Vészhelyzet: összefogás és kemény munka nélkül vége a magyar diónak

Mintha minden összeesküdött volna a hazai diótermesztésnek: a klímaváltozás az első, a hatóanyag-kivonás a második, a hiányzó gazda-összefogás a harmadik csapás a durván dráguló gyümölcsön.

 

 

Durva drágulás

Míg máskor 2000-2200 forint a friss dió kilós ára a nagyobb piacokon, addig idén máris 2800-3000 forintot kérnek a friss áruért (de nem ritka az ennél is akár 25-30 százalékkal magasabb kiskerár). Nem ez a legrosszabb hír – ez csak a következmény. A legnagyobb probléma az, hogy az időjárás-változás és a vele érkező új kártevők, illetve a védekezés nehézségei kérdésessé teszik e szűk, de a hazai gasztronómiai hagyományokban oly fontos gyümölcs jövőjét.

 

 

 

Dióburokfúrólégy ellenszer nélkül

Sipos József entomológus, növényvédelmi szakértő szerint sokat elárul, hogy míg 20-30 éve szinte nem kellett permetezni a diót, ma már összehangolt és integrált védekezésre volna szükség a kártevők-kórokozók elleni küzdelemben. – A klímaváltozás következtében az időjárás is próbára teszi a növényt. Másrészt megjelennek olyan új kártevők, elsősorban a dióburokfúró-légy, amik ellen egyelőre alig van hatékony eszközünk. A harmadik probléma az, hogy diót nemcsak kontrollált ültetvényeken termesztenek, hanem kis kertekben, illetve látunk útmenti, vadon termő fákat, amik nehezítik az összehangolt, átfogó védekezést – összegzi a szakmai nyilvánosságban Sipos Gazdaként is ismert szakember.

 

 

Határtalan letámadás

Ma már gombásodás, bakteriológiai eredetű megbetegedések, és a dióburokfúró-légy jelenléte is komoly kihívás. Utóbbi a dió zöld héjába teszi a petéit, amelyek utat nyitnak a fertőzéseknek, és súlyos károkat okoznak. Bár a légy a talaj felső rétegeiben telel, a klímaválság utóbbi évtizedeinek enyhe teleiben nem ritkul kellőképpen. – Az Európai Unió egyébként helyes környezetvédelmi politikájának egyik hátránya, hogy a hatónyag-kivonások sorában a felszívódó szerek már nem hozzáférhetők, a kontakt szerek pedig csak nagyon gondos, a fák teljes lombkorona-felületére kiterjedő permetezés esetén hatékonyak – fejti ki Sipos József. A védekezést nehezíti a diókultúrák térben és kondícióban eltérő volta. – Tudjuk jól, hogy a növénybetegségek terén a telekhatár nem határ. Hiába tesz meg mindent egy ellenőrzött kertészetben a növényvédelem, ha pár méterre tőle egy kontrollálatlan víkendház kertjéből vagy a közeli országút mellett termő diófáról újra támadnak a kártevők…

 

 

Szövettel, szövetséggel

Sipos József szerint nincs itt a vég, de ahhoz, hogy ne következzen be a hazai diótermesztés összeomlása, ahhoz széles körű összefogás, alapos és következetes munka kell. – Az alapoknál kell kezdeni: szezon végén összeszedni a lehullott leveleket, diót, agroszövettel védekezni a talaj felől, biológiai és megfontolt, alapos kémiai védelemmel a lehetőleg szellős koronaforma felől. Fontos, hogy a gazdák széles körei vegyenek részt a védekezésben, csak az összefogás nyújthat átfogó védettséget – hangsúlyozza a szakember.

Sipos József egyébként rámutat: nemcsak a dió, hanem a zöldség-gyümölcságazat és a dísznövénykertészetek is fokozottan kitettek a klímaválsággal érkező időjárási fenyegetéseknek és az új kártevők megjelenésének.

 

 

Féltermés 2020-ban

A dió esetében e két tényező idén nagyon kemény termésmennyiség-csökkenést okozott. Az átlagos 7-8 tonnának kevesebb, mint a fele várható. A FruitVeB Magyar Zöldség-Gyümölcs Szakmaközi Szervezet és Terméktanács szerinti 3,5-4 tonnás mennyiséget döntően a tavaszi fagyok és az őszi csapadékos időjárás magyarázza, ami hátráltatta a betakarítást. És persze a dióburok-fúrólégy is, ami bár egyelőre főleg a Dunántúlon károsított, már a keleti országrészben is megjelent. Az idei 3-4 ezer tonnás termés – az utóbbi évtizedek folyamatos növekedése után – a 90-es évek végi szintnek felel meg.