Savanyú talaj, keserű termés? Segít a meszezés!

A talaj a bioszféra szerves és elengedhetetlen része, a természet alapja, hiszen a növényvilág számára az alapot jelenti, támasztja, tápanyaggal, vízzel látja el. Megújuló erőforrásunk szántóföldi növénytermesztésünk vitathatatlan kiindulópontja, bázisa. Valójában a mezőgazdasági termelés, élelmiszer-előállítás innen indul ki. Ebben az értelemben igen jelentős vagyont is képvisel, nemcsak anyagi értelemben, hanem eszmeileg és stratégiailag is. Védelme, minőségének fenntartása, javítása nagyon fontos feladatunk. Mára azonban a talaj több tulajdonsága is negatív irányba mozdult el, most egy jellemzőjével, a kémhatásával, azon belül is a savanyúságával, ennek kiváltó tényezőivel, kezelésével fogunk egy kicsit foglalkozni.

A talaj pH-ja, mint egyéb jellemzői is, igen sérülékenyek, sok tulajdonság befolyásolja őket, egy részük természeti eredetű, de az emberi beavatkozás drasztikusabban és gyorsabb ütemben képes befolyásolni, megváltoztatni. A savanyodás napjainkra jelentős területet, több mint 2 millió hektárt érint hazánkban!

Miért olyan nagy baj ez?

Ha a talaj kémhatása rövid idő alatt nem természetes hatások – például savas eső vagy túlzott műtrágyázás – következtében savanyúbbá válik, akkor több fontos tápanyag (például kalcium, kálium, magnézium, nátrium) felvehetősége jelentősen csökken. Gyakran nemcsak a felvehetőségük, hanem a mennyiségük is visszaesik. Ez a folyamat a talaj szerkezetének romlásához vezet, mivel ezek az ionok segítenek összetartani az agyagásványokat és a talajrészecskéket. A szerkezetromlás következtében a talaj porózussá, levegőtlenné vagy éppen eliszapolódásra hajlamossá válhat.

Emellett a savanyú talaj elősegíti bizonyos toxikus fémek – például az alumínium vagy a kadmium – felvehetőségét is, amelyek már káros mértékben juthatnak a növényekbe.

A talajszerkezet-romlás következtében porosodás, levegőtlen állapot, nagyobb vízmennyiség esetén (zivatar, felhőszakadás) eliszapolódás alakulhat ki. A szerkezet degradálódása maga után vonja a defláció (szél által okozott talajelhordás) vagy az erózió (a talaj elszállítása a víz által) romboló hatását, csökken a termőréteg vastagsága. A megváltozott körülmények sok esetben a talajban addig ott élt élőlényeknek kedvezőtlen feltételeket teremtenek, így csökken a mikroorganizmusok (például a szabadon élő nitrogénkötők), magasabb rendű szervezetek (gyűrűsférgek, rovarok stb.) száma is, lassan-lassan a talaj „elnéptelenedik”, élettelenné válik, felszaporodnak olyan szervezetek (például penészgombák), amelyek már nem szolgálják a talaj épülését, ezáltal növényeink fejlődését sem.

A savanyodási folyamatot természetesen jelentősen befolyásolja, hogy milyen kőzetből képződött a talaj, illetve mekkora a kilúgzás mértéke – vagyis mennyi tápanyag mosódik ki belőle. Ezt elsősorban a csapadék mennyisége és intenzitása (például gyakori heves felhőszakadások) határozza meg. Ugyanakkor az emberi tevékenység is súlyosbítja a helyzetet: a savas esők, a túlzott öntözés miatti gyorsabb kilúgzás, valamint a 20. század végén elterjedt intenzív műtrágyahasználat is hozzájárul a talaj elsavanyodásához. Ugyanis bizonyos műtrágyák savasan hidrolizálnak, a talajoldat savassá válik, de olyanok is léteznek, amelyek ugyan a talajba kerülve nem változtatják meg egyből annak pH-ját, azonban a növények gyökerei a műtrágyában lévő kationokat hidrogénionnal cserélik ki, így közvetve savanyítanak – ez a fiziológiás savanyítás jelensége.

