A talajegészség és a gyomszabályozás kapcsolata

Borítókép
A talajegészség és a gyomszabályozás kapcsolata

A gyomszabályozásnak kevésbé ismert aspektusa, hogy – akárcsak a haszonnövényeink – a gyomnövények bizonyos talajállapotot és talajkémhatást kedvelnek, és bizonyos tápelemeket akkumulálnak. Hogyan tudjuk a gyomnyomást csökkenteni a talajaink javításával? Erre hozunk példákat cikkünkben.

Mit kedvelnek az egyéves gyomok?

Minden gyom bizonyos tápelemhiányokra vagy az egyensúlyi állapot megbomlására enged következtetni. Például a parlagfű rendszeresen olyan helyeken jelenik meg, a kálium (K) és a foszfor (P) egyensúlyának hiánya áll fenn, de mindezek mellett inkább rézproblémát jelez. A réz fontos szerepet játszik a mangán (Mn) és vas (Fe) felvételében, valamint számos anyagcsere-folyamatban is közreműködik. A (Cu) továbbá fontos szerepe van bizonyos gombás megbetegedések kontrolljában. Továbbá a talaj szervesanyag-tartalmának csökkenése, az agyag–humusz-komplexek szétesése is kedvez a parlagfű terjedésének.

A csattanómaszlag akkor jelenik meg területünkön, ha a talajban a bomlási folyamatok rossz irányba haladnak, és etán termelődik. Ez a bomlási folyamat túl sok kobaltot szabadít fel. A sótartalom emelkedését is kedveli. A megnövelt kalciumszint, a kiegyenlített pH és a szerves anyagok helyes bomlásának szabályozásával lehet megfelelően kordában tartani ezt a gyomot gyomirtó szerek nélkül.

A pipacs és szarkaláb fajok jól társulnak az őszi búzával, de nem szeretik az árpát. A vadrepce és a mezei mustár viszont kedvelik a zabot, és a dormáns magvak csírázásnak indulnak, amint zab kerül a talajba, viszont nincsenek hatással a zabra. Ezzel szemben keményen elbánnak repcével és cukorrépával.

A gyomnövényeknek is megvan a megoldásuk arra, hogy egymást kontrollálják. Mind a mustár, mind a pásztortáska sógyűjtők – sóban gazdag talajokon, majd zölden bedolgozva segítenek a talajt „megédesíteni” és felvenni azokat a tápelemeket, amik szükségesek azon gyomok növekedéséhez, amik ilyen sós talajokon fejlődnek. Ugyanez igaz a rozsra, ami segít a tyúkhúr elleni küzdelemben. A vadmurok könnyen kiiktatható az orvosi somkóró termesztésével. A tarackbúza nehezen rúg labdába egy jól sikerült szója-, tehénborsó- és kölesállományban, főleg akkor, ha száraz és meleg időjárás jellemző.

A szőrös disznóparéj a jelzőnövénye a kalcium-kálium-egyensúly kibillenésének, ahol a (Ca) túl alacsony, a kálium pedig túl magas, mindez elégtelen humusztartalommal párosítva. A foszfát is figyelmet igényel, amikor ez a gyom burjánzik. Kalcium, foszfor, réz, (Mo), szénhidrátok, humátok és C-vitamin bizonyos területeken csökkentheti vagy akár távol is tarthatja ennek a gyomnak a dominanciáját a területről.

Mit tehetünk az évelők ellen?

Az egyéves gyomok mellett a több fejfájást okozó évelő gyomnövények is sokat elárulnak a talaj állapotáról – kémiai vagy biológiai laborvizsgálat nélkül.

Azok a talajok, ahol tarackbúza van jelen, jobban tartják a vizet, mert nagyobb a feszültség bennük, és nincs bennük elég oxigén (a laza, száraz homokokat viszont kevésbé kedveli ez a növény). Ezekre építve a tarackbúzának esélye van a dominanciára anélkül, hogy a gombás betegségek áldozatává válna. A túlzott nitrát- és káliumszint, valamint a tömörödés és a magas pH is kedvez a tarackbúzának. A kulcs a tarackbúza kontrollálásához az, hogy meginvitáljuk a rizómákat fertőző gombafajokat. Továbbá a talajnak megfelelő mennyiségű kalciummal kell rendelkeznie, hogy kezelni tudja az (Al) szinteket. Az Al-toxicitás súlyos probléma számos növénynél, ám a tarackbúza nem érzékeny erre az elemre. Mivel a (Ca) egy nagyon jó irányító és szabályozóelem az Al-mal szemben, így megfelelő Ca-szint a talajkolloidokban elsődleges szereppel rendelkezik ennek a gyomrendszernek a szabályozásában. A tarackbúzával azonos családba tartozik a fenyércirok, ami ki sem állhatja a „családtagjait”. A tarackbúzával azonos családba tartozik a fenyércirok, és ahogy sok ember, úgy ez a növény sem állhatja ki a családtagjait. Mindkét növény megjelenése a Fe és a Mn talajon belüli egyensúlyának felborulásával is magyarázható, ha ezt az egyensúlyt helyreállítjuk, akkor a legtöbb rizómás növény számára alkalmatlan életteret kapunk. A fenyérciroknak emellett kedvez a tömörödöttség, az alacsony humusztartalom, valamint a magas bázistelítettség és kémhatás. Az aprószulák nagyon kedveli a nagy mennyiségű nitritet és nitrátot a talajban, így minden olyan beavatkozás, amely e szinteket növeli, kedvez ennek a gyomnövénynek. Elnyomására a szudánifű és a silócirok jöhet számításba, amelyek június-július hónapokban vetve képesek kontrollálni a szulákot. A mezei acat és az aprószulák gyökérrendszere képes szinte bármilyen körülmények között növekedni, és speciális mikroorganizmusokra van szükség (amik általában megfelelően elkészített komposztban találhatóak meg) ezen növények kiterjedt gyökérzetének elpusztításához.

