Az ömlesztett mezőgazdasági termények raktározásának jogi kérdései

Halóban a káló?

A rendszerváltás óta a magyar gabonatárolók igencsak vegyes képet mutatnak mind méret, mind tulajdonosi szerkezet szempontjából, közraktározási engedéllyel is csak három vállalat rendelkezik Magyarországon. Ami viszont közös ezekben a cégekben, hogy az alkalmazott technológia, illetve a gondos kezelés útján folyamatosan küzdenek a káló ellen, ám a klímaváltozás következtében új veszélyforrás tűnt fel. Továbbá egyre inkább terjed a meggyőződés: széleskörűen felkészült szakemberek útján kell a szolgáltatást nyújtani, akik a kártevők elleni védekezéstől a jogi alapismeretekig mindenhez értenek.

Vegyes tulajdonosi szerkezet

A Nemzeti Agrárgazdasági Kamara 2023-as – orosz-ukrán háború miatt készített – becslése szerint Magyarországon összesen 20–22 millió tonnányi a termelői raktárkapacitás. Ahogy azonban dr. Berta László, a Dunagabona Kft. ügyvezetője ehhez hozzátette, a magyar gabonatároló-kapacitások igencsak vegyes képet mutatnak mind méretben, mind tulajdonosi szerkezet szempontjából. Persze ennek történelmi okai vannak: a rendszerváltást megelőzően a megyei gabonaforgalmi vállalatok jellemzően betonsilókat építettek, míg manapság inkább az EU intervenciós felvásárlásainak tárolására szolgáló tárolók a jellemzők.

A fejlesztés folyamatos, mind a termelők, mind a feldolgozók részéről, hiszen a gabonapiac átalakuláson megy keresztül. Az 1990-es években az exportorientált nyersanyag-kereskedelem dominált, napjainkban viszont a napraforgó és a kukorica vonatkozásában a belföldi feldolgozás a jellemző. Az elérhető tárolókapacitás megfelelő mérete lehetővé teszi a folyamatos nyersanyagellátás biztosítását. Berta László mindehhez kérdésre azt is hozzátette, hogy a tárolóterek tulajdonosi szerkezete igencsak vegyes, de – véleménye szerint – többségében vannak a hazai tulajdonú cégek. Az azonban eltér az európai országok gyakorlatától – ahol a tárolási kapacitást jellemzően önálló raktározási vállalatok biztosítják –, hogy hazánkban bár jelentős számú ilyen profilú vállalat van, de a kapacitás többsége termelői, kereskedelmi és feldolgozócégek tulajdonában van.

Ennek okát ő a hazai szolgáltatási díjak alacsony jellegében látja még a környező országokhoz képest is. Ezért a pusztán tárolással foglalkozó szolgáltató cégek működése nem jellemző, kereskedelmi vagy termelőtevékenység kiegészítése mellett működnek a raktárak.

Felkészülve a kihívásokra

Közraktározási engedéllyel ma Magyarországon három vállalat rendelkezik. Az állami tulajdonú Concordia Zrt., mely mind művi, mind saját telepi közraktározási tevékenységet folytat, a Korona Közraktár, mely csak művi tárolással foglalkozik, míg az ÁTI – Depó Zrt., amely saját telepeken foglalkozik közraktározási tevékenységgel. A rendszerváltás óta eltelt időszak azonban nemcsak ebben, hanem a „TOP-5” tárolt gabona fajtájában is változást hozott. Termelt mennyiség tekintetében korábban a kukorica volt az első, de már a csökkenő vetésterület miatt a búza mennyisége lehet a legnagyobb, második helyen a kukorica, utána a napraforgó és az árpa küzd a harmadik helyért, utána a korábban jobban helyezkedő repce. Emellett változás az is, hogy kizárólag gabona- és olajosmag-tárolásból, illetve árukezelésből származó árbevételből csak igen nagy üzemméret mellett lehet eredményesen gazdálkodni. Az ágazatra nemcsak az anyagi terhek és feltételek, hanem a klímaváltozás is nyomást gyakorol.

Nem is az egyre magasabb átlaghőmérséklet a probléma, sokkal inkább a hőingadozás, ami miatt az élő kártevővel való fertőzöttség az év minden időszakában előfordulhat. Emiatt az áru minőségének megőrzése jóval gondosabb megoldásokat követel. További kihívás az elérhető technológiai újdonságok megfelelő alkalmazása is. E kihívásokra Berta hatékony megoldásnak tartja a Magyar Agrár- és Élettudományi Egyetem Felnőttképzési és Szaktanácsadási Központja által szervezett, március végén induló – az Ömlesztett mezőgazdasági termények raktározási alapismeretei címet viselő, 8 elméleti és 8 gyakorlati órás – továbbképzést, amelynek maga is oktatója. Érdeklődés függvényében további meghirdetés sem kizárt.