Az is előfordulhat, hogy a növényi tevékenység nélkül maga a műtrágyával bekerült kation fog a talajrészecskék felületén lévő hidrogénionokkal helyet cserélni, ilyen formában dúsul a talajoldat hidrogéniontartalma, ugyanis a hidrogénion (H⁺) jelenléte okozza az alacsonyabb pH-t.

A savanyodást fokozó műtrágyák

A savanyító hatás mértékének kifejezésére létezik az úgynevezett mészindex, amely megmutatja, hogy 100 kg műtrágya savanyító hatását hány kilogramm mészkővel (CaCO₃) lehet ellensúlyozni. Ha az érték előtt negatív az előjel, savanyít, de lehet pozitív is, ami viszont emeli a pH-t.

Nézzük, melyek ezek a műtrágyák:

– Ammónium-nitrát (NH₄NO₃): Kedvelt műtrágya, mert nitrogéntartalma (34%) könnyen és maradéktalanul oldódik, viszont savanyító hatása is ismert. Mészindexe -60, savanyú talajokon nem javasolt alkalmazása.

– Pétisó (mészammonsalétrom) (NH₄NO₃+ CaMg(CO₃)₂): A legkevésbé savanyító nitrogénműtrágya, mert az ammóniumnitrát mellett alapból tartalmaz kalciumot és magnéziumot is, így mész indexszáma -10.

– Karbamid (CH₄N₂O): -80 mészindexszel rendelkező műtrágya, azaz elég jelentős a savanyító hatása. Kijuttatása után lebomlik ammóniumkarbonáttá, ami lúgosít, azonban nitrifikációval történő további bomlása során hidrogénion szabadul fel, ami már savanyít.

– Ammónium-szulfát (NH₄)₂SO₄: Kloridion helyett szulfátiont tartalmaz, így kertészeti kultúráknál is szélesebb körben használható, mint az előző, azonban mészindexe (-100), így fiziológiás savanyító hatása is kiemelkedő.

– Ezenkívül megemlíthetjük még a kálium-kloridot (KCL), mészindexe -40, káliumszulfátot (K₂SO₄), -20 mészindexszel jellemezhető, valamint a monoammónium-foszfátot (MAP), amelynek savanyító hatása közepesnek mondható, a -40-es értékének köszönhetően.

Kalciumtartalmú talajjavítás: a meszezés alapjai

Mivel a talaj kalciumtartalma mutatja és egyben befolyásolja is a talaj kémhatását, így a savanyúság szabályozása is kalciumtartalmú anyagokkal végezhető. Kémiai talajjavítás részeként a kalciumkarbonát (CaCO₃) jól alkalmazható. Hatása azon alapszik, hogy a talajban szénsav hatására kalcium-hidrogénkarbonáttá (Ca(HCO₃)²) alakul, amelyből a Ca²⁺ a kolloidok felületén lévő hidrogénionok helyébe lépnek. A felszabaduló H⁺, a HCO₃^–-tal szénsa­vat képeznek, így a folyamat tovább folytatódik. A kolloidok felületén a kicserélődés hatására feldúsuló kalciumionok szerves kötőanyagokkal elindítják a talajrészecskék morzsákká tapadását. A kémiai talajjavítás fizikai javítást is eredményez, így a talaj szerkezetileg is javulni kezd. A folyamat viszonylag lassú, tehát azonnali hatást ne várjunk, azonban a meszezés jótékony hatásával 5–15 évig számolhatunk, az alkalmazott dózistól és a savanyító hatások intenzitásától függően.

