fbpx

Fenyegető csökkenés

Írta: Szerkesztőség - 2019 április 11.

A vetésváltás jelentősége, az elővetemény hatása a kórokozókra, kártevőkre és a gyomosodás mértékére

     vetésváltás

Magyarországon a szántóterület kétszázezer hektárral csökkent, már csak 4,3 millió hektár. Egy másik jelenség, hogy drasztikusan csökkent a termesztett növényfajok száma, diverzitása, ami akadályozza az okszerű vetésváltás kialakítását.

Vízigény, változás, vetésváltás

A vetésváltásnak nemcsak abban van jelentősége, hogy nagy hatással van a kórokozók, kártevők különböző mértékű elszaporodására, a gyomosodásra, hanem abban is, hogy az előveteményként vetett szántóföldi növények vízigénye 400 és 750 mm között változik. Az elővetemények közül kisebb vízigénye van a borsónak és a kalászos gabonaféléknek, míg a legnagyobb a burgonya, a cukorrépa és a lucerna vízigénye.

A klímaváltozás, a hőmérséklet növekedése és a csapadék csökkenése miatt is törekedni kell a kedvező elővetemény megválasztására. A vetésváltás hatásai igen összetettek. A helyes elővetemény megválasztásánál fontos szempont az is, hogy a kalászosok jó gyomelnyomók még a széles sortávolságra vetett kapások inkább gyomnevelők. Szintén igen jelentős hatás, hogy a különböző elővetemények a talajok termékenységére is jelentős hatással vannak. A pillangósvirágú növények gyökerén lévő Rhizobium baktériumok a növénnyel szimbiózisban élnek és a levegőből évente 60 kg/ha nitrogént képesek megkötni. A lucerna feltörésekor visszamaradó gyökérmaradvány felér egy közepes adagú istállótrágyázás hatásával. Míg korábban a pillangósvirágú növények vetésterületi aránya kedvező 17% volt, addig napjainkban ez a terület alig 7%-ra csökkent.

A burgonya és a Norfolki négyes

További komoly problémát jelent, hogy a burgonya vetésterülete 2018-ban 8.000 ha-ra csökkent, ennek következtében még az önellátást sem tudjuk biztosítani (1. ábra). Az ár ennek következtében az egekbe szökött, és nem az aszály miatt, ahogy sokszor az elektronikus sajtó emlegeti, mert a burgonya termésátlaga az elmúlt években mindig 24.000 t/ha körül alakult: a döntő a vetésterületének 10 ezer hektár alá csökkenése volt.

A hazai vetésszerkezet óriási problémája, hogy jelenleg a teljes vetésterület közel 90%-án (89,7%) kukoricát, napraforgót, repcét és kalászosokat termesztünk. Ez a rendkívül egysíkú növénytermesztési szerkezet szakszerűtlen vetésváltást rossz talajerő és vízgazdálkodást tesz csak lehetővé.

A vetésváltás jelentőségét természetesen több száz évvel ezelőtt felismerték, ilyen volt Angliában a Norfolki négyes vetésforgó: őszi búza – cukorrépa – tavaszi árpa vörösherével felülvetve – vöröshere. A vetésforgó alkalmazása a tápanyag-gazdálkodással is összefüggött, hiszen a vöröshere pillangósvirágú növény és a gyökerén lévő Rhizobium baktériumok évente 60 kg/ha nitrogént kötöttek meg. A vetésforgó után – ahol mindig azonos sorrendben követik a növények egymást – jött a vetésváltás, ami sokkal szabadabb rendszer, de a szakmai szempontokat be kell tartani, pl. őszi búzát és kukoricát csak 1-2-szer célszerű önmaga után termeszteni. Az őszi búzát az allelopátia (önuntság) miatt (a búzaszalmából a csapadékos az időjárás kimossa a fenolkarbon savakat, ami csírázásgátló). A kukoricánál az önmaga utáni többszöri termesztésnél az amerikai kukoricabogár és lárvája jelent nagy kockázatot.

Íme, a bizonyítékok

A hajdúböszörményi EOMTK (Egységes Országos Műtrágyázási Tartamkísérlet) több mint két évtizedes eredménye alapján látható az elővetemény és a fajta együttes hatása az őszi búza termésére (1. táblázat). Borsó után 23 év átlagában 1,76 t/ha-ral volt nagyobb a termés búza, illetve 0,90 t/ha-ral kukorica előveteményhez viszonyítva, a fajta hatása pedig 58% volt.

A kukoricát korábban monokultúrában is termesztették, aminek számtalan hátránya volt. Az utóbbi évtizedekben a monokultúrás termesztést lehetőleg el kell kerülni az amerikai kukoricabogár és lárvája kártétele miatt. Az imágó a kukorica virágporával és a levél hámozgatásával táplálkozik, nagy megtermékenyülési hiányosságot, a lárvája pedig a kukorica gyökerét pusztítja el, igen nagy károkat okozva.

vetésváltás
1.ábra: Főbb növények vetésterülete Magyarországon, 2018 (AKI adatok alapján)

Több mint két évtized átlagában a kukorica trikultúrában (borsó-búza-kukorica után) közel 2 t/ha-ral nagyobb termést adott a monokultúrás kukorica terméséhez viszonyítva (2. ábra). A terméscsökkenésnek ebben az esetben is több oka lehetséges. A monokultúrás termesztés során a kukoricahibridek jellemzően a talaj víz- és tápanyagkészletének mindig ugyanazon rétegét használják, amely rosszabb víz és tápanyag hasznosítást okoz. Szintén jellemző probléma, hogy a monokultúrás termesztés során jelentős a gyomnövények felszaporodása. A vetésváltással eredményesen védekezhetünk az erőteljes gyomosodás ellen is, mert a kukoricában lévő gyomnövények elszórt magjai a következő évben csak akkor képesek újra kikelni és felszaporodni, ha a kultúrnövény életformája (vetésideje, kelési ideje stb.) hasonló a kukoricáéhoz. Ha a következő évben pl. őszi kalászos követi a kukoricát, az elszórt gyommagvak tavaszi kelése idején a gabona gyomelnyomó képessége erős, illetve a gyomirtást olcsón és kiváló hatékonysággal tudjuk elvégezni.