A raktározási szerződés mint egy „rendhagyó letét”

A raktározási szerződés egyfajta letéti szerződés, mert arra irányul, hogy a raktározó a termény letevője által rábízott gabonát díjfizetés ellenében megőrizze, és a szerződés megszűnésekor azt visszaadja. A gabonaraktározási szerződés ugyanakkor rendhagyó letétnek minősül, hiszen a gabona tömegáru. Lehetséges a felek megállapodása szerint, hogy a raktározó a szerződés lejártakor nem ugyanazt a terményt adja vissza a letevőnek, hanem ugyanolyan minőségű és mennyiségű áruval kell teljesítenie.

Ez a tárolási mód jóval egyszerűbb, ezáltal olcsóbb megoldás az elkülönített raktározáshoz képest. Mindenképpen jobb a letéti szerződést írásba foglalni, és a szerződésben meghatározni a raktározás pontos körülményeit. Egy malmi búza tárolására szolgáló gabonaraktárral szemben elvárható, hogy a tárolótér beázástól mentes legyen, az áru minőségvizsgálatához és kezeléséhez szükséges műszaki feltételek adottak legyenek, az üzemeltető napi 24 órás őrzést biztosítson. Egyes műveletek elvégzése a raktározó érdekében is állhatnak, így a tárolás megkezdésekor a betárolásra szánt gabona mérlegelése.

Ha a raktározó a letevő által állított súlyadatokat ellenőrzés nélkül elfogadja, úgy utóbb nem tudja bizonyítani az áru tényleges mennyiségét. Ha a raktározó elismervény aláírásával átveszi a letevőtől a terményt, akkor ugyanannyi mennyiségű terményt kell majd kitárolnia az őrzési idő lejártakor. A terménytárolási, kezelési körülményekből adódó súlyveszteség, az ún. káló azonban elszámolható. Mértéke 0,5%, mely hosszabb idejű tárolás keretében mehet fel magasabb szintre.

A veszteség csökkentése

Káló keletkezhet a termény nedvességtartalmának csökkenése, a forgatásból fakadó porlás, illetve rovarkártétel miatt is. Berta László szerint a szolgáltatók törekednek a káló nullára csökkentésére, ami azonban teljesen nem lehetséges. A raktárakban a kezelés rendje, a hőmérséklet és a termény állagának folyamatos ellenőrzése, az időben elvégzett forgatás és egyéb kezelések csökkenthetik minimálisra a tárolási veszteség mértékét.

A letéti szerződés mint a raktározási jogviszony alapja

A raktározási szerződés a letéti (típusú) szerződések egyik speciális fajtája. Általánosságban a letéti szerződés alapján a letéteményes, azaz a letétbe helyezett dolog őrzését vállaló személy a szerződésben meghatározott ingó dolog megőrzésére és annak a szerződés megszűnésekor történő visszaadására, a letevő pedig díj fizetésére köteles. A letéteményes fő szerződési kötelezettsége a letett dolgot saját vagyonától és más letevő által letett dologtól elkülönítve tartani, megőrizni. Szükség esetén azonban a letett dolgot kezelni is szükséges (itt elsősorban a pénzletétre kell gondolni). A letéteményes a letett dolgot nem használhatja, nem hasznosíthatja, más személy birtokába vagy őrizetébe nem adhatja, kivéve, ha ez a letevőnek károsodástól való megóvása érdekében szükséges. A letevő köteles a letéteményesnek díjat fizetni. Nyilvánvalóan nem jár díj a letéteményesnek, ha a letét őrzését kifejezetten ingyen vállalta, a szükséges költségek megtérítését azonban a letéteményes akkor is követelheti, ha a letét egyébként ingyenes. A letéteményest (hasonlóan például a vállalkozási szerződéshez) díja és költségei biztosítására törvényes zálogjog illeti meg a letevőnek azokon a vagyontárgyain, amelyek a letét következtében kerültek birtokába. A letevő jogosult a szerződést bármikor felmondani. A határozatlan idejű letéti szerződést a letéteményes tizenöt napi felmondással mondhatja fel.

Ha a felek abban állapodnak meg, hogy a letéteményes a letett dolgot a szerződésben meghatározott feltételek bekövetkezése vagy a szerződés megszűnése esetén a szerződésben meghatározott harmadik személy részére köteles kiadni, a letevő a szerződést a szerződésben meghatározott személy hozzájárulásával mondhatja fel. A határozott idejű letéti szerződést a letéteményes akkor mondhatja fel, ha a dolog biztonsága veszélyben van, vagy ha a dolog őrizetét nem foglalkozása körében látja el, és a szerződéskötéskor általa nem ismert olyan körülmények következtek be, amelyek a dolog további őrizetét számára nagymértékben megnehezítik. Ha a letét a szerződésből megállapítható idő eltelte előtt szűnik meg, a letevő csak a díj arányos részét köteles megfizetni. A letéteményes a letett dolgot azon a helyen köteles visszaadni, ahol őriznie kellett. Ha a letevő a dolog visszavételét megtagadja, a letéteményes a letét tárgyát továbbra is őrizni köteles a megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint. Ez azt jelenti, hogy úgy köteles a letétet őrizni, ahogyan azt a letevő érdeke és feltehető akarata megkívánja. Természetesen a letéteményes ilyenkor a kárai, költségei megtérítésére jogosult.

