Takarmányozási stratégia és műszaki háttér a szarvasmarhatartásban

Borítókép

A szarvasmarhatartásban a húshasznú és tejelőállomány tartásának és termelésének legnagyobb költségét a takarmányozás költsége teszi ki. A takarmányozás színvonala emellett meghatározza a termelési szintet, a termelés jövedelmezőségét.

A hazai gyakorlatban a tehenészeti telepeken és a húshasznú tartástechnológiában – az ökológiai adottságoknak megfelelően – döntően a „TMR”-re alapozott monodiétás etetési technológia terjedt el. A TMR monodiétás etetési technológia lényege az, hogy az állatállomány a teljes év folyamán – a termelési ciklusnak megfelelő – azonos összetevőkből álló takarmánykeveréket kap. Ez azt jelenti, hogy a növénytermesztési ágazatnak is figyelembe kell vennie és alkalmazkodnia kell az állattenyésztés, a szarvasmarha ágazat takarmányozási stratégiájához, meg kell termelni és be kell tárolni az egész termelési ciklusra elegendő takarmányt. Az alkalmazott takarmányozási stratégiának tehát figyelembe kell vennie az állatok termelési ciklusának időben történő, a takarmányozásra vonatkozó változásait. A változó takarmányozási stratégia következtében a tehenek, különösen a nagyhasznú tehenek etetésében, a TMR receptekben egyre nagyobb arányban szerepelnek az őszi vetésű és korán lekerülő kalászosokból – őszi árpa, búza, rozs, tritikálé – készült szilázsok, szenázsok. A korán lekerülő kalászos gabonák után pedig még biztonsággal elvethetőek és termeszthetőek – másodvetésként – a rövidebb tenyészidejű silókukorica hibridek (1. kép). A vetés minél rövidebb időn belüli elvégzésére a nagy munkaszélességű, a talaj-előkészítésre igénytelen vetőgépek használata javasolható.

1. kép. A korán lekerülő – teljes növényként betakarítható – őszi kalászosok után biztonságosan vethető a rövid tenyészidejű silókukorica

Ezt szemlélteti egy nagytejű tejelőcsoport esetében alkalmazott „Receptúra” az alábbiak szerint.

A táblázat adataiból látható, illetve általánosságban elmondható, hogy a napi takarmánymennyiségnek csak mintegy ~40%-a silókukorica, ugyancsak 40% körüli a szálas, illetve pillangósokból és takarmánykeverékekből és szenázsnak vetett kalászosokból készült szenázsok aránya. A különböző alapanyagokból készült takarmány- (TMR) keverékek aránya – a szenázskészítési, betakarítási technológiában – a szeletelő berendezéssel felszerelt rendfelszedő pótkocsik alkalmazási lehetőségét erősíti. Műszaki alkalmazástechnológiai szempontból pedig az állattartó telepeken – éppen az említett ATK-s gépberuházási támogatások eredményeként – egyébként is rendelkezésre állnak az ezeknek a berendezéseknek a működtetésére alkalmas korszerű, univerzális vagy középnehéz univerzális traktorok széles típusválasztékban.

Az etetéstechnológiában – a szálastakarmányokból, kalászos gabonafélékből készített takarmányok felhasználása iránti növekvő igény – Magyarországon is a külföldi, elsősorban a nyugat-európai gyakorlathoz hasonlóan az érdeklődés középpontjába helyezheti a szeletelőberendezéssel és rotoros anyagtovábbítóval felszerelt rendfelszedő kocsik használatát. A gyakorlatban a szakzsargon ezeket a kocsikat „silózókocsik”-nak is nevezi.

A szenázsnak termesztett szálastakarmányok (gyep, pillangósok, takarmány-keverékek és kalászos gabonák) kedvező beltartalmi jellemzői – az eltérő hozamok, morfológiai tulajdonságok mellett – jó minőségű szenázsok, csak megfelelő, új innovatív, a hagyományostól eltérő technológiával, műszaki háttérrel készíthetők. Éppen ezért célszerű áttekinteni a – nálunk megszokott hagyományos – szenázskészítési technológiában alkalmazható műszaki eszközök, pl. a rotációs kaszák és rendfelszedő pótkocsik konstrukciós kialakításait.

A szenázsnak-szilázsnak termesztett őszi vetésű kalászos gabonákat kétmenetes betakarításban a tejes érés végén – ebben az esetben a legkedvezőbb az emészthetőség – kell kaszálni és rendre rakni. Ezeknek a takarmánynövényeknek – ebben a fenofázisú állapotukban – nagy a zöldtömegük és a nedvességtartalmuk. Ezért a kaszálásra a nagy anyagátbocsátó keresztmetszettel rendelkező dobos vagy tárcsás, szársértős, rotációs kaszák használata javasolható (2. kép). A rendkezelési, rendrakási munkákat pedig – éppen a nagy hozamuk miatt – a különböző szénakondicionáló gépekkel lehet megfelelően elvégezni. A szeletelővel felszerelt rendfelszedő pótkocsik pedig a rendre rakott anyagot felszedik, 40-80 mm-re felaprítják, és a tárolótérre szállítják (3. kép). A rendfelszedő pótkocsik szeletelőberendezése könnyen kikapcsolható, és a szecskázógépek kiszolgálásában, szecskázásos egy- és kétmenetes betakarításban, mint szállítóeszközök használhatók. Ebben az esetben az ürítés, vagyis a silótöltés – a rendfelszedő pótkocsik jól szabályozható lehordószerkezetének működtetésével – egyenletesen történik, tehát a tömörítés hatékonyabban végezhető el.

