A tömegtakarmányokhoz használt adalékanyagok szerepe és jelentősége

Borítókép

A tömegtakarmányok tartósításához használt adalékanyagok célja az, hogy az erjedési folyamatok szabályozásával csökkentsük az erjedési veszteséget, és megőrizzük a takarmányok beltartalmi értékeit. Természetesen az adalékanyagok használata nem mentesít senkit a betakarítás időpontjának helyes megválasztásától, illetve a tárolási, taposási, letakarási folyamatok menedzselésétől.

Nagyon fontos, hogy mindenki szem előtt tartsa: a tartósítószerek használata nem javítja a rossz minőségű tömegtakarmányok beltartalmát, de segíti a jó minőségű tömegtakarmányok táplálóanyagainak feltáródását és hasznosulását.

A betakarítást követő néhány órában a növény még lélegzik, az összes levegő elhasználásáig a növényi proteáz enzim még aktív. A levegő gyors kiszorításával és a tömörítéssel érhetjük el, hogy a nem kívánatos aerob baktériumok, élesztő- és penészgombák ne szaporodjanak el. Ezek ugyanis nemcsak a hasznos baktériumok elől veszik el az értékes tápanyagokat – csökkentve ezzel az erjedés hatásfokát –, de az állati szervezetbe kerülve súlyos egészségügyi, valamint termelési problémákat is okoznak. Annak érdekében, hogy a levegő kiszorítása megfelelő legyen, ügyelni kell a betakarítási szárazanyag-tartalom (320-360 g/kgszárazanyag) és a helyes szecskaméret megválasztására.

A tejsavtermelő baktériumok szerepe

Az oxigén elhasználásával egyidőben az aerotoleráns anaerob tejsavtermelő baktériumok kezdenek elszaporodni, és a vízben oldható szénhidrátokból tejsavat állítanak elő. Schmidt 2003-as tanulmányából tudjuk azonban, hogy a növények epifita flóráján mindöszsze 10³-10⁴ tejsavtermelő baktérium található, ami nem elegendő a gyors és biztonságos erjedés lezajlásához. Ezért az eredményes pH-csökkenés érdekében az erjedést elősegítő adalékanyagok használata szükséges. A pH gyors csökkenése limitálja a fehérjebontást és az energiaveszteséget, illetve megakadályozza a káros enterobaktérium- és clostridium-törzsek elszaporodását.
Az adalékanyagok kiválasztásánál sok szempontot érdemes figyelembe venni. Az oltási csíraszám legalább egy nagyságrenddel haladja meg az epifita flóra tejsavtermelő baktériumainak számát, azaz legalább 105/gramm zöldtakarmány legyen. A legtöbb gyártó természetesen ennek a többszöröse baktériumszámmal, olykor pedig több baktériumtörzzsel dolgozik a stabilabb erjedés érdekében.

A tartósítás szempontjából lényeges az is, hogy milyen baktériumtörzseket tartalmaz a készítmény. A legjobb hatást a homofermentatív baktériumok (Lactobacillusplantarum) felhasználásával lehet elérni, ugyanis ezek a glikolízis során csak tejsavat képeznek. Ugyanilyen hatásfokkal dolgoznak a fakultatív homofermentatív baktériumok (Pediococcus acidilactici), melyek a glükózból csak tejsavat termelnek, viszont erjesztik a glükonsavat, és a pentózokat is. A piacon található olyan termék is, mely ezeket a baktériumtörzseket egyaránt tartalmazza a jobb hatás érdekében.

Vannak növényspecifikus adalékok, melyek külön-külön alkalmasak pillangósok, gabona- és fűfélék, illetve silókukorica tartósítására. De olyan készítmények is széles körben elterjedtek, melyek a baktériumtörzsek kombinációját tartalmazzák (Lactobacillus plantarum és Pediococcus acidilactici), így alkalmasak a különböző tömegtakarmányok hatékony tartósítására.

A döntés alapja minden esetben a baktériumtörzsek ismerete legyen. Elvárt, hogy az erjesztésben résztvevő tejsavbaktérium-törzs, gyorsan elszaporodva, minél több szénhidrátot tudjon feldolgozni, valamint jól tűrje a savas (pH 4) tartományt. A szenázsok készítéséhez használt termékeknél fontos követelmény, hogy a baktériumtörzs kis viszkozitású viszonyok közt is gyorsan tudjon szaporodni. Ilyen baktérium például a Lactobacillus plantarum, mely a legszélesebb körben használható, megbízható megoldást jelenti. A Pediococcus acidilactici és Lactobacillus plantarum párosítás azért is előnyös, mert előbbi a pH 5-6 közötti tartományban is jól szaporodik, így savtermelésével megteremti a kedvező feltételeket a másik baktériumtörzs számára.

Vannak olyan mikroorganizmusok, amelyek bár nem tartoznak a tejsavbaktériumok családjába, de fontos szerepük van a tömegtakarmányok tartósítására során. Ebbe a csoportba tartozik a Propionibacterium acidipropionici, amely képes a glükózt propionsavvá alakítani, ezzel segítve a penész- és élesztőgombák visszaszorítását, a mikotoxin-termelődés csökkentését. A baktériumtörzs használata javítja az aerob stabilitását a bontást követően is, a szenázs/szilázs fal és a TMR kevésbé melegszik, nem indulnak el a káros utóerjedési folyamatok.

A fejlett biológiai tartósítószerek növényi sejtfalat bontó enzimeket, ß-glükanázt és keményítőt bontó amilázt is tartalmaznak. Több kutató (Stokes (1992); Selmer-Olsen (1993)) is igazolta, hogy az Aspergillusés Trichoderma mikroszervezetekből kinyert enzimek növelik az erjeszthető szénhidrát készletet, ezáltal emelkedik a tejsavtartalom, és csökken az ecetsav- és ammónia szint.

A jó minőségű, magas beltartalmú tömegtakarmányoknak nemcsak az étrendi hatása kiváló, de jelentősen tudják csökkenteni a vásárolt takarmányok mennyiségét, ezáltal a takarmányozási költséget is. A biológiai adalékok használata pedig az erjedési folyamatok szabályozásán keresztül növeli az állati termelés hatékonyságát.

Kürthy-Molnár Zoltán

Timac AGRO Hungária Kft.

Tartalom közti banner a cikk végére
no