A gyomok közül a legrosszabb talán az acat. A szabályozása ugyanaz, mint a szuláknál: jó komposztra és mikroorganizmusok kijuttatására van szükség, amik kirothasztják e növény rizómáit. A gyomok közül a legrosszabb talán az acat. A szabályozása ugyanaz, mint a szuláknál: jó komposztra és mikroorganizmusok kijuttatására van szükség, amik kirothasztják ezen növény rizómáit. Az acatfélék jól reagálnak mangánnal történő kezelésre, egyes kísérletek szerint csupán Mn hozzáadásával a talajhoz 20-40kg/ha mennyiségben az acat szinte teljesen eltűnik. Minden acatféle akkor szabadul meg gyökértartalékaitól, mikor a legszebb, azaz virágzáskor. A kaszálás ebben az időben halálos a növények számára. A mezei acat a Ca-szegény talajokat kedveli extrém alacsony Mn-szinttel. Az alacsony szintű szármaradványbomlás és anaerob baktériumok dominanciája a klasszikus jele annak, ha ez a növény megjelenik. Azokat a területeket kedveli, ahol a vas akadályozza a mangán felvételét. Meg kell jegyezni, hogy az a terület, ami a bojtorján szaporodását segíti, az teljesen az ellentéte, ami az acat számára szükséges. Ha Ca-szint nem megfelelő a mikroelemek felvételének szabályozásához és ha a talaj pH helytelenül van beállítva, akkor túl sok fém szabadul fel a talajban. Az acatfélék fantasztikus auxintermeléssel rendelkeznek, ami képes bármely haszonnövényt túlnőni emiatt és beárnyékolni a területet. A kezelés első lépése a megfelelő pH beállítása. Általánosan elmondható, hogy a pH megváltoztatásához a Ca- és Mg-szint megnövelése, illetve a nátrium- és káliumszint komplexebbé tétele ahhoz szükséges, hogy a szabályozó szerep újra helyreálljon. Ez a változtatás helyreállítja a Fe-Mn kapcsolatot és a nehézfémek leadásának mértékét. A megfelelő Mn-Fe egyensúly beállításával más baktérium- és gombatúlsúly alakul ki a talajban, ami segít 3-6 hónap alatt kirothasztani az acat gyökereit.

Magot fejlesztő fenyércirok

Hogyan befolyásolja a gyomflóra a rovarkártételt?

Ismert tény, hogy a rovarkártevők visszavonulnak a gyomokra, ha az általuk kedvelt haszonnövényeket betakarítják a területről. Jó néhány levéltetű- és bolhafaj visszavesz élettevékenységéből ezen a módon. A drótférgek, cserebogár-pajorok és szárfúrómolyok száma növekszik és hatványozottan szaporodnak fel a területen, ha a gyomosító fűfélék száma nő. A legkönnyeb mód megbirkózni ezekkel a kártevőkkel – párhuzamosan az ezeket támogató gyomok szabályozásával – az, hogy a területet megtisztítjuk annyira, hogy a főnövények auxinjai birtokolják a területet az adott évben.

A részleges és egyensúlytalan tápanyag-utánpótlás mindig az előfutára a stressznek a talajokban és a növényekben – a stressz pedig ugyebár nyitott kapukat jelent bakteriális, gombás és rovarok támadásának, nem beszélve számos gyomról. Most már biztosan elmondható, akadémikus kutatók javára, hogy megfelelő kalcium-, magnézium-, kálium- és foszforegyensúly többet tehet a gyomok szinte teljes visszaszorításában, mint a fegyvertárunkban lévő gyomirtók.

Vincze Ambrus
Talajreform.hu

 

Tartalom közti banner a cikk végére
no