A takarmánynövénynek vetett kalászos gabonák szilázsnak vagy szenázsnak történő teljes növénykénti betakarítása a viaszérés kezdetén – ez esetben a legkedvezőbbek a beltartalmi értékek, a takarmányérték – magajáró szecskázógépekre szerelt szántóföldi vágóasztallal, egymenetben történhet (4. kép).

A szálastakarmányok, gyepek, fűfélék, pillangósok betakarítása – szenázs- és szilázskészítés céljából – hagyományosan dobos vagy tárcsás, rotációs kaszákból, függőleges tengelyű, vezérelt ujjas vagy rendfelszedős rendkezelőkből, rendfelszedővel felszerelt magajáró szecskázókkal történhet (5. kép). A silókukorica, cirkos silókukorica betakarítására pedig számos – sortávolságra kevésbé érzékeny – betakarítóadapterrel felszerelt magajáró szecskázógép áll rendelkezésre.

2. kép. Nagy hozamú kalászos kaszálása tárcsás, rotációs kaszával

3. kép. Kalászos rendfelszedése szenázsnak szeletelős rendfelszedő pótkocsival

4. kép. Szántóföldi vágóasztallal szerelt szecskázó kalászos szenázskészítésben

A szecskázott anyag silótérbe történő szállítása és leürítése – akár az előzőekben említett módon – szeletelővel felszerelt vagy anélküli rendfelszedő pótkocsikkal vagy billenőszekrényes szállítóeszközökkel történik. A szilázsban lejátszódó kémiai, biokémiai folyamatok biztonsága miatt nagyon fontos az egyenletes elterítés és a megfelelő tömörítés, tömörítőkapacitás biztosítása. Ezt elvégezhetjük tolólappal felszerelt nehéz univerzális traktorok járatásával és a traktor hátsó függesztőberendezésére csatlakoztatott speciálisan kialakított hengerrel.

A TMR etetési technológiában – az egész évi betárolt szilázsok minőségének megóvására és a tárolási veszteségek csökkentésére – a silókazlakat gondosan kell lefedni (6. kép).

A TMR keverékekben szereplő fűfélékből, pillangósokból készült szénafélék hengeres és szögletes nagybálákban állnak rendelkezésre.

A TMR etetési technológia kialakulását, illetve a széles körű alkalmazását a takarmánykeverő-kiosztó kocsik – vontatott vagy önjáró alvázra szerelt változatok – elterjedése tette lehetővé. A vontatott gépe, vagy önjáró alvázra szerelt felépítmények egyik csoportja vízszintes, csigás, aprítópengékkel felszerelt keverőberendezéssel van felszerelve, a másik csoportot pedig a vertikális – szintén aprítópengékkel ellátott – függőleges csigás keverőberendezés jellemzi. Mindkét változat létezik silómaróval, illetve silómaró nélküli változatban is.

A szálastakarmányok nagytömörségű széna, takarmányszalma vagy szenázsbálák egyben, egészben is berakhatók a takarmánykeverő-kiosztó kocsik kocsiszekrényébe, az aprítópengékkel szerelt keverőberendezésre azonban annak ellenére, hogy a mai hengeres bálázók rotoros anyagtovábbítóval, illetve késes aprítóval szerelt változatai a bebálázott anyagot 40-70-80 mm hosszban felaprítják, a szögletes bálázók esetében az aprítás mértéke 20-40-70-80 mm is lehet, ez a megoldás túlságosan igénybe veszi a berendezést, és gyakoribb meghibásodást okozhat. A függőleges, vertikális keverőszerkezetek, spirális csigalevelek egyenszilárdságú tartóként vannak kialakítva, és az ilyen igénybevételeknek jobban ellenállnak. Az aprító-keverő szerkezetek mechanikai igénybevételének csökkentése céljából – szálastakarmány szénafélék esetében – célszerű a bálát a keverőkocsiba történő rakodást megelőzően felaprítani (7. kép). Ezeknek a takarmánykeverő-kiosztó kocsiknak a feltöltése a falközi silókból dízel- vagy villanymotorral meghajtott silómarókkal vagy traktoros, teleszkópos homlokrakodók emelőgémjéhez csatlakoztatott silóblokkvágó munkaszerszámmal végezhető el.

A silómaróval felszerelt takarmánykeverő-kiosztó kocsik silómaró berendezése a szálastakarmányok báláit is el tudja bontani és képes felaprítani. A felaprított szálas anyagot – az általában kaparóléces vagy szalagos behordó – a kocsiszekrény aprítókéses vízszintes vagy függőleges csigás keverőberendezéséhez szállítja (8. kép). A keverő-kiosztó kocsik silómaró berendezése dobos konstrukciós kialakítású – a marókések a dob palástjára vannak szegecselve – és kettős működésű hidraulikus munkahengerekkel emelhető, illetve süllyeszthető pályán mozgó behordószerkezethez csatlakozik. Fontos, hogy a silómaró munkája után függőlegesen sima, mart felület marad vissza, ami szintén csökkenti az oxidációs veszteségeket (9. kép).