A leggyakoribb meszezőanyagok típusai

A talaj javítására és a mész, illetve a kalcium pótlására többféle megoldás létezik:

– Mészkő: Olcsó, nagy mennyiségben előforduló talajjavító, azonban kezelése, kijuttatása őrölve valósítható meg, emellett a kis szemcseméret esetén a kémhatásra gyakorolt hatása is jóval nagyobb és gyorsabb. Az a jó, ha legalább 80%-ban CaCO₃-ot tartalmaz, míg a tiszta mészkő ennél is többet, akár 90–95%-ot. Általánosságban elmondható, hogy minél kisebb a mész szemcsemérete, annál hatékonyabban javítja a talaj kémhatását. Ugyanakkor egy bizonyos méret alatt az őrlés már gazdaságtalan lenne, mert túlzottan megnöveli a költségeket. A magyar szabvány szerint a meszezőanyag átlagos szemcseméretének 1 mm-nél kisebbnek kell lennie, de az anyag legfeljebb 20%-a lehet 0,28 mm-nél is finomabb szemcséjű. Néhány százalékban magnéziumkarbonátot és szilikátot is tartalmazhat.

– Lágy mészkő vagy mésztufa: Nevéből adódóan az előző anyaghoz viszonyítva kevésbé kell őrölni, nagyobb szemcseméret esetén is gyorsan oldódik, és hatékonyan emeli a talaj pH-ját. Nagy része (legalább 70%) CaCO₃, emellett ugyanúgy MgCO₃-at és szilikátot is tartalmaz.

– Lápi mész, vagy tavi mész: CaCO₃-tartalma jóval alacsonyabb az előző két anyagénál (30–40%), víztartalma viszont magas, így szállítása drága. Ellenben laza szerkezeténél fogva talajjavító hatása kedvező, gyorsan oldódik, őrlés nélkül is felhasználható.

– Meszes lápföld: Síkláp területeinkről származó, viszonylag magas szervesanyag-tartalmú (5–15% is lehet) talajjavító. Mésztartalma 20–30% között van, ezért gazdaságosan elsősorban a kitermelés helyének közelében alkalmazható. Ugyanakkor magas szervesanyag-tartalma miatt különösen hasznos lehet savanyú homoktalajok javítására.

– Dolomit: Ugyancsak őrölve használható, Ca mellett Mg-ot (10–13%) is tartalmaz, így tápelemet is juttathatunk ki vele. Magasabb magnéziumtartalmú talajokon ne használjuk.

– Önporló dolomit: Más viszonyok között alakult ki, ennek következtében az előző anyagnál jóval finomabb szemcséjű, így őrlés nélkül is kijuttatható.

Ipari melléktermékek

– Cukorgyári mésziszap: Nagyon kedvező hatású meszezőanyag, sajnos a cukorrépa-területek csökkenésével mennyisége és felhasználása is visszaszorult. A répából történő cukor kinyerése során keletkezik. Eleinte magasabb a víztartalma, de a földterületeken ledepózva kiszárad, szórhatóvá válik. CaCO₃-tartalma 40–50%, azonban kedvező hatása tovább fokozódhat azzal, hogy kis százalékban (0,5–1%) N-, P-, K-hatóanyagokat, valamint 10–15% szerves anyagot is tartalmaz.

– Egyéb ipari melléktermékek: A papír-, bőr- és acetiléngyártás során keletkező mésziszapok is szóba jöhetnek talajjavítóként, de alkalmazásuk fokozott óvatosságot igényel. Az acetiléngyártás mellékterméke karbidot tartalmaz, amelyből acetilén szabadulhat fel – ez pedig csírázásgátló hatású. A papírgyártásból származó iszap klórt tartalmazhat, ezért közvetlenül a kultúrnövények vetése előtt nem ajánlott felhasználni. A bőrgyártás mellékterméke pedig nátriumvegyületekben gazdag. Mindhárom meszezőanyaggal óvatosan kell bánnunk.

