Az aszály és a korrupt vízberuházások kettőse Iránban ellehetetleníti a termést, a talajéletet és a vidék mezőgazdaságában a megélhetést.
Évente 30 centit fogy a talajvíz
Irán vízválsága a mezőgazdaságon csattan a legnagyobbat – írja a Telex tanulságos iráni riportja. A 2020 óta tartó aszály, az átlagos évi csapadék 40%-os visszaesése és az egymást érő hőhullámok a talajvíz szintjét meredeken süllyesztik, miközben a párolgás nő, a talaj szervesanyag-tartalma és vízmegtartó képessége romlik. A gazdák egy darabig mélyebb kutakkal próbálják pótolni az öntözővizet, de a túlhasználat talajsüllyedést indít be: Irán 609 síkságából hivatalosan 500 veszélyeztetett, Teherán déli részén és Iszfahán körzetében évente ~31 centimétert is süllyedhet a felszín, ami csatornák, utak, hidak károsodását, termőföldek végleges leromlását hozza. A vízhiány terméskiesést, költségrobbanást és kiszámíthatatlan hozamokat eredményez, a kiszáradó tavak (Urmia), a szélerózió és az özönvízszerű, talajt lemosó záporok pedig felgyorsítják a degradációt.
Korrupt, elhibázott nagyberuházások
Mindezt súlyosbítja, hogy a vízgazdálkodás évtizedes korrupciója és a rosszul tervezett beruházások visszaütnek a vidékre: a vallásilag és politikailag beágyazott „vízmaffia” gátépítési láza túlméretezett, rossz helyre telepített létesítményeket hagyott maga után. A Felső-Gotvandi gát klasszikus példa: a költség duplázódott, a felduzzasztott víz elsózódott, ivásra és öntözésre alkalmatlanná vált, a helyreállítás pedig annyira drága lenne, hogy érdemi korrekció sem történt. Az ilyen projektek elnyelik a forrást az öntözési hatékonyság javításától, a szivárgó csőhálózat cseréjétől és a fenntartható vízmegtartást szolgáló mezőgazdasági beruházásoktól – miközben a perifériákról a nagyvárosok felé terelik a vizet, hogy a fő ellátási csomópontok (például Teherán) működjenek. Ez láncreakciót indít: a víz elszívása tovább gyengíti a lokális gazdálkodást, importkényszert és tiltakozásokat szül, és felgyorsítja a vidékről a városokba irányuló kényszervándorlást. A munkahelyek eltűnése, a megélhetés bizonytalanná válása és a talajromlás együtt elnéptelenedést okoz, ami visszaveti a helyi agrárszolgáltatásokat, gyengíti a közösségeket, és még sebezhetőbbé teszi a mezőgazdaságot a klíma- és piaci sokkokkal szemben. A vidék kiürülése a városokban sem old meg semmit: a vízhiány oda is begyűrűzik, ráadásul a társadalmi feszültséget fokozza.
Halálos spirálban
A következmény egy öngerjesztő spirál: éghajlati száradás + rossz kormányzás → vízhiány → terméskiesés és talajkárok → kivándorlás → vidéki infrastruktúra és agrárkapacitás leépülése → még kevesebb helyi vízmegtartó és talajvédő beruházás. Amíg a vízpolitika fókusza a drága, politikailag vezérelt gátprojektek helyett nem a hatékony öntözésre, a hálózati veszteségek csökkentésére, a tájléptékű vízmegtartásra és a talajegészség helyreállítására tolódik, a mezőgazdaság vesztese marad a válságnak – és vele együtt a vidéki társadalom is.
Agrárágazat Tudástár – Irán vízválsága és korrupció hatása
Iránban az aszály és a korrupt vízberuházások együtt rombolják a mezőgazdaságot: a talajvíz évente 30 centit süllyed, a termőföldek kiszáradnak és megsüllyednek. A túlhasznált kutak, rossz helyre épített gátak és a „vízmaffia” által vezérelt projektek elszívják a forrásokat a hatékony öntözéstől és a vízmegtartástól. Az eredmény: terméskiesés, elvándorlás és vidékromlás. Csak a fenntartható vízgazdálkodás és a talajegészség helyreállítása törheti meg ezt a halálos spirált.