A felek eltérő megállapodása hiányában a tárolási díj a raktározónak utólag jár. Mértékét a felek „piaci alapon” maguk állapítják meg, de ingyenes/szívességi letéti szerződés is köthető. Ha a letevő nem fizeti meg a raktározó részére a díjat és költségeket, a raktározó a gabonát nem köteles kiadni a letevőnek, hanem azt visszatarthatja. A határozott időre kötött tárolási szerződés automatikusan megszűnik, ha a szerződésben meghatározott időtartam eltelt.

A határozatlan idejű szerződés megszüntetéséhez a felek közös megegyezése szükséges, vagy az, hogy valamelyik fél egyoldalúan megszüntesse. A terményt a raktározás helyén kell visszaadni a letevőnek, de a felek a szerződésben ettől eltérően is megállapodhatnak. Berta László gazdai oldalról sokszor tapasztalja, hogy az árut sokszor hetekre, hónapokra a sorságra hagyják. Emiatt a raktárosnak megfelelő kezelési tervvel is kell rendelkeznie, ráadásul folyamatosan dokumentálnia kell. Ehhez segítséget nyújthat több minőségbiztosítási rendszer (például a GMP) bevezetése és fenntartása. A Dunagabona Kft. ügyvezetője hozzátette, hogy sajnálatosan a raktározás során a később zömében élelmiszer- és takarmányozási célra kerülő tételek forgalomba hozatalát semmilyen minőségi ellenőrzéshez sem kötik, mindössze a felek szerződéses kötelmei határozzák meg a minőséget. Ezt a vonatkozó szabályozás egyik hiányosságának tekinti.

Közraktározás és a kapcsolódó kölcsönügyletek alapjai

A közraktár olyan részvénytársaság vagy külföldi székhelyű vállalkozás fióktelepe lehet, melyet legalább ötszázmillió forint alaptőkével hoztak létre. Az engedélyező hatóság a Fővárosi Kormányhivatal Kereskedelmi Főosztálya, míg a közraktári jegyek mint értékpapírok forgalmazása tekintetében a felügyeleti szerv a Magyar Nemzeti Bank. A közraktárban bármilyen tárolásra alkalmas áru elhelyezhető, így közraktári szerződés mezőgazdasági terményre is köthető.

A szerződés alanyai: a közraktár, valamint az áru tulajdonosa (letevője). A közraktár köteles a nála letett árut időlegesen megőrizni, és arról közraktári jegyet kiállítani, a letevő pedig köteles a közraktári díjat megfizetni, és az árut a szerződés lejártakor elszállítani. Közraktári szerződés csak írásban köthető, mindig határozott időtartamra, de legfeljebb egy évre. A közraktározási jogviszony tehát birtokviszonyt testesít meg, melyet az áru és a zálogjegy együttes bemutatásával bizonyít a birtokos.

A közraktár és a letevő szerződéskötéskor az áru minőségére nézve megállapodik, hogy a közraktár által történő átvétel időpontjában az áru milyen értéket képvisel, vagy az áru értékét szakértő állapítja meg. A letevő a közraktári szerződés szerint köteles megfizetni a közraktárnak a raktározási időre felszámított közraktári díjat. A meg nem fizetett díj biztosítékául a közraktárat az árura zálogjog illeti meg. A közraktár a nála elhelyezett árut a szerződésben meghatározott módon köteles megóvni a mennyiségi és minőségi változásoktól. A közraktári jegy olyan értékpapír, mely egymástól elválasztható két részből, az árujegyből és a zálogjegyből áll. A közraktári jegy egészét vagy bármely részét forgatás útján lehet átruházni. A forgatás a közraktári jegy átruházása a jegy hátoldalára írt átruházó nyilatkozattal és az átruházó aláírásával.

A közraktári jeggyel kapcsolatban beszélhetünk háromszereplős kölcsönügyletről. Ekkor a gazda előbb a közraktárral köt kölcsönszerződést (és átadja a zálogjegyet), majd, ha eladja a terményt a vásárlónak átadja az árujegyet, aki a vételárból levonja a kölcsönzött összeget, amelyet a közraktárnak megfizet. Négyszereplős kölcsönügylet esetén a kölcsönt egy negyedik szereplő, egy bank nyújtja. A gazdálkodó a közraktártól kapott zálogjegyét a kölcsönt nyújtó bankra forgatja.

Csegődi Tibor László
Fotók: shutterstock.com