5. kép. A jó minőségű szenázs-szilázskészítés fontos művelete a tömörítés, amire speciális tömörítőeszköz használata is javasolható

6. kép. Az etetési stratégia fontos alapja az egész évi szilázs-szenázs biztonságos tárolása

7. kép. A keverő-kiosztók feltöltéséhez a szálastakarmány bálákat célszerű felszeletelni

8. kép. A silómarós keverő-kiosztó a szénabálák aprítását és önrakodását is elvégzik

9. kép. A keverő-kiosztó kocsik silómarós változatainak munkája egyenletes, sík felületű silófal marad vissza

A takarmánykeverő-kiosztó kocsi kocsiszekrényébe épített vízszintes vagy függőleges csigák végzik – az 1. táblázatban meghatározott – különböző mennyiségű összetevők homogén takarmánykeverékkénti összekeverését. A megfelelő homogenitás elérése céljából a keverést, a feltöltést, a szállítást és a kiosztást folyamatosan végzik. Ennek a célnak megfelelően a keverő-kiosztó kocsik – vontatott és magajáró kocsiszekrénye – elektromos mérleggel vannak felszerelve. A kocsiszekrény 3 vagy 4 db nyúlásjelző bélyeggel ellátott mérőcsapon, jeladón támaszkodik. A mérőcsapok szolgáltatott jelei mérőerősítőn keresztül jutnak a berendezés számítógépére, érintőképernyős kijelzőjére, termináljára. A keverő-kiosztó kocsik feltöltése a betárolt tömeg alapján történik. A mért tömeg alapján – amit egy szoftver értékel ki – történik a feltöltés. A takarmánykeverék tömege a kijelzőn megjelenik, de a beprogramozott érték elérésekor a berendezés figyelmeztető hangjelzést is ad. A terminál a magajáró keverő-kiosztóknál a kezelőfülkében, a vontatott gépeknél a kocsiszekrényen oldalt vagy elöl kerül elhelyezésre (10. kép).

A tehenészeti telepeken az etetés vagy kiosztás a tejelőállomány részére napi háromszori vagy kétszeri – egyéb csoportok, elletőistálló kétszeri, apasztott és szárazon állók, üszők egyszeri – alkalommal történik. A kiosztás mennyisége a különböző csoportokon, a tejelőkön belül is változik, a teljesítményszintnek megfelelően, pl. a 2. táblázat szerint.

10. kép. Az elektromos mérleggel, ISOBUS-adatátvitellel, fedélzeti komputerrel ellátott szoftveres terminál elhelyezése

11. kép. Függőleges tengelyű kiosztókocsi munka közben

12. kép. A húsmarhatartásban az etetési stratégia egyszerű eszközei a traktoros homlokrakodókra szerelt etetőkanalak

13. kép. A legeltetésben a takarmányozást számos kisegítő segítheti

A vontatott és magajáró keverő-kiosztó kocsik üzemeltetése során a kiosztandó takarmány mennyisége, vagyis az adagmennyiség tág határok között állítható be a munkasebesség megválasztásával, az adagolórés nagyságának beállításával. Fontos megjegyezni, hogy mint a legtöbb TLT-hajtású munkagép, így a takarmánykeverő-kiosztó kocsik üzemeltetését is állandó, gyárilag előírt 540 vagy 1000 TLT fordulatszámon, míg a magajáró keverő-kiosztó kocsikat állandó névleges motorfordulaton kell üzemeltetni (11. kép), a munkasebesség változtatása a sebességfokozatok megválasztásával vagy hidrosztatikus hajtás esetén a sebességszabályzó karral lehet, az előzőek miatt. A kiadagolt mennyiség nagyságát – egy adott konstrukciójú, vízszintes tengelyű keverőberendezéssel szerelt keverő-kiosztó kocsinál, a kiadagolt mennyiség változását a 3. táblázat szemlélteti.

A keverő-kiosztó kocsik egyébként az ad-libitum és az egyéb monodiétás etetési technológiákban is alkalmazhatóak, a számítógépes, az elektromos mérleggel, ISOBUS-szal és terminállal szerelt változatok megfelelő programozással, azaz szoftverek alkalmazásával (12. kép).

Az üszőnevelésben, marhahizlalásban az etetési technológiában a traktoros vagy magajáró teleszkópos etetőkosarak alkalmazása szolgálja a korszerű etetési stratégiát.

A legeltetés az elmúlt időszakban vesztett a jelentőségéből, de az egyre növekvő számú szürkemarha, valamint a húsmarha legeltetéses tartására különböző telepíthető legelői berendezések (pl. szénarács, etetővályú stb.) állnak rendelkezésre (13. kép).

dr. Kelemen Zsolt
műszaki szakértő

Tartalom közti banner a cikk végére
no