fbpx

2021-ben is aktuális probléma lesz: az amerikai kukoricabogár és a kukoricamoly

Írta: Agrárágazat-2021/01. lapszám cikke - 2021 január 30.

Magyarországon 2019-ben 1 027 592 hektáron termesztettek kukoricát. Könnyen belátható, hogy az ilyen nagy területen termesztett növény esetében a kártevő rovarok számára terített asztalt kínálunk. Nem könnyű feladat, de ennek ellenére meg kell védenünk a kukoricanövényeket.

Mint a Földön minden élőlény, így a rovarok elterjedési területe is folyamatosan változik. Az invazív és kártevő fajok elterjedésében nagy szerepet játszik az ember felelőtlensége. A hazánkban újonnan megjelenő kártevő fajok csökkentik a termény mennyiségét és minőségét. Az új kártevők elleni védekezés kidolgozása hosszú folyamat, amely sokszor fejtörést okoz a növényvédelemmel foglakozó szakemberek számára.

 

Az amerikai kukoricabogár (Diabrotica virgifera virgifera) (1. kép)

Észak-amerikai faj, amelyet Európába (1993) valószínűleg a Belgrád melletti Surčinba hoztak be egy repülőgépes importkukorica-szállítmánnyal. Innen kiindulva egészen gyorsan, már két évvel az első detektálása után, 1995-ben elérte Magyarországot. A kutatások kiderítették, hogy több európai városba is szállítmányokkal hurcolták be, többek között Olaszországba, Svájcba és Franciaországba. Az amerikai kukoricabogár a legjelentősebb kukorica-kártevőink közé „küzdötte fel” magát. Kártétele a hektáronkénti 0,5-1 tonnától a teljes termésveszteségig terjedhet.

 

A kukoricabogarak a leveleken mászva keresik a párzásra alkalmas helyet.
1. kép. A kukoricabogarak a leveleken mászva keresik a párzásra alkalmas helyet. Fotó: Takács Attila

 

A fajnak évente egy nemzedéke van, áttelelő képlete a pete, ami a talajban telel. A petéből kikelő lárva a talajban él, ott táplálkozik, és ott is bábozódik. Az első imágók megjelenése júniusban várható, de a nagy tömegű rajzás július elejétől kezdődik. Először a hímek kelnek, majd a rajzás közepétől a végéig már a nőstények lesznek túlsúlyban. A lárva elsődlegesen a kukorica gyökereit fogyasztja. Az imágó nemcsak a kukorica levelét eszi, hanem pollent és a nőivarú virágzatot, így a kukorica virágpora mellett a napraforgó, különböző gyomok vagy az éppen aktuálisan virágzó kultúra virágporával is táplálkozhat. Így e növények virágjainak szerveit is megsértik és károsítják. A kikelő bogarak tehát elsősorban a generatív részeken károsítanak (2. kép).

 

Kukoricabogarak a bibét károsítják.
2. kép. Kukoricabogarak a bibét károsítják. Fotó: Molnár Szilárd

 

Főként a portokokat rágják és a bibeszálakat, ezzel csökkentve termésmennyiséget és a -minőséget. A bogarak táplálkozásuk során károsíthatják a leveleket és a címert. Kártételük kifejezetten veszélyes a pollen és a bibeszálak fogyasztása miatt. A bibekártétel miatt a megtermékenyítés elmarad, ezért a hiányos megtermékenyítés következtében ablakos lesz a cső. A lárvák a gyökerekben táplálkoznak. A lárvák május végén, június elején kelnek ki az áttelelt petéből. A fiatal lárvák a kukorica vékonyabb gyökereit rágják, az idősek pedig a támasztógyökerekben károsítanak. A kártétel hatására a növények fejlődésükben visszamaradnak, a szél hatására pedig kitörnek vagy csak elfekszenek, és így nehezítik a betakarítást. A kártétel következménye másodlagos gyökérképződés is lehet. Ezek a gyökerek barnás, pirosas színűek, és fogékonyak lesznek különböző kórokozók károsítására.

A több éven át ugyanazon táblába vetett kukorica jellegzetes tünete a hattyúnyakas görbület, amikor a károsított növény a talaj felett S-alakban meggörbül. Célszerű a regenerációra képes, toleráns hibrideket termeszteni, fontos az időbeni vetés. Kerüljük a monokultúrás termesztést!

A védekezés a talajlakó forma ellen talajfertőtlenítővel, az imágók ellen kontakt szerekkel lehetséges. Előrejelzésre alkalmas a fajra kifejlesztett illatcsapda és feromoncsapda. Az illatcsapda vonzza a hímeket és nőstényeket is, a szexferomoncsapda csak a hímeket. A kukoricabogár nemcsak a kukorica virágzatát, hanem a tökféléket is károsítja. A vetéssel egy menetben kijuttatott talajfertőtlenítő (teflutrin) bizonyult a leghatékonyabbnak. A klórantraniliprol felszívódó növényvédő szer, alkalmas az endofág kártevők leküzdésére. A másik kellemetlen kártevőnk a kukoricamoly, amely Magyarországon őshonos.

