A száraz, meleg nyár – más szóval a szinte mediterrán időjárás – kedvezett a szőlőtulajdonosok rémének.
A szőlő ádáz ellensége
Országszerte érkeztek bejelentések az egykor csak leginkább a Földközi-tenger északi partjain tett kirándulásokról ismert mezei kabócákról. A közéjük sorolt amerikai szőlőkabócát (Scaphoideus titanus) a szőlő egyik legádázabb ellenségének tekinthetjük. Hazánkban 2006 tájékán jelentek meg az első példányok, az utóbbi 5-6 évben pedig már az összes megyében jelen van.
A gyorsan szaporodó rovar a szőlőtőke kétéves szárrészének (cser) kérge alá helyezi a tojásait; s kizárólag szőlővel táplálkozik, melynek leveleit szívogatja. A legnagyobb fenyegetést az jelenti, hogy az amerikai szőlőkabóca az aranyszínű sárgaságot kiváltó fitoplazma (Candidatus Phytoplasma vitis) hordozója. E kórokozó ellen ma még nincs ellenszer, pedig már a korai fázistól nagymértékben csökkenti a terméshozamot, végül elpusztítja a szőlőtőkét.
Legfeljebb megelőzéssel, hatóanyaggal
De mégis hogyan lehet védekezni ellene? A szakemberek szerint a rendkívül szívós rovartól szinte lehetetlen megszabadulni, egészen a fagyokig képesek életben maradni. Legfeljebb csökkenteni lehet a számukat, s ebben az időzítés és a megelőzés játszik kulcsszerepet. A legjobb eredményt a lárvakelés során alkalmazott rovarölő szerekkel érhetjük el. Ez május közepétől, egészen június közepéig esedékes. Megfékezésük érdekében ekkor a leghasznosabbnak a deltametrin és alfa-cipermetrin hatóanyagú szerek bizonyulnak.
Forrás: disznovenyek.hu, Horizont Média-archív