A tarvágás hosszú évtizedeken át kimutatható, súlyos károkat okoz az erdők, közvetetten a mezőgazdaság, a talajok ökológiai állapota, épsége szempontjából is. Ezért tiltakoztak tudósok bő két éve, amikor rendeletben vált lehetővé a tarvágás az őshonos fafajú, elsődlegesen természetvédelmi rendeltetésű erdőkben. Az akkori rendelet most törvényi erőre emelkedett.
Alapvető védelmi mechanizmus kerül veszélybe
Az MTA Biológiai Tudományok Osztálya nem támogatta a törvénytervezetet, mert a természetvédelmi és Natura 2000 elődleges rendeltetésű, őshonos fafajú erdőkben csak ökológiailag fenntartható erdőgazdálkodás keretében szabadna gazdasági hasznosítást végezni. Ennek keretében a faanyagtermelés mellett fenntartják az erdei ökoszisztéma integritását, biztosítják az erdők ökoszisztéma-szolgáltatásait, megőrzik az erdei biodiverzitást, és fenntartják az erdők stabilitását és alkalmazkodó képességét. Ennek egyik alapvető eleme a folyamatos erdőborítás fenntartása (örökerdő és átmeneti üzemmód), és így a faanyagtermelés mellett az erdő védelmi funkcióit is integrálják a gazdálkodásba (kíméleti területek, holtfa, habitatfák visszahagyása, elegyesség, cserjeszint kímélete, változatos korszerkezet). A vágásos üzemmód bizonyos típusai (szálalóvágás, fokozatos felújító vágás) keretében ezek a célok még megvalósíthatók, de a tarvágás alapvetően nem tekinthető ökológiailag fenntartható gazdálkodási módnak – áll az Európai Erdészek Szövetségének szakmai összefoglalójában is.
Gyors profit, tartós pusztulás
A szálaló fakitermelésnél csak egyes fákat vágnak ki, így az erdő szerkezete és élőhelyei részben megmaradnak. Így nem szűnik meg az erdei élőlények (madarak, rovarok, emlősök) folyamatos jelenléte. Ugyanakkor a tarvágás teljesen eltávolítja a fás növényzetet, ami élőhelyvesztést és biodiverzitás-csökkenést okoz. Míg a szálalóvágásnál a talajfelszín döntően árnyékolt marad, a tarvágásnál nő a talajerózió, a tápanyagvesztés és a kiszáradás veszélye, továbbá csökken az ellenállóság a károsítókkal és környezeti stresszekkel szemben, romlik a talaj mikrobiális életminősége. Igaz, a tarvágás gyorsabb profitot eredményez, mint a szálazásos eljárás…
Mivel azonban az erdő léte-jelenléte közvetetten jelentős hatást gyakorol az agráriumra is, a rövid távú előnyök közép- és hosszútávon jelentős károkat okoznak mind az erdő-, mind a mezőgazdaságra.
| Szempont | Szálazó fakitermelés | Tarvágás |
| Biodiverzitás | Megőrzi az élőhelyeket | Élőhelyvesztés |
| Talajvédelem | Csökkenti az eróziót | Fokozza az eróziót |
| Erdőszerkezet | Heterogén, természetes | Egységes, fiatal állomány |
| Erdőborítás | Folyamatos, stabil | Teljes eltávolítás |
| Fenntarthatóság | Hosszú távon fenntartható | Rövid távú hozam, hosszú távon káros |
Sok kutatás bizonyítja, hogy a tarvágások kedvezőtlen termőhelyi viszonyokat hoznak létre, megbontják az erdei mikroklímát, csökkentik az erdős táj klímakiegyenlítő hatását, kedvezőtlenül hatnak a talajviszonyokra, és megváltoztatják az erdei életközösségeket. Ezen kedvezőtlen hatások egy része tartósan megmarad, még évszázadok múlva is kimutatható – írják a magyar akadémikusok. A törvényjavaslat azonban kiterjeszti a tarvágás alkalmazásának lehetőségeit a védett és magas természeti értékkel bíró erdőkben, így nem segíti elő a természetvédelmi rendeltetés megvalósulását, az erdők fenntartható használatát. A tudósok szerint a törvényjavaslatban kiterjesztett sarjaztatásnak lehet ugyan természetvédelmi szempontból létjogosultsága, de a védett erdőkben ezt sem a tarvágás keretében kell megvalósítani. A tarvágás lehetőségének kiterjesztése különösen a síkvidékeken még megtalálható utolsó, védett erdőssztyepp foltjaink esetében jelent fokozott veszélyt. Ezekben az erdőkben nem a tarvágás lehetőségének a bővítése, hanem a gazdasági célú hasznosítás megszüntetése lenne indokolt természetvédelmi erdőkezelés keretében – idézi az akadémikusokat a Portfolio.
