fbpx

Kockázat és/vagy haszon?

Írta: Szerkesztőség - 2014 november 18.

A tejelő szarvasmarhák legfőbb tömegtakarmányát adó, a receptúrák meghatározó összetevője a silókukorica. Még mindig ez biztosítja az egy hektárról előállítható legnagyobb megtermelt tejmennyiséget. Ennek a munkának a hatékonyságát segíti a már hagyományokkal rendelkező Silókonferencia Herceghalomban. Az október 15-i rendezvényen hallott információkból adunk ízelítőt most Olvasóinknak.

Alapvetően világszínvonalú a hazai Holstein-fríz tenyésztés, a populációban ott van a javuló tejtermelő képesség (9000 kg) egyre jobb mutatókkal, viszont az átlag laktációs élettartam már csak 2,2 év, az üres napok száma már 440 nap, a tejár pedig a szezonalitás mellett is alacsony – foglalta össze a előnyeit és problémáit Kőrösi Zsolt, a Holstein-fríz Tenyésztők Egyesületének tenyésztésvezetője. A hazai tejtermelésünk 80%-át kb. 800 gazdaság adja, akiknek a piaci lehetőségek kihasználására, egyáltalán a gazdaságos tejtermelésre a legnagyobb lehetőséget a takarmányozás költségoptimalizálása jelenti. Annál is inkább, mert „gyarmati” szerkezetű még mindig az exportunk, azaz alapanyagot exportálunk és készterméket importálunk – ezzel az ismert ténnyel és következményeivel már Prof. Dr. Popp József (Debreceni Egyetem) sokkolta a tenyésztőket. Hiszen szürkeállományunk és szarvasmarha állományunk ellenére Hollandiában (ami hazánk területének 40%-a!) a tejágazat egyedül annyi GDP-t termel, mint a hazai teljes mezőgazdaságunk.

„Ami nálunk még mindig hiányzik – de már 150 éve hiánycikk – az az összefogás, a speciális termékek gyártása, és az ezekhez szükséges felfogás.”

A rendezvény állandó szakértője Dr. Orosz Szilvia takarmányanalitikai igazgató (ÁT Kft), aki ezúttal a többi silónövény, különös tekintettel az őszi vetésű, tavaszi betakarításúak rosttartalmára, és azok kiegészítő hatására hívta fel a figyelmünket. Ezzel a megújított tömegtakarmány stratégiával más-más silóösszetételt, azaz differenciált etetést is tudnánk biztosítani.

Milyen a jó silókukorica avagy miért éppen LGAN?

Nyugat-Európában egyre több országban hallható, hogy a különböző silókukorica hibrideket az etetésükből származó megtermelt tej kilogrammok alapján hasonlítják össze, visszavezethetően a szilázs előállításához felhasznált területre.

A jó silókukorica egyik legfőbb értékmérője a jó rost emészthetőség. Manapság egyre kevésbé kérdés a hektáronkénti nagy zöld termés és magas keményítőtartalom. A jobb rost emészthetőségű hibridek használatával többlet energiát juttathatunk a szarvasmarhának, lerövidül a bendőben ill. az emésztőrendszer egyéb részeiben töltött idő, ezáltal a szarvasmarhák nagyobb tömegű szárazanyagbevitelre képesek. Ezen többlet energia tejtermelés többletet eredményez, a vizsgálati eredmények alapján magasabb tejfehérje és tejzsír mellett. A rostok „könnyebb” emészthetősége eredményezi azt is, hogy az ily módon biztosított többlet energia nem abrakból (legtöbbször szemes kukoricából) áll elő, ezzel csökkenthető a bendőacidózis előfordulásának valószínűsége. Így végeredményben az ilyen típusú LGAN silókukorica hibridek használata egészségesebb termelő szarvasmarha állományt is eredményez.

A közel 30 éves Limagrain nemesítési program egyik legújabb tagjának, az LG 34.90 silókukoricának gyakorlatban bizonyított eredményeiről a konferencián részletes kimutatásokat is láthattunk Lehel László (NAIK) előadásában.

Perczel Péter ügyviteli vezető (Limagrain Central Europe SE Magyarországi Fióktelepe)

Perczel Péter ügyviteli vezető (Limagrain Central Europe SE Magyarországi Fióktelepe)

Az európai vetésterület 19%-án LG silókukorica terem, ami ezen a területen a 4. helyet jelenti a rangsorban. Azonban a tejtermelő gazdaságokkal tartott szoros kapcsolat és a technológiai ajánlás kiemeli az alapjában vetőmagot kínáló cégek sorából a cégcsoportot – így összegezhetjük Perczel Péter ügyviteli vezető (Limagrain Central Europe SE Magyarországi Fióktelepe) és Bruno Pouzet európai marketing igazgató (Limagrain Europe) jövőt felvázoló szavait.

A hibrid az eredményünk egyik alapja. Azonban ha nem kellő gondossággal járunk el (megfelelő termőtőszám alkalmazásával, gyommentes állománnyal), és a szilázs készítés folyamatában nem biztosítjuk a legoptimálisabb feltételeket, azaz a 32-35%-os silózáskori szárazanyagtartalmat, a vágási méretet és szecskaméretet, a szemroppantást, a siló tömörítését és takarását, akkor a legjobb silókukorica hibrid sem hozza majd az elvárt magas eredményt.

De a silózás kőbe vésett szabályait mindenki betartja – elvileg. Legalábbis egy ilyen konferencia hallatán, az adathalmazok sokkoló eredményeit összehasonlítva, a költségmutatókat és az elvárt tejhozamokat párba állítva mindenkiben meg kellett fogalmazódni az elhatározásnak.

A rendezvényen készült fotók a www.agraragazat.hu galériájában megtekinthetőek.