– Mésztrágyák: Granulált formában tartalmazzák a meszet, mellette egyes termékek humuszanyagokat és talajbaktériumokat is. Hatásuk gyors, viszont drágábbak a fenti meszezőanyagoknál.

A meszezés típusai és céljai

A talajjavítás mellett a meszezőanyagokkal bevitt kalcium mint tápanyag is fontos szerepet játszhat. A gabonafélék esetében a terméssel 15–30 kg, a kapás kultúrákkal 50–90 kg, míg a pillangós növényekkel 150–200 kg kalcium is lekerülhet az adott területről hektáronként. Kalciumban gazdag karbonátos talajokon ezzel nincs is semmi baj, a savanyú homoktalajok esetében, vagy ahol nincs a talaj feltöltve kalciummal, azonban erre érdemes odafigyelni, hiszen ezeknek a talajoknak a kolloidtartalma nagyon alacsony, kevés kalciumot képesek megkötni. A kémiai talajjavítás (melioratív meszezés) során célunk a talaj alacsony kémhatásából adódó kedvezőtlen kémiai és fizikai állapot mérséklése, esetleg megszüntetése. Ebben az esetben 5–20 t/ha CaCO₃-ot tartalmazó meszezőanyagot kell kijuttatnunk.

A mésztrágyázás ezzel szemben kis mennyiségű (0,5–2 t/ha) meszezőanyag kijuttatását jelenti. Ennek célja a műtrágyák savanyító hatásának csökkentése, a savanyodás megelőzése, illetve a talaj kalciumtartalmának pótlása. Fenntartó meszezés esetén is körülbelül ekkora a dózis. Célja a korábban 10–15 éve talajjavító meszezést kapott terület savanyodásának megakadályozása. A savanyú állapotok mérséklését, a meszezőanyagok reakcióidejét több tényező is befolyásolja. Az egyik ilyen a szemcseméret, amelyre a fentiekben már kitértünk. Minél kisebb frakciójú az anyag, annál nagyobb a felületen képes reakcióba lépni a savanyúságot okozó vegyületekkel.

A következő a pH: Minél alacsonyabb, annál gyorsabb a hatás, de az is fontos, hogy milyen mértékben tudjuk a talajba juttatni, a talaj alkotóelemeivel elkeverni. Nem utolsósorban nagyon fontos a meszezőanyag oldhatósága is.

Akár melioratív, akár fenntartó meszezést vagy mésztrágyázást végzünk, nélkülözhetetlen a megelőző talajvizsgálat. Nem csupán a pH-ra van szükségünk, mert a különböző talajtípusok – összetételüktől, szerkezetüktől, kötöttségüktől függően – ugyanakkora hatás eléréséhez különböző adagú meszet igényelhetnek. A talajok – kémhatásuk alapján különböző kategóriákba sorolhatók, ez határozza meg mészigényüket is:

A meszezés fontos szerepet játszhat a növénytermesztés színvonalának emelésében. Ugyanakkor a talajjavítás akkor fejti ki igazán hatását, ha a növények a szükséges tápanyagokat is megkapják. Ez fordítva is igaz: a trágyázás csak akkor lehet hatékony, ha a talaj pH-ja megfelelő, azaz közel semleges. Ennek fenntartásához elengedhetetlen a rendszeres meszezés. A trágyázás és a talajjavítás tehát csak együtt működik eredményesen.

Fotók: shutterstock.com

---

Agrárágazat Tudástár: Meszezés – A savanyú talaj kémhatásának javítására szolgáló beavatkozás, amely kalciumtartalmú anyagok kijuttatásával történik. Hatására nő a talaj pH-ja, javul a szerkezete, csökken a toxikus anyagok felvehetősége, és a növények számára nélkülözhetetlen tápanyagok (pl. Ca, Mg, K) ismét hozzáférhetővé válnak. Rendszeres alkalmazásával hosszú távon fenntartható a termőképesség és a trágyázás hatékonysága.