A lepkének eredetileg dudvaszárú növények (pl. vadkomló) voltak a tápnövényei, ezeken ma is fel tud nőni, de a fő tápnövénye a kukorica lett. Az ivarok jelentős ivari dimorfizmust mutatnak. A hím elülső szárnya ibolyásbarna, a hátulsó szárny szürkésbarna, mindkettő sárgásfehér harántsávokkal, illetve foltokkal, zegzugos vonalakkal. A kukoricamoly nősténye (3. kép) a kukoricalevél fonákjára helyezi a petecsomóját.

 

A kukoricamoly nősténye.
3. kép. A kukoricamoly nősténye. Fotó: internet, izeltlabuak.hu

 

Tápnövények: a kukoricamoly egyike a legpolifágabb rovaroknak. Mai ismereteink szerint tápnövényei száma meghaladja a 200-at. A kukoricamoly nálunk őshonos, először a XVI-XVII. században találkozhatott a kukoricával, előtte valószínűleg a vadkomló (Humulus lupulus) volt az egyik fő tápnövénye, amelyen még mindig általánosan elterjedt és fertőzött. A kukoricamoly közismert gazdasági kártevő. Kártétele igen változatos, évjáratonként, termőhelyenként és növényfajtánként jelentősen eltérő lehet. A frissen kelt hernyók kártételét már június második felétől észlelhetjük. Ezt a fiatalabb levelek lemezén jelentkező ablakos lyuggatás jelzi. Az alacsonyabb légnedvességű időszakban ez a kárkép kevésbé jellemző, ilyenkor az L1-s hernyók hamarabb befurakodnak a növény szárába. Humid területeken a hernyók L1-L3 stádiumon keresztül a növény felületén maradnak. Gyakori a címerszárba történő befurakodás, amely ennek a letöréséhez vezethet (3–5. kép). A levélrágás csökkenti az asszimilációs felületet, ez azonban sokkal kisebb jelentőségű, mint a szárban történő rágás, amely csökkenti a növény magasságát, rontja a fiziológiai állapotát, fogékonnyá teszi őket a fertőzésekre (6. kép). A lárvák a virágzati tengelyben is kárt tehetnek, megrágják a fejlődő szemeket, ezzel elősegítik a mikotoxin-termelő gombák bejutását (7. kép). Ez kihat a termés mennyiségére és minőségére is. Hazánkban ma már kétnemzedékű; a klíma változásával (melegedésével) a faj fenológiai változáson megy keresztül. Ez azt eredményezi, hogy az eddig tisztán egynemzedékű faj populációnak egyes egyedei nem hernyóként vonulnak diapauzába, hanem a kutatások szerint ennek 2-3%-a még az adott évben bebábozódik, és imágóvá fejlődik. Jelen tudásunk szerint a faj repülési ideje május 19. és október 3. közé esik. Az áttelelő hernyók bábozódása után az azokból kikelő imágók fő rajzási ideje június 15. és július 15. közé esik.

 

Kukoricamoly-hernyó a címerszárban.
4. kép. Kukoricamoly-hernyó a címerszárban. Fotó: Molnár Szilárd

Kukoricamoly-hernyó rágásnyoma.
5. kép. Kukoricamoly-hernyó rágásnyoma. Fotó: internet

Hernyókártétel a leveleken.
6. kép. Hernyókártétel a leveleken. Fotó: Takács Attila

 

A diapauza nélküli egyedek második rajzása július 25. és augusztus 25. közé esik, de természetesen az adott év időjárási anomáliáinak megfelelően ettől eltérő is lehet. A kártevő alak a kukoricamoly lárvája, amely ellen védekeznünk kell. A védekezés alapja a lárvák megjelenésének ideje. Nagyon fontos, hogy mielőtt berágnak a növény belsejébe, gyéríteni tudjuk a számukat, ezzel csökkentve a kártétel nagyságát. Ez általában a peterakás után 10–14 nappal történik, erre az időszakra kell időzíteni az ellenük való védekezést. Miután a hernyók bejutottak a tápnövény belsejébe, a védekezési lehetőségek korlátozottak. A helyes talaj-előkészítésnek és az előrejelzésnek óriási szerepe van a kukoricamoly elleni védekezésben. Ehhez fénycsapda, valamint biszex csapda is a gazdálkodók rendelkezésére áll. Számottevő kárt okoz még a gyapottok bagolylepke, melynek fő tápnövénye a kukorica (8. kép), dohány, paradicsom, paprika, kender, bab, lucerna és egyéb szántóföldi, valamint zöldségnövények, muskátli, szegfű, krizantém, míg őshazájában (Eurázsia, Afrika és Ausztrália trópusi, szubtrópusi és mediterrán vidékein) elsősorban a gyapot. A hernyók előszeretettel rágják be magukat a termésbe, hazánkban pl. a kukoricacsövekbe, erről a csuhéleveleken lévő kis kerek lyuk árulkodik. A csőben a hernyó egész sorokban rágja ki a szemeket. Hazánkban a legnagyobb veszélyt nem az áttelelő állomány jelenti, sokkal inkább a tőlünk délebbre tömegesen repülő lepkék tojásrakásából származó hernyók okozzák a problémát a kukoricában. A lepke jól repül, nagyobb távolságokat is képes megtenni, a védekezést ezért megfigyelésre kell alapozni. Erre kiválóan alkalmasak a fénycsapdák, mert fénnyel csalogatható. Fontos tudnivaló, hogy a zsenge kukoricába berágó hernyók ellen már nincs hatékony védekezési lehetőség. A hernyók a kukoricában és napraforgóban másodlagos kár gyanánt gombabetegségek kialakulását segíthetik elő, a csemegekukoricában és más zöldségfélékben – az előbbin túl – fogyasztási és értékesítési értékcsökkenést okoznak.

