMR felső tálcáján van a hangsúly, mivel ma már az előaprítás szükségessége egyértelmű, és csak 3-8% anyagmennyiségről van szó. A második tálcára kell figyelni, ami az emészthető struktúrrost forrása, és amit lehetőleg 40% felett kellene tartani. Ezt a lemart kukoricaszilázs szerkezete és a napi mennyisége, valamint az egyéb fű-, gabona- és lucernaszilázsok mennyisége határozza meg.

2. táblázat. Ajánlott szecskahossz a szemroppantó használata és az érési állapot függvényében silókukorica esetében (forrás: B. Holmes, 2005, Wisconsin-i Egyetem)


3. táblázat. Silókukorica szilázs javasolt szecskamérete USA-ajánlás szerint (forrás: B. Holmes, 2005, Wisconsin-i Egyetem). Forrás: Mike Hutjens-Dairy Specialist, University of IL, Agri-View, September 18., 1997

4. táblázat. A kukoricaszilázs, a lucernaszenázs és a TMnEm R frakcióméretének ajánlása tejelő tehenek részére (*nem Shredlage szilázs)

1. ábra. A TMR szerkezete a nagytejű 11 csoportban 2019. május 16., Dél-magyarországi Mg. Zrt., mintaszám=4

5. táblázat. Javasolt peNDF-koncentráció (% TMR sza.)


6. táblázat. Javasolt elméleti szecskahossz és hengertávolság a Shredlage technológia esetében a szárazanyag-tartalom függvényében silókukoricában (% TMR sza.)

Kapcsolódik a témához a peNDF fogalma is. A Penn State szeparátoron a 4 mm feletti frakció NDF-tartalmát értjük, míg a RoTap rázószita esetében az 1,18 mm feletti méretű frakció NDF-tartalma kerül meghatározásra (Mertens, 1997). A két érték kompatibilis egymással, mert a Penn State szeparátor esetében 2 dimenziós, míg a RoTap rázóberendezés esetében 3 dimenziós rázásról van szó. A lényeg, hogy 5 kg peNDF/nap/állat mennyiséget meg kellene etetnünk a fogadó és a nagytejű csoportokban. Hiába tűnik kicsinek és könnyen teljesíthetőnek az 1,18 mm-es minimum frakcióméret, a napi 5 kg/tehén értéket nem érjük el, ha a második tálca 30% alatti a TMR-ben. A napi bevitel kérdése is szorosan összefügg a szárazanyag-felvétellel. Tehát a fogadóban nagyobb TMR peNDF-koncentrációt kell alkalmazni, mint a nagytejűben a szárazanyag-felvétel miatt (5. táblázat). Miért fontos ez? Mert a legújabb kutatások szerint a struktúrrostnak 450-550 perc/nap kérődzésszámot kell tudni biztosítani az egészséges bendőélet mellett a magas termelési szinthez (Grant, 2013). Ennek napjaink termelési szintjén az alapja (a bendődinamika és az étvágy miatt) a jól emészthető és struktúrával rendelkező szilázs (2. tálca: 30-50%, javasolt 40% felett), nem pedig a széna (1. tálca: 2-8%).

A Shredlage technológia a kiváló szemroppantottságon kívül egy hosszabb szecskaméretű szilázst is jelent (21-26 mm elméleti szecskahossz a szárazanyag-tartalom függvényében, 6. táblázat), amikor a szár és a levél zúzva van (szálasan szakadékony szecska), aminek hatására fizikailag hatékonyabb a rost, könnyebben tömöríthető az anyag, és a sejt belsejében lévő értékes anyagok nagyobb mértékben vannak feltárva a mikrobiális fermentációhoz. A nemzetközi kutatási eredmények megoszlanak, de az biztos, hogy ha egy telepen nincs elegendő emészthető struktúrrost, akkor a Shredlage használata javasolt a TMR szerkezethiányának megelőzése érdekében!

Összegezve, javasoljuk, hogy a kukoricazúzalék szecskaeloszlását Penn State szeparátorral ellenőrizzük a telepen a zöld alapanyag beérkezésekor (minden harmadik-ötödik teherautó esetében). Ha ez megtörténik, akkor gyorsabban lehet reagálni a változó körülményekre, megelőzve az egész éven át tartó struktúrahiányt.

Dr. Orosz Szilvia

 

Tartalom közti banner a cikk végére
no