vetésváltás

A hüvelyes növények főleg a Fuzárium sp. okozta fuzáriumos hervadás miatt nem kerülhetnek 4 évig vissza önmaguk után. A gyökgumós növények (cukorrépa, burgonya) pedig a fonálféreg kártétele miatt nem kerülhetnek négy évig azonos területre vissza. Szintén növényvédelmi okokból igen nehéz a napraforgó helyes vetésváltását végrehajtani, a különböző kórokozók miatt, ezért célszerű legalább 4-5 évig nem termeszteni önmaga után. A hazai gyakorlatban azonban ez igen ritkán valósul meg, elsősorban azért, mert az olajnövények felvásárlási ára, értékesíthetősége jobb, mint a kalászosoké vagy a kukoricáé. Ezért igen sok alföldi megye vetésterületén gyakran találkozhatunk 30% körüli vetésterületi aránnyal, amely kb. 3 évenkénti visszavetést jelent ugyanarra a területre. Ez rendkívüli módon megnöveli a napraforgó-termesztés kockázatát és a kórokozókkal szembeni érzékenységet!

Az adottságok fontossága

vetésváltás
1. táblázat: Elővetemény és a fajta együttes hatása a búza termésmennyiségére (t/ha) Hajdúböszörményi OMTK 1975-1998

vetésváltás
2. ábra: Az elővetemény hatása a kukorica termésére (1976-2000)

A vetésváltásnál, a vetésszerkezet összeállításánál természetesen figyelembe kell venni a termőhelyi adottságokat is, hiszen a szántóföldi növények talajigénye változó. A szántóterület 16%-a jó minőségű mezőségi talaj; 34-35%-a barna erdőtalaj, de csak egy része a jó minőségű csernozjom dinamikájú jó hő-, víz-, levegőgazdálkodású talaj; 18-19%-a kötöttebb réti talaj; közel 10% a savanyú (Nyírség) és meszes homok (Duna-Tisza köze); 8-9%-a pedig szikes talaj, ami rendkívül rossz hő-, víz- és levegőgazdálkodású talaj. Magyarország talajainak csak 30%-a jó vízgazdálkodású (3. ábra).

vetésváltás
3. ábra: Magyarország talajainak vízgazdálkodása és annak okai

A jó talajok 200 cm mélységig akár 500 mm vizet is tudnak tárolni, ha van annyi csapadék, hogy fel tudjon töltődni a talaj. Ennek a víznek 50%-a a növények számára is felvehető (diszponibilis víz), 50%-a nem felvehető holtvíz.

A termesztett növények közül a legigényesebb a talaj iránt a kukorica, cukorrépa; valamint a hüvelyes növények közül a borsó, szója, a kalászosok közül pedig a tavaszi árpa. Homoktalajon a dohány, csillagfürt, burgonya termeszthető, de a burgonya termesztése néhány évtizede a középkötött mezőségi talajra is áthúzódott. Az őszi búza meghálálja a jó minőségű talajokat, de termesztése réti, akár enyhén szikes (termő szikes talajon) is szóba jöhet.

A vetésváltás szempontjai között kiemelkedő többek között az is, hogy nagy vízigényű növények ne kerüljenek egymás után (a legnagyobb vízigényű növények pl. a burgonya, cukorrépa és a lucerna), de a kapások (napraforgó és kukorica) termesztése is igen kockázatossá válhat szerényebb csapadékú években, ha az elővetemény hasonlóan nagy vízigényű növény volt.
A vetésváltásra jelentős hatással van az alkalmazott agrotechnika is. A vetésváltásnak kiemelkedő szerepe van a víztakarékos növénytermesztési technológiák kialakításában, de igen eltérő a „szárazgazdálkodást” és az öntözött gazdálkodást folytató termelők vetésváltási technológiája. Az öntözéses gazdálkodásban megjelennek a kifejezetten intenzív technológiát igénylő növények (szántóföldi zöldségnövények, konzervipari növények, vetőmag kukorica stb.), amelyek jelentősen átalakítják a vetésváltás szerkezetét, annak kialakítási szempontjait.

Magyarországon jelenleg egy olyan növény van, melyet esetleg monokultúrában is termeszthetünk, ez pedig a rozs, bár a vetésterülete csak 29-30 ezer hektáron, és a gyenge termékenységű homoktalajokon termesztjük.

Összegzés

A hazai növénytermesztési szerkezetben mindenképp jelentős változásokat kell elérnünk a jövőben, amelyhez az első lépés a termesztett növények körének jelentős bővítése, illetve a vetésváltási technológiánk javítása. Kerülni kellene a jövőben a kalászosok, olajnövények és a kukorica ilyen arányú termesztését, és előtérbe kellene hozni a pillangósok, egyéb ipari, zöldség és alternatív növényfajok termesztését! Ez nemcsak a talajok minőségére, a termesztés biztonságára, hanem annak jövedelmezőségére is igen kedvező hatással lehetne.

Dr. Sárvári Mihály egyetemi tanár

Debreceni Egyetem MÉK Növénytudományi Intézet

Dr. Futó Zoltán egyetemi docens

Szent István Egyetem Tessedik Campus Agrártudományi és Vidékfejlesztési Intézet