 

A kukoricacsövön károsí tó kukoricamoly-hernyó, levéltetvek és a kártétel következtében megjelenő fuzárium.
7. kép. A kukoricacsövön károsí tó kukoricamoly-hernyó, levéltetvek és a kártétel következtében megjelenő fuzárium. Fotó: Takács Attila

Számottevő kárt okoz a gyapottok-bagolylepke hernyója is.
8. kép. Számottevő kárt okoz a gyapottok-bagolylepke hernyója is. Fotó: internet

 

Az elvetett kukoricát és csíranövényt a drótférgek, az áldrótférgek, a cserebogárpajorok károsíthatják. A csíranövényeket a szárfonálféreg, a kukoricabarkó, esetleg a feketebarkó, a sároshátú bogár és lárvája, a fekete tücsök, a lótücsök károsít(hat)ja. A csíranövények hajtását a fritlégy, a gabonafutrinka lárvája és vetésfehérítő bogarak pusztítják. A kukorica gyökérzetét és egyéb föld alatti részeit a közönséges gyökér-fonálféreg, a drótférgek, az áldrótférgek, a pajorok és a lótücsök károsíthatja. A gyökereket pusztíthatják még a polifág ormányos bogarak gyökereken fejlődő lárvái is. A gyökérzetet és a gyökérnyaki részt a kukoricabogár lárvái károsítják. A zöld növényi részekkel táplálkozó fajok közül a szárfonálféreg, a fekete tücsök, a gabonakabócák, a gabonafutrinka, a sároshátú bogár, a gabonabolhák, a muharbolha, a vetésfehérítő bogarak, a feketebarkó, a kukoricabarkó, a muszkamoly, a szárlégy és a fritlégy okoz kártételt.

A levéltetvek (fekete répalevéltetű, fakó fűlevéltetű, zöld kukorica levéltetű, zselnicemeggy levéltetű, zöld gabona-levéltetű, kukorica sörtés tetű) olyan kedvező években, mint amilyen 2020 volt, ellepik a leveleket, a címert, a csövet és a szárat is. Címerhányáskor a kukoricamoly hernyója először a levelet, majd a címert, a szárat és a termést is károsíthatjaA csövet károsító hernyók a rágásukkal utat nyitnak a kórokozóknak is (Fusarium spp., Aspergilus spp., Penicilium spp. stb.). Ezek a fajok mikotoxinjai a melegvérű élőlényekre erősen toxikusak, nőgyógyászati elváltozásokat okozhatnak, a nemzőképességet negatívan befolyásolhatják, rákos megbetegedést válthatnak ki. A toxint a gombák a termény betakarítása után is termelik.

A kukorica kártevői elleni védekezés kiindulópontja a fajok rajzásának és rajzáscsúcsainak pontos ismerete. A fent bemutatott kártevők ellen rajzásfenológiai vizsgálat és előrejelzés nélkül a védekezés elképzelhetetlen. A mennyiségi kártétel mellett sajnos minőségi kárt is okoznak azzal, hogy rágásuk nyomán utat nyitnak a kórokozóknak, közöttük a Fusarium, Aspergilus fajoknak, amelyek olyan toxinokat termelnek, melyek melegvérűekre erősen toxikusak. A növényvédő szerek ellen kialakuló rezisztencia elkerülése érdekében fontos betartani a szerek rotációját, illetve azt az elvet, hogy az egy hatóanyagcsoportba tartozó növényvédő szereket se alkalmazzunk közvetlenül egymás után.

 

Kukoricában a védekezéshez ajánlott hatóanyagok:

cipermetrin, alfa-cipermetrin, zéta-cipermetrin, acetamiprid, eszfenvalerát, klórantraniliprol, lambda-cihalotrin, tiakloprid, teflutrin, béta-teflutrin, indoxakarb, Bacillus thuringiensis var. kurstaki.

 

Takács Attila
növényvédelmi entomológus